Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-07 / 217. szám

2 Megnyílt a Népek barátsága nyári egyetem Lengyel, bolgár, NDK- beli, cseh, NSZK, olasz, al­gíri és magyar hallgatók­kal rendezték meg tegnap délelőtt a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem előadóter­mében a Népek barátsá­ga nyári egyetem második kurzusának nyitó ünnepsé­gét. A TIT Baranya megyei Szervezete által szervezett nyári egyetem hallgatóit Papp Imre, Pécs város Ta­nácsának elnökhelyettese köszöntötte, majd Rajnai József, az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága osztályvezetője előadását hallgatták meg Magyar­­ország a fejlett szocializ­mus útján címmel. A kéthetes programban mintegy 15 előadás, vala­mint kirándulások szere­pelnek Balatonra, Har­kányba, a pécsi tavakhoz, és a Mecsek hegységre. Képviseljétek méltóan hazánkat! Tegnap elbúcsúztatták az Uszty-Ilimszkbe induló fiatalokat Uszty-llimszk Szibériában ta­lálható, ahol KGST beruházás­ban épül egy fa- és cellulóz kombinát. Az építkezésen 300 magyar fiatal is részt vesz. Bú­csúztatásukat ezen a héten tar­tották Baranya megyében is vállalatoknál, termelőszövetke­zeteknél, a munkahelyükön. Tegnap délután a Pécsi Épí­tő és Tatarozó Vállalat szép, modern épületében búcsúztat­ták Konyicsár Ferencet és Papp Pálfi Istvánt, a vállalat dolgozóit, akik hétfőn indulnak el két év­re a Szovjetunióba. A terem zsúfolásig megtelt hozzátarto­zókkal és munkatársakkal. Vö­rös Csaba, a KISZ Pécs városi Bizottsága munkatársa adta át a megbízóleveleket, majd Wun­derlich József, a vállalat főmér­nöke búcsúztatta el a fiatalo­kat. Jó tanácsokkal látta el őket és arról szólt, hogy vissza­tértük után még nagyobb meg­becsülésben lesz részük. Felföl­di Lajosné, a vállalat KISZ szer­vezete nevében búcsúzott, majd megható pillanatok következtek. Papp Pálfi Istvánék tizedik há­zassági évfordulója augusztus 13-án lenne, akkor már nem tud­nak együtt ünnepelni, ezért tegnap a vállalati ünnepségen köszöntötte őt felesége és kis­­nyai. Baranya megyéből tizen men­nek a Szovjetunióba, kettőjükön kívül: Csokonai János és Bara­bás György, a BÁÉV-től, Cse­­szics István, a Pécsi Bőrgyártól, Kálmáncsi Emil, a mohácsi Ép. Szövetkezettől, Eszik István, a kovácshidai termelőszövetkezet­től, Vess Zoltán, a siklósi Köz­séggazdálkodási Vállalattól, Máté József, a Pécsi Ingatlan­­kezelő Vállalattól, Kaszab Ist­ván, a p'­écsi Magas- és Mély­építő Vállalattól. Papp Pálfi Istvánt pedig fel­kértük, legyen a Dunántúli Napló szibériai tudósítója. Le­veleit várjuk. Dunántúi napló A belváros megint „aknásít­­va” van. Igaz, én gyalog va­gyok, tehát kevéssé zavar, de a gépkocsivezetők fogcsikorgatva kerülgetik a lezárt utakat, utcá­kat. Még a biciklistáknak a leg­könnyebb, ők ráhajtanak a gya­­logjárásra fenntartott keskeny sávra. A Gábor utcában pél­dául lövedékként süvít el mel­lettem egy kerékpár. A sarkon, a Munkácsy Mihály utca 25-ben május óta tataroz­nak. Elegánsnak nem mondha­tó, de célszerű faárkád alatt lé­pek el, oldalról lehet bejutni a házba. Az udvaron betonke­verő, emelődaru, habarcs. Az egyik oldalsó falat teljesen ki­cserélték, födémcserés felújítást végeznek, belső falakat húznak, tetőtérbeépítésként egy teljes szintet alakítanak ki, vagyis nyolc-tíz új lakás