Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-15 / 284. szám
1986. október 15., szerda Állami támogatások a felsőoktatásban (II.) Pénz, természetbeni juttatások, rendkívüli segély Figyelemreméltó, hogy az érvénybe lépett oktatási törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályok közül a szociális támogatásról szóló változott legkevésbé, legalábbis a nappali tagozatos egyetemistákkal és főiskolásokkal összefüggésben. Érdekes azért is, mert — mint később kiderül — mindenkinek tetsző, egyformán mindenkit kielégítő szabályzat kreálása itt lehetetlen. Figyelemreméltó, mert régóta rebesgetik a módosulásokat, amelyek most elmaradtak. Mindenesetre a most érvényben lévő szociális támogatási rendszernek több, igen jó mozzanata is van. Az úgynevezett szociális támogatásnak mindhárom formája: — a kedvezményes természetbeni szolgáltatás, a pénzbeli szociális támogatás és a rendkívüli segély —, a felsőoktatásban tanulók családi hátteréből adódó különbségeket próbálja csökkenteni. (Diákszociális jogszabályok — KISZ KBEFT kiadvány.) A jelenleg érvényben lévő működési forma öt évvel ezelőtt alakult ki, nagyobb teret adva az intézményi kezdeményezéseknek és döntéseknek, ugyanakkor továbbra is több szempontból központosított elképzeléseknek és főként pénzeknek a felhasználásával. Mint például a kedvezményes természetbeni szolgáltatások esetében. Ezek egyik fajtája az országosan egységesen kedvezményes, havonta 600 forintnyi térítési díj. Az új rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy az ellátás színvonalától függően az intézmény differenciálhatja a térítési díjat. De csak akkor — legalábbis a rendelet betű szerinti értelmében — ha ugyanahhoz az „intézményhez több kollégium tartozik” és egy újabb „de": a „térítési díj egy elhelyezett hallgatóra jutóan átlag havi 600 forintnál kevesebb ebben az esetben sem lehet.” Pécsett nem élnek ezzel a lehetőséggel, pedig lehetne . . . A másik fajta a kedvezményes étkezés ebédre és vacsorára (testnevelés szakosoknak reggelire is). A térítési díj általában havi 744 forint, így Pécsett is ennyi, a legtöbb helyen. Ez húsz—harminc százalékos mérséklésnek felel meg. 17—18 forint körüli összegből, vagyis anyagköltségből kész csoda megfelelő ebédet kihozni, így sajnos — főként a nem kollégisták — nagyon kevesen veszik igénybe a szervezett kedvezményes étkezést. Többen javasolták, hogy az egyetemi hallgatóknak is járó „húspénzt” egészítsék ki inkább, hiszen így egy részük ki van zárva a kedvezményekből. Nem részesül belőlük, igaz, részesülhetne. Annál több hallgatót, — gyakorlatilag az összlétszám több, mint háromnegyedét — érinti a pénzbeli szociális támogatás. A pénzösszeg kiszámítási módja igen egyszerű, végrehajtása pedig szükségszerű buktatókkal teli. Mindenekelőtt jövedelemigazolások kellenek. A jövedelemigazolások hivatalos, pecsétes papírok, de második, harmadik és ki tudja még, hogy hányadik gazdasággal teli jelenünkben korántsem mindig tükrözik reálisan a család jövedelmét és az ennek alapján kiszámítandó egy főre eső pénzt. Szükséges rossz a jövedelemigazolás. Realitásának ellenőrzésére nincs ember, helyettesítése bármi mással hasonló torzulásokat szülhetne. Tehát a beküldött jövedelemigazolások alapján a helyben (a képző intézmény településén) lakó hallgatók egy főre eső jövedelmét háromezer forintra, a „vidékiekét" 3700 forintra egészítik ki. Akiknél többre jön ki az egy főre eső jövedelem, pénzbeli, szociális támogatást nem kaphatnak. Mindez persze, nem ilyen egyszerű. Ha, tegyük fel, valakinél az egy főre jutó jövedelem a családban pécsiként 2100 forint, nem 900-at kap, hanem valamivel kevesebbet, az új rendelkezés értelmében ezen összeg 92 százalékát, mert a további összeget visszatartják, például egy újabb formára, a rendkívüli segélyre. Jelentése elnevezésében kereshető. Ha a fenntartott