Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-28 / 356. szám

l­egparányibb csend- II1—zavarás se hallat­szott hacsak a fejem felett munkálkodó, ágról-ágra reb­benő őszapok tűvékony cip­­pegését nem nevezem an­nak . . . De aztán még fel­fokozta, szinte hallhatóvá tette a csöndet. Míg csak meg nem ütötte fülemet a várva várt, halk ropogás — a kocogva közel­­gő disznó jellegzetes áruló­ja .. . Fa mögé simulva, archoz emelt puskával, jó előre vár­tam a közelgőt. . . S amint a sűrűből kifeke­­téllett — azon sebtiben lőt­tem. Láttam, hogy helyben­­maradt.. Eképp számol be a nagy magyar vadász, Széchenyi Zsig­­mond lírai emlékiratában első „vaddisznójáról". A Széchenyi­­féle vadászromantika ma is él, ám valahogy átalakult. A va­dásznyelvbe új fogalmak­ keve­redtek: kilövési terv, korszerű vadgazdálkodás, bérkilövés, vadexport. Az 1881-ben alakult Orszá­gos Vadászati Védegylet utód­ja, a Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége 756 vadász­­társaságot irányít, amelyben huszonhatezer vadász tényke­dik. A hazai vadgazdálkodás­ról, a társaságok tevékenységé­ről, gondjairól beszélgettünk dr. Koller Mihállyal, az MVOSZ főtitkárával. Fiatalodnak a vadászok­ ­ Az első Vadászati Világ­kiállításnak négy évvel ezelőtt Magyarország adott otthont, ami a hazai vadászat és vad­­gazdálkodás elismerését jelen­tette. Ám az utóbbi időben mind többet hallunk arról, hogy kevés a fiatal, öregszenek a vadászok. - Néhány évvel ezelőtt a harminc éven aluli vadászok száma mindössze nyolc száza­léka volt a teljes létszámnak. Hiányzott a fiatalos lendület. Ezért is határoztunk úgy, hogy a vadásztársaságokba felvet­tek zöme fiatal legyen: ma ez az arány meghaladja a ki­lencven százalékot. És bár­mennyire is furcsa — a közhie­delemmel szemben — a hu­szonhatezer vadász fele fizikai munkás, amit egészséges aránynak tartunk.­­ A vadászat egyáltalán nem tartozik az olcsó elfoglaltságok közé. Drágák a felszerelések, akadozik a töltényellátás, arról nem is szólva, hogy hazánk­ban nem kapható vadászöl­töny. Széchenyi Zsigmond „unokái” Huszonhatezren vadlesen Beszélgetés a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkárával tevékenységére nem fordítanak kellő figyelmet. Ezért is kereste meg a szövetség a különböző szerveket a jobb ellátás érde­kében: hatása már januárban érezhető. Ismét lesz sörétes töl­tény. - A vadásztársaságok jelen­tős devizaszerző tevékenységet is folytatnak. Hogyan ítéli meg a vadgazdálkodás helyzetét, a vadexportot? - Társaságaink évente átla­gosan tizenhat-tizennyolcmillió dollárhoz juttatják a népgaz­daságot, ami az élővad, a lőtt vad, valamint a trófea-export­ból tevődik össze. A bevétel jelentős részét — 30—40 száza­lék — az élőnyúl-, a fácán- és fogolyexport alkotja, főként Franciaországba szállítunk. Az ország területének több mint 80 százaléka van a társa­ságok kezelésében, amelyek önellátók, semmiféle támoga­tásban nem részesülnek. A te­rületen mintegy egymillió nyúl, kétmillió fácán, kilencszázezer fogoly, húszezer szarvas, száz­­ötvenezer őz és tízezer vad­disznó él. Az állományból idé­­nyenként négyszázezer nyulat, egymillió fácánt, százezer fog­lyot, kilencezer szarvast, negy­venezer őzet és nyolcezer vad­disznót lövünk ki. A legfonto­sabb vadfajokból hosszú távon biztosított a törzsállomány, ami a felsorolt számokból is kide­rül. Vadászat és növényvédelem — Emlékszem arra az idő­szakra, mikor a vadászok tilta­koztak a leghangosabban a DDT­, valamint a Thyodon nö­vényvédőszer használata ellen. Ezek veszélyesek voltak vadra és emberre egyaránt. Mi a helyzet ma? Mennyire veszi figyelembe a korszerű mező­­gazdaság ezeket a szemponto­kat? - A növényvédő állomások­kal