Dunántúli Napló, 1989. július (46. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-01 / 179. szám
m*. július t., stontbat . DimQnttiTt nmrtö Legyen közös a döntés, hogy mit akarunk Baranyában A kongresszusra és megyei pártértekezletre készülve az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága vitaanyagként elfogadta a párt törekvéseire, illetőleg a pártélet feladataira vonatkozó programtervezetet, s egyben az egész tagság elé bocsátotta vitára. A „Mit akarunk Baranyában?” című vitaanyag elmúlt szombati lapszámunkban teljes terjedelmében megjelent. A szándékok részletes kifejtése ellenére is a vitaanyag több pontja szűkebb-tágabb értelmezésekre is lehetőséget ad. Éppen ez is volt célja: csapjanak ösze különböző értelmezések, méressenek meg a tagság körében, hogy melyik talál inkább helyeslésre. Ehhez képest sem indokolatlan az a kíváncsiság, hogy a tervezet egyes kulcskérdéseit, fogalmait hogyan értelmezi bővebben maga a vitaanyagot kidolgozó szerkesztőbizottság. Erről kérdeztük Szirtes Gábort, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkárát, a szerkesztőbizottság vezetőjét, aki úgy vállalkozott a válaszadásra, hogy elöljáróban hangsúlyozta: nem testületi álláspontot, nem a szerkesztőbizottság egyeztetett közös nézeteit, hanem személyes véleményét fűzi a vitaanyagból kiragadott kérdésekhez. — Milyen kiindulópontja volt a szerkesztőbizottságnak a vitaanyag összeállításából? !— Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni: szerkesztőbizottságunk tisztában volt azzal, hogy ma állásfoglalások, deklarációik, programok dömping jét éljük, s olyan körülményekközepette, amikor ezekben igen sok a hasonló ténymegállapítás és törekvés. Természetesnek tekinthető, hogy az ország, a megye társadalmi, gazdasági, politikai helyzetéről sok szempontból azonos értékelések születnek, s a kiútkeresés megoldásai is a mozgástér szűkössége miatt nagyon hasonlók. Kiindulópontunk nem lehetett más, mint a megye helyzete, lakosságának feszültségeiktől terhes, érzelmekkel, indulatokkal telített közhangulata és a párt állapotára jellemző folyamatok: a múlttal, a jelennel és a jövővel összefog 9® kérdésekben mutatkozó eltérő megítélések, az MSZMP-t a múlt örökségeként érintő terhek és felelősségérzete a jövőért. ’— Milyen előzetes véleményekre támaszkodhatott a szerkesztőbizottság? — Építkezett a bizottság az elmúlt időszak politikai munkájának tapasztalataiból, az információs jelentésekben foglalt következtetéseikből, a pártbizottság tagjainak javaslataiból. Mindezek összegzését kíséreltük meg abban a reményben, hogy a vitaanyag újabb észrevételeket, véleményeket, javaslatokat hoz felszínre, amelyek kiegészítik, javítják a pártértekezlet előkészítését és az azt követő időszak rövid távú politikai feladatainak öszszegzését. A vitaanyag két fő részre oszlik: a társadalmi, gazdasági gondok, feszültségek megoldását célló törekvésekre és a pártlét feladataira. Tekintve, hogy a vitaanyag az MSZMP megyei választási programjának is feltehetően alapján képen, talán célszerűbb lett volna a két témát külön programban tárgyalni. A serkesztőbizottságot más célszerűségi szempontok váriráltak? — Valóban a vitaanyagot az MSZMP választási programjához való hozzájárulásnak is tekinthetjük. Szerkesztőbizottságunk úgy foglalt állást — s ezzel a megyei pártbizottság is egyetértett —, hogy az MSZMP társadalmi, gazdasági, polirtitt°i kérdésekben vallott nézetei és törekvései elválaszthatatlanok az MSZMP-nek, mint pártnak a szervezeti, működési