Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-18 / 197. szám

1992. július 18., szombat . Szép magyar vers Juhász Gyula Magyar nyár 1918 Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt türkisz égnek Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma, És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz hete pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? rrt.. // T .­x Toro István: Festett arca a Földnek A búgócsigákban mormoló tenger jelzi erejét, s a múlandóságot, terjeszkedik az emberi elme, akár a sivatag, előbb tapogat vaksin és sátán, majd gyűjtögetve a hangokat ábrákat rajzol, s mögé világot, és világhódítót - te akartad uram e magasságot, ott van az ember, ahová vágyott? csak csahol, akár egy kutyafalka, mert önnön törvénye kordába tartja, s gyarlóságába túl bele! nézd! ebben a tükörben egyszerre szép, és szánalmas festett arca a Földnek, nem tudván, hogy akiért forogni képes szakadatlan, már ellenére élnek. új Dunántúli napló 9 Amerikai turné előtt Pécsi Varázsfuvola a Kék tó mellett „Kék tó, tiszta tó . . .” Ka­­csóh Pongrác János vitézének közismert melódiája valószínű­leg nem fog felcsendülni a Ká­roly Róbert vezette Pécsi Ope­rakórus július 20-án kezdődő öthetes amerikai turnéján, mégis eszünkbe jut a nem min­dennapi út előzményeinek és céljának ismeretében. Károly Róbert, aki egy évtizede létre­hozta a Pécsi Operakórust, így beszélt erről az utazásról, mi­előtt repülőgépre szállt. (Ő már az amerikai zenekarral próbál, míg az együttes és a szólisták most hétfőn követi.)­­ Az együttes mostani, ame­rikai körútja, melynek központi állomása a Michigan tónál ta­lálható Blue Lake Fine Arts Camp, azaz a „Kék Tó Szép­­művészeti Tábor”, a Pécsi Ope­rakórus megalakulásakor kitű­zött célokhoz kapcsolódik. Hi­szen amellett, hogy a Pécsi Nemzeti Színház Operatársula­tának egy állandó és sokoldalú feladatok ellátására is képes „kórushátterét” biztosítsuk, azt is feladatunknak tekintettük, hogy amennyire csak lehetsé­ges, a nemzetközi zenei élettel is megismertessük a magyar operamuzsikát, operajátszást, és elvigyük a Pécsi Nemzeti Szín­ház hírét a nagyvilágba. Angliai és németországi vendégszerep­léseink után ez a mostani, Egyesült Államok-beli kétség­telenül az eddigi legnagyobb szabású vállalkozásunk. A köz­vetlen előzmény a már említett Blue Lake-i tábor száztagú ifjú­sági zenekarának 1990-es pécsi látogatása, amikor a Pécsi Ope­rakórus vállalta a házigazda szerepét. Ennek viszonzásaként hívtak meg minket ebbe a „szépművészeti tábor”-ba, ahol csaknem négyezer (!) 12 és 18 év közötti amerikai fiatal fog­lalkozik négyszer kéthetes kur­zusban a színház-, tánc- és kép­zőművészet valamint a zene alapjainak elmélyítésével és szintézisével. - Gondolom, ennek a szinté­zisnek jegyében mutatják be Mozart Varázsfuvoláját.­­ - Pontosan, hiszen már a ta­valyi, 25 éves jubileumi táboro­zásra is várták a „magyarok Va­rázsfuvoláját”, ahogy azóta is többször említették ezt a tábor életében jelentősnek számító eseményt. Ők eddig csak az „oratórium előadásig” jutottak el a művészetek szintézisében - tavaly például módomban volt Mozart Koronázási miséjét ve­zényelni a tanárok alkotta Fesz­tiválzenekar élén - idén azon­ban megvalósul az álom. Húros Annamária már elküldte telefa­xon díszlet- és jelmezterveit, amerikai koreográfusa lesz a produkciónak. A dramaturg Huszár Klára, a rendező pedig Tasnádi Csaba lesz, aki Békés András és Lengyel György ta­nítványa. - A színház operatársulata igencsak megérezte az elmúlt évek nagyszínház- és „nagy"-opera nélküliségét, amit néhány énekes távozása is jelzett. Ilyen körülmények között hogyan sikerült kiállítani egy ütőképes gárdát a szólistasze­repekre? -A dolog lényegére tapin­tott, hiszen a társulatot tényleg érték veszteségek, amiket al­kalmi és tartós vendégszereplé­sekkel és szerződtetésekkel pó­toltunk az évadban és most is. Laczó András Taminoja, Szilá­gyi Béla Papagenoja és Molnár Péter