Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-08 / 57. szám
. március 8. Elmaradtak a szenvedélyes viták 19 zárszámadása a BARANYAMÉK-nél Nehéz évre tett pontot a tegnapi napon a BARANYAMÉK. A közös vállalat amúgy is krónikusan gyenge termelési hátterét tavaly súlyos természeti károk — jégverés, drávai árvíz stb. — rendítették meg, amelyek következtében 600 vagon zöldségféle esett ki az árualapból. Ez erősen rányomta a bélyegét a forgalomra, a lakossági ellátásra, ami —11,6 százalékkal csökkent az 1971-es évhez képest — meghiúsította az export terveket is. A tervezett 325 vagon helyett mindössze 100 vagon zöldárut tudott exportálni a vállalat Az objektív tényezők mellett egyéb problémák, a tagszövetkezetek és a vállalat közti viták, esetenként súlyos konfliktusok jellemezték az elmúlt évet, ezek következményeként meg sem várva az év végét, már év közben új elnököt, vezetőket választott a BARANYAMÉK. A múlt év közepe táján pénzügyileg veszteségesre állt a vállalat, s úgy nézett ki, ha nem jön közbe valami, zárszámadáskor a tagszövetkezetek — amelyek egyúttal a közös vállalat tulajdonosai is — nem, hogy jutalékot kapnak, de nekik kell tetemes összegeket befizetniük, hogy közös vállalatuk folytatni tudja gazdálkodását. Hogy erre most mégsem került sor az a SZÖVÉRT-nek köszönhető, az Országos Szövetkezeti Egyesülés kölcsönös támogatási alapjából 2 millió forint dotációt — illetve segélyt — utalt át a BARANYAMÉK- nek a természeti károk okozta kiesések fedezésére, így a gazdálkodásból realizált igen alacsony nyereséggel és a kapott dotációval együttesen a vállalati eredmény 2,5 millió pluszt jelez. A deficit kivédése és a vállalat működésében az utóbbi időben tapasztalható enyhe javulás hatására a tegnapi zárszámadó igazgatótanácsi ülés — melyet Pécsett, a Technika Házában tartottak meg — meglehetősen „csendes mederben folydogált”. Bár néhány kritikai megjegyzés elhangzott, elmaradtak a megszokott heves viták. A tagszövetkezetek képviselői egyhangú szavazással fogadták el Fischer Ferenc elnök, Fodor Imre igazgató és Rózsa Imre ellenőrző bizottsági elnök beszámolóját az elmúlt évi működésről, a gazdálkodásról és a vállalat 1973. évi célkitűzéseiről. Az 1973-as terv sajnos már e szerződésekben, mintegy 160 vagonos árualap csökkenést jelez a zöldségágazatban. A vállalat vezetői hangsúlyozták, hogy a leszerződött terület a megye lakosságának ellátását fedezni fogja, pusztán az országos hálózatba nem tudnak majd annyi zöldséget adni, mint korábban. Nagy Sándor, a MESZÖV elnöke ugyanakkor felszólalásában kifejtette, hogy zöldség tekintetében nem látja biztosítva az 1973-as árualapot. A háztáji termesztésre és aszakcsoportokra, mint bázisra nem lehet rátervezni, hisz a kisüzem elsősorban önellátást, legfeljebb helyi ellátást végez. Hangsúlyozta a zöldségtermesztő bázisgazdaságok kialakításának fontosságát. Egy sor határozat született már e tárgyban, de még egyetlen ilyen gazdaság sem jött létre a megyében. Helyesebben két burgonyatermesztő bázisüzeme van már a BARANYAMÉK-nek, a Bogádmindszenti és a Lábodi — Somogy megyei Állami Gazdaság. E két üzem távlatilag képes megtermelni a megye étkezési burgonya szükségletét. A tsz-ek azonban ma még nem élvezik azt a fajta kiemelt állami támogatást, amit ez a két üzem megkapott. Az állam csak 250 hektár terület felett támogatja a termelőszövetkezeti zöldségtermesztést. Baranyai viszonylatban ez túl magas területi követelmény, itt csak társulásos alapon valósítható meg ekkora területen a szükséges technológiai fejlesztés. A BARANYAMÉK igen alacsony, évi egymillió forintos fejlesztési alapjából nem képes anyagilag támogatni a bázisüzemeket. Mindebből az következik, hogy