Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 14. DUN ANTOLI NAPLÓ Nyolc falu mondott rá egységesen igent A megye legnagyobb termelőszövetkezete A Szigetvár és Sellye között elterülő patakok és belvízlevezető csatornák szabdalta síkságon, a megye egyik legmélyebb fekvésű pontján új nagygazdaság született ez év februárjában. Hármas fúzióból, a zádori Petőfi, a kétújfalui Vörös Csillag és a teklafalusi Egyetértés tsz-ek egyesüléséből 11314 hold területen létrejött a szigetvári járás és ez idő szerint Baranya megye legnagyobb közös gazdasága, a kétújfalui Vörös Csillag termelőszövetkezet. Tiszta vagyon: 85 millió forint A hatalmas gazdaság nyolc falu határán terül el, központja a nagyjából centrálisan fekvő Kétújfalu, a csatlakozó községek Bürüs, Várad, Gyöngyösmellék, Endröc, Teklafalu, Zádor és Szörény. A tsz határának az átmérője Drávátok és Darány között 15—16 kilométer. Mindemellett nem egy elnyúlt, hanem inkább kör alakú terület ez, a centrumból minden pontja könnyen elérhető, tehát jól átfogható. A szövetkezetnek 1056 tagja és 110 millió forint értékű közös vagyona van, amiből 85 millió forint a tiszta vagyon. Az egy tömbben lévő, földrajzilag és gazdaságilag is szerves egységet képező gazdaság egész területén folyamatban van a vízrendezés, a Dráva-menti kiemelt program keretében — és a táblásítás. A helyi, a járási, de a megyei illetékesek egybehangzó véleménye szerint is Baranya megye eddigi legátgondoltabb, legszerencsésebb termelőszövetkezeti fúziója jött ezúttal létre. Egy olyan, az ideálisat megközelítő gazdasági egység, melynek kialakításában nem mesterséges, mindenáron koncentrálni akaró törekvések, nem szubjektív szempontok játszották a főszerepet, hanem a felismert szükségszerűség. Kívülről kezdeményezett fúziók gyakran buktak meg s főként a tagság ellenállásán, helyi vezetői érdekek ütközésén, egyebekben. Három tsz .tagsága ez esetben egy emberként szavazott a fúzió mellett, s ezzel az igennel csak mintegy pontot tettek egy öt vagy hat évvel ezelőtt elkezdődött közeledési folyamatra. Ugyanilyen egységes volt a szavazás a nagy tsz vezetőinek megválasztásakor is, egy híján az összes tag Hegedűs Istvánra, a zádori tsz elnökére adta le voksát, aki a múlt év őszétől már Kétújfalun is ellátta az elnöki teendőket, a fiatal főagronómus ugyancsak Zádorból került ki Bábits Ferenc személyében, aki szintén az egyesülést megelőzően került át Kétújfaluba. Az elnökhelyettest Teklafalu adta, Paluska Sándor személyében, aki a fúzió előtt a tsz elnöke volt. A főkönyvelő Maretics József lett, aki ugyanazt a posztot töltötte be a fúziót megelőzően is Kétújfalun. Mellékzöngék nélkül Ez a területi és gazdasági koncentráció tehát simán, mintegy önmagától zajlott le a szokásos mellékzöngék, sértődések, tiltakozások nélkül, abból az egyszerű és már 1967- ben felismert igazságból eredően, hogy három kis tsz soha nem képes akkora fejlődésre, mint egy nagy. Ennek a fúziónak a története akkor kezdődött, amikor 1967-ben a három szomszédos tsz vezetői először ültek le közös tárgyalóasztalhoz, hogy egy közös erőből létesítendő sertéskombinát építésére kooperáljanak. Ez a kooperáció annak idején megbukott — szemben a közeli vajszlóival, ami létrejött, ám azóta is nehezen áll a lábán —, de nem a három tsz érdekellentétén, hanem azon, hogy a társulás nem volt hitelképes a Nemzeti Banknál. Akkor a belvíz még igen nagy probléma volt ebben a körzetben, földjeik termékszessége is sokkal gyengébb a megyei átlagnál. A 11-es baranyai átlaggal szemben a tsz jelenlegi aranykorona értéke holdanként csak 7,63-as, tehát 8 alatt van, s így mint kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz, ártámogatásra szorul a szövetkezet. Hitelt tehát nem kapnak, a társulás kútba