rendszeres kísérleteket vég­zünk az új szerekkel: a Tolna megyei Fácánkerten és Abád­­szalókon. Ezen a vadászterüle­ten a növényvédelem már fel­sorakoztatta azokat a legkor­szerűbb technológiákat, ame­lyek alkalmazása veszélytelen. A végső célunk az, hogy a mezőgazdaság ne használhas­son olyan vegyszereket, amelyek károsak lehetnek a ri­elegvé­­rűekre. Ha a komplex védelem megvalósul, a mi fajtáink is védetté válnak, ebbe beleér­tem azt a több mint három­száz madárfajta egy részét is, amelyből általában hat­ hétre vadásznak Nimród utódai. Salamon Gyula Javul az ellátás - Az észrevételek jogosak. Mindennek az az oka, hogy a kereskedelem profiljába vala­hogy „nem fér bele" a vadá­szati felszerelések árusítása, illetve ahol ilyen szakbolt van. 1 i i 1 WKKKKKKfi■■■ •» BÖRZE SAROK Eladó bontásból eredő gerenda, szarufa, desz­ka, parketta. Ócsárd, Kossuth L. u. 24. Házat vennék 3 szoba összkomfortosat, garázs vagy kocsibejáratosat, 2 szoba, összkomfortos cserelakásom van Pé­csett. ,,Buszmegálló kö­zel van" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. Azonnal beköltözhe­tően eladó komfortos házrész kiskerttel. Déli fekvésű. Irányár: 250 ezer készpénz. Sipos, Doktor S. u. 8. Német nyelvet anya­nyelvi szinten beszélő, érettségizett lány állást keres. ..Januártól kez­dek" jeligére a Hu­nyadi úti hirdetőbe. Esküvői ruha kölcsön­zés: 300,5 Ft-tól, kü­lönleges fejdíszek, rö­vid és hosszú fátylak eladása. János utca 11. (Pécsi Rádiónál) Fekete dog kölykök ol­csón eladók. Pécs, Hő­sök tere 6. Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön! BÉRELJEN GYERMEKÉNEK CSECSEMŐ­MÉRLEGET. Pécs, Bajcsy­ Zs. u. 3. Telefon: 15­ 740. 50 literes villanybojler, Alba Regia televízió, új teleajtó, tokkal el­adó. Meszes, Komját Aladár utca 20. Eladó nagyméretű tég­la, fagerenda, több mé­retben, szarufa, deszka, léc. Pécs, Pipacs u. 11. (Légszeszgyár u. alsó végénél.) Pénzt takarít meg, ha parkettáját Ön csiszolja. BÉREDEN „MIGNON" PARKETTA­­CSISZOLÓGÉPET 220 voltra. Kívánságra házhoz szállítjuk. Telefon: 15-740. Lakásomról eltűnt 4 hó­napos, ordas színű, né­met juhász szuka ku­tyám. Megtalálóját ju­talmazom. Cím: Kőrös utca 25. Telefon: 11-463, Szirmainé. II • •.; • •••':4í^^: v-:í5. . 1.1* I i I 4 •'•: :' |. |íl • m £ % w mRIÉI 1 WmB. m 1 v- i 1 m H H Rendhagyó „nyomozáshoz" kértem segítséget Abody Bélá­tól : — Kevesebb vicc születik ma, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt. Vé­leménye szerint miért? — Elfogadom a sokszor el­hangzott véleményt — a ma­gyar irodalom „sors" irodalom. A történelem alakulásából adó­dóan, az írók sohasem tehet­ték meg azt, hogy „csak" írja­nak. Választ kellett adniuk, utat is mutatni — egyszóval vállalni kellett a valóság konk­rét kihívását. Ugyanez a meg­állapítás a humorra is vonat­kozik. A humornak is megvan a maga „sors” funkciója. — A jelenség, nevezetesen az, hogy kevesebb vicc születik ma, mint régebben, minden­képpen figyelmeztető. A humor, az emberi együttlétnek harmó­niája. Más szóval: közösséget kíván. De úgy érzem, egyre in­kább elmaradnak életünkből a meghitt, csendes beszélgeté­sek ... A hőmérséklet hiányzik, amelyben kipattan a vicc . . . (Zárójelben, de feltétlenül sze­retném megjegyezni: köztudott dolog, hogy a humor egyik for­rása a kávéház volt, amelyek ma már megszűntek. Még oly modern és szép bisztróban, vagy állóbüfében, ahol fogyasz­tás után nyomban át kell adni a helyet, soha nem születhet vicc.) — Mi hozhat megújulást a humorba? — Szembe kell nézni avval, hogy végül is melyek humo­runk nagy hagyományai? Jók-e ezek a hagyományok? A kér­désben megfogalmazódik véle­ményem is: nem jók. A múlt század végi, bécsi kedélyesség jelentené csak