Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-01 / 149. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 149. szám 1977. június 1., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ők ültették a Fiastyúkot? Kevély, mindenkire, minden­re rálicitáló, önteltségétől ve­zettetett emberre mondják, olyan, mintha ő ültette volna a Fiastyúkot. Többek büszkél­­kedése, s még többek gunyo­­ros kérdezősködése indította el a gondolatsort arról, vannak-e a vállalatoknak státus­szimbó­lumai, s ha igen, mifélék, s miért oly’ kívánatosak? Arra a kérdésre, léteznek-e látszatra rangot adó, s éppen ezért áhított eszközök, sajnos, egyértelműen igen a felelet. Nem a tollforgató egyéni ta­pasztalata, hanem a népi el­lenőrzés országos vizsgálatá­nak megállapítása, a vállala­tok bizonyos csoportja csupán azért vette meg a különböző, s legtöbbször drága számítás­technikai berendezéseket, hogy­­ legyen ez is, ha már másutt van. E hasznos holmik hasz­nálatára ugyanis nem készül­tek fel, anyagelszámolási, pénz­ügyi rendjüket nem szervezték át a számítástechnika szabá­lyai szerint, s így a vagyont érő gépcsodák csak arra jók, hogy méltatlankodásra kész­tessék a cég dolgozóit, s puk­­kadásra a másik vállalatot, mert nekik ilyen még nincsen. Még. Majd lesz, hiszen ők sem alábbvalóak a többinél az iparágban, a városban, a me­gyében ... Hajlanánk rá, hogy gyerme­kek nyelvöltögető büszkélkedé­­sét véljük fölfedezni felnőttek ilyesfajta vetélkedésében, csak­hogy e megbocsátó szemhu­­nyásban megakadályoz a ha­tások ismerete. Figyelmeztető jelenségnek tartjuk például — bár természetesen nem kizáró­lag erre az egyetlen okra ve­zethető vissza — az iparban az ún. általános költségek tar­tós növekedését, arányának nagyobbodását a termelési költségeken belül. Utalhatunk arra a tényre, hogy folyama­tosan mérséklődik az egység­nyi állóeszközre jutó termelés, azaz bővülő eszköztárunk egy részét gyatrábban hasznosít­juk, mint korábban. Legyünk szegényesek tehát, ide torkollna gondolatmene­tünk? A józan mértéktartás és a szemforgató puritanizmus nem édestestvérek, sőt, rokoni kapcsolat sincs közöttük. Jóné­­hány olyan munkahely van, amely eredményei, a társada­lom pénztárába befizetett fo­rintmilliói alapján sok mindent megengedhet magának, s jó, hogy ezt teheti. A vállalati üdülő hasznos dolog, kényel­messége is fontos, de miért kellene oda három színes tv­­készülék, méregdrága belga csempe, s néhány, a „jobbak­nak” fenntartott szobába fa­burkolat? Mi szükség a vitor­­láshajóra akkor, amikor a gyárban öltözői lemezszekrény­ből sincs elég?! Nem maga az anyagi kár, a forintpocsékolás a legnagyobb teher, mert kétségtelen — és szerencsére —, hogy ezek a kiadások eltörpülnek a hasz­nosan költött milliárdok mel­lett. Persze, a pénz sem mellé­kes, mivel sok kicsi sokra megy, a garas aranyat kimér. A teher azért súlyos, mert a szocialis­ta erkölcsön is túlteszik magu­kat azok, akik nagyvonalúnak ható szeszélyességgel bánnak a közpénzzel, s környezetükkel megkísérlik azt elhitetni, hogy nekik ezt is, így is lehet. Pe­dig nem lehet, nem szabad, bár a tételes jogszabályok alapján a Fiastyúk ültetgetést nem mindig lehet tetten érni. Veress Tamás Átadták Cserkúton az árvízvédelmi központot Mozgósítási lehetőség az ország bármely területére Kors­ófelsz­erű gépek, esések, ellátás Tegnap befejezték Cserkúton a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság ár- és belvízvédelmi raktára műszaki átadását. Ha­marosan megkezdik a gépi be­rendezések és a felszerelések elhelyezését; a beköltözés szep­temberre fejeződik be.­A két­ezer négyzetméter alapterületű raktár­bázist a Tanácsi Magas és Mélyépítő Vállalat építette, tizennégymillió forint értékben. Az új központban állandó üzemképes, tartalék gépeket, szivattyúkat, kompresszorokat, valamint szociális felszerelése­ket raktároznak majd, de itt kap helyet az ár- és belvízvé­delmi osztag nyolcvan fős mun­kásszállása is. Készültség ese­tén a berendelt brigádok tag­jait itt szerelik fel, és szállít­ják a veszélyeztetett területre. Szerencsére, tavaly csak egy­szer riasztottak, idén pedig még nem volt szükség az osztagok­ra, de ősszel, ár- vagy belvíz­­veszély esetén már az új bá­zisról indulhatnak. Éppen ezért fordítanak most a beköltözés­kor különösen nagy gondot az összes gép és berendezés üzemképes állapotára, így min­den felszerelés ismételt műsza­ki szemlén vesz részt. A raktár­központ ellátja majd a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatósághoz tartozó területet, Baranya és Somogy megyét, de az Országos Ár- és Belvízvé­delmi Szervezet része is, ezért rendkívüli, nagy veszély esetén az ország bármely területére mozgósíthatnak innen, így a cserkúti is bekapcsolódott az országos árvízvédelmi raktárak­­ sorába, mivel ma már az or­szág