Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-05 / 93. szám

T­ízéves Pécs ékessége, országos hírű jelké­pe, a Misina-tetői tv­­torony — pontosabban a to­rony már több mint tíz és fél éves (hiszen a műszaki átadás 1972. szeptemberé­ben volt), de tény, hogy a lakosság 1973. április 3. óta ismerkedhet vele köze­lebbről, hiszen a Tv-presz­­szót és a kilátót ekkor nyi­tották meg a közönség előtt. Akár sajtótörténeti cse­mege is lehetne, milyen szé­pen, pontosan követte a to­rony elkészültének állomásait a Dunántúli Napló. Ponto­san kiderül a régi újságla­pokról például, hogy a II. csatorna műszereit 1972 szeptemberében kezdte be­szerelni a japán Nippon Electric Co. Takeshi Yugeta vezette csoportja, hogy a to­rony derekán lévő „krumplik­ba" — ez a torony tervezőjé­nek kifejezése — október kö­zepén még gyalog kellett fölmenni, hogy november végén esett meg a díszkivi­­lágítási főpróba, 1972. de­cember 19-én pedig megin­dult a II. csatornán az adás, így Pécs volt az első vidéki város az országban, ahol venni lehetett ezt a progra­mot. Elkészültében több százan működtek közre, logikus és illendő azonban, hogy a to­rony legfőbb szellemi aty­ját, Vizvárdy Istvánt, a Mély­­épterv építészét kérdezzük meg kissé nagyra nőtt gyer­meke születéséről. — Az akkor nálunk még példa nélkül álló építmény tervezésében sokféle követel­ménynek, előírásnak kellett eleget tenni — mondja. — Eredetileg 131 méter magas­nak kellett volna lennie, de a híradástechnikai követel­mények miatt végül 172 mé­terig fel kellett menni, egy bizonyos minimális magas­ságra épülhettek rá ugyanis a mikrohullámú adók, e fö­lé pedig az antennák. Az eredeti tervhez képest min­den egyes „többlet­métert" igazolnom kellett, ám én csak a híradástechnikusok­hoz küldhettem a magyará­zatot kérőket. A konstrukció egyébként egy öt méter mé­lyen lévő, három és fél mé­ter magas, harminc méter átmérőjű betontuskón áll, szerkezete pedig háromszög­letű, a csúcsokon lekerekítve. — Van-e még gond az ab­laktisztítással, a beázással, s milyen a látogatottság? — kérdeztük Farkas Józsefet, a jubiláló Tv-preszó üzletveze­tőjét. - Az üvegfalak már rég­ót­-r­áznak be, és a tisz­tításuk sem probléma — mondja. — A kilátó és a presszó látogatottságával azonban korántsem vagyunk elégedettek, pedig áraink csak „elvben” elsőosztályú­­ak; az árrést nem használ­juk ki. Tavaly az innen lát­ható fenséges panorámá­ban összesen 180 ezer ember gyönyörködött. Újabban piz­zát, melegszendvicset is fel­szolgálunk, még több láto­gatót, elsősorban csoporto­kat szeretnénk fogadni. VI. Tízéves a Tu-presszó Nyárs „krumplikkal” és melegszendvics Baján így társultak gázra A társulások korát éljük: társulunk erre, arra, amarra, Baján mostanában például igázra és csatornára társulnak — az elsőre kényelemből, a másodikra kicsit kényszerűségből. Kezdjük az utóbbival. A hetvenes években vízre társultak, minek következté­ben a bajai lakások 92 százalékában vezetékes ivóvizet fogyaszt­hattak. A szikkasztást aztán mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta, többnyire oly módon, hogy a régi kutakba vezették a a szennyvizet. Mondani sem kell. Baja alatt a talaj szennyel telí­tődött. A gondok megoldására csa­tornaépítő társulás szervező­dött, ami tavaly ősszel elkezdte működését, ezzel párhuzamo­san a városi tanács kommuná­lis kötvényeket bocsátott ki a munkák segítésére. Három szakvállalat