Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-11 / 340. szám
Galánta és Kodály Kodály Zoltán gyermek- és ifjúkori éveiben három helynév játszik fontos szerepet: szülővárosa, Kecskemét, Galánta, ahol kisiskolás volt és Nagyszombat (ma: Trnava, Csehszlovákia), ahol gimnazista diákéveit töltötte. A közbülső hely, Galánta eszmélő kora kezdetét jelenti. Az, ami Petőfinek Félegyháza. De Galánta szimbólum is. „Tevékenysége mindhárom ága őrzi emlékét: a tudós innen indult első kutatóútjára, a nevelő egykori mezítlábas pajtásainak ajánlotta első kétszólamú énekgyakorlatait, s a komponista az itteni híres cigányoknak egy 1803-as bécsi kiadványban megőrzött régi dallamait dolgozta fel legnépszerűbb szimfonikus művében" — írja róla neves monográfusa, Eősze László. Galánta 1885-ben a Kodálycsalád odaköltözésekor mintegy 2400 lakosú nagyobb község. Az ottani hatások, a családnál szolgáló cselédlányok éneke, pajtásai az elemi iskolában, a közeli vályogviskók lakói, a hírneves Mihók János prímás és bandája, a sokszínű mátyusföldi táj, a kamarazenét muzsikáló szülők — mindezek együttesen jelentik az első, egész életét meghatározó benyomásokat a gyermek Kodály Zoltán számára. Ma ez a hely mintegy 15 000 lakosú fejlődő kisváros, modern lakónegyedekkel, áruházakkal. Utcáin és a takaros üzletek felirataiban természetesen hat a kétnyelvűség; bármerre megyünk, szíves magyar szó fogad bennünket És sokféle jel utal arra, hogy Kodály Zoltán emléke ma is eleven ebben a városban és környékén. A CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége járási bizottsága a főutcán, a Barátság Házában székel. Ők szervezik minden évben a „Tavaszi szél vizet áraszt" elnevezésű népzenei versenyeket, háromévenként a galántai Kodálynapokat s a többi magyar kulturális rendezvényt a galántai járásban. Itt ismerkedtem meg Záveczky László nyugdíjas tisztviselővel, a város helytörténeti kutatójával, aki készséggel avatott be mindabba, ami Kodály emlékével kapcsolatos. Tőle tudom, Kodály Zoltán a gyermekkori élmények és a család Nagyszombatra távozása után mindössze három alkalommal járt Galántán. Első népdalgyűjtő útjáról — Galánta környéki falvakban —leveleiből tudunk (1905). Második alkalommal 1927-ben mindössze néhány órát töltött itt. Régi iskolájában kopogtatott egy kéréssel. Sajnos Pollák tanító úr nem ismervén fel látogatóját, nem adta kölcsön neki a kért régi kottaanyagot. Másnap azonban már gyorsposta vitte Budapestre a megsárgult öreg templomi énekeskönyvet. A harmadik látogatásra viszont még nagyon sokan emlékeznek Galántán. 1943. május utolsó vasárnapján — a meghosszabbított Kodály-év jegyében — Galánta nagyközség és a járás ünnepelte a galántai római katolikus népiskola egykori tanítványát, Kodály Zoltánt. A korabeli meghívó szerint reggel az iskolában fogadták a Mestert. ő végigjárta a tantermeket s beült egykori padjába is, ahol eléje tették az egykori 1889-es „évjáratú" kopott osztálynaplót, ezzel a bejegyzéssel: „Kodály Zoltán, I. oszt." Végignézte a színjeles bizonyítványt, amiben egyetlen „jó" éktelenkedett: énekből . . Csöndesen mindössze ennyit jegyzett meg: „Úgy látszik, ebből a tárgyból egy kicsit gyengébb voltam..." Délben a nagyközség ünnepélyesen díszpolgárává fogadta, délután pedig a kastélyparkban a járás 15 népiskolájának dalosünnepélyén vett részt. Itt az iskolák önálló népzenei népdalműsora után az összkar — 1000 gyerek — külön népdalcsokrot dalolt a Mester tiszteletére. A galántai emlékezők szerint életük talán legnagyobb élménye ez a nap, ma is. De talán Kodálynak is az lehetett, akit mélységesen meghatott a galántai ünnepség. Beszédéből hadd álljon itt néhány gondolat: „ ... Eljöttem Galántára, hogy itt, mindenki előtt megköszönjem nektek, ti