Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-05 / 93. szám
Tízéves Pécs ékessége, országos hírű jelképe, a Misina-tetői tvtorony — pontosabban a torony már több mint tíz és fél éves (hiszen a műszaki átadás 1972. szeptemberében volt), de tény, hogy a lakosság 1973. április 3. óta ismerkedhet vele közelebbről, hiszen a Tv-preszszót és a kilátót ekkor nyitották meg a közönség előtt. Akár sajtótörténeti csemege is lehetne, milyen szépen, pontosan követte a torony elkészültének állomásait a Dunántúli Napló. Pontosan kiderül a régi újságlapokról például, hogy a II. csatorna műszereit 1972 szeptemberében kezdte beszerelni a japán Nippon Electric Co. Takeshi Yugeta vezette csoportja, hogy a torony derekán lévő „krumplikba" — ez a torony tervezőjének kifejezése — október közepén még gyalog kellett fölmenni, hogy november végén esett meg a díszkivilágítási főpróba, 1972. december 19-én pedig megindult a II. csatornán az adás, így Pécs volt az első vidéki város az országban, ahol venni lehetett ezt a programot. Elkészültében több százan működtek közre, logikus és illendő azonban, hogy a torony legfőbb szellemi atyját, Vizvárdy Istvánt, a Mélyépterv építészét kérdezzük meg kissé nagyra nőtt gyermeke születéséről. — Az akkor nálunk még példa nélkül álló építmény tervezésében sokféle követelménynek, előírásnak kellett eleget tenni — mondja. — Eredetileg 131 méter magasnak kellett volna lennie, de a híradástechnikai követelmények miatt végül 172 méterig fel kellett menni, egy bizonyos minimális magasságra épülhettek rá ugyanis a mikrohullámú adók, e fölé pedig az antennák. Az eredeti tervhez képest minden egyes „többletmétert" igazolnom kellett, ám én csak a híradástechnikusokhoz küldhettem a magyarázatot kérőket. A konstrukció egyébként egy öt méter mélyen lévő, három és fél méter magas, harminc méter átmérőjű betontuskón áll, szerkezete pedig háromszögletű, a csúcsokon lekerekítve. — Van-e még gond az ablaktisztítással, a beázással, s milyen a látogatottság? — kérdeztük Farkas Józsefet, a jubiláló Tv-preszó üzletvezetőjét. - Az üvegfalak már régót-ráznak be, és a tisztításuk sem probléma — mondja. — A kilátó és a presszó látogatottságával azonban korántsem vagyunk elégedettek, pedig áraink csak „elvben” elsőosztályúak; az árrést nem használjuk ki. Tavaly az innen látható fenséges panorámában összesen 180 ezer ember gyönyörködött. Újabban pizzát, melegszendvicset is felszolgálunk, még több látogatót, elsősorban csoportokat szeretnénk fogadni. VI. Tízéves a Tu-presszó Nyárs „krumplikkal” és melegszendvics Baján így társultak gázra A társulások korát éljük: társulunk erre, arra, amarra, Baján mostanában például igázra és csatornára társulnak — az elsőre kényelemből, a másodikra kicsit kényszerűségből. Kezdjük az utóbbival. A hetvenes években vízre társultak, minek következtében a bajai lakások 92 százalékában vezetékes ivóvizet fogyaszthattak. A szikkasztást aztán mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta, többnyire oly módon, hogy a régi kutakba vezették a a szennyvizet. Mondani sem kell. Baja alatt a talaj szennyel telítődött. A gondok megoldására csatornaépítő társulás szerveződött, ami tavaly ősszel elkezdte működését, ezzel párhuzamosan a városi tanács kommunális kötvényeket bocsátott ki a munkák segítésére. Három szakvállalat pályázta meg