lesz. — Két kőműves brigád dol­gozik — mondja Molnár Imre brigádvezető —, de volt már három is. Jelenleg a vizesek, villanyszerelők is itt vannak. A ház eredetileg fafödémes volt, nehéz munkával vasbetonfödé­­mesre építettük át. A felújítás teljes értéke ötmil­lió forint lesz, s idén aligha ké­szül el. A Bercsényi utca sar­kán álló épület udvarán talál­ták a középkori kolostor marad­ványait. A gödröket fóliával ta­karták le, a víztócsákban egy­­egy cirokseprű hever. A házbe­­liek szerint két hete elmentek a régészek. Az épületet a tömb­rekonstrukció keretében felújít­ják, méghozzá úgy, hogy az érdeklődő láthassa a majd fel­tárt kolostort is. A PIK leendő székházában, a Tímár utca sarkán a sorga­rázsból kibontott részen lehet bejutni. Az épület városképileg védett, lebontani nem lehetett, így szinte teljesen újjáépítik. Az emelet friss, vörös téglaso­rában láthatók a százéves kő­­rozetták, amúgy az egész ha­talmas épület mint egy elha­gyott óceánjáró. A gépek sza­naszét hevernek, a nyitott fé­szerben csövek, szerszámok. Ha most hirtelen szükségem lenne egy darura, bátran elvihetném. Végül az emeleten találkozom az őrrel, a többiek ebédelnek. Azt mondja, általában tízen vannak, és szerinte egyszerűbb lett volna lebontani, legalábbis az ő munkájuk könnyebb lenne. Az épület májusra készül el, itt is lesz még egy szint, de mert a párkánymagasság nem növelhető, a padlástéren ala­kítják ki. A berendezéssel együtt tizenkétmillióba kerül. A Rákóczi út 66-os épületet már rég lebontották, helyén „préri" van. Jelenleg a Bányá­szati Aknamélyítő dolgozik, egy olyan pincét falaznak, tömedé­­kelnek, amely áthúzódik a Rá­kóczi út alatt a szemközti épü­let alá. Aztán mennek a Teréz utcába, mert ott is pincék van­nak, csakúgy, mint a Rákóczi út 74-ben, ahol május óta tö­­medékelik az egykori bortáro­lókat. Itt pedig, a 66-ban épü­let lesz, pedig jó lenne, ha egy kis zölddel találkozhatnánk a város szívében! A Minőségi Szövetkezet egy­kori megroggyant székházá­ban két hónap múlva kész a bontás. A versendi bontó­bri­gád is az ebéddel van elfoglal­va, közben beszélgetünk. — A tetőt már lebontottuk, most a dolog könnyebb része jön, a falak. Aztán eltömjük a pincéket és kész vagyunk. Az építőanyagot elszállítják, de aligha lesz még egyszer felhasz­nálható, igen rossz állapotban van. A Fürdő utcában csapadék­­csatornát fektetnek. Épp itt az egyik tervező, Szentpéteri János, a MÉLYÉPTERV pécsi kirendelt­ségéről : — E csatornával oldjuk meg a Konzum áruház csapadék-el­vezetését. Nehéz a dolog, mert a közművek nem úgy fekszenek, ahogy elmondták az illetékesek. Sajnos ez jellemző Pécs föld alatti részére: nem találni, mi hol van. Sétánk végén megállunk a Széchenyi tér 6. előtt. A műem­léki épületen hosszú ideig bí­belődött a PIK, most meg a szép sárga falakról szemmel láthatóan múlik a vakolat. Torma András, a PIK műszaki osztályának vezetője a kapko­dást hibáztatja, túl sokan sür­gették őket. — Nem lett volna szabad ezt télen megcsinálnunk, csak ta­vasszal, az eredeti tervek sze­rint, így lefagyott a festék, a vakolat. Most aztán kezdhetjük újból, majd ha lesz rá kapaci­tás. Ez kószálásunk eredménye Pécs egy kevéssé eseménydús napján . . . Szántó Péter Belvárosi kószálás „Elhagyott óceánjáró”* a Tímár utcában Az