Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-01 / 181. szám
2 Dunántúli napló Berecz Frigyes beszámolója az Országgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) Berecz Frigyes bevezetőben emlékeztette a képviselőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások összege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. •1. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelése szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdaságú országoktól, az övékhez képest jóval kevesebb forrás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megindításához, ám náluk sokkal gyorsabban kell végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesítményükhöz. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. A siker továbbá azon múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehetősége, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülési idő és a magas megtérülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, többnyire a létszám- és létesítményméretek csökkenése mellett, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. A szénbányászatról: jelenleg mintegy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szénvagyon elvileg több évszázadra elegendő. Ennek egy részét azonban - ha a kitermelés költségeit az egyéb energiaimport beszerzési költségeihez viszonyítjuk - nem érdemes felszínre hozni. Éppen azért, hogy az eddig a szénbányászatra fordított költségvetési kiadásokat később az ipari szerkezetátalakításra fordíthassuk, és a társadalom egyéb igényeire felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos támogatását a jövő évtől megszüntetjük. Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok feloldhatók. Ugyanakkor a gazdaságosan művelhető bányák - például Borsodban Dubicsány - fejlesztését az állam segíteni fogja. A vegyipar számos szakágazata eredményesen működik. Többet közülük - például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyártás azonban manapság a gondjainkat növeli. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyzetünk jobbrafordítása érdekében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt megtervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollárnak a gazdaságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden "területenmeghatározza a versenyképességet; előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jellege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhető felkészültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrészgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyártás területén vállalkozik. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a személygépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából jelentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása a technológiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsigyártás, ha gazdaságosan megvalósítható, a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának-- -8-«.(ejIn**.« szempontjából, is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására, törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellentmondásosnak tűnő módon elégíthető ki egyfelől a lakosság kereslete viszonylag alacsony fogyasztói árutípusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA típus közös gyártása révén, másfelől a legmagasabb színvonalú technika és az exportképesség követelménye, egy tőkés országbeli partnerrel - például a SUZUKI-val — alapítandó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőteljesen megnövekszik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a betanított és segédmunkásoké. Társadalmunknak többféle lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelményeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac céltudatos szélesítése, de további lehetőségekkel is élnünk kell. A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gyakorit hatása. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménynyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Ezért önmagában a teljes versenyegyenlőség megteremtése nem lendítheti fel a gazdasáágfejlődést. Erre nagyobb esélyünk lehet, ha a vandolkodóikörnyezet megfelelő módosításával az átlagosnál nagyobb piaci teljesítményre képes vállalatok fejlődési feltételeit tesszük lényegesen kedvezőbbé. S hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mindaz, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk: kiszámíthatóság, vagyonérdekeltség és vagyongarancia, fejlesztést ösztönző jövedelemszabályozási rendszer és hitelpolitika, a forint külső-belső konvertibilitása, tőkebevonási és -behozatali lehetőség. Egy társulási, integrálódási folyamatnak kell végbemennie egyfelől a kutatás, fejlesztés és az ipari termelés, másfelől az ipari termelés és a kereskedelem között. Valóban