Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-18 / 197. szám
1992. július 18., szombat . Szép magyar vers Juhász Gyula Magyar nyár 1918 Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt türkisz égnek Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma, És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz hete pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? rrt.. // T .x Toro István: Festett arca a Földnek A búgócsigákban mormoló tenger jelzi erejét, s a múlandóságot, terjeszkedik az emberi elme, akár a sivatag, előbb tapogat vaksin és sátán, majd gyűjtögetve a hangokat ábrákat rajzol, s mögé világot, és világhódítót - te akartad uram e magasságot, ott van az ember, ahová vágyott? csak csahol, akár egy kutyafalka, mert önnön törvénye kordába tartja, s gyarlóságába túl bele! nézd! ebben a tükörben egyszerre szép, és szánalmas festett arca a Földnek, nem tudván, hogy akiért forogni képes szakadatlan, már ellenére élnek. új Dunántúli napló 9 Amerikai turné előtt Pécsi Varázsfuvola a Kék tó mellett „Kék tó, tiszta tó . . .” Kacsóh Pongrác János vitézének közismert melódiája valószínűleg nem fog felcsendülni a Károly Róbert vezette Pécsi Operakórus július 20-án kezdődő öthetes amerikai turnéján, mégis eszünkbe jut a nem mindennapi út előzményeinek és céljának ismeretében. Károly Róbert, aki egy évtizede létrehozta a Pécsi Operakórust, így beszélt erről az utazásról, mielőtt repülőgépre szállt. (Ő már az amerikai zenekarral próbál, míg az együttes és a szólisták most hétfőn követi.) Az együttes mostani, amerikai körútja, melynek központi állomása a Michigan tónál található Blue Lake Fine Arts Camp, azaz a „Kék Tó Szépművészeti Tábor”, a Pécsi Operakórus megalakulásakor kitűzött célokhoz kapcsolódik. Hiszen amellett, hogy a Pécsi Nemzeti Színház Operatársulatának egy állandó és sokoldalú feladatok ellátására is képes „kórushátterét” biztosítsuk, azt is feladatunknak tekintettük, hogy amennyire csak lehetséges, a nemzetközi zenei élettel is megismertessük a magyar operamuzsikát, operajátszást, és elvigyük a Pécsi Nemzeti Színház hírét a nagyvilágba. Angliai és németországi vendégszerepléseink után ez a mostani, Egyesült Államok-beli kétségtelenül az eddigi legnagyobb szabású vállalkozásunk. A közvetlen előzmény a már említett Blue Lake-i tábor száztagú ifjúsági zenekarának 1990-es pécsi látogatása, amikor a Pécsi Operakórus vállalta a házigazda szerepét. Ennek viszonzásaként hívtak meg minket ebbe a „szépművészeti tábor”-ba, ahol csaknem négyezer (!) 12 és 18 év közötti amerikai fiatal foglalkozik négyszer kéthetes kurzusban a színház-, tánc- és képzőművészet valamint a zene alapjainak elmélyítésével és szintézisével. - Gondolom, ennek a szintézisnek jegyében mutatják be Mozart Varázsfuvoláját. - Pontosan, hiszen már a tavalyi, 25 éves jubileumi táborozásra is várták a „magyarok Varázsfuvoláját”, ahogy azóta is többször említették ezt a tábor életében jelentősnek számító eseményt. Ők eddig csak az „oratórium előadásig” jutottak el a művészetek szintézisében - tavaly például módomban volt Mozart Koronázási miséjét vezényelni a tanárok alkotta Fesztiválzenekar élén - idén azonban megvalósul az álom. Húros Annamária már elküldte telefaxon díszlet- és jelmezterveit, amerikai koreográfusa lesz a produkciónak. A dramaturg Huszár Klára, a rendező pedig Tasnádi Csaba lesz, aki Békés András és Lengyel György tanítványa. - A színház operatársulata igencsak megérezte az elmúlt évek nagyszínház- és „nagy"-opera nélküliségét, amit néhány énekes távozása is jelzett. Ilyen körülmények között hogyan sikerült kiállítani egy ütőképes gárdát a szólistaszerepekre? -A dolog lényegére tapintott, hiszen a társulatot tényleg érték veszteségek, amiket alkalmi és tartós vendégszereplésekkel és szerződtetésekkel pótoltunk az évadban és most is. Laczó András Taminoja, Szilágyi Béla Papagenoja és Molnár