esett, s mikor 1969-ben az állam 70 százalé- Ikos állami támogatással meg-hirdette a szarvasmarha- és sertésprogramot, a három szomszédos tsz külön-külön vágott bele mégis a nagy építkezésbe. Zádor egy 324 férőhelyes tehenészeti telep, Kétújfalu egy 5600 kibocsátású sertéskombinát építésével birkózott, Teklafalu a szarvasmarhahizlalási profil kialakítására fordította anyagi erejét. De ez már szakosodás volt — a párhuzamos kapacitások kialakításának tudatos mellőzése is koncepcionálisan már előrevetítette egy leendő egyesülés alternatíváját. Mire a fúzió feltételei beértek, gyakorlatilag már élesen kirajzolódtak az új nagyüzem körvonalai. Tehát nem siették el a dolgot, s így arra is volt idő, hogy az öt év alatt kicsit felzárkózzanak egymáshoz a gazdálkodási színvonal, tagok részesedése és egyéb tekintetben. Köztudott, hogy a régi kis Szörényi, majd később a zádori tsz saját lehetőségeihez és szomszédaihoz képest igen jól gazdálkodott, megyei szinten is figyelemre méltó eredményeket tudott felmutatni. A térségben folyó vízrendezési munka hatásának is köszönhető, hogy a hozamok mindhárom tsz-ben jelentősen emelkedtek, búzából a pár év előtti 8—10 mázsáról 16—20 mázsára, kukoricából a 10—15 mázsa holdankénti termések 22—28 mázsára „ugrottak" fel. A vízrendezéssel párhuzamosan nőtt a műtrágyafelhasználás, a gépesítés szintje mindhárom tsz-ben. A jövedelmek is kiegyenlítettebbé váltak. Az 1971. évi zárszámadást még mindhárom tsz önállóan végezte, az egy tízórás munkanap értéke Kétújfalun 96 forint, Zádorban 94 forint, Teklafalun 72 forint volt. Nem rendeztek „végkiárusítást", az egyesüléskor a három tsz-nek összesen 190 vagon abraktakarmánya volt, ami újig fedezi az üzemi szükségleteket. A végső lökés A nagyon céltudatosan előkészített egyesüléshez a végső lökést az adta meg, hogy az idén befejeződnek az építkezések, üzembe kell helyezni, állatokkal betelepíteni az új telepeket, s ezt az anyagi tehertételt egyébként már nem tudták volna viselni a kis tsz-ek. Ez ma a nagy tsz gondja, s bár a fejlesztési alapjuk igen magas — 12 millió forint —, mégis hitelt kell felvenniük, hogy megoldják. Az új telepek benépesítésére, beüzemelésére 1 millió forint forgóalap hitelre volna szükségük. Az is kiderült, hogy kevés a gépük a növénytermelési ágazat új szerkezeti arányaihoz mérten. A tsz ugyan állattenyésztési profilú, szarvasmarha-állományuk megközelíti a 2000 darabot, és ha a telep beindul, évente 7000 hízott sertést állít elő, ez mellett azonban elkötelezték magukat 340 hold cukorrépa, és 400 hold konzervborsó termelésére s ezek igen intenzív kultúrák. Tekintettel az új lucernaszárító üzemükre, nagy területen, 600— 700 holdon termelnek lucernát, nem is beszélve a kenyérgabonáról és a kukoricáról. Ezeket a növényeket ilyen nagyságrendben ma már gépekkel művelik és takarítják be, függetlenül attól, hogy milyen az üzem munkaerő-ellátottsága. Két új falun ráadásul munkaerő-hiány is van. Az állattenyésztési telepek beindítása mellett, tehát az új nagy szövetkezeteknek már az első évben igen nagy gépberuházást kell eszközölnie, amihez kétmillió forint géphitel felvételét tervezik. Nem lesz könnyű tehát a fúzió első éve, s talán a második sem, de ilyen gazdasági háttérrel nagyobb törés nélkül átvészelhetik, míg fúzió nélkül egyszerűen megoldhatatlan és teljesen kilátástalan helyzet elé, kerültek volna. A megye legnagyobb tsz-ének lenni sem nem érdem, sem nem dicsőség, sőt számos esetben kifejezetten hátrányt jelenthet a területi túlméretezés, s nem fejez ki értékrendet sem, hisz nem mindig a legnagyobb a legjobb üzem. De az átgondoltan kialakított nagy gazdaság magában rejti a nagyobb kifutási lehetőséget, a nagyobb fejlődési potenciát. Úgy érezzük, ez ma a kezdeti problémák