Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-23 / 53. szám

2 ‘•‘•‘•’•’•v*VA\\v.v.VA\v.v.v//AV.\VAV/.v.v.v.\\v.v.y.v.v.\v.v.v.;.v.v.v.v.vr.\v.v.v.v.v.v.v.\\v.v.\\v.v.v.v. Két hót múlva itt a saláta Virágzás előtt álló paprikapalánták Végh Imrééit fóliasátrában. Jobbról: tápkockakészités Sáfárik Pál portáján. Primőrök fólia alatt Az első telepesek hatvan esz­tendeje költöztek át Bácskából, ide a Dráva mellé. A szomszé­dos falvak lakói azt tartották, hogy az új honfoglalók képte­lenek lesznek lecsapolni az in­­goványt, megszabadulni a ki­­gyó- és békatelepektől. Nem így történt: Tótokföldje honfog­lalói irdatlan kemény munká­val elhódították a természettől az amúgy értékes földeket, és azóta mondhatjuk, országos hí­­rű kertészeti kultúrát honosítot­tak meg a láp és mocsár he­lyén. A kis települést tizenkét csa­lád lakja, az itt élők száma nem haladja meg az ötvenet, ám valamennyien a kertészke­désből, primőr és szántóföldi zöldségtermesztésből élnek. Végh Imrével, a szakcsoport elnökével járom a portákat, aki a boltos­ teendők mellett a fel­vásárlói munkát is végzi a sze­zonban. Úgy mondják, hogy ahány lakója van a település­nek, annyi fóliasátrat állítanak fel tavaszkezdet előtt. Sáfárik Pált és családját az udvaron túli kertészetben talál­juk, éppen paprikát tápkockáz­nak. Ők is, mint ahogy az itt élők többsége, a sátor közepén végigfutó, alagútszerű, fatüzelé­­sű kemence melegével óvják a több ezer palántát a hidegtől. Sáfárik Pál egymás után libben­­ti fel a sátrak fóliabejáratát: fejeskáposzta-, uborka-, paprika- és saláta palánták ezrei sorolnak a műanyag alatt. Néhány házzal odébb Guzs­­vány Istvánék ugyancsak a mű­­anyag sátorban dolgoznak. Hát ilyent sem láttam még, sezlon a fólia alatt, mellette vekker és elemlámpa. — Nem a hivatlan vendégtől tartunk — mondja nevetve a fiatalabb Guzsvány —, hanem attól, hogy esetleg meghibá­sodik az olajkazán. Ezért aztán anyámmal és apámmal felvált­va alszunk idekinn. A leheletvékony „falon” kívül épphogy felengedett a hajnali fagy, a palást alatt lekívánko­zik rólam a kabát A páratarta­­lom is közel megfelelő, több mint hatvanhat százalékos. Guzsványék eddig húszezer sa­látapalántát tápkockáztak, ab­ból nyolcezret ültettek ki a fó­lia alá. Az időt tekintve biza­kodók­ azt remélik, ha továbbra is elegendő napsütés lesz, három-négy hét múlva már szállíthatják a salátát. Emellett főként paprikával foglalkoznak, eddig kilencezer palántát tet­tek tápkockába. Végh Imre még november közepén kezdte el a meleg­ágyás készítését. Tizenkétezer saláta megy lassan fejbe a fó­lia alatt, amit számítása sze­rint két-három hét múlva át­adhat a ZÖLDÉRT-nek. Eddig harmincötezer tő paprikapalán­tát tettek tápkockába, s az elsők hamarosan virágoznak. örvendetes — és ezt már Hodnik Tibortól, a Siklósi Áfész felvásárlási és ipari fő­osztályvezetőjétől hallottuk —, hogy a körzetben idén több mint százhatvan kistermelő kö­tött szerződést fóliás primőrök szállítására, és az elmúlt évhez viszonyítva legalább húsz csa­láddal emelkedett a számuk. Megjegyzendő viszont, hogy a termelők —, s tegyük hozzá, joggal — azt várják: az átve­vők lazítsanak az eddig érvény­­ben lévő plusz—mínusz tízszá­zalékos mennyiségi arányon, így a szerződéses kistermelők is nagyobb biztonságban érezhe­tik magukat. Salamon Gyula Dunántúli napló Négyes ikrek születtek Székesfehérvárott Négyes ikrek születtek pénteken délelőtt a Szé­kesfehérvári Megyei Kór­házban. Az újszülöttek — az 1500 grammos Gábor, az 1560 grammos Péter, az 1430 grammos András és az 