Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-21 / 70. szám
1973. március 21. Történelmi tizenkilenc Az idő malma ismét felőrölt egy évet, megint távolabb vagyunk 1919. március 21-től, amelyet munkásosztályunk, népünk győzelmi napjaként jegyzett fel a történelem. Akkor kezdődött a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja. Az idő múlása nem borít ködfátyolt az akkori eseményekre. Pedig kevesebb az emlékező, egyre kevesebben maradnak közöttünk azok, akik az új szándékok, a forradalmi tettek szemtanúi, cselekvő megvalósítói voltak. Pedig milyen szívesen hallgatjuk emlékezéseiket a sodró eseményekről, a lobogó, lelkes hangulatról, a saját hazájában először gazdává vált nép lázas, alkotó öröméről. De az idő ritkítja soraikat! Ám nem az idő győz, mert ha kevesebb is az emlékező, több a feltárt emlék, többen vannak tudatosak, akik nemcsak az iskolában tanulták, hanem a megváltozott élet jeleiben találják meg a 133 nap igazolását. Azt a kimondhatatlanul jó érzést és eszmei tudatosulást, hogy az akkori küzdők és mártírok győzelme, forradalmat és hazát védő harca és bukása nem volt hiábavaló. Ezen a napon különösen keressük az alkalmat, hogy kezet szorítsunk a hajdani forradalmi tanácsok tagjaival, egykori vörös katonákkal, akik a belső ellenséggel, a külső támadókkal szembeszállva nem két, hanem sok tűz között felejthetetlen bátorságot tanúsítottak. Keressük az alkalmat, hogy kezet szorítsunk a hajdani ifjakkal, akik akkor a legboldogabbak, ha széttekinthetnek azon a hazán, amelyet már akkor szabadnak, szocialistának, jómódúnak, nemzetközi tekintélyében erősnek, egységesnek szerettek volna látni. Ők talán mindenkinél jobban tudják becsülni a szabadság jóízét, a sikerek felemelő élményét, mert rövid volt a 133 nap és utána a fehér terror fekete évei következtek. Az elvesztett szabadság tanította őket arra, hogy az elnyomás évei alatt a szabadságért mindennap küzdeni kell. S a felszabadulás előtti évtizedekben sosem mondtak le arról, hogy újrakezdjék, a tapasztalatokon is okulva okosabban, de ugyanolyan keményen, a forradalmi munkát. Ott voltak a felszabadulás után az új élet megindításánál és sokan fegyvert fogtak, az ellenforradalom napjaiban, a kivívott eredmények védelmében. Velük szorítunk kezet, előttük tisztelgünk ezen a napon, s ezzel a Tanácsköztársaság, a forradalmi nép, az alkotásra serkentő szocialista eszmék nagyságát ismerjük el. Nemcsak az emlékezők szólnak hozzánk, hanem a 133 nap egyre világosabban feltárt története és tanulsága is. Nem mi tesszük naggyá azt a napot, nem mi emeljük ki a történelmi események sodrából az ünnepléssel, az emlékezéssel, hanem az szól hozzánk, az int, tanít Egységre, a munkásosztály forradalmi vezető szerepére, a nemzeti összefogásban rejlő erőre. Emlékeztet arra, hogy az első proletár forradalom országának vezetői már akkor — pedig élet-halál harc zajlott az új hatalom fenntartásáért — szolidaritást vállaltak velünk. Szolidaritást, amelynek gyümölcse lett a felszabadulás és az eltéphetetlen barátság. Ezt érezzük mindannyian március 21-re emlékezve. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Neve felkerült a történelem dicső lapjaira Buday Dezső jogtudós és forradalmár A Magyar Tanácsköztársas AAság megalakulásának évfordulóján a munkáshatalom hőseire emlékezünk. A mi feladatunk, hogy önfeláldozó munkásságukat ismertetve helytállásuknak méltó emléket állítsunk. A munkásmozgalom mártírja Buday Dezső is, aki Pécsett született 1879. május 28-án. Buday Dezsőről, mint költő, tudós, forradalmárról emlékeznek meg életrajzírói. E tudós jogtanár kora egyik legműveltebb embere, a Tanácsköztársaság idején a kecskeméti munkástanács végrehajtó bizottságának a vezetője, a háromtagú direktórium egyik tagja. 