a csatornaépítést, közülük a Duna menti Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat került ki győztesen, legkedvezőbb ajánlatával. A szennyvízcsatorna-építő társulat már tavaly nyolc utcában 1200 méter csatornát „eredményezett”, idén pedig tizenegy utcában és két téren készül el a hálózat, s a tavalyi 225 lakás után újabb 325 lakás lesz köthető rá. A városi szennyvíztisztítót annak idején úgy építették, hogy bírja kapacitással még sok-sok évig. Szerényebb jogi lehetőségek között, de létezik a gázhálózatbővítési társulás. Tavaly már 7250 méter gerincvezeték készült el, s ez 867 fogyasztó bekapcsolását tette lehetővé. Egy-egy utcában akkor lehet elkészíteni a gerincvezetéket és a telekhatárig a csatlakozást, ha az ott lakók kilencven százaléka csatlakozik — így kb. hétezer forint jut egy-egy családra, melynek kilencven százalékára ötéves lejáratra és 3 százalékos kamatra az OTP kölcsönt is ad. A telekhatártól oda és annyi gázt vezet a felhasználó, amennyit akar, s ha még hitelképes, erre a fejlesztésre is hitelt ad az OTP. Idén 27 utca szerepel a tervekben, kivitelező is van, egyedüli korlátozó a cső mennyisége. Az utcabeliek általában maguk ássák ki a munkagödröket, a DDGázzal való egyeztetés után, hogy ne sokáig kelljen várni a csőfektetésre. Eddig különösebb fennakadás nem volt. A Baja városi Tanács nevét és tekintélyét adta a gázvezeték kiépítéséhez, a gyakorlati dolgokat az Építő- és Építőanyagipari Vállalat magánlakás-építési szolgáltató irodája bonyolítja le — a tervektől az OTP-hitel ügyintézéséig. Vannak, akik ügyeskedni próbálnak, most nem lépnek be a társulásba, gondolván, hogy majd később ingyen rácsatlakoznak a vezetékre. Elsősorban ezért ragaszkodik a tanács a kilencven százalékos arányhoz. Újabb mozgósító erő, hogy aki később csatlakozik, annak is meg kell fizetni a részét, de arra már nem kaphatja meg az igen kedvező OTP-hitelt. Ám megoldatlan, hogy a később csatlakozók befizetései nem az alapítók költségeit csökkentik, hanem a tanácshoz kerül az a pénz, igaz, ezt a tanács a gázhálózatra fordítja, például a nyomáscsökkentőkre, amik nincsenek benne a lakossági társulások beruházásaiban. B. L. Speciális fúvóka fúvóshangszerekre Feltaláló zenész Az alig 28 éves Rácz Rudolf főállásban a Pécsi Nemzeti Színház zenekarának pozaristája, emellett a pécsi vasutas fúvószenekarnak tagja, a dombóvári zeneiskolának óraadó tanára, (Dombóváron él szüleivel) zongorákat hangol és valamennyi rézfúvós hangszer javítását elvállalja. És mindezek mellett olyan találmánynak létrehozója, amely nagymértékben megkönnyítheti a fúvóshangszereken való játszást és főként az oktatást. Rácz Rudolf 1973-ban érettségizett Pécsett, a Zeneművészeti Szakközépiskolában. Már érettségi után hangszerész akart lenni, mivel ez nem sikerült, elment a kaposvári szakmunkásképzőbe és kitanulta a szerszámkészítői szakmát. Közben önszorgalomból beiratkozott a kaposvári zeneiskolába is. Végzés után szólt egy ismerőse, a Fővárosi Nagycirkusz külföldi turnéjára pozanistát keres. Jelentkezett, felvették. A cirkusszal három szezonon át bejárta egész Ausztriát, Szovjetunió európai részét, Görögországot. Ezekről az utakról olyan szerszámokat hozott haza, amivel itthon berendezhette a hangszerjavító műhelyét. — Három év után meguntam a csavargást — mondja Rácz Rudolf —, és amikor a