Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Dunántúli napló xxix.évfolyam,228.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972.szeptembern„Kérdi Ara: 80 KIM Huszonöt éves a népgazdasági tervezés Tudományos ülésszak a jubileum alkalmából Dr. Tímár Mátyás és Párdi Imre beszéde Az Országos Tervhivatal, a Magyar Közgazdasági Társaság és az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Egyesület rendezésében kedden délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián három napos tudományos ülésszak kezdődött a népgazdasági tervezés bevezetésének 25. évfordulója alkalmából. A megnyitó plenáris ülésen megjelent dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettes A Minisztertanács elnökhelyettese az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a tudományos ülésszak részvevőit, majd így folytatta: — A Szovjetunió a fasizmus felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelmével megmutatta számunkra is a szocializmus felé vezető utat. Nehéz, de mégis nagyszerű feladat volt élni a lehetőséggel. Népünk a háborús romokból építette újjá az országot, szorgalma, alkotómunkája döntő tényezője volt az elmúlt évtizedek eredményeinek. Az elmúlt negyedszázad folyamán pártunk és kormányunk politikájában meghatározó tényező volt a marxizmus klasszikusainak az a tétele, hogy a szocializmus és a tervgazdálkodás elválaszthatatlan. A szocialista tervgazdálkodás 25 éve alatt olyan fejlődést értünk el, amely méltán tölti el büszkeséggel népünket. A két világháború között az ország gazdasági fejlettsége meglehetősen alacsony volt. A nemzeti jövedelem 1923 és 1938 között évi átlagban csupán két százalékkal emelkedett. 1938-ban a nemzeti jövedelem nagyobb részét még a mezőgazdaság adta, alig néhány tucat ipari nagyüzemünk volt, a gyáriparban mindössze 400 000 ember dolgozott. A mezőgazdasági termelés akkori elmaradottságára ser, Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az ülésszakot Friss István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója nyitotta meg, majd dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Jellemző, hogy az 1931—40-es évek átlagában hektáronként 13,7 mázsa búza, 18,7 mázsa kukorica termett. Társadalombiztosításban 1938-ban a lakosságnak mindössze 31 százaléka részesült. Az 1930—38-as években évi átlagban 23 000 lakás épült, 1941-ben a hét éves és annál idősebb népességből 7,2 százalék egyáltalán nem járt iskolába. — És mivel jellemezhető ma, a szocialista Magyarország gazdasági fejlődése? A nemzeti jövedelem 1950 —1971 között évi átlagban 5,7 százalékkal növekedett, az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében elértük a közepesen fejlett országok szintjét. Országunk gazdasági arculatát napjainkban az ipari tevékenység határozza meg, az ipar szolgáltatja a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát. A szocialista iparban 1971-ben több mint 1,7 millió embert foglalkoztattak. 1966—1970 között hektáronként átlagosan 24,3 mázsa búza, 32,3 mázsa kukorica termett. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 1950—1971 között átlagosan évi 4,1 százalékkal nőtt. Országunkban már rég megszűnt a munkanélküliség és a létbizonytalanság. A társadalombiztosítás ma már az ország egész lakosságára kiterjed. A negyedik ötéves terv időszakában csaknem 400 000 lakás épült, parasztság, az értelmiség a szocializmus teljes felépítéséért folytat. Megteremtődtek a feltételei annak, hogy javasoljuk: az országgyűlés a közeljövőben alkosson törvényt a népgazdasági tervezésről. Dr. Tímár Mátyás üdvözlő beszéde Az Országos Tervhivatal elnökének előadása Az Országos Tervhivatal elnöke emlékeztetett arra, hogy az újjáépítés társadalmi programját a Magyar Kommunista Párt javaslatára kidolgozott és a nemzetgyűlésben 1947 augusztusában elfogadott három éves terv tartalmazta. Ez volt az első, a gazdaság egészét átfogó gazdaságfejlesztési terv, ezért ezt tekintjük tervgazdálkodásunk kezdetének. A két évtized alatt mindvégig érvényesült a szocialista tulajdon erősödésének és előretörésének tendenciája. A nemzeti jövedelem termelésében a szocialista szektor aránya az 1950. évi 67 százalékról 1970-re 98 százalékra emelkedett. A jövedelemelosztás fokozatosan és egyre inkább a társadalmilag hasznos munka arányaihoz igazodik. Ugyanakkor elosztási rendszerünkben egyre nagyobb a társadalmi juttatások jelentősége is. A lakosság jelenleg jövedelmének 77 százalékához munkája alapján jut, 23 százalékát pedig különböző társadalmi juttatások formájában kapja. Párdi Imre ezután az elmúlt időszak népgazdasági gondjairól szólt. Az ötvenes években volt olyan időszak, amikor a gazdaságpolitikai célok kidolgozásakor