pályázta meg a csatornaépítést, közülük a Du­na menti Vízmű- és Vízgazdál­kodási Vállalat került ki győz­tesen, legkedvezőbb ajánlatá­val. A szennyvízcsatorna-építő társulat már tavaly nyolc utcá­ban 1200 méter csatornát „eredményezett”, idén pedig tizenegy utcában és két téren készül el a hálózat, s a tava­lyi 225 lakás után újabb 325 lakás lesz köthető rá. A városi szennyvíztisztítót annak idején úgy építették, hogy bírja kapa­citással még sok-sok évig. Szerényebb jogi lehetőségek között, de létezik a gázhálózat­bővítési társulás. Tavaly már 7250 méter gerincvezeték ké­szült el, s ez 867 fogyasztó be­kapcsolását tette lehetővé. Egy-egy utcában akkor lehet elkészíteni a gerincvezetéket és a telekhatárig a csatlakozást, ha az ott lakók kilencven szá­zaléka csatlakozik — így kb. hétezer forint jut egy-egy csa­ládra, melynek kilencven szá­zalékára ötéves lejáratra és 3 százalékos kamatra az OTP kölcsönt is ad. A telekhatártól oda és annyi gázt vezet a fel­használó, amennyit akar, s ha még hitelképes, erre a fejlesz­tésre is hitelt ad az OTP. Idén 27 utca szerepel a ter­vekben, kivitelező is van, egye­düli korlátozó a cső mennyisé­ge. Az utcabeliek általában maguk ássák ki a munkagöd­röket, a DDGázzal való egyez­tetés után, hogy ne sokáig kelljen várni a csőfektetésre. Eddig különösebb fennakadás nem volt. A Baja városi Tanács nevét és tekintélyét adta a gázveze­ték kiépítéséhez, a gyakorlati dolgokat az Építő- és Építő­anyagipari Vállalat magánla­kás-építési szolgáltató irodája bonyolítja le — a tervektől az OTP-hitel ügyintézéséig. Vannak, akik ügyeskedni próbálnak, most nem lépnek be a társulásba, gondolván, hogy majd később ingyen rá­csatlakoznak a vezetékre. Első­sorban ezért ragaszkodik a ta­nács a kilencven százalékos arányhoz. Újabb mozgósító erő, hogy aki később csatlakozik, annak is meg kell fizetni a részét, de arra már nem kaphatja meg az igen kedvező OTP-hitelt. Ám megoldatlan, hogy a később csatlakozók befizetései nem az alapítók költségeit csökkentik, hanem a tanácshoz kerül az a pénz, igaz, ezt a tanács a gáz­hálózatra fordítja, például a nyomáscsökkentőkre, amik nin­csenek benne a lakossági tár­sulások beruházásaiban. B. L. Speciális fúvóka fúvóshangszerekre Feltaláló zenész Az alig 28 éves Rácz Rudolf főállásban a Pécsi Nemzeti Színház zenekarának pozaris­­tája, emellett a pécsi vasutas fúvószenekarnak tagja, a dombóvári zeneiskolának óra­adó tanára, (Dombóváron él szüleivel) zongorákat hangol és valamennyi rézfúvós hang­szer javítását elvállalja. És mindezek mellett olyan talál­mánynak létrehozója, amely nagymértékben megkönnyít­­heti a fúvóshangszereken való játszást és főként az oktatást. Rácz Rudolf 1973-ban érett­ségizett Pécsett, a Zeneművé­szeti Szakközépiskolában. Már érettségi után hangszerész akart lenni, mivel ez nem sike­rült, elment a kaposvári szak­munkásképzőbe és kitanulta a szerszámkészítői szakmát. Köz­ben önszorgalomból beiratko­zott a kaposvári zeneiskolába is. Végzés után szólt egy is­merőse, a Fővárosi Nagycirkusz külföldi turnéjára pozanistát keres. Jelentkezett, felvették. A cirkusszal három szezonon át bejárta egész Ausztriát, Szov­jetunió európai részét, Görög­országot. Ezekről az utakról olyan szerszámokat hozott ha­za, amivel itthon berendezhette a hangszerjavító műhelyét. — Három év után megun­­tam a csavargást — mondja Rácz Rudolf —, és amikor a Pécsi