korszerűsítésétől. A párt működésének új alapokra helyezése előfeltétele annak, hogy a plurális politikai színtér feltételei által diktált új szerepfelfogásnak az MSZMP eredményesen eleget tegyen. A gazdaságban, a szociálpolitikában, a közművelődésben és a különböző társadalmi rétegekhez, csoportokhoz való viszonyunkban megfogalmazott legfontosabbnak ítélt törekvéseink megvalósítása eszközének előfeltételének tekinthetők a pártélet vonatkozásában megjelölt feladatok. Az MSZMP tagsága meglehetősen heterogén a politikai műveltség, illetőleg a megszerzett ismeretek gyökerei tekintetében is. Sokak számára bizonyára értelmezési gondokkal, kételyekkel jár a vitaanyagban szereplő néhány új meghatározás. A pártélet feladatainál mindjárt kulcsmondatoknak is tekinthető az első kettő. Mi érthető a marxista alapokon állás és a nem ideológiai pártjelleg egymás utáni megjelölésén? — A párttal kapcsolatos gondolkodást több szempontból is új alapokra kell helyeznünk. Mindazon jelentős változást, amelyen az MSZMP- nek keresztül kell mennie, nyugodtan nevezhetjük a párt modellváltásának. Ebbe a körbe tartozik a programtervezetnek az a megállapítása, hogy nem ideológiai jellegű, hanem politikai, mozgalmi párt létrehozását, formálását tartjuk szükségesnek Baranyában is.. Továbbá, hogy marxista alapokon álló, ám az osztályszempontokat meghaladó módon működő reformpárt létrehozása az egyik célkitűzésünk. A marxista alapon állás és a párt egész működésében az ideológiai jelleg háttérbe szorulása megítélésem szerint nem ellentmondás, hanem a megváltozott viszonyokhoz való elengedhetetlen alkalmazkodás. Az ideológiai jelleg a múltban túlsúlyos volt a párt működésében. Döntéseinek jelentős hányadát örökérvényűnek hitt tételek és dogmák határozták meg, s ezek rátelepedtek a gondolkodásunkra is. Ez az állapot szerintem a marxizmustól idegen. Ilyen értelemben a valós marxi gondolatokhoz, alapokhoz való visszatérés a párt működése ideológiai jellegének meghaladása, hiszen a marxizmushoz a mindenkori változó társadalmi, politikai körülményekhez való alkalmazkodás követelménye is hozzátartozik. Ha pedig az MSZMP a politikai versenyhelyzetben eredményesen kíván helytállni, akkor mozgalmi, politikai jellegű pártként kell működnie, s nem pedig ideológiai jelleggel. Az MSZMP programjaiban ezidáig mindig hangsúlyt kapott a párt osztályjellege. Ebben a vitaanyagban pedig éppen ellenkezőleg: nagy következetességgel kerüli a „munkásosztály", a „munkásság" kifejezést. — A vitaanyag az MSZMP cselekvési programjában megfogalmazottakat követve felveti azt a gondolatot, hogy a pártnak a hagyományos osztályszempontokat meghaladó módon kellene működnie. A pártnak is figyelemmel kell lennie társadalmunk szociális réteg tagoltságában végbement változásaikra. A magyar társadalom már hosszabb ideje nem írható le ezzel a hagyományos képlettel: munkásosztály, parasztság, értelmiség és alkalmazotti réteg. Társadalmunk ennél sokkal gazdagabban strukturált: számos új rétegképző tényező jelent meg benne az elmúlt évtizedekben. Ezt a rétegződést egy korszerűen működő politikai pártnak figyelembe kell vennie. Az MSZMP esetében mindez az osztálykorlátoktól való megszabadulást jelenti, s ezzel egyidejűleg az egyetemes emberi értékek vállozását, annak minden gyakorlati konzekvenciájával együtt. Egy modern politikai párt nem a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye alapján közelíti meg tagságát, hanem mindenekelőtt lényeges politikai és egyéb értékek vállalása, előnyben részesítése