figyelmen kívül hagyták népgazdaságunk adottságait, lehetőségeit, a gazdasági realitásokat. Tervezési és gazdálkodási rendszerünkben először a mezőgazdaság irányításában vezettünk be változást az 1957— 1968 közötti időszakban. A tervezés és irányítás adminisztratív eszközeit fokozatosan a közgazdasági értékelés és a közvetett eszközökkel történő szabályozás váltotta fel. Gazdaságirányításunk rendszerét 1968. január 1-én a szocialista tervgazdálkodás alapján olyan irányban fejlesztettük tovább, hogy a döntési rendszer összhangba kerüjön a gazdasági folyamatok szintjeivel és a népgazdaság tervszerű irányítása a központi tervezés elsődlegessége mellett a többszintű és különböző időtartamú tervek egységes rendszerében valósuljon meg. — Mindent egybevetve elmondhatjuk — állapította meg befejezésül —, hogy az elmúlt negyedszázadban a szocialista tervezés jól szolgálta országunk építését, népünk boldogabb jövőjének alakítását. A tervek megvalósítása szerves része annak az aktív tevékenységnek, amelyet a munkásosztály, a Nairobi. Csupán napok kérdése, hogy végleges megoldást nyerjen a közelmúltban támadt ugandaitanzániai konfliktus — jelentette ki kedden Omar Arteh Ghalib szomáliai külügyminiszter. A külügyminiszter, aki közvetítőként működött közre a két afrikai ország vitájában, Kampóléból hazafelé jövet rövid időre megszakította útját a nairobi repülőtéren s tájékoztatta az ott egybegyűlt újságírókat arról, hogy mit sikerült végeznie az ugandai fővárosban. Elmondta, hogy Nyerere tanzániai és Amin ugandai elnök elfogadta a Szomáliai 5 pontos béketervet. Egy-két pontban a felek még nem jutottak teljes egyetértésre, de az Ghalib szerint nem fog sokáig váratni magára, s a Szomália által javasolt megoldás még ezen a héten érvénybe lép. A külügyminiszter elmondta még, hogy bár az Obote visszatéréséért harcoló gerillák többségét az ugandai erők megsemmisítették, illetve elfogták, néhányan még az országban tartózkodnak. A két ország közötti határon azonban megszűntek a fegyveres harcok, a gyakorlatban tűzszünet van. Diplomáciai körök értesülései szerint a Szomáliai béketerv javasolja, hogy mindkét ország vonja vissza katonai erőit a határokról. Tanzánia tegyen ígéretet arra, hogy nem nyújt menedéket az Obotét támogató gerilláknak és Líbia hívja vissza azt a 400 főnyi csapategységet, amelyet Uganda támogatására küldött Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter Pécsett Felavatták a híradástechnikai gyárat Az ünnepélyes alapkőletétel 1971. június 23-án volt, s három nap híján egy év után, tehát 1972. június 21-én már működtek a gépek a pécsi híradástechnikai gyárban. S most — nyolcvannégy nappal a próbaüzem megkezdése után . Kovács Gyula, a Budapesti Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat igazgatója azt jelentette dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszternek, hogy a próba teljes sikerrel járt, valamennyi létesítmény, gép és berendezés megfelel a követelményeknek, egyszóval: a pécsi híradástechnikai gyár készen áll arra, hogy megkezdje az üzemszerű termelést. Az összefogás eredménye Tűzszünet Uganda és Tanzánia határán Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsának elnöke délelőtt 11 órakor a Városháza fogadótermében fogadta és köszöntötte a gyáravató ünnepség vendégeit, mintegy ezzel a gesztussal is kifejezésre juttatva a város nagyfokú érdekeltségét e beruházást illetően. Azok adtak egymásnak randevút ezen a fogadáson, akik megálmodták és az akadályok sokasága ellenére megvalósították Pécsett ezt a gyárat. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Mechanikai Labor és a Városi Tanács — a megye párt- és állami szerveinek maximális támogatásét élvezve — 1970-ben határozta el, hogy híradástechnikai gyárat épít Pécsett, egyrészt azzal a céllal, hogy tovább javítsa a megye iparszerkezetét, másrészt abból a meggondolásból kiindulva, hogy Pécs csak úgy tud továbbra is vonzó város maradni a fiatalok nagy tömegei számára, ha a kor színvonalát reprezentáló, a fiatalok igényeinek megfelelő ipari üzemekkel is rendelkezik. A KGM képviseletében megjelent a fogadáson dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Asztalos Lajos miniszterhelyettes, Litvai István, a távlati fejlesztési és Pataki István, a szervezési főosztály vezetője. Baranya megye vezető testületei képviseletében dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke, dr. Nemes Alajos vezérőrnagy, a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője és Bogár József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára volt jelen. A gyárnak otthont adó város képviseletében jelen volt Ambrus Jenő, a Városi Pártbizottság első titkára, valamint