Pécsi Nemzeti Színházban pozanost kerestek, jelentkeztem, szerencsére felvettek. Közben — mivel emellett otthon,a műhelyben is dolgoztam — állandóan izgatott egy probléma. Kezdő fúvósoknak, de sokszor gyakorlott zenészeknek is gondot okoz az úgynevezett préselés. A fúvóshangszereknél a magas hangok eléréséhez a szájat meg kell feszíteni. Ezt sokan önkéntelenül úgy csinálják, hogy a hangszert erősen a szájra nyomják. Ez pedig egyrészt rontja a hang tisztaságát, másrészt az ajak izmainak gyors kifáradásához vezet, ami ugyancsak a játék minőségét befolyásolja. Sok fejtörés és próbálkozás után sikerült olyan fúvókát készítenem, amelyik öt darabból áll, (az eddig ismert fúvókák egy darabból vannak), rugó és szelepek közbeiktatásával. Ez kiküszöböli a helytelen szájtechnikát, ugyanis a szájra szorításkor a rugó és szelepek segítségével a hangszer meg sem szólal. Rácz Rudolf a találmányát múlt év decemberében beadta a találmányi hivatalba és a múlt pénteken kapott levelet, hogy megindították a szabadalmi ügyintézést. S. Zs. Vándorcirkusz helyett vándorkoncert Úszómedencék, raktárak fölött gyakran megcsodálhattunk az utóbbi években egy újszerű sátrat, amelynek nincs vázszerkezete, s a belső légnyomás tartja meg. Időközben feltűnt e sátraknak a szilárd vázas változata is, amelyek már nem dőlnek össze egy rövid áramszünet miatt. Egyre kevesebb épül azonban ebből a sátorfajtából is, mert elég költséges a technológiája. Újabb szerelési elvvel kísérleteztek egy tabi szövetkezetben. Párhuzamos lapokból, feszes szerkezet építésével próbálkoztak meg, ám egy balul sikerült próbakedvüket szegte, miközben a szerkezetre rásütötték a szakemberek, hogy gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Dulánszky Jenő, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat statikus főmérnöke mégis megpróbálkozott vele. Tavaly májusban már az ÉVM műszaki tervezési és építőipari osztálya is jóváhagyta e sátorszerkezeti építményekre vonatkozó típusterveink kidolgozásának programját. A tabi szövetkezet azóta beolvadt a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatba, így a kivitelezésre vonatkozó szerződést már velük, népszerű nevükön a BUDAFLAX-szal kötötték meg. — No, és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal — teszi hozzá Dulánszky Jenő —, hiszen az építmény költségeiben legnagyobb arányt képviselő vázszerkezet gyártását ők vállalták. Így a TÁÉV lett a három cég gazdasági társulásának gesztora. — Mennyivel olcsóbb ez az építkezési mód, s vannak-e még más előnyei is? — A hagyományos csarnokok költségeinek mintegy kétharmadából kitelik a sátorszerkezet. De nem ez a legnagyobb előnye, hanem az, hogy gyorsan felépíthető. Az eddig elkészült hat sátrat ugyan még több hónapig építették, de az idén épülő harminc-egynéhányat már egy-egy hónap alatt szeretnénk elkészíteni. Szükség esetén még ennél rövidebb idő is elegendő hozzá. — Mennyi az élettartama egy ilyen sátornak? — Tíz év alatt avul el a ponyva, de a vázszerkezet karbantartásával, új ponyvákkal ennek többszöröséig is eltarthat az építmény. Mégsem tartós épületigények kielégítésére ajánljuk elsősorban, hiszen éppen azzal újszerű a termékünk, hogy kis költséggel lehet ideiglenes épületekhez jutni, amelyet ha már nincs rá szükség, akár át is lehet telepíteni. Éppen ez a rugalmas építési mód teszi