és ezeket kifejező feladatok, célok programjellegű megfogalmazása útján. Ezekhez a programokhoz való viszony dönti el elsődlegesen a párthoz való tartozást. Mint ahogy a vitaanyag is megfogalmazza: az MSZMP arra törekszik, hogy a munkájukból élők pártja, a társadalom alkotó erőinek pártja legyen. Vállalni kívánja azok képviseletét, akiknek érdeke a társadalomban, gazdaságban, politikai életben megvalósítandó széleskörű változás, akik saját munkaterületükön és politikai közéletben ezen változásoknak hívei és aktív támogatói. A vitaanyag’ az osztályszempontok meghaladását tűzi ki célul, ugyanakkor az osztályok, rétegek hagyományos kategóriái közül egyedül az értelmiséget szerepelteti nevesítvé nek a társadalmi, gazdasági, politikai döntések megalapozásában. Szakítani kell azzal a korábbi hibás gyakorlattal, amely csak kérte, igényelte a tudomány véleményét, de a döntéseknél mégis figyelmenkívül hagyta, s ugyanakkor napi politikai érdekekből megsértette, megkérdőjelezte a tudomány autonómiáját. — Hogy a demokratikus centralizmus nem szerepel a vitaanyag szövegében, egyenértékű-e, nemcsak eddigi gyakorlatának, de elvének elvetésével is? — A demokratikus centralizmus hiánya újfajta gondolkodásmódot tükröz. A párt új szervezeti és működési szabályzatának megjelent tervezetében sem szerepel. A demokratikus centralizmus a múltban nagyobbrészt bürokratikus centralizmusként funkcionált, jobbára gátolta a párttagság demokratikus akaratérvényesítését. A formálódó új pártben az önkéntesség, a párton belüli véleménynyilvánítás joga, beleértve a kisebbségi vélemény fenntartásának jogát, a párttagok lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartása, a párt tevékenységének nyilvánossága, s nem utolsósorban a párt egész működésének demokratikus alapokra helyezése szerepelnek. Azaz a vezérlődvek egyike a demokrácia maga. A „Mit Ókorunk Baranyában" programtervezet nevesítve is vitaanyag, ugyanakkor csak a megyei pártbizottság szerepének újrafogalmazásánál tartalmaz vagylagos javaslatokat. Feltehető, hogy nemcsak ebben a kérdésben vár véleményeket, javaslatokat a szerkesztőbizottság. Ön szerint az eddig említetteken kívül melyek lehetnek még a leginkább vitatott kérdések? — Szerintem ez azért vált szükségessé, mert az elmúlt évtizedekben két társadalmi, politikai erővel, az ifjúsággal és az értelmiséggel igen kedvezőtlenül alakult az MSZMP viszonya. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem sikerült megvalósítani a meghirdetett szövetségi viszonyt, s napjainkban a kölcsönös bizalmatlanság szinte túllépett a kritikus küszöbön. Ez pedig megengedhetetlen egy olyan párt számára, amely a társadalmi, gazdasági modernizációt, a világcivilizációs tendenciáikhoz való alkalmazkodást tűzte ki céljául. Egy ilyen párt számára elengedhetetlen, hogy a társadalom magasan kvalifikált rétegeivel ne rövid távú taktikai, hanem tartós stratégiai szövetséget kössön. De ez nem csupán pártérdek, össz nemzeti érdek is, hiszen a társadalmi, gazdasági modernizáció a szakmai és általános műveltség, a tudás elismertségének, rangjának és szerepének növekedése nélkül elképzelhetetlen. Ehhez azonban a produktív és improduktív szféra hamis beállítású megkülönböztetését is helyére kellene tenni. — Ezzel a megkülönböztetéssel a fogalmakhoz tápradt félreértelmezések miatt, mint meghaladott állásponttal szakítani kell. Az úgynevezett nem termelő szféra a társadalomban, a gazdaság hatékony működtetésében ugyanolyan fontos, mint a termelő szféra. Sőt, a modern