Monostatosa mellett az előadás gerincét azonban most is azok a „társulathű” pécsi énekesek alkotják, akik feltétlen megérdemelték, hogy ennek a megmérettetésnek a lehetőségét megkapják, így például Sarast­­rót Kuncz László, az Éjkirálynőt Zalay Lidia, Paminát Váradi Marianna, Papagenát Csáky Ágnes alakítja, hogy csak né­hány nevet említsek, de lesznek énekkari­ tag szólisták­ is egy „tavalyi” amerikai szopránéne­kesnő, aki kérte, hogy idén is szerepelhessen és végzős zene­­művészeti főiskolás is. - A Varázsfuvola mellett mi­vel szerepelnek még az Egyesült Államokban? - Mozart remekét négyszer adjuk elő a Fritz és Gretchen Stansell vezette Blue Lake-i tá­borban, ezután pedig a kör­nyező amerikai kisvárosok kö­zönségét ismertetjük meg a ma­gyar opera klasszikusainak, Kodálynak és a szerintem kül­földön méltatlanul kevéssé is­mert, eddigi tapasztalataim sze­rint azonban kint is nagy hatást elérő Erkel Ferencnek művei­vel. A hat utazó koncerthelyszín között Chicago egyik elővárosát és az egykori Johnson elnök szülővárosát, Grand Rapids-t is felkeressük majd. Emellett le­hetséges, hogy bécsi szerzői es­temet is megismételjük. - Ekkora vállalkozáshoz minden bizonnyal nagy feladat volt az anyagiak előterem­tése ...? - Elsősorban ez játszott közre abban, hogy a tavalyra tervezett amerikai bemutatko­zás idénre maradt. Annak a 27 (!) szponzornak azonban, amely a megkeresett 80 (!!) közül a mai gazdasági körülmények kö­zött is vállalni tudta utunk tá­mogatását, csak a legnagyobb elismerés hangján mondhatok köszönetet a Pécsi Operakórus és az operajátszás jövőjét segítő döntéséért. (Csak néhány közü­lük: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.; Paksi Atomerőmű; Déldunántúli Gázszolgáltató Vállalat; Pécsi Dohánygyár; Baranya Megyei Sütőipari Vál­lalat; Pécsi Vízmű.) Kovács Attila Károly Róbert vezényel D­r. Ligeth Oszkár, nyu­galmazott hadmérnök és tűzszerész, Káposztás­kockán (lsd.: Budapest, Ká­­posztásmegyer) lakott az egyik tízemeletes bérház második szintjén. Az öreg három éve veszí­tette el az asszonyát, akivel negyven kemény évet élt le. A harminckilencedik esztendőre sikerült eljutniuk egy másfél­szobás, csupa ajtós-ablakos egyenkockába, amit lakótelepi bérleménynek mondott akko­riban a kutatási szerződés. Az asszony halála után, kb. 3 hét múlva az öreg búskomor­ságára, valamint mérnöki tudá­sára tekintettel, a lakók egy­hangúlag megválasztották lift­kezelőnek Dr. Ligeth Oszkárt, a ny. hadmérnököt és tűzsze­részt. Telitalálat volt a lakók vá­lasztása, mert az öreg igazi ezermester volt. Ha a házban tönkrement va­lakinek a vasalója, a tévéje, vagy a rádiója, Ligeth úr min­dent megbütykölt. Sőt! Ha szétment a függönykarnis, a Marcika bugócsigája, vagy a Kemenesné echte-svejci tűbe­­fűzője, jött Dr. Ligeth, és meg­javította, rendbehozta az álló­lámpát, a fotel lecsukló karfá­ját, a pévécé­csövet, a Gyurka gördeszkáját, a kutya fáját, egyszóval mindent, ami rom­boló vagy elromlott állapotban volt. Dr. Ligeth lett a minde­nes, így neki is szüksége lett mindenre, tehát ádáz gyűjtöge­tésbe kezdett. (Ó, szegény asz­­szonya, bel gyűlölte a kacato­­kat l­encsem-bencsemet!) Dr. Ligeth végiggondolva megválasztásával kapcsolatban felröppent hírnevét és szakmai önérzetét, fizetség helyett többnyire kidobni való, rissz-rossz ketyerét, mütyürt, miegymást kért. Arra gondolt, hogy majd megbütyköli ezeket a kacatokat, és beadja a Bizo­mányiba, vagy az alkatrészek jól lesznek valami másba, amit meg kell majd javítani. Lassan gyülekeztek a lakók kacatjai. Először csak a kamra telt meg velük: tévék, magnók, szálmentes rongydarabok, csorbult csavarhúzók, spárgák, varrógép-pedálok... A diszkont áruházak terjedé­sével Dr. Ligeth lakása egyre szűkebb lett a mikrosütőktől, fritőzöktől, és a különféle lég­­kancionálóktól. Nagy szá­mukra való tekintettel az öreg időnként viszonteladóként is működött, így a régiségekre és régebbi megbízható műszaki holmikra kezdte specializálni