Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-24 / 232. szám

Rákkutatók világ­találkozója (Folytatás az 1. oldalról) előadók. Újdonságok lesznek, de nem szenzációk, mert egy ilyen kongresszus inkább arra ad alkalmat, hogy az egyes területek szakemberei megvi­tassák egymás között az ered­ményeket. Egyik újdonság pél­dául a magyar kutatók által ki­fejlesztett olyan gyógyszer, amely a daganatok sugárérzé­kenységét növeli, így a sugár­­kezelés várhatóan az eddigiek­nél hatásosabb lesz. Nagy vita sem várható — mint mondták­­, hiszen szeren­csére a rákkutatás már túlju­tott azon, hogy pusztán elkép­zelések, feltételezések álljanak rendelkezésre. Tények vannak. Tény az is, hogy vannak rossz­indulatú daganatok, amelye­kért a vírusok okolhatók, és vannak, amelyekért környeze­tünk különböző rákkeltő anya­­gai, vagy az életmódunk a fe­lelős. Döbbenetes tényt közölt a főtitkár: az úgynevezett makró­­környezetünkben levő rákkeltő szennyeződéseknél - levegő, víz, talaj különböző vegyi szennyezettsége - százszorosan nagyobb veszélyt jelent a do­hányzás, nemcsak a dohányzó­ra, hanem a dohányos mellett élő nemdohányzóra is. Ma­gyarországon az elhalt férfiak 55 százalékánál a halálok a tüdőrák. A tüdőrák 80 százalé­ka pedig a dohányzás követ­kezménye.* Igazi újdonság, amire eddig a kongresszusok történetében nem volt példa. Az Egyesült Államok egyik tv-társasága és a Magyar Tv közösen készíte­nek négyszer fél órás műsort a kongresszus legérdekesebb témáiról és ezt Hustonból mű­hold közvetítésével 628 amerikai kábeltelevíziós társaság veszi, egy másik közvetítő vonalon pedig Ausztráliába, Ázsiába, és Afrikába továbbítják. így a kongresszusról zajló esemé­nyekről szinte azokkal egyidő­­ben értesülhetnek a világ min­den részén. Ezenkívül a Magyar Televízió 7 részes műsort készít Tudománnyal a rák ellen cím­mel, amelyben a legnevesebb képviselőket, a legérdekesebb témák előadóit szólaltatják meg.* Szeptember 28-án 19 órakor a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban fiatal magyar művé­szek gálaestet tartanak, a mű­sort Vitrai Tamás vezeti. Az est bevételét a magyar rákkutatás és gyógyítás céljaira ajánlják fel. Sarok Zsuzsa Fogorvosok az ifjúság egészségéért A Magyar Fogorvosok Egye­sületének több szekciója kö­zösen rendezi meg a IX. gyer­mekfogászati és a VII. paro­­dontológiai szimpóziumát Gö­döllőn augusztus 28. és 31. között. A rendezvényen —, amelynek fővédnöke Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettese , 17 ország mintegy 500 szakembere vi­tatja meg a fogbetegségek megelőzésének lehetőségét. A plenáris üléseken 14 ha­zai és 42 külföldi előadás hangzik el, a szekciókban pe­dig külön foglalkoznak a kel­lő egészségügyi kultúrát nél­külöző családokban­­.nevelkedő gyermekek kezelésének nehéz­ségeivel, valamint a számítás­­technika alkalmazásával a fo­gászat különböző területein. A szimpózium idején hét hazai és öt külföldi cég termékei­ből gép-, műszer-, anyag- és gyógyszerkiállítást rendeznek az Agrártudományi Egyete­men. Másképp láttuk Budapestet Beszélgetés Csenterics Ágnessel, a tegnap esti tévéfilm rendezőjével Múltidéző dalcsokor, jó tem­pójú látvány, üdítő showfilm — ezt láttuk tegnap este a kép­ernyőn Látta-e már Budapes­tet? címmel. Természetesen ugyanazt a Budapestet, amit pestiek és Pestre járó nem pestiek mindennapi járkálás közben láthatnak, s ugyanúgy. Kicsit mégis másképpen. Erről beszél Csenterics Ágnes, a teg­nap esti zenés randevú rende­zője. Csenterics Ágnes máskü­lönben Pécsett született, a Fel­sőmalom utca 45. számú ház­zal egészen hatéves koráig jól ismerték egymást. Édesap­ja a hőerőműben dolgozott, majd később miniszterhelyet­tes lett. A család Budára köl­tözött, Csenterics Ágnes las­san már csak a nagybácsikhoz, nagynénikhez jár ide. Igaz, amikor a bölcsészkaron meg­szerezte magyar—orosz szakos tanári diplomáját, a Ziper­­novszky Károly