Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-18 / 351. szám
Egészségügyi szakszervezeti országos tanácskozás Többórás, élénk vitát követően szombaton, a tanácskozás második napján befejeződött az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének országos értekezlete az ÉDOSZ székházában. A hozzászólók zöme továbbra is a béremelést, az ügyeleti és a túlmunkadíjak rendezését, a negyvenórás heti munkaidő bevezetését, valós érdekvédelmet követelt. Szót kért a vitában Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter. Mint mondotta: készen vannak, s vitára alkalmasak azok a reformanyagok, amelyek a felsőoktatást, az egészségügyi ellátást, a szociálpolitikát kívánják továbbfejleszteni. A szociálpolitikáról szólva megemlítette, hogy jövőre a tanácsok a rászorulóknak szétosztható másfél milliárd forintot kapnak. Fontosnak ítélte, hogy január 1-jével a társadalombiztosítás a költségvetésből kiválik, önállósul. Tájékoztatta a tanácskozást a bérintézkedések lehetőségeiről: a minisztérium több alternatívát is kidolgozott, az már azonban egyértelmű, hogy a többlépcsős változattal lehet csak előbbre jutni. A felsőoktatás reformjáról beszélve bejelentette: 1989 szeptemberétől az egészségügyi főiskolán ápolónői szak létesül, a szociális munkásképzést pedig egyetemen belül kívánják megoldani, így például a Szegedi Orvostudományi Egyetemen gyógytornászokat és védőnőket képeznek majd. A több órás vita után Füzi István válaszolt a kérdésekre. Ezután a küldöttek nagy többséggel elfogadták a módosított dokumentumokat: az EDSZ kongresszusa óta eltelt három esztendő szakszervezeti munkájával foglalkozó beszámolót, valamint a mozgalom jelenlegi helyzetéről, továbbfejlesztésének fő irányairól szóló állásfoglalást. Dokumentumban rögzítették, hogy az 1989. évi kötelező béremelés mértéke az egészségügyben is 6 százalék. Ez lehetővé teszi, hogy az egészségügyi dolgozók átlagbéremelése a népgazdaság egyéb területein foglalkoztatottakéval megegyezően alakuljon. Az ügyeleti díjak, a túlmunkadíj, a műszakpótlék emeléséhez biztosított 490 millió forintot az intézmények jövő év január 1-jével használják fel. Ezen túlmenően az egészségügyben dolgozók várhatóan 1 milliárd 260 millió forintot kapnak központi keretből. 2 vasárnapi Városi pártértekezlet Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) kell alakítani a város gazdasági struktúráját. A város gazdasága jövedelemtermelő képességének növelése minden változásnak természetes alapfeltétele. Történelmi gyökerű, demokratikus várospolitikát kell kialakítani, s ehhez sürgősen meg kell teremteni a rétegérdekek érvényesítésének mechanizmusát. Többen is hangsúlyozták, Pécs regionális szerepét indokolt és célszerű tovább erősíteni, szellemi potenciálját, iskolaváros jellegét jobban kamatoztatni. Mint ahogy az idegenforgalmi lehetőségeket is. Sokan szóltak az oktatás, a művelődés szerepéről, s volt, aki egyenesen a jövőépítés fundamentumának nevezte ezt a területet, s egyben a társadalmi stabilitás egyik legfontosabb meghatározójának. A párt belső életének, kapcsolatrendszerének megújításáról az az uralkodó vélemény alakult ki, hogy az ebből adódó feladatokat nem lehet külön szeletelni, csak komplexen érdemes értelmezni, s csak így bizonyulhat hatékonynak a végrehajtása. A meggyengült bizalmat és a párttagság önbizalmát világos, nyílt, őszinte politizálással, párbeszéddel, feladatcentrikus káderkiválasztással lehet viszszaszerezni. A pártegységet újra és újra a folyamat dinamizmusában kell megteremteni, s legfontosabb a politikai -szervezeti -cselekvési egység. A sokszínűség leginkább az ideológia területén elviselhető, mindaddig, míg a marxizmus a leninizmus kereteinek szétfeszítésére nem irányul. Felmerült a párton belüli rend igénye is, s hogy milyen legyen ez a rend. Egy markáns válasz erre: a szükséges feladatra alkalmas emberek rendjét kell megteremteni. Jó néhányan érintették a lakóterületi pártmunka erősítésének időszerűségét, s volt javaslata arra is, hogy a tanácsi és képviselői választásokra való felkészülést már most elengedhetetlen megkezdeni. A vitában felszólaló Aczél György arra mutatott rá, hogy az ország most történelmének, ha nem is a legnehezebb, de