új házról hullik a vakolat Bontják a Rózsa Ferenc utca öreg házait. Épül a PIK új székháza a Tímár utcában — évek óta. 28 millió Ft beruházásokra 9,5 millió Ft felújításokra Közeledik a tanévkezdés, s mint már hírül adtuk, iskoláink többségében már elvégezték a nyári festési, takarítási mun­kálatokat. Arról viszont még nem szóltunk, hogy több pécsi általános és középiskolában jelentékeny felújítási illetve re­konstrukciós munkák fejeződ­nek be a napokban. A város általános iskolai hálózata pe­dig egy újonnan épülő 16 tan­termes iskola, vagyis a Tanár­képző Főiskola új gyakorló is­kolájának első részével vagyis egy nyolc tantermes iskolaépü­lettel gyarapszik ez év szep­temberétől. A 16 tantermes iskolaegyüt­tes második szakasza, vagyis a következő 8 tanterem a jö­vő tanév elejére készül el. Tel­jes építési költsége 27 millió Ft, ebből az Oktatási Miniszté­rium 12 milliót vállalt. Az is­kola konyháját sajnos csak ok­tóberre, tornatermét pedig év végére ígérik az építők. Az el­ső nyolc tanteremben viszont már az új tanév elején megkez­dődhet a tanítás. Egy éves oktatási szünet után ismét benépesül az Ágoston téri Általános Iskola. Elkészült mintegy hétmillió forintos költ­séggel az épület teljes rekon­strukciós felújítása. Nemcsak a tantermeket és az épületet újították fel, hanem oktatási feltételeik egy korszerű fizikai előadóteremmel és vadonatúj bútorzattal is bővültek. A Bártfa utcai általános is­kolában egymillió forintos be­ruházással és nagyarányú tár­sadalmi munkával tágas, szép, korszerű, több helyiséges ifjú­sági traktus, azaz úttörő ott­hon épült. Az iskola új épüle­te a csapat­otthon, könyvtár és a klubélet céljaira egyaránt megfelel majd, méreteiben, fel­szereltségében, pedig a Jókai iskola tavaly átadott ifjúsági épületénél is nagyobb és kor­szerűbb. Az új létesítményt előreláthatólag októberben ad­ják át rendeltetésének. Továb­bi bővítések, korszerűsítések a város iskolahálózatában: Egymillió forintos költséggel felújították a Geister Eta utcai 150 személyes óvoda konyhá­ját. Megtartották az új elektro­mechanikus tűzhelyek próba­üzemét, szeptembertől üzembe helyezik. Októberig elkészül a Fehérhegyi általános iskola központi fűtés­rendszere. Költ­sége mintegy félmillió forint. Fűtéskorszerűsítést végeztek, bi­zonyos belső átalakításokkal, a Vegyipari Szakközépiskola Hu­nyadi úti kollégiumban is, közel egymillió forintos költ­séggel. Nagyarányú bővítéseket, kor­szerűsítéseket tervez a Városi Tanács a következő évek idő­szakában is. A Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolát négy tante­remmel és két ún. gépterem­mel bővítik. Ezzel a régóta ter­vezett vendéglátó szakközépis­kolai ágazat nappali tagozata is megindulhat, a tervek szerint az 1977/78-as tanévben. A Rad­nóti Közgazdasági Szakközép­iskolát két gépteremmel bőví­tik az ügyviteltechnikai tárgy oktatásához. Az Építőipari Szak­­középiskola udvarán tornaterem épül, jó részben társadalmi összefogással. Bővülő iskolahálózat — bővülő iskolaépületek Elkészül az új gyakorlóiskola 1976. augusztus 7., szombat A pécsi műemlék­­védelem úttörője Száz éve született dr. Szőnyi Ottó S­zívesen dicsekedünk Pécs római kori, tö­rök kori emlékeivel,­­ de ritkán ejtünk szót azokról, akik áldozatos munkával felfedték és megőrizték