Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-01 / 31. szám
A világ tizenkilenc országába jutott el a Zsolnay porcelán. (írásunk az 5. oldalon) * Világ proletárjai, egyesüljetek !vasárnapi Dunántúli napló Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja XLIV évfolyam, 31. szám 1987. február 1., vasárnap Ara: 2,60 Ft Megjelentek a piacokon a primőrök (4. oldal) Nincs járhatatlan közút Baranyában (5. oldal) Palkovics, már siófoki szerelésben (7. oldal) Kezet nyújtunk a béke minden igaz Hívének Tanácskozott a XI. országos békekonferencia A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg munkáját szombat reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá jelen voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek, a kulturális és a tudományos élet, valamint az egyházak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitójában megemlékezett az OBT-nek a legutóbbi békekongresszus óta elhunyt tagjairól, s köszöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a békemozgalom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már mindenütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdeményezéseknek, a világbéke megőrzésének. Rámutatott, hogy tovább kell erősíteni az értelmiség békemunkáját, mind több tudóst, pedagógust és művészt kapcsolva be ebbe a tevékenységbe, hiszen a békemozgalom értelmiségi aktivistái érzékletesen, meggyőző erővel tudják bemutatni az atomháború fenyegető veszélyeit. Végül meggyőződését fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás is hozzájárul a magyar békemozgalom hatókörének szélesedéséhez, a háborúellenes erők világméretű küzdelméhez. (Folytatás a 2. oldalon) A XI. országos békekonferencia Budapesten. A képen: Barabás Miklós vitaindítóját mondja a háttérben: az elnökségben helyet foglalt Németh Károly és Csehák Judit is. (Telefoto—MTI Soós Lajos felv.—RSDN) Egy domboldal kell, meg akarat Sípálya Máriakéménden Működik a felvonó Hógép helyett a birkákkal megjáratják a havat A máriakéméndi faluvégén egy villanyoszlopra drótozott lécdarabon nehezen kivehető felírás: sípálya. Nem feltűnő, sőt! De hát a Bólyi Síbarátok Körének tagjai, meg a szederkényiek és a helybeliek így is eligazodnak. Nekem meg a lelkemre kötötte Győri József, a kör vezetőségi tagja, hogy ne csináljunk reklámot a pályájuknak, mert ha megrohanják őket, abból botrány lesz. Mert nem a nagy tömegeknek készítették, csak a kör tagságának. A felvonó 50-70 síző kiszolgálására alkalmas, az autóparkoló is szűkös. Szombat délelőtt tíz órakor már javában működött a felvonó: Hendinger János gépészmérnök ügyelt a szerkezetre, meg természetesen a pálya rendjére. A kampós felvonó a háromszáz méter hosszú, ötven méter szintkülönbségű pálya mentén óránként száz embert képes szállítani. A helyi igényeket kielégíti. A pálya egyébként hatvan méter széles, egyenletes lejtő, sajnos a kifutója nem túl nagy. Északi fekvésű, tehát a hó sokáig használható. - Kitől származott a pályaépítés ötlete? Azt nem lehet személyhez kötni — mondja Hendiiger János. - Korábban többen is jártunk Csehszlovákiába sietni. De hát a tíz-tizenkét nap évente inkább csak arra volt elég, hogy beoltson mindenkit „síbaktériummal". Aztán felfedeztük ezt a domboldalt. A Karasica Gyöngye Tsz odaadta télre - hiszen akkor úgysem használja a havas legelőt. Októberben elkezdtük építeni a felvonót, és most kész. Van mintegy száz tagja a Síbarát Körnek Bolyban, Szederkényben, Máriakéménden, most már nem kell elutazniuk, ha síelni vágynak, itt a pálya karnyújtásnyira. A pályával még díjat is nyertünk a szakszervezet által meghirdetett sportpályaépítési akción. Ilyen pályát másutt is lehetne létesíteni. Baranyában sokfelé akad jó lejtőjű domboldal. Az itteni felvonót is „házilagosan“ készítették el, a tervezéshez értő szakember sem ritkaság manapság. Pontosan így van - erősíti meg a pályafelügyelő mérnök — nem sírni kell, hogy nincs felvonó, hanem meg kell csinálni. Hát ebben maradunk. Meg abban, hogy nem csapunk propagandát az új pályának, de akik maguk is szívesen felcsapnának pályaépítőnek, nézzék meg. Érdemes! K. P. Visszavenni, amit a tél elvett Teljes üzem a Mecseki Szénbányáknál A szénbányászok szeretnének visszavenni valamit abból, amit a szokatlanul kemény tél elvett tőlük. Tegnap — szabad napjukon — a Mecseki Szénbányák összes üzemében termeltek. A föld alattiak közül szombaton hajnalban 802-en szálltak le — a szokásos létszám fele —, s a délelőttös műszak összesen 3285 tonnát küldött a szénmosókba, ami igazán szép teljesítmény. Ami igaz, igaz, megpróbáltatásokkal teli évkezdet volt az idei a vállalatnál. Az emlékezetes január közepi lehűlés és a hóakadályok miatt először is nem tudott bejutni föld alatti munkahelyére sok bányász, s ez máris termeléskiesést okozott. Később gyűlt a szén odalenn, csak nem tudták felhozni, fönt lefagytak a szállítópályák, beragadtak a szállítóeszközök. Ilyen előzmények után álltak tegnap szabad napjukon is munkába a szénbányászok. A föld alattiak három műszakban termeltek, a vasasi külfejtésről délelőtt szállítottak, délután előfúrást, letakarítást végeztek. A pécsi szénelőkészítő mű hajnaltól este 10 óráig dolgozott, a komlói szombat délutántól vasárnap hajnalig. Teljes üzem volt a máraszászvári brikettüzemben is. M. Z. Úton a szén a pécsi szénelőkészítőbe Fotó: Cser László