ha az időjárás nem tesz csodát, az idén sem számíthatunk a tavalyinál lényegesen több zöldségre. A megyei párt és tanácsi szervek most a szerződéskötések időszakában is komoly erőfeszítéseket tesznek a nagyüzemi zöldségtermesztési háttér erősítéséért. Már van is bizonyos eredmény, hisz néhány tsz — Pogány, mohácsi Új Barázda, Egyházasharaszti, Mohács-szigeti Dunavölgye, Felsőszentmárton — növelni kívánja zöldségterületét. A BARANYAMÉR feladata — mutattak rá a tegnapi ülés felszólalói —, hogy ne diktált árakkal, hanem a tagszövetkezetekkel közösen kialakított helyes ár- és üzletpolitikával teremtse meg a tagi érdekeltséget, mint a közös vállalat eredményesebb működésének alapfeltételét. — Ané — Pedagóguslakások, óvodák épülnek a szigetvári járásban 40 MSlMr ttk&rtrcpoliusdtti M*«*~ tatainak járási sselvtű félédétől képezték elő napirendi pontok ez©« a tanácskozás©»t, emelve« tegnap délelőtt e Megyei Tanács Szigetvári Járási Hivatalba« a Járási tanács« és pártbizottsági vezetők, községi tanácselnökök és iskolaigazgatók vettek részt. A közeljövőben e járás lerátótén ■— különösen a körzeti központokban stabil pedagógus-keleti órákat akarnak kialakítani, s ennek érdekében meg kell gyorsítani a pedagóguslakások építését, támogatói kell a pedagógus-kölcsönnal építkezőket, az eddigieknél rövidebb id© alatt kell kielégíteni a pedagógusok lakásigényeit — állapították meg a tanácskozáson. Még egy fontos — az egész járást érintő kérdés vetődött fel. Ezzel kapcsolatban ugyancsak egységes volt a értekezlet résztvevőinek, rendezőszerveinek álláspontja. A szigetvári járásban korábban csak három óvoda volt. Ez kevésnek bizonyult, ezért a következő három-négy éven belül 10—15-re kívánják emelni az óvodák számát. Szó esett még a tanulói túlterheltség csökkentéséről is. Ezt részben korszerű pedagógiai elvek minél intenzívebb gyakorlati alkalmazásával, részben a körzeti iskolák felszerelésének gyorsütemű fejlesztésével kívánják megöl- DUNANTOK NAPI© Kodály Zoltán és Pécs-Baranya Emlékkiállítás a Liszt-teremben Pécs város helytörténeti sajátosságú dokumentum-kiállítással emlékezik Kodály Zoltánra. A kiállítást tegnap este a Liszt Ferenc Hangversenyteremben Antal György Liszt-díjas karnagy, a Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Intézete igazgatója nyitotta meg ünnepélyesen. Jelen volt Takács Gyula, a Megyei Tanács és Papp Imre, a Városi Tanács elnökhelyettesei. A kiállítás anyagát már címe is jelzi: „Kodály Zoltán és Pécs- Baranya." Ez a kapcsolat — jóllehet több jelentős Kodály-kórusmű pécsi bemutatása és a rá vonatkozó levelezés révén egészen a huszas évekig visszanyúlok —, a negyvenes évek elejétől vált rendszeressé és örökre maradandóvá. Az anyag első fejezete Kodály-művek pécsi előadásának dokumentumait sorakoztatja fel. Jelentős állomást idéz egy húsz év előtti fénykép: 1953-ban munkáskórus, a Zsolnay-gyár vegyeskara mutatta be Pécsett először, Melles Károly vezénylésével a Psalmus Hungaricust. A plakátok, fényképek, műsorfüzetek sokasága ennek az utóbbi húsz esztendőnek a kórushangversenyeit, megemlékezéseit, a Mester születésének 70., 75. és 80. jubileumi ünnepségeit idézi emlékezetünkbe. Külön részt kapott itt a Pécsi Balett Kodálybemutatója (Nyári este, Szonáta, Fölszálott a páva) és a Kodály-művek előadása külföldön. Érdekes, sokat mondó számodat: Kodály Zoltán különböző kórus-, zenekari-, kamara-, illetve szólóhangszeres alkotásai közül 37 művét szerte a világban több, mint 40 külföldi városban illetve turnésorozaton mutatták be pécsi kórusok, karmesterek, előadóművészek. S egy másik érdekesség: a Pécsi Liszt Ferenc Kórus húsz év alatt 40 hangversenyen adta elő a Psalmus Hungaricust. A