1450 grammos Már­ta, csakúgy mint édes­anyjuk — Molnár Imréné, a 25 éves enyingi eladónő­­ állapota kielégítő. Az ikreket a Székesfehérvári Megyei Kórház csecsemő­­osztályán inkubátorban tartják. A Molnár családot nem érte meglepetésként a vá­ratlan öröm: az orvosok előre megállapították, hogy több kisbaba érkezése vár­ható. A négyes ikrekkel egyébként ötre szaporo­dott a Molnár család gye­rekeinek száma, ugyanis már van egy hatéves kis­fiúk. Lahti művész bemutatkozása Jorma Karden festményei a Színház téri teremben A Pécsi Galéria rendezésé­ben kiállítás nyílt tegnap dél­után a Színház téri teremben Jorma Karden finn festőmű­vész képeiből. A Pécsi Grafi­kai Műhely szerteágazó nem­zetközi kapcsolatainak eredmé­nye e kiállítás, a lahti és a pé­csi művészek rendszeres tárlat­­cseréjének része. Jorma Karden Lahtiban él, születése, 1925 óta. Képzőmű­vészeti tanulmányait 1948—51. között végezte a Finn Képző­­művészeti Akadémián, azóta rendszeresen állít ki hazájá­ban. Volt kiállítása Svédor­szágban, az NSZK-ban és a Szovjetunióban is. Finnország­­szerte több murális munkát is készített, így például a lalhti központi bank épületébe és a helsinki gyermekkórházba. Kiállítását, melyen tizennyolc festmény látható, dr. Orbán György, a Városi Tanács mű­vészeti főelőadója nyitotta meg. A Pécsi Á. G. új üzlete a vásárcsarnokban Saját termelésű, választékbüvitű áruk Hajnalban még dolgoztak a szerelők, de reggel hét órakor csaknem 300 000 forintos áru­készlettel tegnap megnyílt a Pécsi Állami Gazdaság első hús- és zöldségüzlete az új vá­sárcsarnokban.­­ Három hónappal ezelőtt dőlt el, hogy két üzletet nyit­hatunk — mondja Árvai And­rás, a PAG főmérnöke. — A csarnok építéséhez háromszáz­­ötvenezer forinttal járult a gazdaság és további négyszáz­­ezer forintot költöttünk a be­rendezésekre. A negyven négyzetméter alapterületű eladótérbe hűtő­pultokat, a csaknem ugyan­ilyen nagyságú raktárakba hű­tőszekrényeket szereltek be. Külön tárolják a zöldségfélé­ket, a felvágottakat, a belső­ségeket és külön a füstölt árut. Szinte valamennyi eladásra kí­nált áru saját termék. Szilágy­pusztán hetente száz sertést dolgoz fel a gazdaság, a gom­bát közvetlenül a pécsi pin­cékből viszik a vásárcsarnokba, gyümölcsöt Danitz-puszta és az almáskert biztosít. A gazda­ság idén hozzávetőlegesen öt­ezer négyzetméteren termeszt gombát, 330 vagon sertéshúst, 60 vagon hízósertést, kilenc­millió tojást állít elő és 700 vagon gyümölcsöt. Jut tehát bőven saját üzleteibe. A kielé­gítő ellátás érdekében más vállalatokkal is kapcsolatot tartanak a pécsiek. Ha szük­séges, naponta kétszer is fel­töltik a raktárakat. Horváth Teréz 1980. február 23., szombat Siker az Ifjúsági Házban Jelenet az előadásból Fotó: Proksza L. Karnyóné A Pécsi Amatőr Színpad bemutatója „Az özvegy Karnyóné s az két szeleburdiak című énekes­táncos komédiában (1799) Cso­konai nem tűzött ki maga elé magasabb célt, csupán kacag­tatni akart” — olvashatjuk a magyar irodalom történetében. A darab pécsi színre vivője, Bagossy László 201 évvel ké­sőbb ennél többet tűzött ki maga elé, amikor az Amatőr Színpad tagjaival szerdán es­te eljátszotta a csurgói szüret­re íródott vígjátékot. Erre leg­főképpen az előjátékból követ­keztethetünk, hiszen Bertók László költő bevezetője után, az elhangzottaknak mintegy il­lusztrálásaképpen, gróf Feste­tics György fekete csuklyás fogdmegjei alaposan ráijeszte­nek a Karnyónét bemutatni készülő társulatra. Bertók Lász­ló így élt Csokonai Vitéz Mi­hály könyvéből tudjuk, hogy a költőnek a Rákóczi-nóta