Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-10 / 148. szám
1973. fönhisto. Végrehajtjuk a programot Tudományosan megalapozott tervek Baranya szarvasmarha-tenyésztésének fellendítésére Az áprilisban Pécsváradon lezajlott megyei tanácskozás vitáját követően és ennek megállapításaira alapozva a közelmúltban könyv formájában is megjelent a megye szarvasmarha-tenyésztésének távlati fejlesztési terve. A Pécsi Szikra Nyomdában készült, 130 oldalas, külsőre is nagyon igényes kiadvány behatóan elemzi szarvasmarha-tenyésztésünk evizer tíz évi alakulását, jelenlegi helyzetét és megjelöli, 1985-ig terjedően, az ágazat fejlesztésével kapcsolatos feladatokat A könyvecskét azóta Baranya megye valamennyi nagyüzemi gazdasága megkapta, s az ebben szereplő főbb fejlesztési koncepcióknak megfelelően készíti el minden gazdaság a maga távlati fejlesztési tervét Is közelmúlt és a jelen Az ágazat jelentőségét nagymértékben növelő kormányprogramban adottságai, tenyésztési múltja és hagyományai folytán Baranya nagymértékben érdekelt Ez az érdekeltség fejeződik ki abban a gondos, szinte tudományos alapossággal végzett — valamiféle tervet nyilván minden megye készít majd — elemző munkában, amellyel a szerzők a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Pécsi Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei a könyvet öszszeállították. A szöveges részt szemléltetésként 47 táblázat, 10 térkép, 12 grafikon és rajzos ábra, valamint 30 melléklet egészíti ki, melyekből lényegében mindent megtudunk az ágazat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Ebben a „műfajban" ilyen színvonalas munkát még nem adtak fel Baranya megyében. A MÉM vezetőinek megfogalmazása szerint Baranya megye az ország „tenyészbank”-ja, s e megtisztelő jelzőt egyebek között azzal érdemelte ki, hogy immár évek óta az országosan felvásárolt mesterséges termékenyítő állomásokra és köztenyésztésbe kerülő tenyészbikák 17-21 százalékát a baranyai törzstenyészetek állították elő. Az ország mezőgazdasági területének 4,6 százalékát kitevő Baranya megyében van a szarvasmarhaállomány 4,9 százaléka. Az állatsűrűség 100 hektár mezőgazdasági területre vetítve 2 számosállattal, ezen belül 0,9 szarvasmarhával, a 100 hektár szántóra jutó értékesítés — ez az állattenyésztés legjobb hatékonysági mutatója — vágómarhából 11 százalékkal, tehéntej értékesítésből 11,3 százalékkal haladja meg az országos átlagot. Megyénkben az ágazat jelentőségét és fejlesztésének kiemelkedő fontosságát mutatja, hogy a megye számos állat létszámában 54,7 százalékkal szerepel a szarvasmarha számosállat. A benne fekvő közvetlen érték 1,5 milliárd forint Csak a nagyüzemi szarvasmarha-férőhelyek értéke 1,2 milliárd forintot tesz ki. Az országban épülő szakosított tehenészeti telepek 8,7 százaléka - 35 telep . Baranyában épült fel. Ezenkívül a háztáji gazdaságok közel 49 ezer tehén- és több mint 56 ezer növendék férőhellyel rendelkeznek. Az ágazat évi bruttó termelési értéke a jelenlegi árakon számolva 1,1 milliárd forint. Csak az évi trágyatermelésével az ágazat 100 ezer mázsa nitrogén, foszfor és káli hatóanyagot biztosít a talajerő utánpótláshoz. Ha a tehenek évi átlagos tejtermelését csak 100 literrel, a hízómarhák napi súlygyarapodását 10 dekával, a borjúszaporulatot pedig 1 százalékkal sikerül növelni, ez egy év alatt Az elmúlt tíz év legnagyobb eredménye — állapítja meg sommázva a tanulmány — a szarvasmarhaállomány szektorális átcsoportosítása, amely a minőség és az árutermelés egyidejű növelésével oldódott meg. Vagyis tíz év alatt több mint 7 ezer darabbal lecsökkent a megyében a tehénlétszám — a kisüzemben, háztájiban ma ötezerrel kevesebb a tehéntartó és kb. 10 ezerrel kevesebb a tehén, mint 10 évvel ezelőtt volt — ez mellett, vagy ennek ellenére mégis 75 százalékkal nőtt a tej- és 9,2 százalékkal a vágómarhafelvásárlás, illetve 700 literrel a tsz közös állomány átlagos tejtermelése. Ez időszakban fejeződött be az országban elsőként az állomány csaknem 100 százalékos gümőkórmentesítése. 110 millió forint többletbevételt jelent a megye mezőgazdaságának. A fentiekből kitűnik milyen óriási jelentőséggel bír megyénkben az ágazat, s mennyire nem véletlen, hogy a következő évtized egyik legsúlypontosabb feladatának tekinti a megyei szakirányítás —, de az eddig beérkezett üzemi fejlesztési tervekből ítélve — a termelőszövetkezetek tagsága és vezetősége is, a szarvasmarha-program sikeres végrehajtását. A jelenlegi helyzet elemzése alapján feltárt lehetőségek, szükségletek és népgazdasági igények figyelembevételével a terv a következőkben határozza meg a távlati feladatokat A vágómarha és húsexport fokozása, a várható tej- és tejtermék szükséglet kielégítése érdekében a megye tehénlétszámát a jelenlegi 33 791-ről 1975- ig 35 300-ra, 1980-ig 38 400-ra és 1985-ig 40 500 ra indokolt növelni, ez évi 1,5—1,8 százalékos fejlesztési ütemet jelent. Ez szektoronként differenciáltan alakul majd, a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban a terv további létszámcsökkenéssel szármol. A tervidőszak végére a háztájiban például a jelenlegi 10 800 zal szemben már csak 7 ezer darab tehén marad, egyidejűleg a tsz közös állomány a mostani — pontosabban 1973. évi — 15 666 darabról 1985 végéig 26 ezerre emelkedik. A tehénlétszám növelése maga után vonja az össz-szarvasmarha létszám emelkedését is, amely a mostani 92 651 darabról 104 900-ra emelkedik majd. Ez ugyan nem éri el a felszabadulás utáni csúcslétszámot — ez Baranyában 1962-ban volt, amikor több, mint 108 ezer szarvasmarha volt a megyében —, de termelésben jóval felülmúlja azt A négy hasznosítási típustól természetesen különböző termelési eredményeket varrat. Az egy tehénre eső éves tejtermelés 1972-ben a tsz-ekben 2597 liter, az állami gazdaságokban 3072 liter volt Nos a tervidőszak végén 1985-ben az egyhasznú tejelő típustól a tsz-ek 4100 literes termelést, az állami gazdaságok ennél 50 literrel többet várnak. A tej-hús típustól 3700 liter, a hús-tej típustól 3000 liter az „elvárás”. A megyei átlag a háztáji gazdaságokat is beszámítva 1985-ben 3232 liter lesz tehenenként Mindezek feltételeként tovább kell növelni a nagyüzemi férőhelyeket és a takarmányhozamokat, fokozni a szak és betanított munkásképzést. A terv szerint évente mintegy 80—90 szakmunkást és 150 fő betanított munkást kell az ágazat számára kiképezni. A termelőszövetkezeteknek a tervidőszakban további 13 ezer tehénférőhelyet, 4500 növendék, 5500 borjú és 7000 hízómarha férőhelyet kell kialakítaniuk. A tömegtakarmányok hektáronkénti átlagtermését jelentős mértékben növelni kell. Jelentős felfutás Mindezek eredményeként a megye vágómarha és tejfelvásárlásában jelentős felfutás várható. A vágómarha felvásárlás 1975-ben eléri a 13 152 darabot 1985-ben pedig több, mint 16 400 darab lesz. A tejtermelés