ellenére is adva van Kétújfalun, a kollektíván múlik, hogy ezt miként realizálják. Ez a fúzió nemcsak érdekes és tanulságos előtörténete miatt hívta fel magára a figyelmet, de többek között azért is, mert a megye legnagyobb termelőszövetkezeti gazdaságát hozta létre s fontos, hogy további sorsát is nyomon kísérjük, s erről a közvéleményt időről időre tájékoztassuk. Rónaszéki Ferencné A BCM építői A 28-asok főépítésvezetője Három esztendő óta most sikerült első ízben befejeznünk a beszélgetésünket. Most is csak második nekirugaszkodásra. Valamikor 1969 kora nyarán, Beremenden egy öreg diófa alatt kezdett érlelődni ez a riport. Talán fél órája beszélt életéről Petkó Zoltán, a Dunaújvárosi Építőipari Vállalat főépítésvezetője, amikor hívták a BCM- be. Úgy emlékezem, csak addig jutottunk, hogyan lett „viszonylag" pécsi. Rimaszombatról telepítették Pécsre a családot. Az apa törvényszéki bíró volt — gondolom a fiából is jogászt szeretett volna, de ő a Nagy Lajos Gimnáziumban kapott érettségi bizonyítvánnyal inkább Sztálinvárosba ment az építkezéshez. Az elmúlt évek alatt tucatszor is találkoztunk Beremenden. A felvonulási épületek mellett szaporodtak a gépek, hatalmas markolók résalapokat ástak — később az óriásdaruk mellett még óriásibb épülettömbök nőttek — mi azonban néhány mondatnál soha nem jutottunk tovább az ismerkedésben. Később már elő sem vettem jegyzetfüzetemet, csak az volt kérdéses, az ötödik,vagy nyolcadik percben hívják a TMK-csarnokhoz, törőhöz, vagy az állomás építéséhez. Pedig ő azt állítja, hogy . . . — . . . szeretek önállóságot biztosítani az építésvezetőimnek, művezetőimnek — nem szabad az emberek önállóságát csorbítani, kedvüket vesztik . . . Úgy tűnik, ennek ellenére is nehéz találni egy nyugalmas délelőttöt, amikor beszélgethetünk. Persze a BCM közel 3 milliárdos építkezéséből csaknem egyharmad a 26-os Állami Építőipari Vállalat feladata, nem volt könnyű az amúgy is rövid időből órákat kiszakítani kéthárom évtizedes visszaemlékezésekre. Néhány mondattöredékre azonban az alkalmi beszélgetések ellenére is jól emlékszem: 1952-ben ős-egyiptomi állapotok közepette, 40-ed magával lakott Sztálinvárosban, a déli város egy barakkszobájában. A város már épült , a Vasműben akkor kezdődött az alapozás. - . . . magam sem tudom miért ragadtam, ehhez a céghez? Nem vagyok egyedül pécsi — egész brigádok vannak a vállalat megalakulásától együtt. A Hőerőmű építésével együtt haladtam. Amikor Pécsre költöztünk még az épületek kitűzésénél segédkeztem, amikor üzembehelyezték, már , én voltam az építésvezető. A „Debitzkynél” elvégeztem az építőipari technikumot . . . Tényleg nagyon rég mesélte: a gázmű rekonstrukciója következett, majd az István-aknai metán vezeték. A vállalat ekkor már számított a BCM építésére és szabadúszóként Pécsett hagyta az építésvezetőséget. Keressenek maguknak életteret. Találtak is: ők építették többek között a toronypincét, a ledinai KISZ-telepet, a vízműnek medencéket. . Most végre nyugodtnak tűnő körülmények között leülök a jegyzetfüzettel - őt közben a fotóriporter kínozza. - Hagyjál már, 5 millió felvételt akarsz? Az irodában a BCM tervrajzai — pirossal bejelölve a dunaújvárosi vállalat területe. Az íróasztalon félméternyi iratkötegek. Petkó Zoltán sportoson van öltözve — ha becsülnöm kellene, akkor is eltalálnám, hogy 39 éves — csak a csupasor félcipője árulkodik az irodán kívüli munkájáról. - . . . persze, hogy van család: egy fiú és egy lány. Nem erőltetem a fiamat, engem sem kényszerített apám olyanra, amihez nem volt kedvem, a srác csőszerelő akar lenni. Legyen , később úgyis megjön az esze , nem mintha a csőszerelő szakma magában is nem jelentene biztos jövőt. Csapkodunk a beszélgetéssel: hát voltak az építkezés, elején