eléne­­keltetése miatt gyűlt meg a baja mecénásával, aki —igaz, nem ilyen drasztikusan — fi­gyelmeztette őt rebellis maga­­tartásának lehetséges következ­ményeire. A kacagtatáson túl­mutató többlet igénye tehát először és legerőteljesebben ebben a Bagossy által drama­tizált jelenetben mutatkozik meg, de a politikumra való célzás néhányszor még vissza­tér. Az okos ötlettel a nézők kö­zött szétosztott színlapról is ki­derül, mennyi idegen kifeje­zéssel terhelte meg Csokonai a vígjáték szövegét. (Mentségére legyen mondva, akkor még a nyelvújítás előtt állt a nemzet.) Az ilyen bonyolult dikció még hivatásos színészt is próbára tesz. A főszereplők: Dékány Ágnes, Juhász László, Stenczer Béla és Guth János dereka­san megbirkóztak a feladattal, Juhász László komédiázása tűnt a legőszintébbnek. Új lé­legzetre kap a darab, amikor Csutora Ferenc megjelenik a színen Kuruzs szerepében. Kir­­csi László zenéje és Pincehelyi Sándor díszletei egyenrangú részesei a rendezés sikerének. H. J. Tudományos, technikai úttörőszemle Pécsett E napokban rendezik meg az ország minden városában, járásában a felsőtagozatos út­törők tudományos, technikai szemléjének záró programját, a témák szerinti vetélkedőket. Pécsett tegnap kezdődött a kétnapos versengés. Hatvanhat úttörő találkozott kora délután a Tanárképző Főiskola l-es, il­letve ll-es számú Gyakorló Ál­talános Iskolájában. Itt­­ ren­dezte meg a Pécs városi úttö­rőelnökség és a Pécs városi Tanács művelődésügyi osztálya a vetélkedő első részét, az út­törőtechnikusok versenyét. A tegnap kezdődött versengés, melyet Jankovics Rozália váro­si úttörőelnök nyitott meg, egy­hetes programot is zárt: az út­törők ugyanis egész héten üzem-, intézménylátogatáso­kon, kulturális programokon, baráti találkozókon vettek részt. Az úttörőtechnikusok vetél­kedője ezt a címet kapta: „Technika az ember minden­napi életében". A többségben hetedik és nyolcadik osztályos úttörők három-három fős csa­patukban versenyezve oldották meg az elméleti és gyakorlati feladatokat. Ma reggel 8 órakor a József Attila Művelődési Házban, a Fehérhegyi és a Meszesi Álta­lános Iskolában a társadalom, a természetkutató és az orosz nyelv barátainak versenyével folytatódik a vetélkedő. A résztvevők — csaknem kétszáz út­törő — szintén három-három fős csapatban versenyeznek. A városi versenyt megelőzték az iskolai csapatvetélkedők, ahonnét a tanév elejétől leg­eredményesebben együtt dol­gozó háromtagú csapatok ju­tottak tovább. Ezeknek, illetve a szemlét záró kétnapos ve­télkedőnek a szervezésében csaknem hetven pedagógus segített a városi úttörőelnök­ségnek. A ma befejeződő szemle legjobban szerepelt csapatai a megyei vetélkedőn vesznek részt. Reformok a szakmunkásképzésben A szakmunkásképzés legfon­tosabb feladata, hogy olyan dolgozókat adjon a magyar népgazdaságnak, akik a meg­szerzett széles szakmai tudás birtokában gyorsan alkalmaz­kodnak a mindenkori követel­ményekhez — állapították meg a szakmunkásképző intézetek igazgatóinak pénteken, a fő­városban rendezett országos tanácskozásán. Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője a továbblépést jelentő refor­mokról szólva hangsúlyozta, hogy az intézkedések a folya­matosságot szolgálják. Az 1980-81-es tanévtől életbe lé­pő­ új besorolás 190-ről 128-ra csökkenti a szakmunkásképző iskolában képezhető szakmák számát, miközben a korábbi 22-ről 36-ra növeli az alap­szakmákat. A döntően alap­szakmai képzésre épülő okta­tásban szeptembertől új tan­terveket vezetnek be, illetve néhány szakmában a meglevő­ket módosítják.

Next