növekedésével a felvásárlás 1975-ben eléri a 780 ezer hektolitert, 1985-ben pedig meghaladja majd az egymillió 155 ezer hektót. A terv igen nagy horderejű, de nem túlfeszített és amint a beérkező üzemtervek igazolják — e hó végéig minden nagyüzem elkészíti saját távlati tervét — reális és messzemenően találkozik az elképzelésekkel. Mindez érthető, ha figyelembevesszük, hogy a kormányhatározat kedvezményei lehetővé teszik, a 8 százalékos eszközarányos és a 15 százalékos önköltségarányos ágazati jövedelem elérését. — «né — az ország „tenyész”bankja Négy fi hasznosítási irány A termelésnövelés egyik fontos feltétele, hogy — ma még dominóiban tarka marha állományunk van — a hasznosítási irányok szétváljanak. A szelekciós munka megváltozásával, és egyhasznú állatok — dán jery, szimentáli, osztrák és bajor tarka, USA, kanadai Holstein Friz, Limousin stb. importjával ez a munka máris megkezdődött és a későbbiekben a folyamat gyorsulni fog. Az említett fajtákból négy hasznosítási irányt alakítanak ki. Az egyhasznú tejelő típus aránya 1975-ben még csak 1,7 százalékos lesz, de 1985-re már eléri a 17,3 százalékot. A tej-hús típus 20,7 százalékról, ezt az arányát 1973- ban éri el — tíz év leforgása alatt 24,7 százalékra emelkedik. A hús-tej típus dominál továbbra is, noha egyedül ez fog csökkenni, a hús-tej típus aránya 1975-ben még 77,1 százalék lesz, de 1980-ban már csak 67,2 százalék és 1985-ben 57,5 százalék. Egyhasznú hús típussal a megyében igen kis mértékben, mindössze 1 százalékban foglalkoznak majd. A klasszikus kettős hasznosítású magyartarka állomány természetesen javított formában a háztáji gazdaságokba szorul vissza. y.i DONANTOfi NAPLÓ 3 Kovács Antal 18 éves. Szigetvár, Dózsa György utca 34. szám alatti lakos, „vak személy", ölbe ejtett kezekkel ül, ujjait morzsolja, s újra meg újra azt mondja: talán nem is kellett volna megírnia címünkre azt a levelet, hisz így azt hihetik, hogy türelmetlen, hogy ártani akar valakinek ... Aktái több kilót nyomnak, ügyét ismeri a fél megye, eredmény azonban semmi: elmúlt egy év, s ma már szinte mindenki számára csak teher. Jegyzőkönyv, határozat, visszavonó határozat, megkeresés, szakvélemény, ellenvélemény. Lapozgatom az iratokat, s ami tegnap még oly egyszerűnek, magától értetődőnek tűnt, most már rémisztően bonyolult. Minden írás mást mond, minden érv helyénvalónak tűnik, egy valami azonos csak ezeken a papírokon, a név, s a minősítés: vak személy... Kovács Anti munkát kért — és ügyirattá lett. Délelőtt tíz óra Anti egyedül. Szülei a szőlőben, marad tehát a magnó, a rádió, s az egyetlen olyan könyv, amit olvasni tud: József Attila válogatott versei — Braille írással. Forog a magnón a tekercs: egy komoly fiúhang a biológia tárgyáról beszél. — Most vizsgázom a dolgozók gimnáziumának első osztályos anyagából ... — A félév hogy sikerült? — Jórendű lettem. — Ki segít? — Adamkó György szokott. Ha ráér eljön, s magnóra olvassa a szöveget. — Ő ki? — Vízvezetékszerelő . .. — Sok barátja van? — Nincs, csak ő. — Pesten jobb volt? — Az intézetben minden egyszerűnek tűnt. Végzünk, hazamegyünk, kapunk egy telefonközpontot és dolgozunk. De eddig semmi sem sikerült, bár Traub elvtárs még bízik és biztat engem is ... — És ön? — Én sajnos nem tudom, hol mikor, mi és miért történik . .. Zrínyi tér 1„ Városi Tanács, öt lépés előre, három lépcső, aztán balra két lépés, s újabb lépcső. Traub Jakab munkaügyi főelőadó: Dolgozni szeretne — de nem kell senkinek Bizonyítani akar — de nincs lehetősége Tanul — de ez is csak menekülés... — Elég sokat jár ide Kovács Anti, amit lehet meg is teszünk, de mindenütt óriási az ellenállás. A DÉDÁSZ üzemigazgatóságával folytatott kötélhúzással például hónapok teltek el. Határozatilag odahelyeztem, mert kijelölt hely volt, de aztán viszsza kellett lépni, mert a posta is visszalépett, s azt nyilatkozta, hogy az a központ műszakilag nem alkalmas ... És a végén már nem volt a sok hercehurca miatt a légkör sem alkalmas . . . Most a Cipőgyárral próbálkozunk, mert ez a gyerek dolgozni akar, s a munkához végsősoron mindenkinek joga van . .. * Iroda, iroda, iroda. Mindenki egyetért, mindenki sajnálkozik, s nincs jogom kételkedni abban, hogy mindenki segíteni is akar, de az ügy áll, s egyre reménytelenebb. „Nehéz ügy", „az az igazság, hogy másképp kellett volna ezt megoldani", „mondjuk meg őszintén”... - így azok, akik a legtöbbet tehetnek — pedig nem szívességről van szó. íme, a 4/969-es Mű. M.—Eü. M. közös rendelet lényege: Az 5/25, az 5/50, a 7/50, a 10/50, a 8/100, a 10/100 és a 20/200-as gépkapcsolású vonalas távbeszélő alközpontokban vak vagy csökkentlátó dolgozókat kell alkalmazni. Ha a vállalatoknál nincs a telefonkezelői munkakör betöltésére alkalmas vak, vagy csökkentlátó dolgozó, akkor az illetékes tanács munkaügyi osztálya engedélyt adhat a munkakör más személlyel való betöltésére, de ez csak ideiglenes engedély lehet, mert ha jelentkezik a munka ellátására vak, vagy csökkentlátó dolgozó, akkor ezeket a helyeket fel kell szabadítani ... * Van tehát rendelet, vannak telefonközpontok, s van egy dolgozni akaró vak fiú... Dehát akkormi hiányzik? Dr. Szigeti György, a pécsi Városi Tanács főelőadója, a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége megyei csoportjának ügyvivője: - Mindenekelőtt a bizalom. A vezetők félnek, nem felel meg, csak gondot okoz... ÉS persze közrejátszik a kényelemszeretet is: valakihez hozzá kellene nyúlni, valakit át kellene helyezni más munkakörbe ... Pécsett egyébként 14 vak telefonközpontos dolgozik, s nem is akármilyen vállalatoknál, de rosszat eddig még egyikről se mondtak... Kesztyűgyár, Rendelőintézet, TÜZÉP, MEGYESZER, MÉK, Ailami Építőipari Vállalat... Nézzük talán a legnagyobbat. 10-444, BÉV, Gergényi Miklós. - 1954 óta dolgozom Az 20/ 200-as központunk van - 276 mellékállomással. - ön semmit se lát... - Van egy kis műszer, mágneses kipattanó jelző, az tapinthatóvá teszi a hívást - A forgalom? - Havi 13—20 ezer kapcsolás... * Kovács Anti Hatéves koráig éppúgy látott, mint mi. Beíratták az iskolába, de csak két napig járt, mert ágynak döntötte az influenza, és egy reggel arra ébredt Hogy nem lát... - Beletörődtem, az ember nem kesereghet egy életen át, de a tétlenségbe, haszontalanságba nem könnyű beletörődni.. . A Szövetség megígérte, ha felvesznek valahová, azonnal kapok egy kis fotocellás adaptert, ami a fényjelzést hangjelzéssé alakítja, dehát úgy látszik, nem ezen múlik ... Keze az asztalon álló írógépre kúszik, ezen a gépen írta — egyetlen hiba nélkül —, címünkre küldött levelét is, s hirtelen elhallgat. Már bánja a levelet, s megbánt minden panaszkodó szót. Békés Sándor Bányamúzeum a pincében Kincsesbány a bánya kincseiből Mammutlapocka, bányászlámpa, díszkard, sisakok, kövek — sok száz tárgy példás rendben, tisztán a polcokon. Múzeum a föld