talán legbonyolultabb időszakát éli. Ebben a helyzetben egyaránt benne van a felfelé ívelő pályára, s a tovább lefelé süppedő útra a lehetőség. A politikai-társadalmi és a gazdasági stabilitás megteremtése egyidejűleg egymással kölcsönhatásban szükséges olyan program meghatározása kell, amely az élet néhány leglényegesebb területére vonatkozóan határozza meg a teendőket, de úgy, hogy ahhoz készségesen keressék az együttműködés csatlakozási pontjait más szervezetek. Dr. Dányi Pál arról szólt mindenekelőtt, hogy a pártértekezletek, megyei pártaktívák politikai fényképet adnak most Baranyáról, párttagságáról, s ,a megyei pártbizottság elhatározott szándéka az ezeken elhangzott vélemények, javaslatok hasznosítása. Az országos döntést, vagy vétéseket magasabb fórumokhoz továbbítja a válaszkérés igényével. Minden észrevétel szerves részét képezi az önvizsgálódásnak, amely a megyei párttestület munkája több, mint egy éve tartó megújítási folyamatának eredményesebb végrehajtását szolgálja. Szentiványi József vitaöszszefoglalója után elfogadott javaslatokkal kiegészítve, két tartózkodás mellett elfogadta az MSZMP Pécs Városi Bizottságának programjáról az állásfoglalást. Ám még ezt megelőzően is volt egy szavazás, mivel öt felszólaló indítványozta, hogy legyen megyei pártértekezlet is. A pécsi pártértekezlet azonban óriási többséggel, 304-87 aránybann, 13 tartózkodás mellett —, dr. Dányi Pál indoklásával azonosulva — úgy foglalt állást, hogy nem tartja szükségesnek megyei pártértekezlet összehívását. Ezt követően az eredeti elhatározás szerint, zárt üléssel folytatódott volna a pártértekezlet tanácskozása, a jelölőbizottság javaslatainak előterjesztésekor, ám módosító indítványra, a túlnyomó többségi 404-ből 381 szavazattal úgy döntött, hogy a pártértekezlet továbbra is teljes sajtónyilvánosság mellett folytatja munkáját. Először az első titkárt választotta meg a pécsi pártértekezlet. Az első fordulóban egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget. Dr. Horváth Gyula, dr. Koltai Dénes, és dr. Varga Jenő egyenként kevesebb szavazatot kapott, mint a voksok 50 százaléka. Mivel a második szavazási fordulóban az érvényes 377 szavazatból dr. Koltai Dénes 224-et ért el, így tegnaptól ő az MSZMP Pécs Városi Bizottságának új első titkára. A pécsi pártértekezlet lapzárta (éjjel fél 12) után választotta meg a három városi titkárt és a pártbizottságot. Dunai Imre Dr. Koltai Dénes, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának új első titkára Szavaznak a pártértekezlet küldöttei. A képen előtérben: balról dr. Dányi Pál és Aczél György Újév napján is megjelenik a VDN Arra vállalkoztunk, hogy 1989. január 1-jén is megjelentetjük a Vasárnapi Dunántúli Naplót Somogy, Tolna, Zala megyék városaiban, Baján, és természetesen azokon a baranyai településeken, ahol eddig is vásárolni lehetett. Csak remélhetjük, hogy az óesztendő búcsúztatása után olvasóink, az újságárusok, az újságot árusító vendéglősök a felemelt áru VDN-t is a szokásos érdeklődéssel fogadják, árusítják. Reményeinket élteti, hogy féltucatnyi szenzációt, tucatnyi érdekes írást ajánlunk (a december 26-i VDN-ben már címeketis közlünk). Az év első VDN-jének vásárlói között egy olvasónk biztosan nyertes lesz. Egy megkéselt, megkésett újévi malac nyertese. Lapunkban ugyanis „Pályázat egy malacért" címmel szelvényt közlünk. Aki ezt kivágja és január 7-ig visszaküldi szerkesztőségünk címére, sültmalac sorsoláson vesz részt. A sültmalacot január 9-én, a következő VDN megjelenésével egyidőben a lakására szállítjuk, átadjuk a nyerteseknek. Szegény árva Holdacska Szombat kora este két év körüli kisfiú tipegett anyukája mellett a pécsi Káptalan utcában. — Ugye, van papája a Holdnak? — Nincs. — Mamája? — Az sincs! A Hold egész „családfáját" végigkérdezte, közben mutogatott az aranylón ragyogó égitestre. A kezét fogó anya kezdetben finoman válaszolt, később csodálkozott, végül ingerültté vált. Előttük ballagtam. Bennem kavargott egy telefonon panaszkodó munkásférfi kijelentése: „Az emberek nem törődnek egymással. A bányászok sem, hiszen egyiknek sem jutott eszébe, hogy pár percet adózzanak — főhajtással — a Lencse-hegyi áldozatok emlékének. Mindinkább hiányzik az