rugalmas, gyorsan alkalmazkodó, nagy teljesítményekre képes szervezetek csak a piaci sikerekben való közös érdekeltség hatása(Folytatás a 3. oldalon) Berecz Frigyes Országgyűlési jegyzet Szerkezetátalakítás, Baranyából nézvést Meghallgatva az ipari miniszternek a szerkezetátalakítás feladatairól szóló országgyűlési beszámolóját, újfent megállapíthatjuk - amit eddig is tudtunk -, Baranya gazdasága fokozatos megújításában úgyszólván csak magára támaszkodhat. Ez derül ki abból az írásos tájékoztatóból is, melyet az Ipari Minisztérium még jóval az Országgyűlés előtt eljuttatott a sajtónak. Mindenekelőtt ennek megállapításával foglalkozunk, sorra véve azokat az utalásokat, melyek a baranyai feladatokkal kapcsolatosak. Bányászatunkat érintően két rövid tényközléssel találkozhatunk, eszerint a mecseki kokszolhatószén-termelésre irányuló nagyberuházás - a Tervgazdasági Bizottság, illetve a Minisztertanács döntései alapján — az eredeti elképzeléstől eltérően mérsékeltebb ütemben folytatódik. A Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének beruházása a jóváhagyott ütemhez képest lassabban halad, mivel a III- as bányaüzem ércvagyona az előre becsültnél nagyobb. Ugyan az anyagban nincs benne, de tegyük mindehhez hozzá, a szanálást követően megindult a belső megújulás a Szénbányáknál, a MÉV-nél pedig új üzem jön létre, tovább izmosodik a nukleárisműszer-gyártás. A Pécsi Hőerőműben kapacitásbővítő rekonstrukció folyik, ezzel összefüggésben környezetgazdálkodási feladatokat jelöl meg a szerkezetátalakítási program: új pernyelerakót kell kialakítani Baranyában is, amihez központi támogatásra is számíthatunk; továbbá 1993-ig 30 százalékkal kell csökkenteni az erőmű kéndioxid-kibocsátását, ami szintén csak fejlesztéssel oldható meg. Saját erőből továbbra is gyorsan fejlődhet gép- és műszeriparunk, nő a szerepe a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártásnak is, valamennyiben érdekeltek vagyunk. Köztudottan jelentős könnyűiparunk is, ezen belül a különböző ágazatok jövőbeni fejlődésének megítélése eltérő. Összességében a könynyűipar termelésének részaránya az ipar szerkezetében csökken, ám a konvertibilis exportjának részaránya tovább nő. Az átlagnál dinamikusabban fejlődik a bútoripar, a nyomdaipar, átlagosan a textil- és a textilruházati ipar, az átlag alatt a bőr- és szőrmeipar, s tegyük mindehhez: a konfekció- és a bőripar fokozatosan vidékre települ. Dióhéjban ennyit a főbb előirányzatokról. Mint látható, nagy elmozdulásra nem számíthatunk, még jó ideig megmarad az a termelési szerkezet, ami ma Baranyát jellemzi. Ezen a helyzeten az a központi program sem változtathat lényegbevágóan, mely a gazdaságilag elmaradott térségek — Baranyában is vannak ilyenek — felzárkóztatását kívánja előmozdítani. Főként tehát magunkra vagyunk utalva, ami viszont semmiképpen sem jelenti azt, hogy tétlenségre lennénk kárhoztatva. A szerkezetátalakításba ugyanis sok minden beleértendő, kis lépésekkel, a termékek korszerűsítésével és jobb piaci eladhatóságával, a műszaki-technológiai fejlesztés erőltetésével, kis- és közepes vállalkozások létrehozásával, újabb termelési kooperációkkal, köztük a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés elmélyítésével. A kis lépések hatása összeadódik. Remélhetően mindennek nagyobb szabadságot biztosítanak a bevezetendő új szabályozások és törvények is. . Miklósvári Zoltán 1988. július 1., péntek Balogh Gábor felszólalása Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársak! Igen régóta hirdetjük a szerkezetátalakítás szükségességét és a jövő meghatározó voltát. Őszintén el kell mondani, hogy ez a szerkezetátalakítás mind a mai napig csak óhaj maradt, ennek látható nyomai sajnos nem fedezhetők fel. Engedjék meg, hogy néhány általam fontosnak ítélt szempontra, ellentmondásra felhívjam a figyelmüket. Nagyon megnehezíti, sőt sok esetben lehetetlenné teszi a termékszerkezet bővítését — amely része az átalakításnak — az általam túlzottnak ítélt alapanyag-export. Sok konkrét esetben az alapanyag-termelő — a közvetlen piaci sikerre való ösztönzés miatt - csak abban érdekelt, hogy alapanyagát konvertibilis piacon értékesítse. Ebből következően a továbbfeldolgozó arra kényszerül, hogy konvertibilis valutáért, magas árszinten alapanyagot importáljon, esetleg ugyanazt az anyagot, amit az előző vállalat kiexportált. Engedjenek meg egy konkrét példát. Az egyik vállalat nyugati piacról importál közönséges vashuzalból készült szita szövetet, amely nélkülözhetetlen a termeléséhez. A másik vállalat azonos minőségű vashuzalt exportál konvertibilis piacra. Ebből a vashuzalból a hazailag legyártott vasszita forintára cca. 35- 40%-a lenne az importnak. Lehet, hogy nagyyn furcsán fogalmazom meg véleményemet, de az összes létező belső szabályozás ezeket az