alatt. Azaz hogy még csak egy leendő múzeum nagy türelemmel összegyűjtött rendszerezett anyaga, a Déryné utca 9. számú ház pincéjében. öt-hat éve foglalkozik a Mecseki Szénbányák vezetősége azzal a gondolattal, hogy a gazdag múltú bányák becses régiségeit megmentse az elkallódástól, és egy állandó kiállítást rendezzen be. A szénbányák kiszesei, a szakszervezetek, s főleg az egyéni adományozók segítsége révén ma már jelentős és igen értékes anyaggal rendelkezik a leendő bányászati múzeum. A már említett mammutmaradványokra a pécsbányatelepi homokbányában bukkant dr. Rihmer László 1928-ban. A lapocka akkora, mint egy kisebbfajta dohányzóasztal, s a néhány millió éves ormányos épségben maradt őrlőfoga is eléri egy közepes méretű tégla nagyságát. A másik polcon a Pannon tenger megkövesedett kagylói, csigái sorakoznak, mögöttük széndarabok, őspáfrányok, füvek lenyomataival. Látható itt több tucatnyi különböző színű, anyagú kő — ami a Mecsekben található, mindből van egy minta. Azután a sokféle kalóriaértékű, anyagú, formájú szén. Legérdekesebb közöttük egy futball-labda nagyságú fekete golyó — a gömbszén. Eredetére, kialakulásának körülményeire még ma sincs egységes magyarázat. A bányász-szerszámok gyűjteménye talán a leggazdagabb. Még így, a kényszerű zsúfoltságban is minden kronológiai leírásnál ékesebben ismertetik a Pécs környéki bányászmunka alakulását 1782-től napjainkig. Százötven éves bányászcsákány, mellette sorozatban az újabbak. (Formájuk nem sokat változott az évtizedek alatt.) A csákánnyal csaknem azonos korú bányászlámpa társaságában ott vannak az olajmécsesek, az 1800-as évek tájáról származó karbidlámpák, s a modern akkumulátoros és robbanásbiztos lámpatestek is. Fontos felszerelési tárgyak voltak a különféle ivóvíz tartó alkalmatosságok, például a nagy, korong alakú fa csobolya, bádog pala és a mai kulacs. A hajdani ünnepélyes alkalmakkor harcias jelenség lehetett egy bányamérnök. Olyan Csákója volt, mint a mai párizsi rendőrnek, oldalára díszes, aranybojtos kardot kötött. A bánya altisztjeinek nem járt a kard, ők cifra bronzfokosokkal pompáztak. Ünnepi kellékek voltak a különféle bányászzászlók is. Ezekből tízet sikerült eddig összegyűjteni. Legbecsesebb darab az 1866-ból származó pécsbányatelepi zászló. Nemzetiszíne szegélyének pirosát rózsaszínre fakította az idő, de még ma is gyönyörű látvány a fémszálakkal átszőtt fekete brokát, rajta gát betűkkel a „Glück auf” a német „Jószerencsét". A zászló közepén a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának olajjal festett képe. Mintegy ezer fénykép és több mázsa írásos dokumentum egészíti ki a gyűjteményt. A bányakapitányságnak küldött német nyelvű jelentés az első gázkitörés eseményeit írja le 1894. december 12-én, Schroll-aknán, ahol két bányász vesztette életét A Duna Gőzhajózási Társaság Pécsbányatelepi Bányaigazgatósága 1872-ben kelt levelében arra kéri a „Tekintetes Pécs-Baranyai Lapok szerkesztőségét, hogy szíveskedjen egy hirdetést beszerkeszteni” az újságba. Az anyagok rendszerezésén, levéltárba vételén három éve dolgozik Farkas János megbízott múzeumvezető és három munkatársa. Az anyagok többsége a föld alól került — egyelőre ismét a föld alá. Ha a múzeum ügye szívügy marad — márpedig miért ne maradna? — előbb-utóbb mindenki számára látható lesz a párját ritkító gyűjtemény. Kurucz Gyula : Egy szénhordó serpenyő és Béke-akna egykori kasharangja