kiállítás Kodály, a nevelő című fejezete különös hangsúlyt ad a Mester zenepedagógiai munkásságáról azoknak a jól ismert momentumoknak, amelyek Pécs szerepét jelzik a Kodálymódszer, a relatív szolmizáció hazai elterjedésében. Fotók egész sora igazolja a megvalósulás pécsi dokumentumait, a Mátyás király utcai ének-zene tagozatos általános iskola működését, eredményeit, közöttük két jelentős Kodály-mű gyermekszínpadi bemutatását. (Székely fonó, Háry János.) Képek, Kodály-levelek, plakátok szemléltetik, hogyan él Kodály közöttünk: a zeneoktatásban, az énekoktatásban, a pécsi nemzetközi zenei tábor életében. A dokumentumanyag legérdekesebb részei között szemlélhetjük Kodály pécsi, komlói, mágocsi látogatásainak képeit. Az ünnepélyes megnyitást követően nagysikerű emlékhangversenyt adott a Liszt-teremben Pécs kilenc ifjúsági és felnőtt kórusa, Kodály Zoltán kórusműveiből. „Szélesedő paletta" Pénzelik a tőkés devizakitermelő Demcsák Sándor MNB-igazgató előadása A beruházási egyensúly mindenek előtt, a kormány visszafogta a beruházásokat és a korlátok továbbra is érvényben vannak. Vajon nincs kivétel? A tőkés export növelésére irányuló beruházásokra ugyanúgy érvényesek a megszorítások? Tegnap, a műszaki és közgazdasági propaganda hónap keretében, a pécsi Technika Házában az" ezzel kapcsolatos elképzelésekről tartott előadást Demcsák Sándor, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója. A történelmi fejlődés eredménye, hogy Magyarország szempontjából háromféle piac jött létre, s ugyanaz a megtermelt áru nem biztos, hogy a három piacon egyaránt konvertálható (átváltható). Bár gyorsan csökkennek a különbségek, mégis — anélkül persze, hogy szerepét eltúloznánk — a tőkés export, ez ami a leghaladóbb területe a magyar termelésnek, ahol összehasonlíthatjuk a termelésünket és feltétlen eldől, hogy gazdaságosan állítottuk elő termékeinket, avagy sem. Ezért e területen igenis erőfeszítéseket kell tennünk és forrásokat biztosítanunk a fejlesztésre. Ezt most még az is indokolja, hogy erőteljes áremelkedési hullám tapasztalható a tőkés piacokon, ez bizonyos többleteket hozhat nekünk, meg kell tehát ragadni a lehetőségeket. „A paletta szélesedik” — ezzel a kifejezéssel élt az előadó, amikor a tőkés devizakitermelő beruházások pénzelési lehetőségeit ismertette. A kedvezmények szélesedtek. Köztudott, ha valamelyik vállalat beruházni akar és hitelt kér, harminc százalékot saját fejlesztési alapjából le kell tennie. Ezentúl rugalmasabb lesz a banki álláspont, lehetséges lesz több évre elosztva, részletekben befizetni ezt a harminc százalékot, de előfordulhat, hogy egy részét, vagy akár az egészét elengedik. Természetesen nem automatikusan, hanem a vállalat adott helyzetét és a körülményeket mérlegelve. Van mód a hitel hosszabb időtartamra való adására, esetleges magasabb hitelkeretekre, és gondolkodnak azon, hogy a vállalatok bizonyos esetekben külön kérésre visszatarthassák az amortizációs részt. S még egy kedvezmény. A devizahitelek felvételét eddig megnehezítette, hogy a vállalatok sokszor forinthiteleket is kénytelenek voltak hozzá kérni. Az utóbbi idők új gyakorlata a kereteket együttesen kezelik Nagy viták előzték meg, hogy beengedjük-e Magyarországra a külföldi tőkét, és milyen mértékben. Tavaly megszületett a rendelet a külföldi tőke részvételéről a hazai közös vállalatokban, és ez vonatkozik egyaránt a tőkés és a szocialista országokra, tehát semmiféle diszkriminációt nem alkalmazunk. (Lényege: a külföldi vállalkozó részesedése maximum 49 százalék lehet). Nos, mondotta Demcsák Sándor, e rendeletnek óriási visszhangja volt külföldön, különös módon azonban itthon szinte az érdektelenségbe fulladt, így