Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-01 / 91. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLI. évfolyam, 91. szám 1984. április 1., vasárnap Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja tíz újjászervezett munkásőrség megújította esküjét Csapatzászló átadási ünnepség Szigetváron Nemcsak a „Tömpe József” szigetvári munkásőregységnek, hanem az egész városnak emlékezetes eseménye volt tegnap délelőtt a várban megrendezett csapatzászló átadási ünnepség. A város zászlódíszbe öltözött, zászlók lobogtak a Zrinyi-vár ódon falain, a csípős márciusi szélben. A vár udvarán sorakozott fel a munkásőregység, több száz főnyi nézőközönség, hozzátartozók, ifjúgárdisták, úttörők. A dísztribünön foglalt helyet többek között az egység névadójának özvegye, Tömpe Józsefné, dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese, dr. Nagyváradi János, Szigetvár város Tanácsának elnöke, valamint a társ fegyveres erők és testületek képviselői. Tíz óra után pár perccel érkezett az ünnepség színhelyére Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és fogadta Kulcsár Sándor szigetvári egységparancsnok jelentését, majd a felsorakozott egység előtt elvonulva üdvözölte az állományt és a társ fegyveres erőket képviselő honvédségi és határőr díszszakaszt. A Himnusz elhangzása után Tettinger István, az MSZMP Szigetvár városi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a munkásőrség megalakulásának történelmi jelentőségéről, az azóta eltelt 27 év alatt a haza, és a néphatalom, a munkásosztály védelmében, a kommunista emberformálás nevelő munkájában maradéktalanul betöltött szerepéről. A városi pártbizottság titkára felidézte a szigetvári egység névadójának, Tömpe Józsefnek az életútját: Boksán született szegény sorban, a felszabadulás után a rendőri hivatást választotta, hosszabb ideig Szigetváron teljesített szolgálatot, majd Budapesten, a kormányőrség tagjaként 32 éves korában, 1956. október 27-én, az ellenforradalmárokkal vívott fegyveres harcban halt hősi halált. Nevét a szigetvári munkásőregység megalakuláskor, 1957 szeptemberében vette fel. Most, hogy a szigetvári önálló század egy évvel a kitűzött határidő előtt zászlóaljjá szerveződött át, a régi csapatzászló az ereklyeszobába kerül — mondotta Tettinger István —, de a szigetvári egység eddigi helytállása és eredményei a biztosítékok arra, hogy a mostani munkásőrök az új csapatzászló alatt továbbra is becsülettel és híven teljesítik esküben vállalt kötelezettségeiket. Az ünnepi beszédet követően a régi csapatzászlónak tisztelegtek a gyűlés résztvevői, majd Megyaszai József, a munkásőrség Baranya megyei parancsnoka ismertette az országos parancsnok díszparancsát, amely méltatva az egység eddigi, kimagasló munkáját, engedélyezte, hogy az új csapatzászlót a Szigetvári Állami Gazdaság adományozza a szigetvári munkásőröknek. A zászlót Kasó József, az állami gazdaság igazgatója, országgyűlési képviselő adta át Kulcsár Sándor parancsnoknak. Az új csapatzászlóra szalagot kötött a névadó özvegye, az országos parancsnokság képviseletében Borbély Sándor, a párt képviseletében dr. Jerszi István és Tettinger István, a munkásőrség Baranya megyei Parancsnoksága képviseletében Megyaszai József, az adományozó gazdaság nevében Kasó József, a társ fegyveres erők és testületek képviseletében Nagy Lajos rendőrőrnagy, a Szigetvári városi Rendőrkapitányság vezetője, a bázisvállalatok nevében Bernáth Béla, a Szigetvári Konzervgyár igazgatója, a város és környéke ifjúságának képviseletében Lencz József, a Szigetvár városi KISZ-bizottság titkára. Ezt követően a szigetvári egység megújította munkásőresküjét, majd díszmenetben tisztelgett új csapatzászlaja előtt. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. D.r. Kasó József, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója átadja az új csapatzászlót Kulcsár Sándor egységparancsnoknak. Magyar-szovjet gazdasági tárgyalások Március 26. és 31. között hazánkban tartózkodott Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke. A KGST Tervezési Együttműködési Bizottságának elnökeként részt vett a bizottság ülésén, majd tárgyalást folytatott Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével. A kétoldalú megbeszélésen áttekintették az 1986-1990. évekre szóló gazdasági együttműködés legfőbb kérdéseit. Tárgyaltak a szovjet energiahordozó- és nyersanyagszállításokról, valamint a magyar feldolgozóipari és mezőgazdasági szállítás lehetőségéről. Megállapították, hogy az áruszállításokat az eddigi együttműködésre alapozva, a két ország lehetőségeit, illetve szükségleteit figyelembe véve kell továbbfejleszteni és bővíteni. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági együttműködés további elmélyítését elsősorban a feldolgozóipari szakosítási és kooperációs kapcsolatok bővítésével kell megalapozni. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Havasi Ferenc, a PB tagja, a KB titkára pénteken szívélyes, baráti légkörű megbeszélést folytatott Nyikolaj Bajbakovval. Nyikolaj Bajbakov találkozott Kapolyi László ipari miniszterrel, és előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián a kőolaj- és földgázkitermelés és -felhasználás legújabb tudományos eredményeiről. A szovjet miniszterelnökhelyettes elutazása előtt megtekintette az országos teherelosztót, ahol az ország villamosenergia-ellátásáról tájékoztatták. Nyikolaj Bajbakov szombaton elutazott Budapestről. Tízéves a pécsi Bartók Béla leánykar (3. oldal) A tartalomból: A Progresz leválasztása Vasárnapi magazin (4—5. oldal) Új bélyegek (6. oldal) (2. oldal) Egy góllal jobbak voltak a jugoszlávok A Jugoszlávia—Magyarország 30. nemzetek közötti labdarúgótalálkozó végeredménye 2-1. A Szabadkán lejátszott mérkőzés előtt Mezey György szövetségi kapitány pénteken arról beszélt, hogy követendő taktika a középpályán megszűrni az ellenfél támadásait. Ez az elképzelés 65 percen át bevált A mérkőzésről Lázár Lajos kollégánk tudósított, mérkőzéskommentálása lapunk 8. oldalán található. Televíziós felvételünkön — amit Laufer László készített — szabadrúgáshoz jut a jugoszláv csapat. A minőségnek mindenütt van piaca Derűsebb tesz boraink jövője Önálló marketinggel az export még kifizetődőbb lenne Néhány évvel ezelőtt a gazdasági válság számos exportcikkünk fölött kongatta meg a vészharangot, így történt ez — sajnos — olyan, évszázadok óta jól fizető exportárunk esetében is, mint a híres magyar bor. Az élelmiszeripari üzemek a válságra nagyjából azonos recept szerint reagáltak: többékevésbé változtattak a külpiacra kerülő termékek minőségén, új feldolgozó technológiákat vezettek be, igyekeztek nagyobb gondot fordítani az áruk csomagolására. E válasz a megváltozott, megszigorodott piaci feltételekre s igényekre a Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kombinátban 1983-ra érett be. Korszerű kékszőlőfeldolgozó berendezést helyeztek üzembe Villányban, egy olasz gépsort, amelynek technológiája a lehető legközelebb áll a kisüzemi vörösborkészítési eljáráshoz. A bor kezelését, tárolását egy másik, szintén jelentős költséggel létrehozott berendezéssel tették korszerűbbé, igényesebbé; ez lehetővé teszi a tökéletesen szűrt és tiszta vörösbor kellő hőfokú tárolását, közvetlenül a szállításig. Ezt a célt szolgálta a korszerű tankpezsgőgyár is — mindezek eredményeként bor- és pezsgőexportjuk már tavaly igen jelentősen, az előző évinek csaknem 70 százalékával megnőtt, a külföldre eladott innivalók mennyisége meghaladta a 100 000 hektolitert. Lehet-e növelni az idén ezt a mennyiséget? A válaszhoz tudni kell, hogy mind a nyugati, mind a keleti exportpiaci igények, s feltételek tovább finomodnak és szigorodnak. Ez azt jelenti, hogy mindenütt csak igen jó minőségű — fehérből igen jó illatú, „elsődleges íz- és zamatanyagú”, vörösből jellegzetesen karakteres — fajtákkal lehet versenyezni. A szocialista piacra szánt — egyébként igen jelentős — mennyiséget államközi szerződések szabják meg, ez tehát tetszés szerint nem növelhető. Minden nehézség ellenére is igaz viszont az, hogy kiváló minőségű borokkal (hordós borral is) a nyugati eladás tovább növelhető, mert Nyugat-Európában a magyar bor még mindig a különlegességet és a választékos minőséget képviseli a portugál, spanyol és más, úgynevezett „tömegborokkal” szemben. Ezt, minden jel szerint ki is használja a VMBK: idei várható terméséből az exportot már teljes egészében szerződésekkel is lekötötték. Még ezt is képesek lennének növelni: még kifizetődőbbé kellene tenni az exportot. Ez nemcsak rajtunk áll. Sok múlik azon, sikerül-e tovább javítani a csomagolási „háttér, ipar” készségét — ebben is kedvező jelek mutatkoznak: palackban például az idén eddig nem szenvedtek hiányt. Végül, de nem utolsósorban: a szabadabb, önállóbb, a változásokra gyorsabban reagáló marketing érdekében önálló exportjogra lenne a VMBK-nak mielőbb szüksége. Varga J. Az új palackozógépsor Villányban