anomáliákat, ezt a pénzpocsékolást ösztönzi. Az import biztosítása érdekében exportot kell teljesíteni, és ennek kapcsán az egyéni érdekeltség is sok esetben erre irányul, illetve a felső szabályozás ezt ösztönzi. Szűkebb pátriámban, a városi pártbizottság megbízásából felmérést végeztünk. Megdöbbentő, hogy a szabályozás és az érdekeltség ösztönzésére senki nem hajlandó kooperációban terméket előállítani, mindenki ragaszkodik a késztermék-kibocsátáshoz, illetve a terméknek az adott készültségi fokban való exportértékesítéséhez. Pedig, véleményem szerint, a jelenlegi beruházásszegény időszakban a termékszerkezet váltásának, a termékválaszték bővítésének ez lenne az egyik pénztakarékos módja. Igaz, hogy a jelenlegi monetáris rendszer nem ösztönzi a tőkének az ipari termelésben való működtetését. Én egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a pénz, a tőke oda áramoljon, ahol a legtöbb jövedelmet termeli, a bankok vegyenek részt a bővített újratermelés folyamatában. Alakuljon ki versenyhelyzet. De mi a helyzet jelenleg? Azon vállalat vagy gazdálkodó szerv, mely jelentősebb tőkével rendelkezik, a pénzét inkább értékpapírokba fekteti, mert ezáltal lényegesen nagyobb nyereséghez jut, mintha közvetlenül az új érték előállításának szolgálatába állítaná. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, zárul a kör, pedig új érték termelése nélkül nem tudjuk megvalósítani programunkat. A jelenlegi pályázati rendszerek kikényszerítik az ígérvény-licitet, holott mindenki tudja, hogy az ipari működő tőke hozadéka jóval alacsonyabb, mint a kötvények osztaléka. Pl. Baranya szocialista ipara 1986-ban mindösszesen 5,4% árbevétel arányos nyereséget realizált, ez az állóeszközök bruttó értékéhez viszonyítva csupán 4,8%. Felvetődik a kérdés, hogyan tudja egy kötvények kibocsátásával finanszírozott ipari beruházás kitermelni a kamatokat, a jövendő megújításához az akkumlálandó tőkét, plusz még azt a jövedelemszintet, amit elvárunk az ipartól? Állandó jelleggel visszatérő téma a termelékenység, a termelőeszközök kihasználtsága. A jelenleg érvényes személyi jövedelemadó-rendszer nem kedvez a többműszakos, és főleg a folytonos munkarendben tevékenykedőknek. Ezekből, az embert próbáló munkarendekből menekülnek az emberek. Jól megfigyelhető jelenség, hogy a háromműszakos, vagy folyamatos munkarendben csökken a dolgozó létszám, az idősebbek nyugdíjba mennek, vagy szerzett betegségükkel könnyebb munkát igényelnek, új, fiatal munkaerő ilyen munkarendre nemigen jelentkezik. Természetesen minden hasonló munkarendben tevékenykedő vállalat igyekszik magas bérpótlék-kulccsal megfizetni embereit, de a jelenlegi progresszív adókulcs igen kevés ebből származó jövedelmet hagy meg a dolgozónak. Egyértelmű a válasz: az ilyen munkarendben tevékenykedőket jobban meg kell fizetni. Igen, de a jelenlegi szabályzó még a vállalati jövedelem terhére sem teszi ezt lehetővé. Pedig, ha belegondolunk, ha folytonos üzemről szakaszosra, vagy háromműszakos termelésről kétműszakosra kénytelen áttérni emberhiány miatt egy vállalat, akkor fajlagos költségei emelkednek, hamarabb áremelésre kényszerül, és ez tovább növeli nehézségeinket. Javaslom a kormánynak, illetve a parlament ad hoc bizottságának, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy csökkentse, vagy teljesen törölje a fizetendő személyi jövedelemadót a három és folytonos műszakban tevékenykedők műszakpótléka után. Természetesen ez csak abban az esetben lenne realizálható, ha az adott termelő üzem megfelelő értékesítési piaccal, illetve alapanyag-háttérrel rendelkezik. Ismerve a kormány egyensúlyra való törekvéseit, azt javaslom, hogy az így kieső állami bevételt esetleg azon termelőkre kivetett adóból fedezze, amelyek úgy fejlesztettek, hogy termelő berendezéseik állnak, vagy nincsenek kihasználva. De szerencsésebbnek tartom, ha számba vesszük azt a többlet állami bevételt, amely a nagyobb termékkibocsátásból, ill. a termelőeszközök jobb kihasználásából képződne. Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársaim! Az ipar gondját, problémáját tartalmazó kosárból csak néhányat emeltem ki. Javaslom, hogy a kormány tegyen intézkedést a hazai feldolgozóipar védelmében, igyekezzen olyan feltételrendszert kialakítani, amely megteremti a versenyhelyzetet, de a teljes népgazdaság, és ezen keresztül mindnyájunk hosszú távú érdekeit képviseli. Tisztelt Országgyűlés! Sokat beszéltünk már arról, hogy népgazdaságunk, iparunk, vállalataink nehéz helyzetben vannak, — meghatároztuk a feladatokat, kitűztük a CÉL-t. De arról is tennünk kell, hogy a célhoz vezető — már önmagában is rögös, kacskaringós úton a szabályozók ne akadályként, tankcsapdaként meredezzenek az igyekvők előtt, hanem útjelző, vagy határkőként segítsék a haladást. Köszönöm figyelmüket.