itt furcsa dolgok. Szinte egyszerre kellett megfelelő életkörülményeket teremteni másfél-kétezer embernek. A konyha átadásánál — most már nyugodtan elmondhatom, hiszen több millió adag ételt megfőztek azóta — nem kevés ügyesség kellett. Az átvevők közül kiszúrtam magamnak egy tekintélyesebb külsejű embert, mondom, majd én őt tájékoztatom. Megyünk, látom ám, hogy az egyik vezetéken letörve egy csap - valaki éppen fadugóval kalapálja a csövet. Azt nézze, mondom, az a legérdekesebb — prál'-'bam a figyelmét éltél—'r' erűit is, csak sajnos ő a só'őr volt. Petkó Zoltán emberei kint már, az épületek környékén, a finom tereprendezést végzik — talán még füvet is vetnek az idén. Igaz, a vízlágyító miatt még éppen elég idegeskednivalója van a főépítésvezetőnek — éppen most szokott rá megint a dohányzásra - de azért ennyi ideig még soha nem beszélgettünk. Korai az öröm. Megérkezett az igazgató Dunaújvárosból. A tájékoztatás késő estig tart — a barakkban berendezett lakószobában várom, hogy végre befejezzük a riportot. Vadszegfű az asztalon, egy koponya a szekrény tetején. Itt alszik Petró Zoltán, ha nem tud hazatérni Pécsre. Bár nem nagyon szereti a túlórázást. Egyszer azt mondta: reggel fél héttől este 6-ig nagyon sok mindent meglehet csinálni. Várok. Éppen igazgatói értekezlet folyik, az építkezésen résztvevő valamennyi vállalat igazgatója az utolsó erőfeszítésekről tárgyal. Végre megjön. — Zoli! Teljes a siker itt Beremenden? A te életedben ezek az üzembehelyezés előtti, utolsó, idegfeszítő napok végül is kellemes emléket hagynak majd? — 1968. május 17-én 17 emberrel érkeztem ide. A napokban lesz négy éve. Ehhez képest rendkívülien rövid idő alatt épült meg a BCM. Az ember életében nem sok ilyen szakasz van. Nekem a Hőerőmű, Gázmű és a BCM. Mindegyik rövidebb és rövidebb idő alatt készült el, mindegyik szebb, korszerűbb. Talán még kettő, vagy három ilyen építésben vehetek részt az életemben — de ha ilyen jól halad az építőipar fejlődése, talán még több helyre is eljutok ... Lombosi Jenő Tanulás után jobban megy a munka Egy délelőtt a szakszervezeti iskolán A Damjanich utcában az Okttatási Igazgatóság épülete csendes. A pártiskola hallgatói tanulmányi kirándulásra mentek, a vezetőképző tanfolyam hallgatói elnyomják a cigarettavésget és helyet foglalnak a teremben. Mind patinás múltú igazgató és más beosztású vezető. „Mert holtig tanulunk" - összegez egyikük. A szakszervezeti iskolán előadást hallgatnak a tanulók. Csend. A szőnyegen, egy szakasz menetelésének hangzanak a lépések. Az előadás végéig két órányi az idő. Nagy Sándorné elvtársnővel, a Pécsi Szakszervezeti Iskola vezetőjével arról beszélgetünk, hogy négy hét alatt mit tanulnak a hallgatók, akik szakszervezeti titkárok, műhelybizottsági titkárok, bizottsági tagok, szakterületek felelősei a sokrétű szakszervezeti munkában. Most a munkavédelmi felelősök töltik be a padsorokat. 1964 decembere óta tízezren koptatták hasznosan a berendezést, akiknek fele baranyai, a többi Tolna, Somogy, Zala megyéből való. Régebben megültem számos bentlakásos iskolát .. . Azóta annyira megváltozott a helyzet, hogy csak egy dologban van összehasonlítási alap — most is tanulni kell. Tízezernyi munkahelyi, szakszervezeti tisztségviselő tanult eddig. Ez sok százezer dolgozó munka- és érdekképviseleti dolgainak jobb intézését jelenti. A tanulás eredményességét az iskolán is értékelni tudjuk, de nem ez a legfontosabb. Az igazi az, amikor a tanultak a gyakorlatban megvalósulnak és ez a fő cél - mondja Nagy Sándorné. - Erről rendszeresen érdeklődünk, jönnek is felelős vezetők mind a négy megyéből és elismeréssel beszélnek az iskola eredményes hatásáról, de mondtak olyant is, hogy „táltosokat” nevelünk. Ez utóbbi is jó. Sokhelyütt