egy-egy kooperáló magyar vállalat beruházásának felét külföldi forrásból fedezhetné. Ki kellene ezeket a lehetőségeket aknázni, hiszen ennek révén technikát hozhatunk be, piaci ismeretekre tehetünk szert. A bankember végül a külföldi gépek bérelését említette, amely bizonyos esetekben előnyös lehet, de a vállalatok egyelőre még nem nagyon ismerik ezt e lehetőséget Összefoglalva: a beruházásokat visszafogó határozatok változatlanul érvényben vannak, ezzel szemben a kedvezmények széles skáláját dolgozták ki a konvenrtibilis árualapokat, a tőkés devizát kitermelő beruházások pénzelésére. A vállalatokon a sor, hogy foglalkozzanak a fejlesztésekkel. Ne „üljenek le”, még ha pillanatnyilag el is adósodtak, kopogtassanak jó ötleteikkel és elképzeléseikkel a bankban. Miklósvári Zoltán „űrhajós fotel“ és nyúlprémes kesztyű Termékbemutató Siklóson A Járási Művelődési Központ adott helyet annak a termékbemutatónak, amely szerdán délelőtt nyílt Siklóson. A műszaki és közgazdasági propaganda hónap első helyi rendezvénye kettős célt szolgál: reprezentálni a község két ipari üzemének legújabb termékeit, megismertetni a vásárlókkal a kereskedelemben kapható legkorszerűbb cikkeket. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyáregysége kiegészítő bútorokat, gyermekágyat, elasztik-rugós, habszivacsos, igényesen kárpitozott heverőket, foteleket, konyhai ülőkéket és stil-székeket állított ki. Nagy sikert aratott a Luft! fantázianevű ülőalkalmatosság, amit — formája miatt — űrhajós fotel- nek tituláltak a látogatók. Az olasz mintára készült, műbőr borítású fotel belsejét Doliuretán golyócskákkal töltik ki, rendkívül puha, rugalmas. Olyan, mint egy kocka alakú párna, amely használatkor a testhez idomul. Fehér, fekete, barna piros és még ki tudja hány színben pompáznak a tablókra rögzített bőrkesztyűk. Európa és Ázsia számos országába eljutnak a Pécsi Kesztyűavar rancos termékei, amelyek előállításában 600 siklósi asszony is részt vesz. Sok lenne felsorolni valamennyi újdonságot: a bélelt báránynappa, gida-, zerge-, szarvasbőr, a divat, autós és sportkesztyűket. Különösen szépek az exportra készülő bélelt síkesztyűk, nyúlprém díszítéssel. Részben Siklóst, valamint 30 környékbeli falut lát el a helyi ÁFÉSZ. A tartós fogyasztási cikkeket központi raktárból szállítják a vidéki kisboltokba, így a vevők nem ismerik a teljes választékot. Ezt a hiányt is pótolja az egy hétig nyitva tartó bemutató, amelyen motorkerék-párokat, hűtőgépeket, a modern konyha felszereléseit, ro-botgépeket, teflon edényeket stb. állított ki az ÁFÉSZ. A Siklóson szaküzleteket fenntartó BARANYAKER Vállalat ezúttal szobabútorral szerepel a bemutatón. Siklósi Híradó. Ezzel a címmel jelent meg a Siklósi ÁFÉSZ kiadványának első száma. A fogyasztási szövetkezet tagságát tájékoztató házi újság az ÁFÉSZ saját sokszorosító üzemében készült és a jövőben negyedévenként jelenik meg, háromezer példányban. Tegnap történt ülést tartott tegnap délelőtt a KISZ Baranya megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága. A testület megvitatta az ifjúsági termelési mozgalmak tapasztalatait és a KISZ-szervezeteknek a szocialista munkaverseny továbbfejlesztése érdekében végzett munkáját. Következő napirendi pontként a nyári KISZ- és úttörővezetőképző táborok és az építőtáborok politikai oktatási terve, valamint a korszerűsítésükkel kapcsolatos feladatok szereplőinek a vb ülésén. A fentieken kívül a végrehajtó bizottság megtárgyalta a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ Bizottságának munkáját. Akik a hírekben szerepelnek fráter*®*? capest, éti«*ihi «Mt te kell Imi: « «etetteMk ffyrrt fa« kihatnak ax «mbar égés* tanéra. Martimer István Mr