kedves, mosolygós, dolgos parasztlányok, örök, leróhatatlan hálára kötelező, múltba veszett első professzoraim, hogy tőletek tanultam meg magyarul énekelni és magyarul hallani. Általatok tanultam meg, nemzetem legjavától, mi a magyar zene,é s hogy van magyar zene ... Rozi, Ágnes! És ti, többiek: vágói, vizkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim... Titőletek tanulhattam meg magyarul dalolni. Magyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló szolgálólányok nélkül... Rozi, Ágnes! Talán még éltek is. Talán itt is vagytok valahol, ti, akiknek én egész pályámat és hírnevemet köszönhetem ... Dalaitok örökké élni fognak. Dalaitokban örökké élni fogok. Ez hozott el engem Galántára. Ti hívtatok engem ide, ezer ifjú Rozi, ezer új Agnes, a dalt folytató mai mátyusföldi gyerekek, a régiek unokái..." Az egykori népiskola helyén ma modern óvoda működik. A 90 év előtti mezítlábas pajtások a temetőben pihennek. Élnek viszont sokan a gyerekeik közül. Élnek a 39 évvel ezelőtt Kodálynak daloló kisiskolások, s élnek az ő gyerekeik. Ők a tagjai a galántai Kodály Zoltán Daloskörnek, a járás 8 működő kórusának, 14 népdalkörének, 5 citerazenekarának, 2 hagyományőrző népi együttesének s mintegy 14—15 egyéb magyar ajkú művészetkedvelő csoportjának. Ők lesznek ott minden évben a szlovákiai magyar folklóregyüttesek országos népművészeti fesztiválján a Garam menti Zselizben; a szlovákiai magyarság népdaléneklő versenyén minden tavasztól őszig; s ők dalolnak a háromévenkénti Kodály-napokon, a szlovákiai magyar kórusok találkozóján és versenyén Galántán; s ők, sokan mások, a Kis-Duna, az Ipoly, a Vág, Hernád, Rima partjáról, a Zobor vidékéről. Nézem a meghívott kórusok helyneveit: Deáki, Levice, Fülek, Dunaszerdahely, Rozsnyó, Szene, Diószeg, Guta S mások — mennyi ismerős helynév, melynek egykori magyar lakossága javarészt Tolnában, Baranyában, Békésben él immár több mint három és fél évtizede. Kodály galántai üzenete nekik is szól. De közöttük élnek-e még vajon egykori dalaik? ... Mert Kodály emléke, szelleme ott jelen volt és jelen van ma is. Mostantól pedig bronz reliefje is hirdeti Galántán a tiszta forrást és a „nagy Harmónia” elmúlhatatlan hitét a szívekben. Wallinger Endre Az 1943-as Kodály-dalos ünnepség összkarának egy részlete, Galántán Kodály a 43-as dalosünnepségen »Forr a világ...” A galántai Kodály-napokon az összkar a megzenésített Berzsenyi-ódát énekli, vezényel: Vass Lajos. ... és a tiszteletére rendezett banketten Archív fotók: Záveczky László, Galánta Kiállítás a Bartókemlékházban Bartók vendégül látja Kodályt , úgy, ahogy az életben is oly sokszor találkoztak, mint ahogy barátok, szellemi társak voltak. A Kodály centenárium alkalmából bensőséges kiállítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bartók-emlékházban, Budán, a II. kerületben. ,,Vonzzák egymást, mint a kiegészítő ellentétek" — írta a két zeneszerző óriásról Molnár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsága, hasonló és ellentétes nézeteik kapnak hangot. Dokumentumok, fényképek, iratok, levelek sorakoznak a falakon és a tárlókban. A mostani kiállításon Kodály személye, tevékenysége a központ. De milyen gyakran találkozik fellépése, megnyilatkozása Barrtókéval! Itt a Psalmus kéziratos kottája. Fotók a fiatal Kodályról. Együtt Bartókkal. Népdalfeldolgozások, eltérő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a népdal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Leveleik egymáshoz. Véleményük egymás munkásságáról. Hangverseny-plakátok. A Háry színlapja 1926-ból, az október 16-i ősbemutatóról — Nagy Izabella és Körmendi János vendégfellépésével. Lemezborítók. Felvételek Kodályról és Kodály fényképei népdalgyűjtőútjáról. A Székelyfonó milánói bemutatója a