fejlett gazdaságokban a szellemi szféra és az infrastruktúra funkciója folyamatosan felértékelődik. Ehhez kapcsolódik, hogy az MSZMP- nek és a társadalomirányítás valamennyi szervezetének, intézményének alapvetően meg kell változtatnia a tudományhoz való viszonyát is. Erősödnie kell a tudomány szerepé- Nehéz megjósolni. Sok minden lehet még az említetteken kívül. Szinte bizonyosra veszem például, hogy a tulajdon reformja és a piac hoszszabb távú szemléletet magában foglaló kiterjesztése a viták egyik középponti kérdése lesz, hiszen ezeknél a témáknál a hétköznapok számos gyakorlati fejleményének elméleti tisztázása még hiányzik. Ami a kérdés első részét illeti: ez a tervezet minden pontjában valóban vitaanyag. Az a megyei pártbizottság szándéka, hogy a megye párttagsága döntsön abban: melyek azok a kérdések, törekvések, amelyek Baranyában a megyei pártértekezlet, illetve az MSZMP választási programjának alapját képezzék? Azt szeretnénk, ha júliusban és augusztusban minél több pártszervezet és testület vitatná meg tervezetünket. Kívánatosnak tartjuk, hogy az érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetek, szakmai egyesületek, a tudományos élet képviselői is véleményt mondjanak a tervezetben foglalt elképzelésekről. Továbbá azt is szeretnénk, ha minél több MSZMP-tag és pártonkívüli nyilvánítana róla véleményt. A szerkesztőbizottság feladata, hogy a vitát figyelemmel kísérje, s annak szellemében a tervezetet folyamatosan karbantartsa. Legyen közös a gondolkodás, együttes a döntés abban, hogy e válságjegyekkel terhes helyzetben, ebben a rendkívülszűk mozgástérben milyen lépéseket kell megtennünk Baranya megyében ahhoz, hogy valamenynyi lakos számára érzékelhető kedvező változások szülessenek! Dunai Imre Vitákkal a változásokért 3 26. Hét Új mozgalom Ma minden politizálást fölvállaló párt és mozgalom egy dologban egységes: rendkívül komolyan hiszi, hogy programja, platformja, a köré csoportosuló emberek valamiféleképpen nemes célokat szolgálnak. Más-másmegközelítésből, de ugyanazt: emberarcú társadalmat. Hogy milyen legyen? Milyen úton és miképpen vezérelt folyamatok visznek a célhoz? Ebben van eltérés, olykor alapvető másság. A közelmúltban már hírt adtunk lapunkban egy, ma még embrióéletű mozgalomról, melynek hivatalos zászlóbontása a megyében keringő invitáló levelekből kiolvasva július 8-án Budapesten lesz. Nevében önmagát a Demokratikus Magyarországért Mozgalomnak nevezi, s 23 tagú előkészítő bizottságában megtalálható államminiszter, egyetemi tanár, színművész, filozófus, országgyűlési képviselő, szociológus, üzemigazgató és termelőszövetkezeti elnök. Köztük immáron nevesítve: Pozsgay Imre, Horváth István, Bihari Mihály, Törődik Mari, Kása Ferenc, Gazsó Ferenc, vagy éppen szomszéd megyénk tanácselnöke, Gyenesei István. Felhívásában egyértelműen fogalmaz: azokat szeretnék tömöríteni soraikban pártállásra való tekintet nélkül, akik a nemzeti felemelkedés, a demokratikus szocializmus értékeit az európai progresszióval egyesítve elutasítják a diktatórikus szocializmust, s tenni készek az új társadalmi modell érdekében. Akik hiszik, hogy nemzeti önbecsülésünk alapja a magyar nép szorgalma, áldozatkészsége és tehetsége, mellyel élni és nem visszaélni kell. Akik hirdetni és szolgálni kívánják a nemzeti összefogást az emberhez méltó társadalom megteremtéséért. A mozgalom nem szemlélője, hanem a folyamatok aktív alakítója kíván lenni. Szervezve helyi és országos politikai fórumokat, fölvállalva viták és akciók szervezését. Nem