Nemzeti Színházban po­­zanost kerestek, jelentkeztem, szerencsére felvettek. Közben — mivel emellett otthon,­­a műhelyben is dolgoztam — állandóan izgatott egy prob­léma. Kezdő fúvósoknak, de sokszor gyakorlott zenészeknek is gondot okoz az úgynevezett préselés. A fúvóshangszereknél a magas hangok eléréséhez a szájat meg kell feszíteni. Ezt sokan önkéntelenül úgy csinál­ják, hogy a hangszert erősen a szájra nyomják. Ez pedig egyrészt rontja a hang tiszta­ságát, másrészt az ajak izmai­nak gyors kifáradásához vezet, ami ugyancsak a játék minősé­gét befolyásolja. Sok fejtörés és­ próbálkozás után sikerült olyan fúvókát készítenem, ame­lyik öt darabból áll, (az eddig ismert fúvókák egy darabból vannak), rugó és szelepek köz­­beiktatásával. Ez kiküszöböli a helytelen szájtechnikát, ugyan­is a szájra szorításkor a rugó és szelepek segítségével a hangszer meg sem szólal. Rácz Rudolf a találmányát múlt év decemberében bead­ta a találmányi hivatalba és a múlt pénteken kapott levelet, hogy megindították a szaba­dalmi ügyintézést. S. Zs. Vándorcirkusz helyett vándorkoncert Úszómedencék, raktárak fö­lött gyakran megcsodálhattunk az utóbbi években egy újszerű sátrat, amelynek nincs vázszer­kezete, s a belső légnyomás tartja meg. Időközben feltűnt e sátraknak a szilárd vázas vál­tozata is, amelyek már nem dőlnek össze egy rövid áram­szünet miatt. Egyre kevesebb épül azonban ebből a sátor­fajtából is, mert elég költséges a technológiája. Újabb szerelési elvvel kísér­leteztek egy tabi szövetkezet­ben.­ Párhuzamos lapokból, fe­szes szerkezet építésével pró­bálkoztak meg, ám egy balul sikerült próba­kedvüket szegte, miközben a szerkezetre rásü­tötték a szakemberek, hogy gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Dulánszky Jenő, a Dél-dunán­túli Tervező Vállalat statikus főmérnöke mégis megpróbálko­zott vele.­­ Tavaly májusban már az ÉVM műszaki tervezési és épí­tőipari osztálya is jóváhagyta e sátorszerkezeti építményekre vo­natkozó típusterveink kidolgo­zásának programját. A tabi szövetkezet azóta be­olvadt a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalatba, így a kivite­lezésre vonatkozó szerződést már velük, népszerű nevükön a BUDAFLAX-szal kötötték meg. — No, és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal — teszi hozzá Dulánszky Jenő —, hiszen az építmény költségei­ben legnagyobb arányt képvi­selő vázszerkezet gyártását ők vállalták. Így a TÁÉV lett a há­­rom cég gazdasági társulásá­nak gesztora. — Mennyivel olcsóbb ez az építkezési mód, s vannak-e még más előnyei is? — A hagyományos csarno­kok költségeinek mintegy két­harmadából kitelik a sátorszer­kezet. De nem ez a legnagyobb előnye, hanem az, hogy gyor­san felépíthető. Az eddig el­készült hat sátrat ugyan még több hónapig építették, de az idén épülő harminc-egynéhá­­nyat már egy-egy hónap alatt szeretnénk elkészíteni. Szükség esetén még ennél rövidebb idő is elegendő hozzá. — Mennyi az élettartama egy ilyen sátornak? — Tíz év alatt avul el a ponyva, de a vázszerkezet kar­bantartásával, új ponyvákkal ennek többszöröséig is eltarthat az építmény. Mégsem tartós épületigények kielégítésére ajánljuk elsősorban, hiszen ép­pen azzal újszerű a termékünk, hogy kis költséggel lehet ideig­lenes épületekhez jutni, ame­lyet ha már nincs rá szükség, akár át is lehet telepíteni. Ép­pen ez a rugalmas építési mód teszi lehetővé, hogy sokféle