1919. május 1-től Budapesten a közoktatási népbiztosság egyik vezető tisztviselője, Kecskemét küldötte az országos tanácsban. Buday Dezső nagyműveltségű értelmiségi családból származott. Édesapja mérnök: a négy Buday testvér közül Kálmán a kolozsvári egyetem sebésztanára, Béla mérnök, helyettes államtitkár, László pedig a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója. Buday Dezsőt tehát nem osztályhelyzete, hanem mély történelmi belátása tette forradalmárrá. Középiskolai tanulmányait az egykori Pécsi rk. Főgimnáziumban (ma Nagy Lajos Gimnázium) végezte, 1889—1897. között, kiváló eredménnyel. Hazai jogi tanulmányai után előbb megyei, majd bírósági szolgálatot teljesített. 22 éves korában államtudományi doktorrá avatták, egy évvel később jogtudományi doktorátust szerez. 1906- ban a kolozsvári egyetem magántanára lett, majd 1912— 1919 között a kecskeméti jogakadémián a peres és peren kívüli eljárás tanára volt. Buday Dezső tanulmányai folytaása közben különböző feladatok:a vállalt és tisztségeket töltött be szülővárosában Pécs.*- ügyészségi gyakornok, majd árvaszéki jegyző, később tiszteletbeli árvaszéki ülnök, betekintés*: nyer az elesettek és árvák életének mélységébe. Buday érdeklődési köre nem zárul be a jogtudomány szűk határainál, és mind élénkebben fordul a kor szociális és politikai kérdései felé. Nyilvános előadásokat tart társadalomtudományi témákról. Az egyes társadalmi osztályok élete, kora szociális problémái foglalkoztatják. Élesen látja a feudális maradványokkal átszőtt magyar élet elmaradottságát, kulturálatlanságát, a dolgozó osztályok végtelen nyomorát. Cikkekkel, tanulmányokkal küzd az elnyomás és az elmaradottság ellen, foglalkozik a munkások és parasztok életbevágó napi problémáival. Buday Dezsőnek a polgári radikalizmustól a szocializmusig ívelő útját a háborús események meggyorsítják, cselekvésre késztetik. A Bernben tartott nemzetközi békekongresszuson mint a hágai béketanács küldötte két előadással szerepel: a béke nemzetközi szankcióiról és a nemzetközi leszerelésről beszél. Figyelme a munkásság felé fordul. Az 1915/16. és az 1916/17-es tanévekben imperializmus-ellenes előadássorozatot tart a kecskeméti munkásegyetemen. Az 1918-as polgári forradalomhoz színes lélekkel csatlakozott. 1919 elején „Mi is az a köztársaság" címmel brossúrája jelenik meg, melyben maró gúnnyal illeti a monarchiát és lelkesedéssel beszél a nép nyelvén az igazi népuralomról. 1918 végén Buday Dezső forradalmi publicista, aktív politikus lesz. 1919. március 22-én Kecskemétre távirat érkezett a Tanácsköztársaság megalakulásáról. Direktóriumot választottak, amelynek eszmei irányítója Buday volt. Április 13-án „Mikor lesz AA proletárdiktatúra?" című cikkében a nyomor enyhítését a gazdagok készleteinek kisajátításából követeli. Ezt egy olyan ember írja, aki a gazdagok világából jött, de méltatlannak érzi magához a kiváltságokat, amíg mások nyomorognak. Levonja a végső következtetéseket, maga és a társadalom számára szóban és tettben: 12 holdnyi szőlőjét, amit írói munkásságának díjazásából szerzett, Kecskemét lakosságának adományozza, mint írja, „kommunista jellegű termelési szövetkezet céljaira." 1919. május 1-e után a közoktatási népbiztosság felkérésére családjával együtt Budapestre költözik, a népbiztosság egyik vezető tisztviselőjeként országos feladatok megoldásával bízzák meg. Nagy lelkesedéssel dolgozik a magyar nép művelési színvonalának emeléséért. Budayt azonban nem értették az urak, nem is érthették. Nem bocsátották meg neki az osztályárulást, azt, hogy nem élvezi a polgári jólétet, amíg mások nyomorognak. Az ellenforradalom adatszolgáltatója, Tormássy magyar kir. tanácsos „A kecskeméti proletáruralom vezető egyéniségeinek rövid jellemzése" című jelentésében elcsodálkozik: „dr. Buday Dezső jogtanár és egyetemi magántanár egyike Volt a kecskeméti proletáruralom legérdekesebb, legtanultabb vezérembereinek. A kecskeméti református jogakadémiának rendes tanára, legképzettebb tudós tanerője, tehát a kecskeméti úri társadalom egyik számottevő tagja volt.. . Amidőn a Tanácskormány rendeletére az új háromtagú direktórium megalakítást nyert, előtérbe nyomul, s annak egyik tagjává választatik, mely időtől kezdve a kommunista vezzető férfiak élén találjuk. Tudásával sok tekintetben irányítja a Direktórium működését. Úgyszólván Ő a fődirigens, akarata szerint történik a hatalom gyakorlása ...” A tanácsos úr jelentésének végén felteszi a kérdést, hogy „Mi tette őt, a legintelligensebb egyik úri család tagját a kommunizmus rabszolgájává, nem tudható.” Naponta kapja a fenyegető névtelen leveleket, s a Tanácsköztársaság bukása után 1919 szeptember közepén Budapesten letartóztatták, majd a kecskeméti ügyészség fogházába szállították. November 20-án a Héjjas-különítmény tagjai brutális bántalmazások közepette az orgoványi erdőbe hurcolták a politikai foglyokat, s a Dömös-tanyán Buday Dezsőt többi társával együtt kegyetlenül meggyilkolták. A történelem dicső lapjaira AA felkerült Buday Dezső neve, Kecskeméten utca és emléktábla örökíti meg nevét, Budapesten iskolát neveztek el róla, s most szülővárosa és egykori iskolája készül méltó emléket állítani. Baranya Margit levéltáros 3 Állandóan tevékenykedni a jobbért.. Hat évtized a munkásmozgalomban Távolról feltűnt fürge járása, amikor várakoztam rá Szalai András utcai lakása előtt. Bevásárolt. Most 76 éves. Az ember el se hinné róla. A munka nemesít és megfiatalít, módosítom magamban az ismert közmondást. Gergely Lajos élete világosan példázza ezt. Még az első világháború előtt, 1911-ben került kapcsolatba a munkásmozgalommal a Pécsi Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetében. Néhány év múlva Győrbe került, ahol tudatosan is megismerkedett az elnyomottak, kizsákmányoltak alaptörvényeivel. Az első világháborúban őt is felöltöztették a mundérba, s az orosz frontra irányították, ahol 1916 augusztus végén hadifogságba került. A fiatal kereskedősegéd hamar rádöbbent arra, hogy a magyar elnyomottaknak nem az orosz munkások és a parasztok az ellenségei. Ennek a felismerésnek az alapján kapcsolódott be az oroszországi forradalomba. Az egyik kazáni bőrgyárban tagja lett a Vörös Gárdának. Az oroszországi magyar hadifoglyok legmesszebbre látó tagjai 1917 nyarán megalakították a bolsevik párt magyar csoportját. A kazáni körzetben mintegy 40—50 magyar hadifogoly lett tagja a csoportnak, közöttük Gergely Lajos is. Mint az agitációs gárda tagja eredményes felvilágosító munkát végzett a magyar hadifoglyok között és segített a helyi szovjet hatalom megszilárdításában. De az ellenforradalmi fehérgárdisták 1918 nyarán rövid időre elfoglalták Kazánt, s Gergely Lajos több társával együtt a fehérek fogságába került. Négy hetes harc után azonban a bolsevikok visszafoglalták Kazánt. Gergely Lajos belépett a Vörös Hadseregbe s 1918 őszén, Ufa felszabadításánál már harcolt is Kolcsak csapatai ellen. Az ufói harcokban az önálló magyar lovasezred jelentős szerepet játszott. A bolsevik párt magyar szekciójának döntése alapján 1918 őszén több magyar hadifogoly hazaindult, hogy itthon segítse a forradalmi mozgalmat. Részben ezekből a csoportokból alakult meg 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja. Gergely Lajos is elindult. Moszkvában találkozott néhány népbiztossal — csendesen jegyzi meg, hogy sajnos, Leninnel nem találkozott —, s 1919 februárjában érkezett Magyarországra, Budapestre. Azt a feladatot kapta, hogy vegyen részt a párt szervezésében, röpiratokat terjesszen, agitáljon a szocialista forradalom érdekében. A tanácsköztársaság kikáltása