lehetővé, hogy sokféle célra felhasználják. Nemcsak mezőgazdasági és ipari raktárakhoz, de zárt sportpályákhoz is hozzájuthatnak így a megrendelőink. Nemrégiben nagyon izgalmas feladatot kaptunk, a Nyugati pályaudvar kormányvárójának felújítása idejére kell sátrat építenünk az épületszárny fölé, hogy a födémcsere során az időjárás nehogy kárt tegyen az aranyozott freskókban és a többi értékes műalkotásban. A váltakozó magasságú tetőrészekre hullámos felületű sátrat tervezünk. Jól példázza a sokirányú felhasználás lehetőségét az is,, hogy a régi cirkuszsátrak modern utódjaként egy olyan szállítható, kúp alakú sátor terveit akarják elkészíttetni velünk, amelyben ifjúsági koncerteket lehet rendezni. Barta Zsuzsa Sátrat építenek a kormányváró fölé Elégtelen Mit hozott a húsvéti nyuszi? Az élelmiszerek minősége felett őrködők is igencsak kíváncsiak voltak erre, természetesen még annak előtte, mielőtt szétosztásra került volna a sok-sok ajándék. A Baranya megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás szokásos havi gyorsjelentésében ezúttal főként a húsvéti idényáruk minőségéről állított ki bizonyítványt. Örvendetes, az édesipari termékek minősége az elmúlt évhez viszonyítva javult. Az ipar, a korábbi kifogásokat megszívlelve, több közepes méretű, s kevesebb nagy — tegyük hozzá, drága csokoládéfigurát küldött a kereskedelemnek. A csomagolás, az édességek külső megjelenése is tetszetősebb lett, közülük is kiemelkedik a Csemege Édesipari Gyár 25 dekás mártott fondanttojás terméke. Ellenben kifogás érte a Szerencsi Csokoládégyár 10 dekás tojás-cukordrazséját, mert nem találtatott elég savanyúnak, amilyennek a szabvány előírja. A gyártót figyelmeztették. Sonka nélkül húsvét. Az élelmiszerellenőrök nyugtázták, a füstölt húsok és kolbászok minősége is javult. Az előírtnál nagyobb zsírrétegben jelentkező, kisebb tisztítási hibákat leszámítva nem találkoztak olyan, a korábbi években kísértő hiányosságokkal, hogy a termék rosszul pácolt, agyonsózott, fülledt volt, vagy túl nagy zsírréteget, sok nitrátot és nitritet tartalmazott. Néhány figyelmeztetés azért így is elment. A Dalmandi Állami Gazdaság dombóvári húsüzemében a gyulai módra készült lángolt kolbász a szabványtól eltérő méretben készült, s bizonyos mértékben ennek következtében nagyobb a víztartalom. A tamási Béke Tsz szemespusztai húsüzemében még nagyobb hibát vétettek, a hurka zsíralefutásos, gyengén fűszerezett, s így pocsék ízű volt, ráadásul sok szőrvéget és csontdarabot tartalmazott, víztartalma is nagyobb volt. Mint mondták, a gyártókat figyelmeztették. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat egyes üzemeiben még mindig nem tartják be a technológiai előírásokat. A siklósi sütőüzemben a vizeszsemle és az alföldi kenyér súlya hibádzott, a címkézéssel sem volt minden rendben. Fegyelmire tettek javaslatot. Hasonlóan tömeghiányosnak találtatott a mágocsi üzemben sütött alföldi kenyér, térfogata is kisebb volt, azaz töppedt, s a címkézés is elégtelen. A gyártó ellen fegyelmi eljárásra tettek javaslatot. A Mecsek Füszért szigetvári lerakatában a félkilós Balaton nagymokka kockacukor egy része enyhén szólva bűzlött, vegyszerre, illetve ásványolajra emlékeztető szagot árasztott. A tételt visszaszállították a Kaposvári Cukorgyárba, a felelősök ellen fegyelmi javaslatot tettek. Miklósvári Zoltán