keretet meghaladó igénylés érkezik egy-egy intézménybeli, a diákjóléti bizottság rangsorol. Kétrészes sorozatunk végére érve számolgassunk! Speciális esetben nagyon jól tanuló, keveset kereső szülővel vagy férjjel, feleséggel bíró hallgató akár négyezer forintot is kaphat havonta, az átlag pedig ezer—ezerötszáz között van, beleszámítva azt a csekély réteget is, akik semmit sem kapnak, csak fizetnek. De ez rajtuk is múlik. Bozsik László Dunántúli napló A népművészet ifjú mesterei Vízin Antus zenekara Sokáig a Baranya Táncegyüttes kísérőzenészei voltak. A változást az 1985-ös esztendő hozta meg számukra, amikor önállósultak. Azóta nevezik őket Vízin Antus zenekarának. Az együtteshat tagja közül öten a JPTE Tanárképző Karán végeztek, ezért kötődnek még most is az intézményhez. A jelenlegi felállásban 1983 óta zenélnek. Fellépéseiken főként magyarországi délszláv népzenék szólalnak meg, de szívesen játszanak görög, bolgár, szerb, albán, macedón és román muzsikát is.Koncerteket adnak, táncházakon és délszláv lakodalmakban zenélnek. Amellett tehát,hogy népszerűsítik zenéjüket, hagyományőrző feladatra is vállalkoztak. Az a törekvésük, hogy minél eredetibben szólaltassák meg különböző tájegységek zenéjét, természetesen az odaillő hangszerekkel. Az együttes tagjai, Ozsvári Zsuzsa, Vízin Antal, Szabó Zoltán, Dervár Ferenc, Rádity Milenkó és Piroska Gyula, közülük hárman délszláv anyanyelvűek. Ilyen módon a szövegeket is hitelesen tudják viszszaadni a közönségüknek. A délszláv nyelvtudás ezenkívül nagy előny az újabb és újabb zenei, illetve táncanyagok öszszegyűjtésében. A tagok közül gyűjtéssel főleg a zenei vezető, Vízin Antal foglalkozik. Évente 30-40 óra zenei anyagot és 9-10 órányi táncot rögzítenek magnetofonra és videóra. A begyűjtött anyagokból színesíti repertoárját az együttes. Kapcsolataik közül a Horvát-Szerb Gimnáziumthoz és a Délszláv Klub hagyományőrző asszonykórusához fűződő a legszorosabb. Az utóbbi a zenekar számára is roppant gyümölcsöző,mivel a hagyományőrző asszonykórus vezetőjének, Matusek Lászlónak segítségével tudták összeállítani a fellépésekhez elengedhetetlenül szükséges népviseletet. Évekbe telt, de most már kifogástalan, gazdag hangszerkészlettel is rendelkezik a zenekar. Természetesen a gyűjtéskor felbukkanó új hangszereket is mielőbb igyekszenek megszerezni. Jelenleg 19 hangszer szólal meg koncertjeiken, önállósulása óta szép sikereket ért el a zenekar. Arany minősítést szereztek az amatőr délszláv zenekarokat minősítő fesztiválon, elhozták aKaláka nemzetközi folkfesztivál fődíjját. A tavalyi sorozat idén folytatódott egy sikeres ORI-vizsgával — mely hivatásos működési engedélyt biztosított számukra — és eddig az utolsó, de talán a legszebb eredménnyel: augusztus 20-án aNépművészet Ifjú Mestere címet kapták meg. Tovább szeretnék bővíteni a koncertrepertoárjukat, rendszerezni gyűjtésüket, feldolgozni gyűjtött anyagaikat. Szívesen fogadják a külföldi és hazai meghívásokat. A zenekar részt vesz a pénteki nemzetközi folknapok programjában. K. E. ülök csak és nézem, nézdegélem, ez serceg, pattog itt-ott, föl is robbanhat bármelyik pillanatban, az tenyérnyi kicsi éscsak bizonyos szögből nézve nem zúg, amaz színes, vadonatúj és NDK, ülök előttük mostanában, egyre többször véletlenül és „csak úgy", megfeledkezve "jegyzetírásról, kötelezettségemről ilyenformán, egyszerűen csak nézem őket, azzal akikapcsolódós nézéssel, amivel legtöbbször tévézünk mindannyian, s mely nézésben a főműsorok csak abban különböznek akörítéstől, hogy hosszabbak és előzőleg számon tartjuk őket. A körítés alatt most reklámot értek, reklámot, ami olyan ütemben szaporodik hónapok óta, hogy lassanbefonja, beborítja az egész adásidőt. Lám, mennyire eltűnt az üres képernyő, a reklám megette a szünetjelet, csak a képújság diszkrét olvashatatlansága, szegényes