Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-02 / 119. szám
sett leányát, és hátrálva, lépésenként egy-egy pénzdarabot dob eléje a földre, mintegy hazafelé, az elhagyott családi otthonba csalogatva. Az előadás ebben a pillanatban felizzik: Galambos Györgynek és Andresz Katalinnak sikerült nemcsak a helyzet drámaiságát, hanem a két összetartozó, majd elváló emberi sors tragikumát is érzékeltetni. És a tépett ruha, a kócos haj mögül felidéződik Marie mosolya, amikor még naiv, könnyelmű, kacér lány volt apja házában. Ezt a mosolyt sok szerepben ragyogtatta föl Andresz Kati. Koránál, alkatánál fogva eleinte kislányos szerepekben, amikor fölrémlett a beskatulyázás lehetősége is. De segített a szerencse, egyegy jószemű rendező és a szükség, hogy a vidéki színházakban oly sok és sokféle szerepet kell eljátszani. 1978-ban végzett Marton Endre tanítványaként Udvaros Dorottyával, Balkay Gézával egy osztályban. Dulcinea, Don Quijote szíve hölgye volt első nagy sikere Kecskeméten, és jó szerzők, jó darabjaiban kapott lehetőséget azután is. Pécsett a Haramiákban debütált, majd egy Szomorúdarab hősét keltette életre, aztán az Illyés-drámában vette körül aggódó, féltő szeretettel a börtönből szabadult egykori forradalmárt. Moliére vidám nőalakjai következtek azután: ártatlan polgárlány, érett asszony, cserfes szolgáló. Egy mesefigura: Ló Szerafin a Hétfejű tündérben, csábító prostituált, Arany a Cigánykerékben. Az idei évad volt a leggazdagabb szerepekben a három pécsi szezon között. — Azt szeretem, ha mindennap van munkám délelőttönkint is — mondja. — A színész számára a legideálisabb napirend: délelőtt próba, este előadás, vagy éppen próba délelőtt is, délután is. — Ha nincs dolga? — Ha fél napig nincs, akkor is bemegyek a színházba. Ha két napig, akkor hazautazom Pestre. — Hogy él egy pesti színész vidéken? — Nehezen. Két háztartást vezetni és elutazni a fizetésünket, sok vidéki városban dolgozó színész számára ez a megszokott. Pécsről a távolság és a menetrend miatt vonattal közlekedni jóformán lehetetlen. Van egy Trabantom, szerettek vezetni, különösen éjjel, három óra alatt Pesten vagyok. De ezt talán nem kellene megírnia — mit szólnak a rendőrök? — Egyébként: magánélet, szerelem? — Asszony vagyok, férjem Hunyadkürthy István, a filmgyári stábban színész. — Ilyenkor mindig meg szokták kérdezni: megkritizálják-e egymást? — Én könnyebb helyzetben vagyok, filmen is láthatom őt, és színházban is vállal szerepet. Természetesen véleményt cserélünk, elég szigorúan. De ennél fontosabb, hogy baráti körünk többnyire civilekből áll, és bár mindig megfogadjuk, hogy a szakmáról nem beszélünk, természetesen csakis a színházról beszélünk, mert ebben élünk, ez a szenvedélyünk. G. T. Andresz Kati Mosolyát sok szerepben ragyogtatta föl Van egy jelenet a Nemzeti Színház Katonák előadásában. Wesener kereskedő egy kolduló prostituáltban hirtelen felismeri elzüllött, s már régóta keres Diákszínjátszó napok Csurgón (Munkatársunk telefonjelentése) Kilencedik alkalommal találkoztak Csurgón, a diákszínjátszás országos fórumán a középiskolai diákszínpadok. Ez évben mintegy háromszázharminc diák részvételével, tizenöt iskola együttesei mutatják be produkcióikat április 28—30-a között. A kétévenkénti országos Csokonay diákszínjátszó napok idei rendezvényét, szombaton este nyitották meg ünnepélyesen, miután — a hagyományok szerint — a részt vevő együttesek megkoszorúzták a névadó, a magyar felvilágosodás nagy költője, Csokonay Vitéz Mihály szobrát. A megnyitó után kaposvári, székesfehérvári, debreceni, szeghalmi, soproni középiskolák együtteseitől láttunk élvezetes, igazi diákhumorral átszőtt előadásokat. Tegnap délelőtt az amatőr színjátszás