szétforgácsolva, hanem éppen egyesítve a társadalom progresszív erőit, figyelmeztet: egységben kell fellépni a diktatúrát, a leszámolást és boszszúállást kívánókkal szem- , ■ben, az egyre gyakoribb, szélsőséges megnyilvánulások ellen. A héten Pécsett megalakult a Demokratikus Magyarországért Mozgalom „intéző bizottsága"; alig harminc értelmiségi, különböző területeken dolgozó emberek vállalták föl a szervező munkadandárját. S vállalták föl, hogy az országos zászlóbontást követően nyíltan színre lépve segíteni fogják a türelemre alapozott nemzeti párbeszédet, egyenrangú együttműködést kínálva minden politikai pártnak és mozgalomnak, minden polgárnak, aki a békés átmenet híve. Minderről majd lapunkban hírt adunk, előre is örömmel üdvözölve e sajátos, a politikai erkölcs zsinórmértékeként értékelhető mozgalmat annak szándékait. Várva e csatlakozásokhoz hívó szavakat, remélve, ki-ki megérti — és nem félreérti — a szándékot, s e szerint adja a nevét a Demokratikus Magyarországért Mozgalomhoz-pártszempontok diktálta elfogultság nélkül. Mert ez lehet a dolgok lényege. Arcok, előadások a nyári egyetem harmadik napján A jelen iskolájának már ma változnia kell Milyen lesz a jövő iskolája? Nincs ennél kedélyt borzolón ostobább szónoki kérdés, éppen mert a társadalom jövőjére figyelünk. Azért nincs, mert a kérdésnek nem a jövő ködére, a halogató és gyógyító időre, hanem a jelenre kell vonatkoznia. A jelen pedagógiájának, a hazai oktatáspolitikának a megváltoztatására. Természetesen nem kevés az sem, ha a változtatás szándéka, lehetőségének szubjektív, emberi garanciái is sokasodóban vannak — s ennek a már a fejekben zajló folyamatnak az állomását üdvözölhetjük a Pécsi Pedagógiai Nyári Egyetem létrehívásában, amely első ízben nyitotta meg kapuit a mecsekalji városban még a hét közepén. A nyári egyetemnek nem az a célja, hogy bizonyos oktatáspolitikai kérdésekben állást foglaljon, de nem mindegy, hogy a pedagógusok a „kiegyenesített kaszákon” túl harcba tudnak-e indulni a saját fegyvereikkel is- mondta Horváth Attila, az OPI főmunkatársa. Most rövidesen az elméletet a gyakorlati tevékenység, a műhelymunka váltja fel, ahol a szakemberek és a leendő tanárok kisebb csoportokra osztva, módszertani technikákat sajátítanak el. Már a délelőtt első előadása ízelítőt adott abból, miért és hogyan kell hátat fordítani a paternalista, tekintélyelvű iskolák megkövesedett módszereinek. A Nagy- Britanniából érkezett Diane Montgomery éppen egy átlaglétszámú, képességeiket tekintve is egy átlagos „szórásképű'' osztály példáján bizonyította, hogy ma még a pedagógia napi gyakorlatában alig van lehetőségük a gyerekeknek, hogy a kitűzött pedagógiai célokkal szabadon, öntudatlanul is aktivitásra serkentve azonosulni tudjanak. A Walesben tanító, nevelésfilozófiávalis foglalkozó D. Best tegnapi előadásán elhangzott hasonlatát ma is visszahallottam. Tegnap a kreativitásról, a tehetségről szóló előadásán mondta: „a repülő galamb gondolhatja, hogy légüres térben repülhetne igazán szabadon" - csakhogy így repülni nyilvánvalóan képtelenség. Azaz a tehetséghez a tehetséget a másságot körülvevő ellenállás is, az ezzel szemben kifejtett erő is hozzátartozik. Természetesen korántsem mindegy, hogy milyen mértékű ez az ellenállás. Kérésünkre elmondta, Angliában Teacher asszonnyal szembeni kritikák egyik gyújtópontja éppen az, hogy egy egyre nyitottabbá, humánusabbá váló oktatási módszerekkel szemben a tradicionális, engedelmességre építő oktatási metódus híve. Bóka Róbert