magányos napjait. Dr. Ligeth a lomtalanítások idején virágzott újra, mert oly szerelmes volt a halottá nyil­vánított tárgyakba, mint bol­dogult felesége emlékébe. Ifjúságuk tombolt szívében, amikor egy biedermeier zene­szekrényt vonszolt föl a laká­sába, majd fél óra múlva egy bauhaus vitrin-foszlánnyal tu­­szakodott a szűk bejárati ajta­ján. Életének nagy áttörése egy fátyolfelhős, enyhén északi széllel tupírozott lomtalanítási napon történt. Dr. Ligeth ekkor már rutino­san járta végig a konténereket, tudta, hogy a kukákban nincs semmi, csak mellettük, azt pe­dig pillanatok alatt elveszik a nyafkás kegyetlen éhenkórá­szok. Dr. Ligeth ny .hadmérnök és tűzszerész alig egy év alat megtanulta, hogy a kidobott és mások által szemétnek nyilvá­nított tárgyakat, gondos és ala­pos (némi tárgyi műértéssel) munkával pénzzé lehet tenni. Tehát a fátyolfelhős, tavaszi reggelen hősünk cipőt talált a lakótelepes kuka mellett. - Adja ide azt a cipőt! - riká­csolt egy női hang. - Bocsánat! Drága, Asszo­nyom, de ezt ÉN találtam! Ké­rem, ne cibálja ki a kezemből! - Minek ez magának, nem látja, hogy női? - vinnyogta sí­rásra görbítve a száját Sereghy Izidorné,­­ született Cwillen Zita. Dr. Ligeth fölváltva pislo­gott a törött sarkú női cipőre és az öregasszonyra, majd gálán­san meghajolt. - Dr. Ligeth vagyok, nyu­galmazott hadmérnök és tűz­szerész. Ha nem veszi tolako­dásnak Asszonyom, ennek a ci­­pőnek­­ és a roncsra mutatott,­­ hiányzik a fél arka. Ha nem veszi tolakodásnak nas­asz­­szony, én értek a suszterkodás­hoz is. ÍGY KEZDŐDÖTT. Özvegy Sereghynének ci­pője lett, Dr. Ligeth pedig egy falnak fordított sublót középső fiókjába suttyintotta volt drága­ asszonyának viharvert képét. Amikor a közel kétéves, kö­zös guberálás után özvegy Se­­reghyné az öreghez költözött, a tízemeltes ház lakói össze-ösz­­szemosolyogtak, a régebbi la­kótársak némelyike pedig még a fejét is csóválta, hogy az öregnek elment az esze! De alapvetően a lift, amivel az öreg meg volt bízva, végülis működött. Dr. Ligethez az élettársi vi­szony özv. Sereghynével kie­gyensúlyozottá tette, kivirult, tisztán járt, meg is hízott, de a gyűjtö­tésről nem tudott le­szokni. Már szenvedéllyé vált. Oly­­annyira, hogy társa hiába könyörgött neki, nem volt haj­­landó lemondani egyetlenegy kiguberált szerzeményéről sem. Az asszony már nem bírta a lakás szűkösségét, és egyik reggel fogta magát (szerény nyugdíjával), elment a városba. Csak késő este ment haza, de már a kapuban baljós sejtelmei támadtak. Nem működött a lift, amit Dr. Ligeth mindig precízen karbantartott, vagy telefonált az illetékeseknek. Amikor fölért, kifújta magát, és megállt az izgatott lakók gyűrűjében, akik az ajtó előtt méltatlankodtak, hogy mi van?, miért nem megy a lift?! És dörömböltek az ajtón, és mérgelődtek, és káromkodtak. Az asszony félszegen botorkált a felháborodott lakók karéjá­ban. Köhintett, majd utat kért. A lakók lassan lecsitultak. Mint egy operett primadonnának, sorfalat álltak. Özvegy Sereghyné becsön­getett. - Drágám, nyisson végre aj­tót! Lerobbant a lift! Várt egy pár másodpercig, aztán újra becsöngetett, és egyre halványabb hangon is­mételte a lift működését. Hiába. Dr. Ligeth a konyhá­ban feküdt, egy barokk do­hányzóasztal torlaszolta el a bejárati ajtót. A rendőrségi és a tűzoltói jegyzőkönyvek egybe­hangzó tanúsítványa alapján Dr. Ligeth Oszkárral egy francia-korabeli garderobe szekrény tetejéről lehulló mei­­seni étkészlet egyik darabja végzett. Özvegy Sereghyné tanúsí­totta, hogy erőszakos halálnak semmi jele, hiszen betörők nem lehettek, részint, mert a barokk dohányzóasztal eltávo­lításának a bejárati ajtótól tör­ténő trükkjét csak kettejük is­meri, másrészt pedig a kérdé­ses készletből tudomása szerint csak a tésztás tál hiányzott, a teáskanna pedig a zuhanás kö­vetkeztében beazonosíthatóan, Dr. Ligeth ny.hadmérnök és tűzszerész fején (vélhetően) szilánkjaira tört. Szűcs Mariann: Történelmi románc

Next