Scalaban, Failoni vezényletével. A Budavári Te Deum megszületésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete, bemutatója. Kodály vezényelthangversenyen és lemezfelvételen. Kodály zeneelméleti munkásságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófa-szerkezetéről írott könyvének kiadása. Közéleti szereplései. Tevékenysége az új alapokon történő ének-, zeneoktatás megteremtéséért. A zeneszerzőről elnevezett debreceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival, gyerekek között. Díjak, kitüntetések: 1948-as Kossuth-díja. 1960: az oxfordi egyetem díszdoktorává avatja, 1965: a Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét adományozza neki. Fotók — Kodály barátokkal, családja körében, Pablo Casals-sal, kortárs világnagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, emlék, levelei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás és a Budapesti TörténetiMúzeumban rendezett bemutató anyaga a számos családi dokumentum jó alapja lehetne egy Kodály-emlékház gyűjteményének. KM. Vallomások Valamikor harcoltam a népies ellen: egy túlélt és epigon népiesség volt az, a Szabolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból a régi, a népi talajból . . . Különös ritmusa a magyar lélek életének, hogy ez összeesik Kodályék gyönyörű fölfedezéseivel. (. . .) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalomnál, s ma is él még, noha bujkálva, s kiveszőben. Mély hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik — mint Kodály Zoltán — átmentik az irodalom többé-kevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit. Babits Mihály (1933) Mily óriási örökséget hagyott ránk. Páratlan szépségű kórusműveket, a Psalmus Hungaricust, színpadi alkotásokat, amelyek ma is állandóan műsoron szerepelnek. Számomra azonban talán gyermekkorainak gyűjteménye a legkedvesebb. Mindnyájan tanulhatunk belőle, hangzásuk szépségéből, friss elevenségükből. Eredetiek, gazdagok, nemesen egyszerűek. A hallgató önkéntelenül is Kodály szavaira gondol. ,,Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá."* Benjamin Britten Kodály Zoltán jóvoltából a katlan perem hegyeit áttörte a zene, s ami tegnap még helyi különösség, provincializmus volt. Oltón, Dunán megindult a tenger felé. Németh László (1932) A korszakos szenzáció, hogy századunk zenéjében egy kis ország semmiből termett énekkari kultúrája valóságos reneszánsz ígéretét hozta, s végül, hogy a magyar zenei nevelés módszereit, eredményeit világszerte példaként emlegetik, mindmind Kodály kezdeményének, áldozatos munkájának köszönhető. Egymaga végezte el, amit századok és nemzedékek mulasztottak. Zenei anyanyelvet adva népének, gondja volt rá, hogy e megtalált nyelven a kisiskolások, még az óvodások is beszélni tudjanak. Fodor András Én az ő nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy milyen munkát vállalt egy ugyancsak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt lenyúlt a népzenéhez, nemcsak azt eredményezte, amit Európában Stravinsky és a többiek csináltak, vagyis hogy az ősforrásból merítettek értéket. Sokkal többet adott ő: egy nép lelkűjétől hozta felszínre; ez abban az időben már, azt lehet mondani, a zenében volt konzerválva. Kodály munkája ezért óriási. Öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őneki is van sajátos értéke; hogy büszke lehet arra, amit az ősei véghezvittek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tágabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelő munka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szúrósabban végzett, nemcsak énekelni tanította meg százezerszámra a gyerekeket Százezreket ébresztett közösségi öntudatra, arra, hogy hívek legyenek a közösséghez, amelyben születtek. Illyés Gyula