Technikumot választotta, hogy letöltse köte­lező iskolai tanítási gyakorla­tát. De már az egyetemről be­járt ügyelni a televízióba, s utána a főiskolának abba a rendezőosztályába került, mely­nek növendékeit Keleti Márton elsőként vett át egyenest a te­levízió állományából. — Budán lakom, Pesten dol­gozom, naponta keresztül-kasul át- meg átszelem a várost. Már amikor a Harminc év slágerei című filmet rendeztem, akkor gondoltam erre a showfilmre. — Így lett Budapest fősze­replő? — Egy showműsorban mindig van egy főszereplő, akit minél jobban meg akarunk mutatni. Csak ez most egy város. Nem akartunk mi olyan helyeket föl­fedezni, amit szinte soha sen­ki sem vesz észre. Éppen arra törekedtünk, hogy azoknak a helyeknek a szépségeit mutas­suk be, ahol mindennap el­járunk. De ezeket nappal is, éjjel is filmeztük, a Dunáról is, a levegőből is. Mindennapi he­lyeket, de nem mindennapi lá­­tószönből is. — Dalok és helyszínek jól kapcsolódtak egymáshoz?­ — Igen. Például a háború előtti, és egyáltalán az úgyne­vezett nosztalgiadalokat meg­próbáltuk azokon a helyszíne­ken felvenni, ahová a szöve­­gük köti, így a Horváth-kert­­ről szólót a Horváth-kertben, a sétahajót megéneklő dalt pedig sétahajón. De a kép-dal összhang mellett a dalok egy­mástól sem válnak el. Körmen­di Vilmos úgy komponálta egy­be a műso zenéjét, hogy egy­­másba úsznak, s nincsen dal­­talan pillanat. Eredetileg Bu­dapest felszabadulásának negyvenedik évfordulójára ter­veztük a filmet, de a sok hely­színi felvétel annyira kiszolgál­tját­ bennünket az időjárás­nak, hogy elhúzódott a munka. — Egy showfilm mindig drá­gább, mint például egy kama­radráma?! — Kétségtelenül, hiszen a sok szabad külső helyszín is ezt eredményezi. A „Látta-e már Budapestet?" helyszínei­nek száma negyvenkettő. Csak a MALÉV-nak másfél millió fo­rintot fizettünk a légi felvéte­lekért. Igaz, a hanglemezgyár viszont pénzzel is társult. A siker tehát kétszeres: a tagnap esti tévéélményt kicsit megelőzte a sok megvásárolt hanglemez adta zenei élmény, hiszen a film lemezen már megjelent. Földessy Dénes A­asárnapi szakácstanács Kakaspörkölt a Kiskakasból Bakó Imréné június 8-án nyitotta meg a Kiskakast Drá­­vaszabolcson, nem félve Zsin­­kóék konkurenciájától. A fan­tázianév nem sokat takar: kis­kocsma, klub, falusi vendég­lő, presszó . .? Egyelőre a pro­filt ne határozzuk meg, majd kialakul, a lényeg úgyis biz­tosítva: a helybeliek, az át­utazók megszerették a Kiska­kast. — Néha szűknek bizonyul a vendéglőnk - jegyzi meg a tulajdonosnő. — A kamiono­­sok már egymásnak adják a kilincset. Pedig ezt a beindu­lást követő pár hónapot csak próbának szántuk. A helyiséget öt évre bérlik. Az iparos még nem készítette el a figyelemfelhívó cégtáb­lát, még az étlap is várat magára. A Bakó család Gyön­gyösről jött Baranyába, előbb Beremenden, majd Siklóson dolgoztak. Már régóta kacér­kodnak a vállalkozás gondo­latával — a családban akad néhány szakmabeli —, s most belevágtak. — öcsém főszakács - mond­ja Bakóné —, anyósom pedig nyugdíjazásáig étteremveze­tő volt. Amikor Drávaszabolcs mel­lett döntöttek, jól választot­tak. Az idegenforgalom is számottevően igényli, de úgy tűnik, hogy a tiszta, ízlésesen berendezett vendéglőben ott­honra találtak a helybéliek is — főleg a fiatalok ülnek be egy-egy kólára —, a fogadta­tás kedvessége idevonzza őket. Bakóné férje a helyi körzeti megbízott, s ez egy­ben garancia arra nézve is, hogy a rend biztosított... — Főleg egytálételeket tar­tunk, babgulyást, pörkölteket, igen kelendő a pogácsa. Jég­krémet is árulunk. Specialitá­sunk a kakaspörkölt, s ebben a titok: a környékbeliektől vásárolunk otthon nevelt ka­kasokat, ami az íz garanciá­ja. Célunk, hogy minél ottho­nosabban érezzék magukat a betérők. Mind e mellé harmadosz­tályú árak társulnak. Ételajánlatuk kakaspör­költ és utána egy adag sztra­­pacska. (Ez utóbbi ugyan nincs az étlapon, csak