Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. január 2., nerdo aj Dunántúli napló A Bates-módszeres látásjavítás fájdalommentes Elsőként saját magát szoktatta le a szemüvegről a budapesti dr. Balázsovits Ágnes szemész szakorvos. A Batesmódszer alkalmazása előtt olvasáshoz a jobb szemére plusz hármas, a balra plusz másfeles lencséjű szemüveget használt. Kitartó gyakorlással eljutott oda, hogy már szemüveg nélkül operált! Akkori kollégái - mindez 1986-ban történt — az egyik fővárosi kórházban rossz szemmel nézték gyógymódját. Hogy miért? Ami nem kés vagy nem gyógyszer, az csak sarlatánság lehet, ők ezt vallják — jelentette ki telefonbeszélgetésünkkor dr. Balázsovits Ágnes. - Én a szelídebb gyógymódot kerestem. És megtaláltam. A Bates-módszer működését azáltal értettem meg igazán, ahogy magamat gyógyítottam. Máson nem is próbáltam volna ki. Ráadásul így jutottam a legnagyobb bizonyítékhoz, a tapasztaláshoz. A szemészorvosnő több hónapot Amerikában töltött. Ez év közepi hazatérésétől vezet látásjavító tanfolyamokat a Bioenergetic Kft. szervezésében Budapesten, illetve felkérésre vidéken, így példáulPécsett is volt már két csoportja (a Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Központ közreműködésével). A módszer teljesen fájdalommentes - ugyanakkor pár hónap alatt biztos javulás érhető el vele (amennyiben a megtanult gyakorlatokat a páciens kitartóan végzi!). Néhány gyakorlat példaként: napoztatás vagy 150-es izzó használata - becsukott szemmel jobbra-balra forgatott fej, arra figyelve hogyan vonul a fénysugár; tenyerezés - 5—10—15 percre ellazítva a szemet, tenyérrel biztosítva a sötétséget, a doktornő szép kifejezésével élve a fekete fényt; lengetések - a test mozog, ugyanakkor úgy látni, hogy a tárgyak mozdulnak el; pislogás — a merev nézés megszüntetése; emlékképfelidézés tenyerezés közben. S hogy mindez mire jó? Bates, a század első évtizedeiben praktizált Amerikában. Módszerének alapötlete -hosszas kutatómunkával jött rá ! -, hogy a fénytörési hibák kialakulásában a szemlizomgörcsök isrészt vesznek! A Bates-gyakorlatokkal ezeket a görcsöket oldják fájdalom nélkül. Bates még arra is rájött, hogy a látásnak csupán az egytizede keletkezik a szem által - a kilenctizedet az idegrendszer produkálja, ezért ennek a karbantartás is fontos! Amikor Balázsovits Ágnes doktornőt - aki már több mint száz szemüveges, rosszul látó emberrel foglalkozott a Bates-tanfolyamokon - legnagyobb sikeréről kérdezem egybudapesti hölgyről szól, aki plusz öt dioptriás szemüveget hordott, most viszont szabadon kiolvas és messzire is lát - szeptemberben vett részt egy kéthetes kurzuson! (E témáról, a Bates-módszerről a közelmúltban magyarul is megjelent két könyv, az egyik szerzője Harry Benjamin, címe: Tökéletes látás, a szemüveg nélkül, a másikat, a Dobd el a szemüvegedet! cíiműt Ralp J. MacFadyen írta.) L. Cs. K. Tökéletes látás - szemüveg nélkül A szemész szakorvos első győzelme: saját magán segített Feleslegessé vált segédeszköz? Fotó: Proksze László Karácsonykor egy ország nézte négy napon át Zeffirelli A Názáreti Jézus című csodálatos, négyrészes filmjét. Van egy pécsi család, ők egészen más szemmel nézték, mint bárki más az országban. A család egyik tagja - ma már friss diplomás orvos - ugyanis gyerekként majdnem a film egyik szereplője lett. Dr. Somody András 12 éves volt akkor és Tunéziában élt a szüleivel. Dr. Somody László pécsi orvos a tunéziai Sousse város kórházában dolgozott akkor. A filmnek ez a város is forgatási helyszíne volt, az itteni régi vár fala előtt álltak a keresztek. A legtöbb jelenetet azonban Monastirban forgatták, ami csupán pár kilométer Soussetól, így amikor ez a hatalmas filmes csapat odaköltözött, dr. Somody László lett a stáb orvosa. A történetet az édesanya kezdi mesélni, aki szintén orvos, gyermekszemész. - A férjemnek gyakran kellett a forgatás helyszínén tartózkodni, és természetesen nagyon jól összeismerkedett Zeffirellivel. Én a három gyereket, akik akkor még eléggé kicsik voltak, nem nagyon akartam odavinni, hiszen hihetetlen embertömeg fordult meg ott akkor. Egy részük a hatalmas statisztéria volt, de rengeteg kíváncsiskodó turista is érkezett a világ minden tájáról. Egyik este mégis elmentünk mindannyian, és a férjem bemutatott minket Zeffirellinek. Az, amikor ránézett középső gyermekünkre, Andrásra, heves gesztikulálások közepette felkiáltott: Egek! Hol dugdosták eddig ezt a gyereket? Én két hétig kerestem az egész országban a megfelelő gyermek Jézust és itt van! Leállította a forgatást. A Heródest játszó színész is odajött. Zeffirelli mondta Andrásnak, csináld ezt, csináld azt, ő meg elfogulatlanul, a legnagyobb természetességgel forgott és állt be a kért pózokba. Később is többször mondta a rendező: milyen hihetetlen, hogy próba nélkül mindent azonnal úgy csinál, ahogy kell. — Gyerekfejjel megsejtettem, hogy milyen nagy egyéniség ez az ember, és milyen jelentőségű dologba csöppentem bele - kapcsolódik a történethez dr. Somody András. (Bár az édesanya elmondta, hogy először tiltakozott a szereplés ellen.) Másnap ugyanis beöltöztettek Jézus ruhájába. — Az egyik széken engem maszkíroztak, melllettem Robert Powellt, a felnőtt Jézust játszó színészt. Tulajdonképpen a gyermek Jézussal forgatott része a filmnek már kész volt, de Zeffirelli mindenáron meg akarta csinálni velem is. Végig kellett játszanom nekem is a jeleneteket. Sajnos túl késő volt már, mire engem „felfedeztek” — nevet András —, mert az ehhez szükséges szereplők egy része már eltávozott, így az a színésznő is, aki Máriát játszotta, már Amerikában forgatott egy másik filmben. Ugyanis a jelenetek filmezése nem a történések sorrendjében zajlott, így Máriával az összes jelenetet a forgatás első harmadában felvették. — Zeffirelli ennek ellenére megpróbálta visszahívni erre az egy jelenetre, de közbejött Visconti halála és temetése, ami egy hétre elhívta a forgatásokról, így, mivel már egyébként is nagy időcsúszásban és költségtúllépésben voltak, és akik fizették a filmet, nem engedték meg neki. Akkor azt mondta, legyek a gyermekkeresztelő Szent János, de mivel semmilyen utalást nem találtak erre a Bibliában, így elvetették. Úgy emlékszem rá, hogy mindig, mindenütt ott volt, a forgatások kezdése előtt felmászott minden kameraállásra ellenőrizni a beállításokat. Mindig zárt fekete ruhában járt, nekem olyan volt, mint egy lelkész. Egész nap egy nagy termosz lógott a nyakában, amiben kávé volt. Azt hiszem, engem megkedvelt, mert később is, ha meglátott, odahívott magához, mondta gyere, kis ungarese. Zeffirelli rendkívüli alapossággal, hihetetlen energiával törekedett a legjobb megoldásokra - folytatja a történetet az apa. A jeleneteket elképzelése szerint előre lerajzolta. Minden jelenetet ötször játszottak végig, és dupla kamerákkal vették fel. A filmeket azonnal repülővel elvitték Londonba, ott hívták elő, két nap múlva érkezett vissza, és a tíz felvételből választotta ki a legjobbat. Ott voltam például, amikor azt a jelenetet forgatták, ahogyan Jézus töviskoszorúval a fején Pilátus elé megy. Ez másfél napos kemény munka volt, és a filmben — megmértem — 8 másodperc. Azt az egy pillanatot, ahogy a keresztre feszített Jézus feje lehanyatlik, tizenötször ismételték meg. Fantasztikus volt az a monastiri vár mellé műgyantából épített díszletvár (a monastiri vár a korabeli rajzok alapján nagyon hasonlít a jeruzsálemihez, Zeffirelli ezért választotta ezt a helyszínt), amit évekig még felhasználtak más filmek forgatásához is. Itt forgatták például pár év múlva a Lator című filmet. Életre szóló élmény volt ez számunkra, hiszen megismerkedtünk Anthony Quinnel, Lawrence Olivierrel, Claudia Cordindleval. A fiunkat csak kis Jézusnak szólították . . . Sorok Zsuzsa it názáreti Jézus Zeffirelli felfedezettje Majdnem pécsi fiú lett a gyermek-Jézus a filmben Somody András mint gyermek Jézus 3 Vendégrendező: Koreából? A Pécsi Nemzeti Színház igazgatójának előadása Lengyel György, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója nemrég érkezett haza Dél- Koreából, ahova Jeong-Ok Kim író, film- és színházi rendező meghívására érkezett, hogy színésznövendékeknek workshopot, egyhetes intenzív kurzust tartson. A kapcsolat az ITI, a Nemzetközi Színházi Intézet révén szerveződött, ugyanis mindketten tagjai a szervezet nemzetközi vezetőségének. Kim úr már egy évvel ezelőtt járt Magyarországon, és a tervek szerint a pécsi közönségnek is lesz alkalma megismerkedni vele, mert Lengyel György egy rituális színházi előadás rendezésére hívta őt Pécsre. — Jövő februárra terveznénk a bemutatót. Valami egészen fantasztikus élmény a koreai színjátszás, és amit Jeong-Ok Kim rendezésében láttam (Lorca: Vérnász) különös világot tár fel. — Gondolom, ön legalább ilyen különös világot képviselt a koreai színésznövendékek számára. — Bizonyára, hiszen egészen más az ő kiindulási pontjuk a színjátszással kapcsolatban, sokkal nyitottabbak. A mi pszichologizáló színházunk teljesen ismeretlen számukra, az övék inkább költészetcentrikus, amelyben alapvetően jelen vannak az életet szervező rítusok, a természetközelség, az élet-halál kérdése, ez természetesen az ősi kultúrából táplálkozik. Csodálatos folklorisztikus háttere van mindennek. A japán vagy kínai színjátszásban a mozgás, zene, tánc egysége fantasztikus totalitásban van jelen úgy, hogy minden elem jelentéssel bír. Abban a pillanatban viszont, ha kijönnek a saját világukból, és ún. európai színházat akarnak csinálni , elvesztik varázsukat, mert másolnak. Sajnos, kevés a tradicionális színházuk, a törekvésük az, hogy a két dolgot ötvözzék, így vannak ezzel a hallgatók is. Tisztelik és tudják a hagyományos színházat, de a modern felé hajlanak. — Mi volt a workshop témája, mit lehetett egy hét alatt végezni? — Nagyon kevés volt az idő, de minden perc fantasztikus élményekkel gazdagított. Csehov-d tárnákból állítattam be jeleneteket, beszéltem Csehovról, aki egyáltalán nem volt ismeretlen számukra, és nemcsak Csehov, hanem a világirodalom szerzői csodálatos kiadványokban állnak rendelkezésükre. Érdekes volt a kommunikációnk, és nem csupán nyelvi szempontból. Rá kellett jönnöm, hogy az instrukciókat ne az itthon szokott pszichológiai ráhatással adjam, hanem képekben beszéljek, a vizualitásnak óriási szerepe van náluk. — Milyen Dél-Korea Nemzeti Színháza? — Gigantikus. Számunkra szinte elképzelhetetlen méretű színpaddal és kiszolgáló-helyiségekkel. És az egészet, az utolsó fillérig, az állam tartja el. — Úgy tudom, más nemzetközi kapcsolatok is vannak születőben. — Igen. A lahti színházzal vagyunk kapcsolatban, amely több lépcsőben realizálódik. Mi megyünk oda, ők jönnek ide játszani, később rendezőcsere is megvalósulhat. A Kolozsvári Nemzeti Színházzal jövő novemberre jönne létre cserekapcsolat, Eszékre pedig most megyünk decemberben, amit ők januárban viszonoznak. Lesz egy rendkívül tehetséges amerikai rendezővendégünk is a következő évadban, aki egyben a JPTE TK Angol Tanszékén lesz óraadó. Ami a külföldi kapcsolatokat illeti , kis költséggel elindulunk a nemzetközi nyitás felé. Z. M. Morzsák Amit nem írtunk meg... Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter decemberi baranyai látogatása alkalmával bányajáráson vett részt a Mecseki Ércbányászati Vállalat V. Bányüzemének 10-es szintjén. Amikor a vendégeket szállító kas elindult lefelé a föld gyomrába, Varga Mihály vezérigazgató felhívta a figyelmet a nyomáskülönbségre, és így szólt a miniszterhez : — Miniszter úr! Füldugulás ellen nyerjen többször. Bod Péter Ákos a következőt válaszolta: — Jó, ebben már amúgy is nagy gyakorlatom van. Az utóbbi időben nyelek én eleget. . . A föld alatt, a 47. csapat munkahelyén ismét megvillantotta humorát a miniszter. Amikor az egyik bányász a vállalat jövőjéről kérdezte, mondván, hogy a kollektíva hónapok óta úgy dolgozik, hogy nem tudja, vajon jövőre ugyanitt keresheti-e a kenyerét, Bod Péter Ákos így felelt: — Megértem magukat, annál is inkább, hiszen néha magam is így vagyok ezzel a kérdéssel . .. K. E.