szakembereiből álló öttagú zsűri szakmai tanácskozáson értékelte az előző este látott produkciókat. Délután zalaegerszegi, kőszegi, szolnoki, sárbogárdi, pécsi, nagykanizsai, budapesti és miskolci diákszínpadok mutatkoztak be. A Baranya megyét képviselő pécsi Nagy Lajos Gimnázium együttese az esti órákban szerepelt Ghelderode Escorial c. darabjával, ifj. Banossy László rendezésében. A háromnapos rendezvényről később részletesen is beszámolunk. W. E. Vaszary- Kaposvárott Állandó kiállítás nyílik Vaszary János festőművész szülőházában Tárlatok a lellei Tóparti Galériában Kaposvárott, a Bajcsy-Zsilinszky utca torkolatával szemben áll egy földszintes lakóház, emléktáblával. Ebben a házban született 1867-ben a modern magyar festészet kiváló egyénisége: Vaszary János. A házat Kaposvár város Tanácsa megvásárolja, egykori lakószobáiban pedig a Rippl-Rónai Múzeum Vaszary János állandó emlékkiállítást alakít ki. Tervek szerint a kiállítást ez év nyarán, július első napjaiban nyitják meg. A kaposvári születésű festőművész és iparművész életműve jó néhány pályaszakaszra bontható. Szerencsés módon a századvég és a századforduló szinte valamennyi fontos stílusirányzata hatással volt munkásságára a naturalizmustól, a szecesszión, az impresszionizmuson, majd expresszionizmuson át saját egyéni stílusának kialakulásáig. Ezek a jegyek jól fölismerhetők Vaszary művészetében, így az érdeklődők számára bizonyára nagy élmény az életmű szakaszainak jellegzetes alkotásait együtt látni. Az egyik helyiségben ugyanis a kaposvári múzeum gyűjteményes Vaszary-anyagának 15— 20 alkotását helyezik el. A másik heliségben korabeli bútorokkal enteriőröket alakítanak ki. Más képei mellett itt helyezik el Vaszary négy ismert, egyben az egyetlen szignált, 1899-ből származó gobelin falikárpitját, amelyet magángyűjteményből vásároltak meg. (Kevésbé ismert motívum életéből, hogy a művész textilműveivel hazai és nemzetközi kiállításokon díjakat is nyert.) A juhász c. faliképét a korra is utaló szecessziós dekorativitás jellemzi: természethez közelálló színvilága nyolc színárnyalatra épül. Fő motívuma: egy cifraszűrben háttal álló, félalakos, juhászkampót tartó figura. A mű először látható majd a szélesebb nyilvánosság számára is. Megelőzően a Vaszary-emlékkiállítás teljes anyaga a boglári kápolnatárlatok idei első tárlatanyagaként látható a boglárlellei kék kápolnában és vörös kápolnában, május 27. és június 24. között. A két boglári kápolna további nyári kiállítási programjában, júliusban a veszprémi püspökség egyházművészeti anyagából, augusztusban és szeptember első felében kortárs képzőművészeti alkotásokból nyílik tárlat. A leilei strandbejárat melletti Tóparti Galériában júniusban Csiszár Elek festőművész júliusban dél-dunántúli képzőművésznek, augusztusban Fürtös György keramikusművész kiállítása látható. W. E. Művészeti világhíradó Proust - filmen. Ornella Muti és Alain Delon játssza a Swan egyik szerelme című Marcell Proust film két főszerepét. A modern irodalom egyik meghatározó egyéniségének műveit maga Peter Brook sem volt képes filmre vinni. Az osztrák Volker Schlöndorffnak —bár filmjének prousti hangvételét sokan vitatják — most sikerült. (Képünkön a Bécsben múlt héten bemutatott film női főszereplője: Ornella Muti.) Titkos üzenetek legyezőn. Régi kínai legyezőkből nyílott kiállítás Washingtonban, a Renwick Galériában. A kivételes művészi értékű legyezőkön festmények vannak, s ezek titkos üzeneteket is tartalmaznak. Például bizonyos szögben kinyitva azt jelentették: Csókolj meg. Igenlő vagy nemleges választ is lehetett adni a legyezők hajlásszögével, jobbra, balra fordításának módjával. Operai rekord. Bár a művészet hatása nem mérhető számokkal, sajátos