idején a hadügyi népbiztosságon kapott beosztást, s a kelenföldi Bebel laktanyában több társával együtt megszervezte az I. nemzetközi vörös ezredet. Az ezred eredményesen harcolt a munkáshatalom védelme idején. Egy alkalommal Esztergomban is részt vettek egy ellenforradalmi lázadás elfojtásában. Gergely elvtárs a felvidéki harcok idején az ezred politikai biztosának a helyettese volt. Az ellenforradalom győzelme után hat hétig bujkált Budapesten, majd a Vöröskereszt közbenjárásával a szerb megszállás alatti Pécsre került viszsza. Új körülmények között, de a célt sohasem veszítve szem elől, folytatódott a küzdelem. A kereskedelmi alkalmazottak 1920 elején hat hétig sztrájkoltak a reggel 8-tól délután 5-ig tartó munkaidőért. Gergely Lajos ekkor a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének helyi titkára volt. A 20-as évek elején elsőként harcolták ki Pécsett a szombat délutáni zárórát. Közismert, hogy a baloldali szociáldemokratákból és kommunistákból alakult meg 1925- ben a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek szervezetei Baranyában is létrejöttek. E párttal Gergely elvtársék szoros kapcsolatot létesítettek. A kereskedelmi alkalmazottak jelentős tábora is részt vett az 1930. szeptember elsejei nagy pécsi tömegtüntetésen, amelynek Gergely elvtárs egyik fő szervezője volt. A második világháború folyamán a haladó erők a Mecsek különböző részein jöttek össze, több alkalommal a Kisréten, ahol megvitatták a politikai helyzetet, a hadieseményeket, s készültek az új feladatokra. Ezekre a megbeszélésekre Budapestről is jöttek előadók. A háború vége felé egy alkalommal Szeder Ferenc, a jobboldali szociáldemokraták vezére volt az előadó. Gergely Lajos megkérdezte Szedertől: Milyen álláspontot foglal el az SZDP, ha a szovjet csapatok szabadítják fel Magyarországot? Erre még nincs határozott álláspontunk — volt a kitérő válasz. ím . A német megszállás után a Szálasi-féle rémuralom idején Gergely Lajost is letartóztatták, de szerencsés véletlen folytán megmenekült. A felszabadulás után elsőként lépett a legálissá váló kommunista mozgalomba, a Magyar Kommunista Párt Pécs- Baranyai Szervezetének Szervezési Osztályán vezető volt. Baranya megye és Pécs város 17 képviselőt küldött Debrecenbe, az ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Gergely elvtárs megyénk egyik küldötte volt. Nem volt könnyű a koalíciós küzdelem sem, 1945—48 között. Ebben az időben a szakszervezetek megyei újjáalakításába** oroszlánrészt vállalt. Az 50-es évek elején a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója lett, innen ment nyugdíjba 1962-ben, majd megyénk országgyűlési képviselője lett két ciklusban 1963-tól 1971-ig. Íme, néhány mozzanat a gazdag életútból. De hol van a hatodik évtized? Ez már a nyugdíjas kor. Gergely elvtárs továbbra is aktívan dolgozik. A Városi Pártbizottságon a tagfelvételeknél segédkezik, a Hazafias Népfront Pécsi Városi Bizottságának elnökhelyettese, a szakszervezetben munkálkodik. Amikor az élet értelméről kérdezem, mosolyog. Élete célja az volt, hogy szakadatlanul, mindig reménykedve, optimistán harcoljon a leghaladóbb eszme győzelméért. A lakás falán 14 rangos kiüntetés, a nemes küzdelmek egy-egy állomása. A munkásmozgalomban, a kommunista mozgalomban a dolgozók nagyobb jogaiért harcoltak, benne az én jogaimért is —, de sosem feledkezem meg arról, hogy a jog önmagában nem oldja meg a felemelkedést. A jogot a kötelességgel együtt kell vizsgálni, szemlélni és értelmezni. Ma már sok mindenhez jogunk van, de csak akkor tarthatjuk meg és akkor bővíthetjük ezeket, ha maradéktalanul eleget teszünk kötelezettségeinknek is, vallja a veterán harcos. Teljesen igaza van! Dr. Fehér István Éljen a Tanácsköztársaság! Gyűlés az országház előtt (korabeli felvétel)