kíván­ságra készül, főleg ismerős­nek . . .) A kakaspörkölt úgy készül mint bármelyik pörkölt, talán egy hajszállal több fok­hagyma kerül bele, és kevés szerecsendió. Vajas galuska illik mellé. A sztrapacska el­készítése: 1 kilogramm bur­gonyát nyersen lereszelünk, to­jással, sóval és liszttel össze­dolgozunk, hogy olyan tésztát nyerjünk, mint a galuskánál. Galuskaformára szaggatva, forró vízben kifőzzük. Amikor kész, 3—5 dekányi szalonnát apróra vágva kisütünk, s ebbe a forró szalonnás zsírba önt­jük a galuskát, megforgatjuk, s túróval-tejföllel gazdagítjuk. (Juhtúró a legjobb, de Bara­nyában mintha ezt nemigen kedvelnék.) Másik változata a káposztás sztrapacska: a ká­posztás kockához hasonló, apróra reszelt, diníztelt ká­posztába forgatjuk a­ krumpli­val készült tésztát. * K. F. Bendegúz az új reménység Vidratartásával európai hír­nevet szerzett magának az el­múlt másfél-két évtized alatt a Mecseki Kultúrpark állatkert­je. Az utóbbi két évben még­sem láthattak a pécsi állatkert­ben vidrákat a látogatók. Ma­ci és Pici, a két hím vidra más irányú elfoglaltsága miatt nem ért rá a zoo közönségét szóra­koztatni. Mindketten filmszere­pet kaptak Fekete István Lutra című állatregényének magyar játékfilm változatában, amelyet Hárs Mihály rendez. A két évig tartó filmforgatás befejeződött, a filmet valószínűleg ősszel lát­hatjuk a mozikban. A vidrasztá­rok azonban nem kerültek visz­­sza Pécsre. Egyikük a Buda­pesti Állat- és Növénykert új vidraházának­­ lakója lett ideig­lenesen, de a közeljövőben már véglegesen is, hiszen a ter­vek szerint a pécsi zoo őt aján­dékozza a budapesti nagyobb testvérnek megalapításának 125-ik évfordulója alkalmából. A másik vidra a MAFILM gö­döllői adattelepén maradt igen jó körülmények között, s párt is kerítettek számára. Aligha va­lószínű, hogy a Lutránál na­­gyobb filmszerep adódhat a jö­vőben számára — a vidrákat keveset foglalkoztatják a ren­dezők —, de mit lehet tudni? Epizódszerep is jó lesz, ha már belekóstolt a filmes életbe. A sors néhány hete kárpótol­ta a pécsi állatkertet. A töttösi tavon nemrégiben csecsemőko­rú vidrakölyök akadt a halá­szok hálójába. A kis hím vidra azóta a pécsi zoo lakója, illetve tulajdonképpen két lakhelye is van, hiszen fiatal gondozója, Rózsa Erika rendszeresen haza­viszi még magával. A vidrakö­lyök még csak három hónapos, cumisüvegből etetik, úszni is majd csak ezután tanul. Gyö­nyörű nevet kapott: Bendegúz. Ő az újabb reménység, hogy lesz folytatása a pécsi állatkert európai hírű vidratartásának. -- Az európai hírnév talán kétséges is, hiszen nem sikerült feltenni vállalkozásunkra a ko­ronát, nem volt szaporulat a vidráinknál -- mondja dr. Fü­­löp István, a Mecseki Kultúr­­park igazgatója. - Arról azon­ban valóban híresek voltunk, hogy az európai vidra tartásá­val foglalkozó 15 -20 állatkert között a miénkben éltek legto­vább a vidrák. Ez a kedves ví­ziragadozó nagyon nehezen tű­ri a fogságot, roppant igényes a törődésre és a takarmányo­zásra. Ugyanakkor annyira rej­télyes állat, hogy életmódjának számos lényeges kérdése máig tisztázatlan a tudomány előtt. Reménytelen, hogy a vid­ra szaporodjon is az állatkert­ben? Nem, de különösen nehéz megfelelő feltételeket teremte­ni hozzá. Az innsbrucki és a zürichi állatkertbek­ sikerült, az ottani módszereket idén nyáron magam is tanulmányozhattam. A tapasztalatokat adoptálni fogjuk a pécsi állatkertben. Szükséges, hogy természethű föld alatti járatokat alakítsunk ki számukra, olyan búvóhelye­ket, amelyekben állandó a be­folyó víz, de van száraz hely is. Az új vidraházunkban mindezt majd üvegfalon kerészül a kö­zönség is láthatja. Az új reménység, Bendegúz lehet, tehát majd a pécsi állat­kertben születendő vidrák ősap­ja, ha eléri az ivarérett kort ezt sem tudják a zoológusok, hogy ez mikor következik be vidráéknál­­, s ha sikerül párt keríteni számára. D. I. vasárnapi

Next