hunyorgása tartja magát. Tele hát vízióval a képernyő, naná, végül is ezért van, ülök ■előtte, nézdegélek, nem várok ilyenkor semmikülönöset, viszont nem is érhet meglepetés. Gondolom én. Mert azért valami mindig kirí a jól viselkedő, szolid, szelíd összképből. Véletlenül bekapcsolódom az Elmebajnokságba. Eszembe se jut, hogy valami itt is kiríhat. Pedig az elmúlt vasárnap legnagyobb alakítása innen való. Versenyzőnk véresen komolyan veszi a játékot. És ez eddig szimpatikus. Feszült, ideges, az első sorozatban, mikor választott témájából kapja a kérdéseket még csak-csak bír magával, még bírja a széket, ha nehezen is. Még csak sajnálom, hogy ennyire nem tud játszani. Gondolatai gyorsabban száguldanak, mint szája azokat követni tudja, keze repül, szeme villan, rebben, szúr, vág. Hanem az általános kérdések! Mikor ellenfele nemcsak önmaga és az idő! Mikor van kivel szemben nyerni! Versenyzőnk előredűl, talán így gyorsabban meghallja a kérdéseket, markolja a gombbal ellátott karját, ellenőrzi másodpercenként a lámpát maga mellett, megvan-e még. Ellenfelei lenyűgözve nézik. Nem is tudnak másra figyelni. Nem is lehet. Egri János mégföl sem teszi a kérdést, máris zumm, dong a karfa, ég a lámpa. Jön a válasz. Jó. Újabb kérdés, karfa, lámpa, válasz rossz. Versenyzőnk helyesbít. A másik kettő csak ül. Egyikük csak azzal törődik, hogy ki ne robbanjon belőle a visszafojtott röhögés. Versenyzőnk tovább üti a karfát. És nyer. Még csorog róla a víz,rezeg alatta a szabadság téri űrfotel, mikor nyitott tenyerét a második helyezett felé löki. De nem gyomorba vágja. Gratulál. Nem lenne ez fontos, dehogy. Csak láttam egy figurát. A tettenérhetetlen unfair figuráját. S most ez motoszkál a fejemben, nem az Ének az esőben zseniális profizmusa, nem a Vészi Endre-műsor tucatmegoldásai, amikről nem az író tehet, hanem az a szemlélet, mely szerint íróportrét lírai zene, lírai táj és kommersz meghatódottság nélkül nem lehet csinálni. S még így is jó, hogy a televízióban jelen van a mai irodalom. De erről már annyi szó esett, ha nem is elég. Hanem versenyzőnk agilitása, s méginkább a versenyzőtársaik, a stáb, mi, a mosolygók, az elképedők, akik ülünk össze- és visszahúzódva, udvariasan átengedve a terepet, mondván, így mi nem játszunk, fejünk veresedik, félrefordulunk, csak halljuk, zumm a karfa, ég a lámpa, rossz válasz, jó válasz, válasz. Csakhogy ő nyer. Mi meg nézdegélünk. Csak úgy. Parti Nagy Lajos Csak úgy 3 A szocializmus megújulásának útja (7.) A Forradalmi Munkás - Paraszt Kormány Hogy 1956 november első napjaira milyen végveszélybe került a népi rendszer, és mennyire közel volt a burzsoá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog természeténél fogva, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mindszenty József fellépése mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus" és minden progresszió ellen inkvizítori gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a háziőrizetből, november 3-i rádióbeszédében meghirdette programját. "Ebben az új, immár teljesen jobbra tolódott koalíciós Nagy Imre kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindenkit, akinek bármilyen része volt a népi demokratikus rendszer létrehozásában — hirdette —, és bejelentette követeléseit a magántulajdonon alapuló társadalmi rend viszszaállítására, az egyház egykori hatalmi szerepének restaurálására, és visszakövetelte a földreform révén kiosztott egyházi birtokokat is. Az ellenforradalmi hatalomátvételt meg kellett hiúsítani. November 4-én létrejött az új forradalmi központ: Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom kirobbanása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Apró Antal, Kossa István) és november 1-jén, illetve 2-án, látva e testület teljes jobbratolódását, minden kapcsolatot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormányt. A