szükséges, hogy a szakszervezeti tisztségviselők képzetten, igazuk tudatában, bátran tudjanak dolgozni, ha kell küzdeni mindazért, ami tulajdonképpen adva van, csak élni kell vele. A gyakorlati munka javulása a legszebb elismerés az iskola számára is, de jellemző egy eset is. A munkavédelmi felelősök tanfolyamára egyik gazdasági vezető az üzemi szakszervezeti bizottsággal egyetértésben, elküldte a biztonsági megbízottat is, aki nem szakszervezeti tisztségviselő. Hazaküldjék? Ne küldjék? Részvétele az iskolán nem jogos. De...? ! Okos ember ez a gazdasági igazgató Hallott erről az iskoláról, szükséges is, hogy a biztonsági megbízott jól tudja mit kell csinálnia. Ha sikerül , jó. Most az egyszer sikerült. A négy hét tanulmányi anyaga elméleti és gyakorlati tantárgyakból tevődik össze. Mindig a szakterületnek megfelelően a marxizmus klasszikusaitól a legújabb törvényig, rendeletig. Az előadók négy megye párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői, elismert szakemberei. A tanultak alapján mindegyik tanfolyam gyakorlati tapasztalat-látogatást is végez. Mondjuk száz munkavédelmi felelős a Pécsi Bőrgyárban . . . Izgalmas eset, de vitathatatlanul hasznos. Nemcsak azon az alapon, hogy több szem többet lát. A tanultakat, az előadásokat a megtárgyaláson túl kiegészítik a szabad viták. A tudás mércéjét itt sem az adja, hogy ki mennyit képes bemagolni és lehetőleg szó szerint visszamondani, hanem az, hogy tudja az illető, melyik könyvet, közlönyt vagy más forrást kell elővennie, fellapozni egy-egy konkrét eset, vagy feladat kapcsán. A viták bővítik az ismeretanyagot, érdeklődést keltenek, amit az iskola után, munka közben és utána ki lehet elégíteni. A tananyagot tarkítják a kiegészítő előadások, melyekkel egyidőben kisebb problémák adódtak, mert „nem tartoznak az iskola arculatához". Család. Szocialista együttélés. Alkoholizmus. Válás. Szexuális élet. A terhes nő és a szülés. Ilyen és hasonló témák a kiegészítő előadások, filmvetítések. Az „arculatot vitatók" aztán megnyugodtak. Több ok miatt, amit részletezni hosszú lenne. Hogy érzik magukat a hallgatók? Négy hétre kiszakadnak a megszokott munkából. A helyben lakóknak könnyebb, a többieknek a család is messze van. Néhány órát, legfeljebb egy-két napig tart a beilleszkedés és az iskola mint kohó is betölti szerepét. Nem vonalasság és ömlengés miatt, de számosan a harmadik hét végén azt mondják, hogy rövid a négy hét. Ez igaz, de hitelesebb, ha erről a résztvevők beszélnek. Vége az előadásnak. Nagy László a Pécsi Hőerőmű dolgozója, két éve munkavédelmi felelős. Bátai József a Zengőaljai Állami Gazdaság szilágypusztai üzemegységében dolgozik és 1967 óta tölti be tisztségét. Győrfi Ferenc a Pécsi Bőrgyárban harmadik éve törődik e fontos feladattal. Két kérdés hármójukhoz: 1. Hogy érzik magukat az iskolán? 2. Mi a véleményük az iskoláról? Válaszaik sorrendben: - Kellemesen csalódtunk. (így többes számban mondja.) - Jól. Mindig újat tanulunk. — Először vagyok ilyen tanfolyamon, de jól. A második kérdésre adott válaszaikat összefoglalom, mert mindegyikük az előadások színvonalát dicsérte és nyolc nap után íme az előadók névsora: dr. Tóth József, az Oktatási Igazgatóság igazgatója, dr. Szendei Imre közgazdász, Tolna megye, dr. Szerényi János SZMT titkár, Somogy megye, Dallos Nándor, Szili József, Ökrös Imre, az SZMT Baranya megyei Tanácsának vezető funkcionáriusai, Nagy Sándorné iskolavezető, Kovács József, Tanárképző Főiskola, docens, dr. Rétsági Béla, SZMT, Somogy megye. — Mindegyik élmény volt — mondták és arról beszéltek, hogy az iskola elvégzése után jobban, könnyebben, szakszerűbben meny a mun'-n, amivel a mun'enh'-' szervezett dolgozói megbízták őket. Kászon József Nagy László, Bátai József, Győrfi Ferenc