Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-01 / 118. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXIX. évfolyam, 118. szám 1982. május 1., szombat Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Májusi fények A­z emberiség történelmé­ben varrnak olyan ün­nepek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a tár­sadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és har­ci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ün- ■ ■ neplik a világ minden metropo­lisában, a hagyományos euró­pai, észak-amerikai iparvidé­keken, kis óceániai halászfal­vakban, afrikai ültetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó em­berek felelősséget éreznek ma­gukért, sorstársaik jobb életé­ért. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat eszten­dővel ezelőtt az elnyomott, ki­zsákmányolt, jogaitól megfosz­tott és semmibe vett munkás­osztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmá­nak egyik fő célja, a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szó­rakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacioná­lé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-be­n az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mi­vel a követelést nem teljesítet­ték, a sztrájk valóban kirob­bant, s 1886 május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történeté­ben — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagó­ban rendőrök sortűze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére­ folyt. A munkásság sztrájk­ja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de­ megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacioná­­lé első kongresszusa , amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfor­dulóján ült össze —­, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell kö­vetelni a közhatalomtól a nyolc­órás munkaidőt, mégpedig va­lamennyi országban és város­ban azonos napon, 1890. május elsején. Így lett 1890. május­ 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — ,,az egész világ tőkéseinek és földesurai­nak megmutatta, hogy manap­ság a világ proletárjai való­ban egyesültek”. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tünte­tések szinte minden esztendő­,­ben, hol itt, hol ott emberál­dozatokat követeltek Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egysé­gükben rejlő erőt, mind elszán­­tabbak,­ bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osz­tályellenséget. A magyar munkásság is meg­értette a nemzetközi demonst­ráció jelentőségét. Első alka­lommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól ré­müldöző burzsoázia eltorlaszol­ta lakásai ajtaját, lehúzta abla­kai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent meg­tett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbe­­fojtsá­k a nép esetleges felkelé­sét. A szocialista világmozgalom­­nak, az első marxista munkás­pártnak, a proletariátus inter­nacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­me, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalom­mal megkezdődött a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet korszaka Mi, magya­rok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a ma­gyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a prole­tárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünne­pére. Sajnos azonban az örö­möt és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltöt­te — hamar felváltotta az­­el­lenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jö­vő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az évek­ben a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság re­ménye, s bízott benne, hogy el­jön az idő, amikor a véres má­jus elsejéket felváltja a derűs szabad májusi ünnep. És ami­korra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez ügyben azt is je­lentette: egy sor ország kisza­kadt a tőkés rendszerből, s el­kezdődött a szocialista világ­­rendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió lét­rejötte óta a munkások, a dol­gozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetel­ni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők - május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nem­zetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetunió­tól és a mellette álló szocialis­ta országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harco­ló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista orszá­gok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmá­nyolás, az elnyomás, a munka­­nélküliség, a rettegés ellen, így terebélyesedik ki a mun­kásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendelteté­sét a mai kor követelményeinek színvonalán. • A felszabadult népek má­jus 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutot­tak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ün­nepen, hogy pártunk vezetésé­vel az elmúlt évtizedekben ma­radandót alkottunk, nagy tet­teket hajtottunk végre. Mind­nyájunk keze nyomán gyökere­sen megváltozott hazánk, át­alakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agrár­ipari ország most ipari agrár­ország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi me­zőgazdaság. A szocialista gaz­daság eredményeire alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kul­turális, a szociális, az egész­ségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalaku­lás­ azt jelenti: lezárult a ma­gyar tör­ténelemnek az a kor­szaka, amely idő alatt Magyar­­ország igazán soha sem lehe­tett független, azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, nép­elnyomó államrendszert szét­zúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidá­man, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, mun­kasikereinknek, ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! Fodor László Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, mint sok esz­tendeje minden május elseje előtt, most is ellátogatott An­gyalföldre. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkárát pén­teken délelőtt a XIII. kerületi pártbizottságon — ahol prog­ramja kezdődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bozsik József, a városrész ta­nácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be rövi­den mindarról, ami Angyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — tör­­­­tént. A tájékoztatón részt vet­tek a XIII. kerületi párt-vég­re­­hajtóbizottság tagjai, valamint Kádár János angyalföldi válasz­tókerületének körzeti párt- és népfronttitkárai. - Érezzük a felelősségünket abban - hangsúlyozta Deák Gábor -, hogy politikai tőkén­ket, amelyet pártunk évtizedek nehéz munkájával halmozott fel, a feladatok következetes végrehajtásával megőrizzük, a tettek és szavak erejével gyara­­pítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai munkának is foko­zott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazda­sági év legfőbb tapasztalata, hogy kerületünkben felerősöd­tek az egyensúly irányába ható tényezők. Számunkra külö­nösen fontos, hogy nagy­­vállalataink termelése és gaz­dálkodása kiegyensúlyozott volt, fejlődésük folytatódott, jövőjük továbbra is biztosított. Ami Angyalföldet közvetleneb­bül illeti: tavaly 1392­­lakás épült fel, az idén — úgy terve­zik — vagy két és fél ezer új otthont hoznak tető alá. Az el­múlt esztendőben újabb böl­csőde és óvoda enyhített a szülők gondjain, két további bölcsődét várhatóan az idén is megnyitnak. Elmondható: a közhangulat nyugodt, kiegyen­súlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellenére — töretlen, nőtt a közügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s további mun­kasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinak. A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyal­földi fiatal képző- és iparművé­szek kollektív kiállítása — a Központi Bizottság első titkára ennek megtekintésére is szakí­tott időt szorosra szabott prog­ramjából. Csavlek András fes­tőművész és Gyürcsek Ferenc szobrászművész­­kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Darugyár Daru- és Ka­zángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizott­ság titkára fogadta a vendé­get. A forgácsoló gépműhely­ben már várták a munkások a (Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa pénte­ken ülést tartott. Módosította a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény egyes rendelke­zéseit. Az új szabályozás kifejezésre juttatja, hogy a szakközépiskola a tanu­lóknak középfokú szakké­pesítést, illetőleg meghatá­rozott magasabb elméleti képzettséget igénylő szak­mákban szakmunkásképe­sítést nyújtson. Erre tekin­tettel az Elnöki Tanács úgy rendelkezett, hogy a szak­középiskolai tanulók — az eddigi érettségi vizsga he­lyett — a kettős képzési céllal összhangban levő érettségi-képesítő vizsgát tesznek, és a megszerzett szakmai képesítést is ta­núsító érettségi-képesítő bizonyítványt kapnák. Az Elnöki Tanács módo­sította a magánkereske­delemről szóló törvényerejű rendeletet. A módosítás célja a lakosság kiskeres­kedelmi ellátásának továb­bi javítása. Az Elnöki Tanács végül legfelsőbb bírósági bírót választott. Továbbá bírákat mentett fel és választott, és egyéb ügyeket tárgyalt.­­

Next