forradalmi központhoz tartoztak a Nagy Imrecsoporttal szakító munkásmozgalmi személyiségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly,Marosán György és mások, valamint Dobi István, aNépköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Kádár János 1957 májusában az országgyűlésen így jellemezte az 1956 novemberi helyzetet, és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakításának szükségességét:„November elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetetthibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Úgy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett, szektás hibákat, hogy elvesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Úgy küszöböljük-e ki a szovjetmagyar viszony apró-cseprő, a szocialista lényeget nem érintő, és függetlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacionalizmussal, és átvisszük az országot az imperializmus táborába? Kommunisták, marxisták csak határozott nemmel válaszolhattak ezekre a sorsdöntő kérdésekre. . . A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imre-kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létreés alakult meg a mai Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez, és a rend helyreállításához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve.” A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető események miatt, a szocializmushoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt tapasztalható. Az ellenforradalmi erők viszont, érezve a megsemmisülés veszélyét — amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgynevezett munkástanácsok demagóg, nemcsak teljesíthetetlen gazdasági követeléseivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mintegy helyettesítő politikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) próbálták megakadályozni a rend helyreállítását. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynemcsak a fegyveres ellenforradalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konfliktusok kiélezését, és végsőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát demonstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés, amelyet Kádár János már egy 1956. november 11-én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor leszögezte: „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk, és a nép érdekében cselekedjünk.” A szovjet hadsereg fellépése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tartó polgárháború színtere legyen. De a kormány magyar kézbe kívánta adni az ország védelmét: nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, régi szervezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csoportok teljes felszámolásáért, a közbiztonság és rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulása, a sztrájkok nyomán a veszteségek mintegy 22 milliárd forintot tettek ki. Már a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulását bejelentő november 4-i felhívás, majd november—december folyamán sok gazdasági intézkedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböli. November 10-i rendelettel 8—15 százalékkal emelték az iparban dolgozók bérét; november 12-én megszüntették a mezőgazdasági termékek beadási kötelezettségét; eltörölték a gyermektelenségi adót; visszaállították a szabad munkavállalást; viszszaadták a törvénytelenül megvont nyugdíjakat, mérsékelték a kisiparosok adóját, és még egy sor, a lakosság legkülönbözőbb rétegeit kedvezően érintő intézkedést hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hatalomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsináló periódusban is megmutatkozott mint szándék a törekvés a demokratizmusra, a tömegek bevonására ügyeik intézésébe. A rendszer konszolidálása tehát kezdettől a szocialista megújulás programja is volt. (Következik: A decemberi határozat) Nemes János