a humor hagyo­mányát? És hol van a humor avantgarde korszaka? — me­lyet egyedül Karinthy „tartott a vállán", mint Atlasz kései utó­da? Hol van a weimari humor­stílus, melyet Brechték követ­nek? Gyakran hangoztatják, hogy kabaré-kultúránk sikere nemzetközisége. Számomra ez a „nemzetköziség" megkérdő­jelezi a sikert: ha ugyanazon derül a disszidens magyar, mint az itthon élő honpolgár — baj van! A befogadóképességünk valahol megállt. Más szóval, konzervatívak maradtunk. De — csak a humorban? Ez gya­nús. Az ok — nem a szórakozta­tás művelőiben, mélyebben, a társadalomban gyökeredzik. Fe­lelősnek érzem humorunk kon­­zertvativizmusában az iskolai oktatást. Azt a rettenesen si­vár, kicsi helyet — pedagógiai munkásságomból jól emlék­szem rá — amit az iskolai tan­anyagban a humor elfoglalt. Innen a magyarázata, hogy szinte középkorba illően elné­zőek vagyunk még ma is a hu­morral. — Abody Béla milyen vi­szonyban áll a humorral? — Eddig megjelent köny­veimben, melyeket komolyan írtam — afféle skizofrén per­lekedésben önmagammal — mindig sikerült egy humoros felhangot eltalálnom; a humo­ros írásaimban voltam inkább drámai . . . — Ön négy évig súlyos be­teg volt, hallgatott. Az évek csendje, a betegség távolsága nyújtott-e valamit az ember­nek, az írónak? — Egy erkölcsi értéket fel­tétlenül­ megszűntek a hamis kapcsolatok, az ál-gondolatok, az ál-barátságok. Független lettem, ennek a ténynek min­den szomorúságával, diadalá­val. Azt írom csak, amit múl­hatatlan belső kényszer dik­tál ... László Ilona A hőmérséklet hiányzik, melyben kipattan a vicc Interjú Abody Bélával Petőfi-legendák nyomában A magyar irodalom nagy­jai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emléke­zés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabad­­ságharcban betöltött szere­pének köszönheti. 1848 ugyanis az a történelmi esemény, amely az íratlan szóhagyományban máig is a legelevenebben él. Ez a hagyománykör a múlt század közepe óta száll nemzedékről-nemze­­dékre, bővül, terebélyese­dik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő „szibériai utóéletéről" még napjainkban is születnek új változatok. A hagyománykörben mű­fajilag mondák és emléke­zések váltják egymást. A mondák között akadnak szépen megformáltak és su­tán, vázlatosan odavetet­tek. Az emlékezések a va­lóságot csak elnagyoltan érintik. A mondabeli Pető­finek kevés k­öze van az élőhöz. A HALHATATLAN PETŐFI A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően - a költő születésé­vel, halálával és álruhás megjelenésével foglalkozik. Petőfi halálhírét nemcsak a magyarok, de a szom­széd népek is elutasították. A szlovákoknál mondák terjengtek álruhás meg­jelenéséről, szibériai fog­ságáról. A szerb Vreme c. belgrádi lapban megjelent egy cikk, amely szerint Pe­tőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Török­országba, majd Szerbiába menekült. Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verse­ket is írt, amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. A Petőfi mondakör egyik leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak az alapgondolata: a költő egy a néppel, együtt eszik-iszik velük, gondjaikkal azono­sul. A felismerés formája a hátrahagyott írás. Hogy ez a monda a múlt század második felében mennyire elterjedt volt, bi­zonyítja az, hogy szélhá­mosok Petőfinek adták ki magukat s hetekig élősköd­­tek a hiszékeny emberek nyakán. Az egyik változat a bécsi besúgók füléhez is el­jutott. 1850. júliusában je­lentik Bach-nak, hogy Kos­suth ügynököket küldött Magyarországra, köztük a költőt: „Petőfi Sándor, az is­mert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhász­nak maszkírozva a Mura­közben, éspedig annak hor­vátországi részén tartóz­kodik". A számtalan változat kö­zül, amely máig fennma­radt, egyet közölnék csu­pán: „Petőfi nem esett el a segesvári csatában . . . megmenekült, aztán álruhá­ban bujdosott az ország­ban, és a pajták, meg a pincék ajtajára írt verse­ket, hogy tudják az embe­rek, hogy él még Petőfi Sándor". (Hajdú megye). A SZABADSÁGHARC HŐSE Gyakoriak az olyan em­lékezések is, amelyek a köl­tő életének valóságos ese­ményeiből nyernek inspirá­ciót, a valóságos kiinduló­pont azonban többnyire a felismerhetetlenségig kiszí­nezve, eltúlozva ölt testet. Az ilyen emlékezések leg­nagyobb csoportja Petőfit a szabadságharc kiemel­kedő hősének, vezéregyéni­ségének ábrázolja. Ezek­ben az emlékekben leg­szembetűnőbb a valóság­ban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Pe­tőfi és Kossuth barátságá­ról szól. Lelkes szónokla­tokkal, versekkel megindít­va a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, ki-­­vívták az egyenlőséget, ki­verték az osztrákokat. „Pe­tőfi Sándor barátja volt Kossuthnak. Együtt csinál­ták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írás­sal". — „Kossuthnak a ka­tonák önként álltak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton. Petőfi járt faluról-falura, lelkesítette a népet”. Az emlékezések másik nagy csoportja Bem tábor­nokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról szól: „Bem apó igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészsége volt. Mondta neki:­­Fiam, neked csak a szüved nagy ám, úgy gyönge vagy!" De szavaival úgy fellelkesítette a csapa­tot, hogy erősebb volt, mint akármilyen vezérlet alatt . . . Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtot­ták az ellenséget". AZ ÖZVEGYI FÁTYOL" ELDOBÁSA Számtalan variációban maradt fenn a múlt század második felének négy plety­kája, Szendrey Júlia hűt­lenségéről. Ez a monda kü­lönösen az­­Alföldön és Er­délyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjén más­más formában fogalmazó­dott meg: „Én úgy tudom, hogy Petőfi Sándor nem jól élt a feleségével, aztán el­terjedt a híre, hogy ő meg­halt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most, akárhol is volt Petőfi, meg­tudhatta ezt és ezért nem jött vissza." A Petőfi mondakör ki­alakulására nagy hatással voltak legnépszerűbb ver­sei. „Az úr jó dóga akkor szűnt meg, mikor Petőfi azt mondta, hogy :Talpra ma­gyar!' " — „Jött Petőfi, akkor felszabadult a nép, és attól kezdve nem vitték el tőle azt, amit termelt. Attól kezdve jobban mertek be­szélni az uraikkal, azok is jobban bántak a cselédek­kel, attól kezdve kommen­­c­ót mértek. Petőfi fain gye­rek volt, úgy tudott az be­szélni, hogy az egész ma­gyar népet mind felrázta. A Topra magyar­ t Petőfi ta­­náta ki, a maga eszitől".­­ „Petőfi is de mérha egy ember volt, mikor erővel ki­ment a frontra. Mondta is neki egy tábornok, hogy a poétának nincs itt semmi helye’­­ ,Ott essem el, a harc mezején" A ponyvák és olajnyoma­tok hatása is érezhető bizo­nyos fokig, különösen az A földön a parasztság fel­ső rétegének emlékezései­ben: „Petőfi? Talpig ma­gyar (!) volt. Híres költő korában halt m­eg Seges­várnál. Volt egé k®P a községházán, rajta volt fé­lig fekve Petőfi, megsebe­sülve és a saját vérével írta egy kőre, vagy mire, hogy .Hazám­!" Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a néphagyományban a leg­erősebben él. Rajta kívül Csokonaihoz fűződnek még Debrecen környékén anek­doták és mondák. Mivel az iskolai, írásos műveltségtől viszonylag független szóha­gyomány egyre jobban el­halványul, beleolvad a köz­kultúrába, lehetséges, hogy Petőfi az utolsó költőnk, akinek emlékét országszer­te népmondák őrzik. Dobos Ilona

Next