együttérzés, a nemes szokás, de követelőzni mindenki tud.” A telefonáló elfúló hangon ismételte a magáét. Ismét a mögöttem tipegő kicsire figyeltem. Szomorkásán annyit hebegett: „Szegény árva Holdacska!” Az ég zöldes, kicsit pirosas fényt árasztott, nemrég bukott le a Nap. Néhány csillag már feljött. Hangosan akartam mondani: A Holdnak azért vannak testvérei — a csillagok . . . Cs. J. A folyosón az első beszélgetőpartnerre a városi pártértekezlet startja előtt akadtam, s szerinte mindjárt a megnyitó után föl fog állni valaki és bejelenti: az előkészítettség híján van, napoljuk el az egészet. Aztán kacsintott, jelezve, mikor süssön el az ember egy lazító mondatot, mint most. A feszült ügyrendi vita után ugyanő: „Végre egy kis demokrácia ... Vagy nem így gondolod?” Aztán Mosgai Miklós tanárember félrevont: „Lehet, hogy jelentkezem, hozzászólok. Egy mondatban: ma, éppen a jövő érdekében legfontosabb a pedagógus és a gyerek érdekvédelem ...” Többen visszaigazolták: a felszólalások nehezen, vontatottan haladnak. Pintér József, a JPTE adjunktusa így vélekedett: „Ma egészen más a hangvétel, mint mondjuk 1-2 éve. Akkor, alig tudtam végigülni. De azért jólenne már elérni, hogy ki-ki akkor szólaljon föl, ha van mondanivalója. Még mindig sok az üres szócséplés." Amikor Rákos Jánossal beszélgettem, még messzinek tűnt a választás; nem tudjuk, mennyi voksot kap, újraválasztják-e? Hogy érzi magát? — Komolyan mondom: érezni és látni kell, hogy igen erősen megizmosodott a megújulást kívánó erők köre, megingott a régiek iránti bizalom. De, vélem, nemcsak az emberekben volt a hiba, hanem abban a struktúrában, amiben dolgoztak. Ha alulmaradok sem tekintem magam bukott embernek. Még este beszélgettem 16 éves lányommal. Azt mondtam neki: nézd, a mai világunk aktív, vállalkozó szellemű embereket keres. Tudom, hogy szeretek dolgozni, s vagy itt, vagy másutt, szükség van rám is. Dányi Pál szintén személyes hangot, véleményt nem titkolva mondta: „Az a legroszszabb, ha egy-egy vezetőt csak azért mert vezető, bárhogyan is, de kikezdenek. Ha a nem kellő ismeret bizalmatlansággal párosul. Ki fejti meg: hol az a határ, amit még türelemmel elviselhet a közéletiséget vállaló, s hol az, amikor azt mondja, már nem bírom, félreállok! Az igaztalan kritika mérgez.” A folyosón sétáló újságíró vak lett volna, ha nem veszi észre, különböző erők küzdelme is folyik, akit jelöltünkkit választjuk csatában. A többes jelölés — amely felől már dél körül nem volt kétség — erköcsi teherként nehezedett a küldöttekre, a jelöltekre egyaránt. Koltai Dénessel erről váltottam szót. Szerinte másképpen közelítsük ezt; a jelölés valahol bizalmat, az eddigi munka elismerését jelenti. Tehát megtiszteltetés, amely - ha marad is a jelölt a régi posztján - további erőt, hitet adhat. Deák László, a szénbányák újonnan megválasztott titkára a város és a bánya kapcsolatára - kapcsolatnélküliségére reflektált. Nemcsak itt és ma, ezen a pártértekezleten merült föl a kérdés, feszegették ezt a szénbányák pártértekezletén, téma ez Komlón, Nagymányokon is. „A párttagok szerintem nem egy műszakban párttagok - mondotta. - Én úgy gondolom, hogy mind a munkahelyi, mind a lakóterületi mozgalmi életben ott a helyük. Eltörkélt szándékom, hogy a két új vezetés le kell hogy üljön, meg kell hogy keresse az együttműködés területeit. El tudok képzelni közös pártbizottsági üléseket, közös vb-üléseket, közös feladattervet." Nagy Károly nyugdíjas alapszervezeti titkár szerint nem kell félni az idősebbektől: a megújulásban, az előrelépésben ők is érdekeltek. A múlt miatti érzékenység pedig érthető. Később még szerettem volna beszélni vele, de sokan voltunk a folyosón. Akadt, akinek megveregették a vállát, akadt akit elkerültek ... Az MTI-ben dolgozó kollégám, dr. Iglói Zoltán véleményére többnyire adok, s a második etap előtt már én is láttam: „Szerintem már mindenki a választást várja, a megújulást hozó új embereket ...” Más még messzebbre ment: a dolgok már az előkészítés folyamán eldőltek, a mai nap lényege már nem a helyi kibontakozási program továbbgondolására, hanem a program megvalósítóinak kiválasztására hivatott. S talán ez sem kevés . .. Kozma Ferenc Erről beszélgettem a folyosón...