cél­ra felhasználják. Nemcsak me­zőgazdasági és ipari raktárak­hoz, de zárt sportpályákhoz is hozzájuthatnak így a megren­delőink. Nemrégiben nagyon izgal­mas feladatot kaptunk, a Nyu­gati pályaudvar kormányváró­jának felújítása idejére kell sátrat építenünk az épület­szárny fölé, hogy a födémcsere során az időjárás nehogy kárt tegyen az aranyozott freskók­ban és a többi értékes műal­kotásban. A váltakozó magas­ságú tetőrészekre hullámos fe­lületű sátrat tervezünk. Jól példázza a sokirányú fel­­használás lehetőségét az is,, hogy a régi cirkuszsátrak mo­dern utódjaként egy olyan szál­lítható, kúp alakú sátor terveit akarják elkészíttetni velünk, amelyben ifjúsági koncerteket lehet rendezni. Barta Zsuzsa Sátrat építenek a kormányváró fölé Elégtelen Mit hozott a húsvéti nyuszi? Az élelmiszerek minősége felett őrködők is igencsak kíváncsiak voltak erre, természetesen még annak előtte, mielőtt szétosz­tásra került volna a sok-sok ajándék. A Baranya megyei Ál­lategészségügyi és Élelmiszer­­ellenőrző Állomás szokásos ha­vi gyorsjelentésében ezúttal fő­ként a húsvéti idényáruk minő­ségéről állított ki bizonyítványt. Örvendetes, az édesipari ter­mékek minősége az elmúlt év­hez viszonyítva javult. Az ipar, a korábbi kifogásokat megszív­lelve, több közepes méretű, s kevesebb nagy — tegyük hoz­zá, drága­­ csokoládéfigurát küldött a kereskedelemnek. A csomagolás, az édességek kül­ső megjelenése is tetszetősebb lett, közülük is kiemelkedik a Csemege Édesipari Gyár 25 de­­kás mártott fondanttojás termé­ke. Ellenben kifogás érte a Szerencsi Csokoládégyár 10 de­­kás tojás-cukordrazséját, mert nem találtatott elég savanyú­nak, amilyennek a szabvány előírja. A gyártót figyelmeztet­ték. Sonka nélkül húsvét. Az élel­miszerellenőrök nyugtázták, a füstölt húsok és kolbászok mi­nősége is javult. Az előírtnál nagyobb zsírrétegben jelentke­ző, kisebb tisztítási hibákat le­számítva nem találkoztak olyan, a korábbi években kísértő hiá­nyosságokkal, hogy a termék rosszul pácolt, agyonsózott, fül­ledt volt, vagy túl nagy zsírré­teget, sok nitrátot és nitritet tartalmazott. Néhány figyel­meztetés azért így is elment. A Dalmandi Állami Gazda­ság dombóvári húsüzemében a gyulai módra készült lángolt kolbász a szabványtól eltérő méretben készült, s bizonyos mértékben ennek következté­ben nagyobb a víztartalom. A tamási Béke Tsz szemespusztai húsüzemében még nagyobb hi­bát vétettek, a hurka zsírale­­futásos, gyengén fűszerezett, s így pocsék ízű volt, ráadásul sok szőrvéget és csontdarabot tartalmazott, víztartalma is na­gyobb volt. Mint mondták, a gyártókat figyelmeztették. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat egyes üzemeiben még mindig nem tartják be a tech­nológiai előírásokat. A siklósi sütőüzemben a vizeszsemle és az alföldi kenyér súlya hibád­­zott, a címkézéssel sem volt minden rendben. Fegyelmire tettek javaslatot. Hasonlóan tömeghiányosnak találtatott a mágocsi üzemben sütött alföldi kenyér, térfogata is kisebb volt, azaz töppedt, s a címkézés is elégtelen. A gyártó ellen fe­gyelmi eljárásra tettek javasla­tot. A Mecsek Füszért szigetvári lerakatában a félkilós Balaton nagymokka kockacukor egy ré­sze enyhén szólva bűzlött, vegy­szerre, illetve ásványolajra em­lékeztető szagot árasztott. A tételt visszaszállították a Ka­posvári Cukorgyárba, a felelő­sök ellen fegyelmi javaslatot tettek. Miklósvári Zoltán

Next