mérnök aligha lép kapcsolatba a sérés-szakmával, ha . . ... ha felvaszik a Vmxprém fesztipari Egyetemi« ... de egy reggel nem ok sem el a Dunántúli Napló hirdetési ramtét. A tárgyalóasztal pontosan olyan, mint amely bármelyik üzem igazgatójának, főmérnökének szobájában látható. Ez ugyan valamivel „színesebb”: az üveglap alatt külföldi söröscímkék, hozzáteszem, nagyon szépek. Somogyi Jenő, a Pannónia Sörgyár nyugdíjba vonult főmérnöke hagyta rá az utódra, Tímár Istvánra. Marios Györggyel, a Pepsi- Cola üzem vezetőjével beszélik meg a hétvégi — szokásos - leállást, általában szombatonként nincs töltés. — Ilyenkor bonyolítják le a géptisztítást, karbantartást, fertőtlenítést Aztán Vissi Vendel, főkönyvelő nyit be néhány percre, de ez sem tart sokáig. — Hát éltél-neveike éltél? — A Budai-külvárosbán, Kata ív a teábora. Apó és pedagógus volt, nem él már szegény, öten vagyunk testvérek. — Mi volt ezzel az újsághirdetéssel? — ötvenkilencben érettségiztem és gondoltam, ősszel továbbtanulok a veszprémi vegyiparin. Nem vettek fel, de szándékomban állt hogy következő évben újra megpróbálom, de addig is valahol dolgoznom kell. Ekkor olvasom a Naplóban, hogy a sörgyár egy éves sörfőzőtanfolyamot indít, jelentkeztem. Egyébként soha eszembe sem jutott volna. De hát mindegy, munka, az a lényeg Csakhogy ez említett egy év alatt annyira megszerettem a szakmát, hogy végérvényesen maradtam. Már, ami a szakmát illeti. Mert 1960-ban sikerül bejutnia az egyetemre — többek között a gyár vezetőinek nagyon határozott segítségével — kapott üzemi ösztöndíjat is, nyaranta visszajött gyakorlati munkára a laboratóriumba, amelynek később vezetője is lett. Még néhány állomása, eddigi pályafutása során, 1970-ben Jenő bácsi helyettese, közben két év alatt még egy képesítést szerez az egyetem levelező tagozatán: gazdasági mérnök. 1973 januárjában kinevezték a Pannónia Sörgyár főmérnökévé, Somogyi Jenő nyugdíjba vonulásakor. — A diploma után hét éve elérni a főmérnöki tisztséget, igazán szép út... — Valóban. De viszont olyan emberek álltak mellettem — hogy csak néhányat említsek — mint Rugási Endre igazgató, aztán Jenő bácsi, vagy Szantner József, a sörmester. És még valami. Az az egy év, amelyet mint sörfőző-tarzuló töltöttem el itt a gyárban és persze a nyári gyakorlatok. Olyan ismereteket, tapasztalatokat sajátítottam el, amelyeket különben mint főmérnök, később már aligha tartulhatnék még. Ezeknek az emberi vonatkozására gondolok most elsősorban ... — Előfordulhat bizonyos tartózkodás egyesek részéről, tekintettel arra, hogy innét „indultál", mint segédmunkás ... és most a lómérnöki munkakör ... — Nem tapasztaltam. Bár az igaz, hogy ha egy „külső” embert neveznek ki e tisztségre, tehát idegent, az szinte hozza magával a tekintélyt. Nekem ezt meg kellett szereznem. Ennyivel nehezebb. Könnyítést viszont az jelent, hogy ismeretségem révén őszinték hozzám az emberek, amellyel persze élni lehet, csak visszaélni nem szabad. — Elegendő-e a napi nyolc óra a feladatok elvégzésére...? — Ugyanise a gyár többi vezetőinek sem. Egyébként jól mondod: ezen a poszton nem „dolgozik" az ember, hanem feladatokat hajt végre. Ami szüntelenül jelentkezik és soha nem fér bele sem nyolc, sem tíz órába. — Mire jut idő? — Hát.. . Azt a bizonyos nem-létező szabadidőt kitöltöm azzal, hogy a Nevelők Háza kamarakórusának próbáira járok. Énekelek a többiekkel, néhány hónap híján alapító tagja voltam a kórusnak. Aztán a zene, otthon lemezeim vannak, és hát van két kicsi gyerekem, kisfiú, kislány, megpróbálkozom osztozni az otthoni gondokon feleségemmel, akiről látod nem is szóltam, pedig aztán ez a kedves asszony örök támaszom, segítőtársam. Rab Ferenc Tímár István