számunkra azokat. Városunk számos mű­ Édesapja szabómester volt, aki szívesen fordított gondot a jó képességű fiú taníttatására. A Nagy Lajos Gimnázium si­keres elvégzése után a papi pályát választotta, de jogaka­démiai, budapesti és kolozs­vári egyetemi tanulmányai után egyházi szolgálatban is a tu­dományos munka elkötelezettje maradt. Püspöki levéltáros lesz, kiváló érzékkel fordul a régé­szet, közelebbről Pécs ókeresz­tény régészete és egyben a művészettörténet kapcsolódó ágazatai felé. Cikkek, tanul­mányok seregével igyekszik a közvélemény érdeklődését is felkelteni a múlt emlékei meg­mentésének nagy ügye iránt. 1906-ban megjelenik feltűnést keltő, ma is fontos forrásmun­kája „A pécsi püspöki mú­zeum kőtára" címmel, amely az első (és napjainkig is egyetlen!) tudományos értékű publikálása a pécsi dóm kör­zetében előtalált és megőrzött emlékeknek. Ezt követte 1907- ben „A pécsi őskeresztény sír­­kamra" című műve, amelyben a történeti és művészeti leírás mellett hangsúlyozottan figyel­meztetett a rohamos pusztulás azon veszélyeire, amelyek meg­akadályozása ma is nagy gon­dunk. Nagyszerű és egyre jobban kibontakozó tudományos és társadalmi tevékenysége nyo­mán a frissen alapított pécsi városi múzeum igazgatására kérik fel és e tisztet több mint két évtizedig betölti. A társa­dalmi összefogással létreho­zott múzeumi értesítőnek közel tíz évig szerkesztője. Külön kell megemlítenünk, hogy e nagy­szerűen szerkesztett évnegye­­des kiadvány a pécsi helytör­ténészek valóságos kincses­bányája. Pótolhatatlan értékű szőnyi közleménye az akkori­ban felhagyott budai külvá­rosi temetőről, vagy a pécsi székesegyház átépítése előtti állapotáról. Több mint 300 publikációjá­­ról tudunk, legnagyobb részük forrásértékű közlés, tanulmány, — ezek közül is kiemelkedik 1933-ban megjelent reprezen­tatív kivitelű, több mint 300 képpel illusztrált műve, a „Ré­gi magyar templomok". Két igen nagy jelentőségű ásatást és feltárást is végzett a pécsi székesegyház környé­kén, 1913-ban és 1922-ben. Mindkét alkalommal Möller István, a nagynevű magyar épí­tész közreműködésével végzett feltárásokat, amelyek során több sírkamrát találtak meg, 1922-ben hazánkban először a háromkarélyos sírkamrát, az úgynevezett cella trichorát. •Szőnyi részt vett feldebrői templom románkori altemplo­mának Lux Kálmánnal végzett, 1926. évi feltárásában,­­ de az ő érdeme a hetvehelyi kö­zépkori templom freskóinak ki­bontása is. Hallatlan dinamizmusa és hihetetlen munkabírása tette lehetővé, hogy mindezen tudo­mányos munkásság mellett még oktató munkát is végezzen, mint a pécsi jogakadémia nyilvános rendes tanára, majd 1924-től az Országos Iparmű­vészeti Iskolában az egyház­művészet tanára. 1921-ben a Műemlékek Országos Bizottsá­ga előadójának hívta meg, de tagja volt az Országos Képző­­művészeti Tanácsnak éppúgy, mint a fővárosi műemlékekre felügyelő bizottságnak és még számos tudományos, művészeti és társadalmi szervezetnek. Tudományos tevékenysége egyházi oldalról is elismerést nyert és az Országos Egyház­művészeti Hivatal tiszteleti el­nöksége mellett számos kitün­tetésben részesült. Elfáradt szí­ve 1937. március 13-án meg­szűnt dobogni. Borsy Károly emlékének feltárásában és megőrzésében kiemelkedő munkát végzett dr. Szőnyi Ottó.

Next