Péter Monostatosa mellett az előadás gerincét azonban most is azok a „társulathű” pécsi énekesek alkotják, akik feltétlen megérdemelték, hogy ennek a megmérettetésnek a lehetőségét megkapják, így például Sarastrót Kuncz László, az Éjkirálynőt Zalay Lidia, Paminát Váradi Marianna, Papagenát Csáky Ágnes alakítja, hogy csak néhány nevet említsek, de lesznek énekkari tag szólisták is egy „tavalyi” amerikai szopránénekesnő, aki kérte, hogy idén is szerepelhessen és végzős zeneművészeti főiskolás is. - A Varázsfuvola mellett mivel szerepelnek még az Egyesült Államokban? - Mozart remekét négyszer adjuk elő a Fritz és Gretchen Stansell vezette Blue Lake-i táborban, ezután pedig a környező amerikai kisvárosok közönségét ismertetjük meg a magyar opera klasszikusainak, Kodálynak és a szerintem külföldön méltatlanul kevéssé ismert, eddigi tapasztalataim szerint azonban kint is nagy hatást elérő Erkel Ferencnek műveivel. A hat utazó koncerthelyszín között Chicago egyik elővárosát és az egykori Johnson elnök szülővárosát, Grand Rapids-t is felkeressük majd. Emellett lehetséges, hogy bécsi szerzői estemet is megismételjük. - Ekkora vállalkozáshoz minden bizonnyal nagy feladat volt az anyagiak előteremtése ...? - Elsősorban ez játszott közre abban, hogy a tavalyra tervezett amerikai bemutatkozás idénre maradt. Annak a 27 (!) szponzornak azonban, amely a megkeresett 80 (!!) közül a mai gazdasági körülmények között is vállalni tudta utunk támogatását, csak a legnagyobb elismerés hangján mondhatok köszönetet a Pécsi Operakórus és az operajátszás jövőjét segítő döntéséért. (Csak néhány közülük: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.; Paksi Atomerőmű; Déldunántúli Gázszolgáltató Vállalat; Pécsi Dohánygyár; Baranya Megyei Sütőipari Vállalat; Pécsi Vízmű.) Kovács Attila Károly Róbert vezényel Dr. Ligeth Oszkár, nyugalmazott hadmérnök és tűzszerész, Káposztáskockán (lsd.: Budapest, Káposztásmegyer) lakott az egyik tízemeletes bérház második szintjén. Az öreg három éve veszítette el az asszonyát, akivel negyven kemény évet élt le. A harminckilencedik esztendőre sikerült eljutniuk egy másfélszobás, csupa ajtós-ablakos egyenkockába, amit lakótelepi bérleménynek mondott akkoriban a kutatási szerződés. Az asszony halála után, kb. 3 hét múlva az öreg búskomorságára, valamint mérnöki tudására tekintettel, a lakók egyhangúlag megválasztották liftkezelőnek Dr. Ligeth Oszkárt, a ny. hadmérnököt és tűzszerészt. Telitalálat volt a lakók választása, mert az öreg igazi ezermester volt. Ha a házban tönkrement valakinek a vasalója, a tévéje, vagy a rádiója, Ligeth úr mindent megbütykölt. Sőt! Ha szétment a függönykarnis, a Marcika bugócsigája, vagy a Kemenesné echte-svejci tűbefűzője, jött Dr. Ligeth, és megjavította, rendbehozta az állólámpát, a fotel lecsukló karfáját, a pévécécsövet, a Gyurka gördeszkáját, a kutya fáját, egyszóval mindent, ami romboló vagy elromlott állapotban volt. Dr. Ligeth lett a mindenes, így neki is szüksége lett mindenre, tehát ádáz gyűjtögetésbe kezdett. (Ó, szegény aszszonya, bel gyűlölte a kacatokat lencsem-bencsemet!) Dr. Ligeth végiggondolva megválasztásával kapcsolatban felröppent hírnevét és szakmai önérzetét, fizetség helyett többnyire kidobni való, rissz-rossz ketyerét, mütyürt, miegymást kért. Arra gondolt, hogy majd megbütyköli ezeket a kacatokat, és beadja a Bizományiba, vagy az alkatrészek jól lesznek valami másba, amit meg kell majd javítani. Lassan gyülekeztek a lakók kacatjai. Először csak a kamra telt meg velük: tévék, magnók, szálmentes rongydarabok, csorbult csavarhúzók, spárgák, varrógép-pedálok... A diszkont áruházak terjedésével Dr. Ligeth lakása egyre szűkebb lett a mikrosütőktől, fritőzöktől, és a különféle légkancionálóktól. Nagy számukra való tekintettel az öreg időnként viszonteladóként is működött, így a régiségekre és régebbi megbízható műszaki holmikra