Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-01 / 120. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! (3. oldal) Van aki lebukik, van aki nem (7. oldal) vasárnapi Dunántúli napló , XLV. évfolyam, 120. szám 1988. május 1., vasárnap Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Ára: 2,60 Ft A Baja bajnokságra tör (8. oldal) Műholdvevők a BHG-tól Hegyi verseny Tóth János nélkül... (8. oldal) Anyák napi ünnepség a Parlament ben Az édesanyákat köszöntötték szombaton, a Parlament kongresszusi termében. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége és a Magyar Nők Országos Tanácsa közös, az anyaság társadalmi megbecsülését jelképező rendezvényére hatszáz vendéget hívtak meg: többgyermekes anyákat, a mások gyermekeit nevelő nevelőanyákat és sok nehézséget vállaló nagymamákat. A központi ünnepséget megnyitó beszédében Hantos János, a Vöröskereszt főtitkára emlékeztetett arra, hogy 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezte az anyák napjának megünneplését Magyarországon. Azóta hagyomány, hogy május első vasárnapján országszerte megemlékeznek az édesanyákról. Kifejtette: a társadalom és vezető testületei ezen az ünnepségen is az édesanyák iránti tiszteletüket, megbecsülé-süket és szeretetüket ki kívánják kifejezni, elismerve, hangsúlyozva az anyai hi-vatás rendkívül jelentős szerepét a család és a társadalom egészének éle íében. Ezt követően Berecz Já-nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a Központi Bizottság nevében köszöntötte az anyákat, a nagymamájat. A sajtszelet Pécsről érkezik McDonald's-nél Budapesten „Világüzlet” egyforma minőséggel Bevallom, amikor először kerültem közvetlen érzékszervi kapcsolatba a hamburger nevű gasztronómiai csodával, el nem tudtam képzelni, mit eszik rajta a világ. Nagy, szívós zsemlyébe bújtatott rágós fasírozott volt az istenadta. A felénél tovább nem is birkóztam vele. A nevezetes találkozó színhelye az akkor frissen nyílt Sugár büféje volt. Utána kísérleteztem még mélyhűtött hamburgerrel is, ám ez sem tette táplálék rajongójává. Lehet, hogy most változtatok magatartásomon? Ott voltam pénteken az első magyar McDonald’s étterem ünnepélyes megnyitásán, amikor is Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedel-lmi miniszter meleg szavakkal méltatta a szépen javuló magyar-amerikai kapcsolatokat melyeknek friss gyümölcse a szép Budapest belvárosi étkezőhely. Beszéd közben — mint mindenki másé — fél szemem a kiszolgáló pultnál kalando(Folytatás a 2. oldalon) Elutazott hazánkból George de Rappards George de Rappard, a kanadai Alberta tartomány fejlesztési államtitkára, aki a gazdasági együttműködés bővítésének egyes konkrét kérdéseiről tárgyalt Budapesten, látogatását befejezve, szombaton elutazott hazánkból. Nemzeti zászló, kitüntetések a faluhoz Oroszlán Székelykapura emlékeztető ácsolt díszkapun át az oroszlói faluház udvarára jutunk. Udvar és parkolóhely egyben. Az első rendezvényre gyülekezik a nép, a legnagyobbra: nemzeti zászló átadásával avatják fel az új létesítményt. Több mint hárommillió forintba került a ház, amelynek építéséhez 600-600 ezer forinttal járult hozzá a megyei, illetve a sásdi tanács. A többit a 386 lakosú kisközség lakói teremtették elő. Az összes közösségi munka értéke meghaladta a hétmillió forintot. Az egy főre eső társadalmi munka értéke húszezer forint. E településkategóriában a legmagasabb az országban. Ennyit a számokról. Maga az ünnepség a rutinos közéleti emberek számára szokványos körülmények között zajlik. Fúvósmuzsika, szavalat (a sásdi zenekar, illetve Detre Annamária), ünnepi beszéd. Kovács Sándorné sásdi tanácselnök azoroszlóiak áldozatkészségét méltatja, az eredményeket sorolja. Hogy van már színvonalas kultúrterem, ifjúsági klub és könyvtár, orvosi rendelő, szabványméretű