csaknem valamennyi víz­ügyi igazgatósága rendelkezik hasonló raktár­bázissal. Óriási előnye, hogy gyorsan megoldható a rakodás, jól gé­pesíthető, nagy belterülettel rendelkezik, ezért a készültségi idő is nagymértékben lerövidül, azonnal mozgósíthatnak, és rö­vid idő alatt közelíthetik meg a szükséges területeket. Gárdonyi M. Leonyid Brezsnyev Párizsba utazik Moszkva: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a fran­cia köztársasági elnök meghívására június 20—22. között hivatalos látogatást tesz Franciaországban. Todor Zsivkov magas kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége To­dor Zsivkovot a Szovjet­unió Hőse címmel, Lenin­­renddel és Aranycsillag Érdemrenddel tüntette ki. A legmagasabb szovjet kitüntetéseket Leonyid Brezsnyev nyújtotta át a bolgár vezetőnek a Kreml­ben. Ezernyolcszáz birkáról vágják a gyapjút a szentlőrinci Úttörő Ter­melőszövetkezetben. A közel 80 mázsás nyírást a Gyapjútermelő Vállalatnak adják át csütörtökön. Erb János felvétele A Nagy Októberi Forradalom évfordulója tiszteletére A magyar bányászat tör­ténetében eddig példa nél­kül álló munkateljesítményt ért el egy mecseki bányász­kollektíva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított verseny során. A Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat mecseki körzetében dolgozó Zalka Máté szocia­lista brigád — a tervben előirányzott havi ötven mé­terrel szemben — május fo­lyamán 110 méter aknát mélyített. Ezzel új országos aknamélyítő rekordot állítot­tak fel a „zalkások”. Az eddigi csúcsteljesítmény ugyancsak a Mecsekben született. 1965 novemberben a Szabó István vezette szo­cialista brigád 102 métert haladt a földben egy lég­akna építése során. A Horváth István csapatve­zető vájár által vezetett 37 tagú szocialista brigád a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat V-ös üzemének beru­házásán dolgozik. Kiemelt beruházásként egy 1200 mé­ter mély szállítóakna épül a Mecsekben. A brigádnak — szerződése szerint — eb­ben az évben hatszáz mé­tert kell előrehaladnia a föld mélyében. A rekordjavítás feltételei fokozatosan érlelődtek meg. Május elején az aknamé­lyítők elérték a 310 méter mélységet és ekkor — a kedvező körülményeket ki­használva — szinte hihetet­len módon sikerült felgyor­sítaniuk a munkát. Az ösz­­szeforrott, tapasztalt brigád kitűnő szovjet berendezések­kel dolgozik, munkája ma­gas szinten gépesített. A kol­lektívát kiszolgáló Kandó Kálmán szocialista brigád maximális segítséget nyúj­tott a sikeres erőfeszítéshez. Bányászrekord a Mecsekben Eldőlt a vita Szá­rsom­lyó szebb lesz mint volt Nem bontják meg a tájkép összhangját A bányászkodás után rendezik a terepet Eldőlt a két éve dúló vita, hogy kié is legyen néhány hek­tár terület Baranya megyében, a Szársomlyó-hegyen. Tíz tárgya­lás után hozta meg a döntést az Országos Természetvédelmi Hivatal, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, va­lamint a Magyar Állami Föld­tani Intézet. Figyelembe vették, hogy 1962 -63-ban a helyszínen, a hatá­rok meghúzásakor mind a bá­nya, mind a természetvédelmi hivatal szakemberei rosszul ál­lapították meg a bányatelek és a természetvédelmi táj kiterje­dését, s aztán kiderült, hogy két tulajdonossal rendelkezett egyazon földdarabka. Most sikerült megegyezni és bírságot, kártérítést, büntetést egyik félre sem szabtak ki. A Komlói Kőbánya eredetileg 16,5 hektárra tartott igényt. Ehelyett 9 hektár újabb bánya­részhez jutott, amiből 2,5 hek­tárnyi védett. Erről mondott le az OTHV azzal a kikötéssel, hogy a vállalat az építő- és kohóiparban nélkülözhetetlen mészkövet a hegy északi, vagy­is a bánya keleti oldalában fejti. Hiszen az Európában is párját ritkító, értékes mediter­rán növényzet inkább a déli hegyoldalban honos. Északon jellegtelen, bár botanikailag még értékes erdők terülnek el. A déli kopár, sziklás lankák már-már kihalóban levő növé­nye például a magyar kikerics, a bakszarvú lepkeszeg, a nagy­­harsányi szegfű, a rozsdás gyű­szűvirág, a tavaszi daravirág és a pikkelyharaszt. A termő­föld nagyon vékony és emiatt a vegetáció alig egy-két hó­napos. Ezentúl csak úgy bányászhat­nak, hogy széles teraszokat hoznak létre — összesen hetet —, és így a termelés befejezése után könnyebben alakul ki az új növényzet és a talajt sem hordja el a csapadék. A tera­szos kiképzéssel a hegy egy­kori dőlését akarják utánozni. A Siklósról jövőkben majd olyan látvány alakul ki, mint­ha a hegyoldal eredeti formá­jában állna. Nem bontják meg a tájkép esztétikai összhang­ját. Védelemre szorul a bánya­udvar alatt megbúvó hatalmas karsztvíz-gyűjtőmedence is amiatt, hogy a fedőrétege megvékonyodott. Ezért csak a tengerszint feletti 170 méterig szabad mélyíteni a bányát. A környékbeli falvak kútjainak­ zöme innen táplálkozik. Csuti János

Next