kezdte specializálni magányos napjait. Dr. Ligeth a lomtalanítások idején virágzott újra, mert oly szerelmes volt a halottá nyilvánított tárgyakba, mint boldogult felesége emlékébe. Ifjúságuk tombolt szívében, amikor egy biedermeier zeneszekrényt vonszolt föl a lakásába, majd fél óra múlva egy bauhaus vitrin-foszlánnyal tuszakodott a szűk bejárati ajtaján. Életének nagy áttörése egy fátyolfelhős, enyhén északi széllel tupírozott lomtalanítási napon történt. Dr. Ligeth ekkor már rutinosan járta végig a konténereket, tudta, hogy a kukákban nincs semmi, csak mellettük, azt pedig pillanatok alatt elveszik a nyafkás kegyetlen éhenkórászok. Dr. Ligeth ny .hadmérnök és tűzszerész alig egy év alat megtanulta, hogy a kidobott és mások által szemétnek nyilvánított tárgyakat, gondos és alapos (némi tárgyi műértéssel) munkával pénzzé lehet tenni. Tehát a fátyolfelhős, tavaszi reggelen hősünk cipőt talált a lakótelepes kuka mellett. - Adja ide azt a cipőt! - rikácsolt egy női hang. - Bocsánat! Drága, Asszonyom, de ezt ÉN találtam! Kérem, ne cibálja ki a kezemből! - Minek ez magának, nem látja, hogy női? - vinnyogta sírásra görbítve a száját Sereghy Izidorné, született Cwillen Zita. Dr. Ligeth fölváltva pislogott a törött sarkú női cipőre és az öregasszonyra, majd gálánsan meghajolt. - Dr. Ligeth vagyok, nyugalmazott hadmérnök és tűzszerész. Ha nem veszi tolakodásnak Asszonyom, ennek a cipőnek és a roncsra mutatott, hiányzik a fél arka. Ha nem veszi tolakodásnak nasaszszony, én értek a suszterkodáshoz is. ÍGY KEZDŐDÖTT. Özvegy Sereghynének cipője lett, Dr. Ligeth pedig egy falnak fordított sublót középső fiókjába suttyintotta volt drága asszonyának viharvert képét. Amikor a közel kétéves, közös guberálás után özvegy Sereghyné az öreghez költözött, a tízemeltes ház lakói össze-öszszemosolyogtak, a régebbi lakótársak némelyike pedig még a fejét is csóválta, hogy az öregnek elment az esze! De alapvetően a lift, amivel az öreg meg volt bízva, végülis működött. Dr. Ligethez az élettársi viszony özv. Sereghynével kiegyensúlyozottá tette, kivirult, tisztán járt, meg is hízott, de a gyűjtötésről nem tudott leszokni. Már szenvedéllyé vált. Olyannyira, hogy társa hiába könyörgött neki, nem volt hajlandó lemondani egyetlenegy kiguberált szerzeményéről sem. Az asszony már nem bírta a lakás szűkösségét, és egyik reggel fogta magát (szerény nyugdíjával), elment a városba. Csak késő este ment haza, de már a kapuban baljós sejtelmei támadtak. Nem működött a lift, amit Dr. Ligeth mindig precízen karbantartott, vagy telefonált az illetékeseknek. Amikor fölért, kifújta magát, és megállt az izgatott lakók gyűrűjében, akik az ajtó előtt méltatlankodtak, hogy mi van?, miért nem megy a lift?! És dörömböltek az ajtón, és mérgelődtek, és káromkodtak. Az asszony félszegen botorkált a felháborodott lakók karéjában. Köhintett, majd utat kért. A lakók lassan lecsitultak. Mint egy operett primadonnának, sorfalat álltak. Özvegy Sereghyné becsöngetett. - Drágám, nyisson végre ajtót! Lerobbant a lift! Várt egy pár másodpercig, aztán újra becsöngetett, és egyre halványabb hangon ismételte a lift működését. Hiába. Dr. Ligeth a konyhában feküdt, egy barokk dohányzóasztal torlaszolta el a bejárati ajtót. A rendőrségi és a tűzoltói jegyzőkönyvek egybehangzó tanúsítványa alapján Dr. Ligeth Oszkárral egy francia-korabeli garderobe szekrény tetejéről lehulló meiseni étkészlet egyik darabja végzett. Özvegy Sereghyné tanúsította, hogy erőszakos halálnak semmi jele, hiszen betörők nem lehettek, részint, mert a barokk dohányzóasztal eltávolításának a bejárati ajtótól történő trükkjét csak kettejük ismeri, másrészt pedig a kérdéses készletből tudomása szerint csak a tésztás tál hiányzott, a teáskanna pedig a zuhanás következtében beazonosíthatóan, Dr. Ligeth ny.hadmérnök és tűzszerész fején (vélhetően) szilánkjaira tört. Szűcs Mariann: Történelmi románc