színpad. Dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja barátságos szavak kíséretében átadja a nemzeti zászlót s vele az egymillió forintról szóló ígérvényt. A színpadon ülő Horváth Lajos megyei tanácselnök nevében mondják be, hogy a Baranya Megyei Tanács 750 ezerrel toldotta meg a népfront díját. A protokoll rendezvény akkor zökken át valóban a falu ünnepévé, amikor Pozsgai Tibor elöljáró — aki maga is Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott — feleleveníti a közmunkák során szerzett élményeit. Keresztnevükön említi az embereket. Sorban jönnek be, többnyire a folyosóról, a hátsó sorokból, hogy átvegyék a plaketteket, okleveleket Krasznai Antal megyei népfront-titkártól, a tanácsok, a KISZ képviselőjétől. „Az később jön, a Feri” — kiáltja előre egy asszony. Oldódik a hangulat. Aztán az Arany János Színház, a pécsi Mecsek Táncegyüttes és végül az esti bál teszi rá a bélyegzőt a krónikára. H. J. Egy szóra Csaba türelmetlenül várja, hogy enni kapjon. Anyja melléhez simulva a ruhán keresztül is kísérletet tesz, hogy táplálékhoz jusson. Az anyaszeretet bizonyára még csak ösztöneiben él, s főként az etetéskor árad szét egész testében. Amikor jóllakott, elégedetten tárta szét karjait és azt „mondta”: áh... Aztán lecsukta szemét, ajka még egy darabig csucsorítva maradt, de csendes szuszogása azt jelezte, hogy talán még az előbbinél is szebb világot álmodik. .,Ö” nézte és szinte csak magában azt suttogta: megszakad a szívem. Csaba egy évtized múlva majd egyedül marad otthon egy darab száraz kenyérrel. Még nem is hallott József Attiláról, az Anyáról, az Anyámról, a Mamáról, a proletár asszony keserves sorsáról, hogy is sejthette, hogy az irodalomtörténészek majd a század, az évezred vége felé ezeket a verseket újra elemzik, s a szeretetnél erősebbnek találják a vádat: miért nem szereti őt jobban az anyja, miért hagyja magára, miért nem foglalkozik vele? Csaba mit sem tud az irodalomról, az ország újjáépítéséről, de toporzékolva sír: ne hagyja hétszámra magára. „Ő” majd halkan kimondja: megszakad a szívem. Csaba estére már nem találja majd annyira száraznak a kenyeret, tíz év múlttán már kettőezer forintot fog keresni és ,,Ö” nyolcszáz forintos nyugdíjából észrevétlenül százat majd fia zsebébe csúsztat. ,,Ő" sosem kapott szülési szabadságod, gyest, gyedet. Neki nem jutott eszébe, hogy a gyermeknevelésre vállalkozó nő nehezebben, sokszorta nagyobb erőfeszítéssel tud csak érvényesülni, mint a férfiak. Leült a konyhaasztal sarkába és tejeskávét, meg kiflit evett és várta Csabát. Csaba már felnőtt férfi lesz és nem is fog majd arra gondolni, hogy „Ő" a gyermeknevelésben is hátrányban volt a férfiakkal, neki nem segített a nevelésben egy keményhangú, gyors kezű férfi, amely sokszor bizony eredményesebb a legszebb szónál is. Csaba sosem fogja megtudni, hogy bármit tesz is, „Ő” fejében csak az jár, hogy baj ne legyen belőle, Csabát csak az dühíti, hogy a Kis Csaba bármit tesz is, neki gondot és főfájást okoz. Csaba majd ötvenéves lesz és ritkán látja „őt", akkor sem több időre, mint amennyit az öregasszony a függőfolyosón áll, mikor elmegy és még akkor is néz utána, amikor már rég eltűnt az utca forgatagában, s magában azt suttogja: meghasad a szívem. Amikor majd a Kis Csaba a fiatalság minden könnyelműségének terheit Csaba vállára teszi ,,Ő" szívinfarktust kap, s az orvosok elképedve tárgyalják a ritka esetet: nyolcvankét éves, nő, alig 40 kiló, soha semmi káros szenvedélye nem volt. Miért.. . ? Mitől .. . ? Csaba majd az intenzív osztályon áll az ágy mellett, a monitoron fogja nézni az asszony szívműködését... és megsejti a választ az orvosi csodára. „Ő" majd még egyszer visszanyeri eszméletét, a lét és nemlét mezsgyéjén még egyszer találkozni akar gyermekével, aki már ötvenéves is rég elmúlt. .. Lombosi Jenő