Lukács László, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titkára. Eljött az ünnepélyes gyáravatásra Deák Lívia, a főváros VII. kerületi Pártbizottságának első titkára, ebben a kerületben székel ugyanis a vállalat központja. Jelen voltak az építésben, bonyolításban érintett vállalatok és szervek képviselői, köztük Nemeskéri László, a gyár kivitelezési munkáit fővállalkozóként végző Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Wieder Béla meleg szavakkal mondott köszönetet a gyár alkotóinak. A pécsi híradástechnikai gyár határidő előtt, kiváló minőségben, s a megadott költségszinten belül valósult meg. A fogadást követően a résztvevők gépkocsin Kertvárosba hajtattak, ahol Kovács Gyula, vállalati igazgató mondott rövid ünnepi beszédet Határidő előtt — Pécsre esett a választásunk, már csak azért is, mert a város magas kulturális színvonala, fejlett oktatási rendszere s számunkra kedvező munkaerőhelyzete garancia volt arra nézve, hogy az új létesítmény rövid idő alatt jelentős eredményeket tud majd elérni. A döntés megszületése és a beruházás megkezdése után nagyon sok gondot kellett megoldanunk, de ezekkel a gondokkal sohasem maradtunk egyedül. Baranya megye és Pécs város párt- és állami szervei rendkívül jelentős és hatékony segítséget nyújtottak számunkra. E támogatás anyagi és morális téren egyaránt megmutatkozott, így volt lehetséges az első ütem határidő előtti befejezése. A most üzembe helyezett létesítmény több mint 70 millió forintba került, a fejlesztés azonban folytatódik, s 1974-re meghaladja a 250 millió forintos szintet. Jelenleg háromszázan tanulják a speciális híradástechnikai szakmát, 1975 végére azonban már ezer ember dolgozik majd a gyárban. Az újonnan belépő gyáregység zömmel stúdiómenetofonokat és stúdióberendezéseket gyárt. A KGST-országokon belül kizárólag a Mechankai Labor gyártja ezeket a berendezéseket, s ez a tény me önmagában is jelzi a lehetőségeket, s persze a felelőssége is. Évente 5-600 stúdiómagnó kíván a vállalat gyártani, melyek 90 százalékát exportáljá. Kovács Gyula vállalati igazgató beszéde után dr. Horgó Gyula kohó- és gépipari miniszter lépett a nagy munkacsarnokban felállított mikrofon elé hogy a KGM vezetése nevébe átadja a gyáregység vezetőine és dolgozóinak az új létesítményt. Jelképesen az igazgatónő adom át a gyárat — mondotta a miniszter ténylegesen azonban önöknek, valamennyiüknek. Az önök feladata lesz becsületet szerezni ennek a gyárnak. Korszerű viszonyok között korszerű eszközökkel dolgozhatnak - s ez kötelez is. A Pécs Híradástechnikai Gyár soka kapott a népgazdaságtól, mos rajta a sor — meg kell kezdeni a törlesztést, hogy újabb, hasonlóan korszerű gyárak, munkahelyek épülhessenek ... Kitüntették az alkotókat A beruházás előkészítésében bonyolításában és megvalósításában végzett kimagasló munkájuk elismeréseképpen dr. Horgos Gyula az avatóünnepség záróakkordjaként a Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést adományozta a Baranya megye Állami Építőipari Vállalat állományából Nemeskéri László igazgatónak, Hirth József építésvezetőnek és Sáránd Ferenc művezetőnek. A tervezők közül Hegedűs Sándor, az Általános Géptervező Iroda mérnöke kapta meg a kitüntetést. A Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Vállalat állományából Keresztes János, a pécsi gyáregység igazgatója, Ligetvári Tibor főtechnológus, Fehér Miklós beruházási osztályvezető és Horváth László beruházási előadó kapta meg a Gépipar kiváló dolgozója kitüntető jelvényt. Az avatási ünnepség után dr. Horgos Gyula és a kíséretében lévő vendégek megtekintették a különböző üzemrészeket, melyekben a legkorszerűbb elvek szerint szervezték meg a munkát. Az egyes részlegek dolgozói különböző színű köpenyeket viselnek, ezzel is segítve az áttekinthetőséget, s erősítve a munkafegyelmet. Az új gyár egyelőre részegységeket gyárt, a jövő év közepe táján azonban már a komplett stúdióberendezések gyártására is sor kerül. Gács Ferenc gazdasági igazgatóhelyettes munkatársunk kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy idén mintegy 10-12 milliós termelési értéket várnak a gyáregységtől, jövőre azonban már 60 milliós a terv. Folytatódik az építés A bővítés egyébként nagy ütemben folyik. Dr. Horgos Gyula látogatása befejezéséül megtekintette a második ütem gyártócsarnokát, mely egyelőre oldalfalak nélkül, de már tető alatt áll. 1973-ban előreláthatóan további 200 munkást vesz fel a gyár, s 1974-ben további százakat. Dr. Horgos Gyula gyárlátogatása végeztével úgy nyilatkozott, hogy az 1200 fős pécsi híradástechnikai gyár sem alaptalan ábránd. Békés Sándor Kovács Gyula, a Mechanikai Laboratórium igazgatója ünnepi beszédét tartja