módon most az American Record Guide (Amerikai Rekord Kalauz) Gregor József: Nagy buffóáriák és jelenetek című Hungaroton kiadású lemezét operaénekesi világrekordként jegyezte fel. Részlet az indoklásból: „Rossini elegáns, gyors artikulácójú crescendóinak előadása a fekete bársonyon pompázó csiszolt üveghez hasonlatos: a körvonalak élesen kidomborodnak, csupa szikrázás, sugárzik belőle az élet." Régiszabású hazaszeretet — ez a címe Raoul Coutard új filmjének. Egy francia tengerésztiszt gyarmati szolgálatának története, annak belső karikatúrája. A kritika szerint mestermű, és Truffaut, Godard vagy Costa Gavras filmvilágához hasonló értékű. Mint írják, légköre talán a „Z” és a „Jules és Jim” légkörével azonos hatású. F. D. Bemutatták a Csillagfény expresszt Rockopera görkorcsolyán Elvis Presleydalt énekel egy mozdony Telefoninterjú Andrew Lloyd Webberrel A londoni Apolló Színházban tíz napja mutatták be Andrew Lloyd Webber legújabb, immár ötödik rockoperáját, a Csillagfény expresszt. A lemezeket negyedszázada ontó és vegyesértékű rockzene ezúttal nyilván újabb művészi értékkel, újabb zenedrámával gyarapodott. Erről beszéltünk a szerzővel, a londoni West Eaton Place-on lévő lakásán, telefonon. — A rockzene áradatából ezúttal milyen drámai gondolatot akart kibontani? A Zeneszerző ilyesmiről sosem beszél szívesen, inkább hagyja, hogy beszéljen helyette a színpadi zenemű. Legfeljebb tényszerűen mondhatok róla néhány dolgot, így azt, hogy míg a Macskákban mégiscsak élőlények, macskák személyesítették meg az emberi magatartásformákat, most élettelen gépek teszik ugyanezt, de megelevenedve. Trevor Nunn rendező és John Napier díszlet- és jelmeztervező — egyébként a Macskák londoni bemutatójának is alkotói — vasúti pályaudvart rendeztek be a színpadon, sőt, a nézőtéren. Mindent behálóznak a sínek, és rajtuk állandóan görkorcsolyán mozog a negyven szereplő. A mozdonyokat férfi, a többi kocsit női énekes-színészek testesítik meg, és óránként 30 mérföldes — 48 kilométeres — sebességgel száguldoznak a nézők között és a színpadon. A Macskák nagy slágerét már a bemutató előtt világsikerre vitte Barbra Streisand. A „ Csillagfény expressz”-ben vannak nagy rockslágerek? — Azt hiszem, nincsenek. Legalábbis olyanok nincsenek, mint a Macskák említett áriája, az „Emlék”, vagy az Evitából a „Ne sírj értem, Argentína". Richard Stilgoe, a szövegíró segítségével inkább megkíséreltem több népszerű rockmusical — köztük az én műveim — paródiáját bemutatni. Egy dízelmozdony például halkan Elvis Presley-slágert énekel. — A rockopera olyan szereplőket követel, akik egyaránt jó énekesek, színészek és táncosok. Ezúttal hogy sikerült a toborzás? — A főszereplő az Elektra nevű mozdony, akit Jeffrey Daniel, a Shalamar nevű új popegyüttes énekese alakít. Most is vegyes a csapat: már kitűnt színpadi sztárok és a színpadra kiránduló énekesek együtt alkotják, kicsit hasonlóan a Macskák pesti szereplőgárdájához. A most világszerte népszerű AC/DC rockegyüttes is bekerült a darabba, Jeffrey Daniel a térdén viseli a jelvényüket és azt énekli: „Én vagyok az AC/DC és ettől minden rendben!” Máskülönben néhány kritikus úgy véli, a „Csillagfény expressz" visszalépés zeneszerzői pályámon, mert inkább látvány, mint zene. De ki hitte volna Angliában, hogy a „Macskák” pesti előadása olyan jól sikerült, s például az öreg macska szerepében akkora sztár születik, mint Haumann Péter? A kritikák elolvasásán kívül meg is kell nézni az előadást. Földessy Dénes Jelenet az előadásból: középütt Elektra, a mozdony zerfelelős munkakörbe főiskolai vagy mérlegképes könyvelői végzettséggel munkatársat keresünk „KERESKEDELEM" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe.