Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-07 / 95. szám

1993. április 7., szerda aj Dunántúli napló Amennyire szoros volt az előző rendszerben Pécs és Lvov, illetve Baranya és Lvov terület kapcsolata - bár akkor is leginkább partvonalon - any­­nyira a minimumra süllyedt az utóbbi három-négy évben. Még az is kérdéses - legalább is ná­lunk hogy az akkori kapcso­latok tekinthetők-e hivatalosan is testvérvárosi kapcsolatnak Pécs és - ukrán nevén most már - Lviv között. Mindenesetre Lviv polgár­­mestere március harmadik he­tére meghívást küldött Pécsre: 10 fős delegációt vártak egy nemzetközi sportrendezvényre. Alighanem afféle pinpong-dip­­lomáciai formának szánták a pécsi küldöttség meghívását. Nagyjából az is lett belőle, bár sajnálatos, hogy Pécs Önkor­mányzata vezető tisztségviselő­inek egyike számára sem volt a meghívás alkalmas időpontra szóló, így a küldöttségnek iga­zából nem is volt hivatalos ve­zetője, viszont szinte vala­mennyi önkormányzati párt­frakció képviselve volt benne. Az előzmények alapján a kapcsolatok fejlesztésében fer­geteges haladásra nem lehetett számítani. Ehhez képest a kül­döttség tárgyalásai nem jártak meglepetéssel. Az eredménye­ket és a lehetőségeket is elté­rően értékeli a pécsi delegáció két különböző pártállású, Lviv­­ben legtöbbet tárgyaló tagja. Sok ipari létesítmény áll Szabó Tamás (FIDESZ), a Pécsi Önkormányzat közleke­dési és kommunális bizottságá­nak elnöke. -Az egész látogatásnak az lett volna a célja, hogy gazda­sági és sportkapcsolatokat léte­sítsünk Lviv és Pécs között, il­letve , hogy újra kézbe vegyük az örökölt testvérvárosi kapcso­latok fonalát. Ebből igazából csak sportkapcsolatok építése sikerült, hiszen a küldöttsé­günknek olyan tagjai voltak, akik ezt a témát szívügyüknek tekintik. Személy szerint én hosszas megbeszélést folytat­tam Lviv alpolgármesterével a gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok lehetőségeiről, de hát ezekből nem tudom, hogy lesz-e valami. Lvivnak tulaj­donképpen ugyanaz az alapvető gondja, mint ami a miénk is: hogyan vehetik fel a gazdasági kapcsolatokat a nyugattal. Az ő szemszögükből Magyarország, Pécs is nyugatnak számít. El­mondták, hogy nagyon kelle­metlen helyzetben vannak, mert nem kapnak olajat, részben más fontos nyersanyagot sem Oroszországtól, s ezért sok ipari létesítményük áll, vagy vissza­fogottan termel. A nyugattal, s konkrétan velünk pedig nagyon nehezen tudják felvenni a kap­csolatot. Én a tárgyalásokon elmondtam: a probléma gyöke­rét abban látom, hogy ameddig Lvivben nem indulnak be szá­mottevő infrastrukturális beru­házások, amíg nehéz oda eljut­niuk a vállalkozóknak, s nem olyan színvonalú infrastruktúrát találnak ott, mint amilyent lega­lább nálunk megszokhattak, ad­dig a gazdasági kapcsolatokban nehéz lesz előrébb lépni. - Volt-e konkrét kérés vagy javaslat a részükről? Született-e valamilyen megállapodás? -A Lvivi városi vezetés el­sősorban két területen látja a kapcsolatok fejlesztésének a le­hetőségét: az egyik a pénzügyi segítség nyújtása részünkről, s ehhez kapcsolódna közös válla­latok létrehozása. Ebben szerin­tem most még nem tudunk lépni. A másik kérésük az volt, hogy közigazgatási tapasztala­tokat szeretnének szerezni a mi önkormányzatunk működésé­ből, amelyhez képest az övék még kezdetleges. Szakembereik is javarészt képzetlenek. Ehhez mi megígértük a segítséget és előzetes megállapodás született arról, hogy Lvivből fiatal szak­emberek jönnek majd hozzánk pár hetes tapasztalatcserére. Ki vállal garanciát? Dr. Toller László, az MSZP pécsi önkormányzati képvise­lője az elmúlt négy hónapban immár harmadszor járt Lviv­ben. Elsősorban a jól alakuló sportkapcsolatok bővítése érde­kében tárgyalt, de a gazdaság témájára is figyelmet fordított. Mint már említettük, némiképp másként látja a két város kap­csolatainak lehetőségeit. - Egyik tárgyalásunk ala­kalmával nagyon elgondolkod­tató megjegyzést tett Lviv pol­gármestere. Azt mondta: na­gyon sajnálja, hogy már két éve ilyen nehezen megy a kapcsola­tok felvétele a pécsiekkel, mert úgy gondolja, mindkét ország­ban rendszerváltás volt. Termé­szetesen őket elsősorban a gaz­dasági kapcsolatok lehetőségei érdeklik. Mivel ezt már előző látogatásaim során is tapasztal­tam, igyekeztem tájékozódni a pécsi és Pécs környéki vállalko­zók körében. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozókat legel­sősorban az érdekli, hogyan le­het a valutát kihozni Ukrajná­ból. Tehát nem befektetések­ként, hanem kereskedelemként tekintik ma Magyarországon ezeket a keleti kapcsolatokat. Ezt a felfogást meg is lehet ér­teni a tőke biztonsága szem­pontjából, ha viszont a lehető­ségeket nézzük, akkor nem biz­tos, hogy hosszabb távra ez a hasznos felfogás. Lvív és egy hozzá közeli város gazdasági tanácsadójával is tárgyaltam a gazdasági lehetőségekről, s nagy készséget tapasztaltam ré­szükről, különösen vegyesválla­latok alapítására. - Milyen iparágakban ? - Nagyon érdekli őket a használtautó-kereskedelem, a fafeldolgozás és a bútorgyártás közös megvalósítása, élelmi­szer-ipari technológiák közös alkalmazása. Képviselő kollé­gámnak igazat kell adnom ab­ban, hogy nagyon nehézkes a kapcsolatfelvétel. Amit a hatá­ron való átkeléskor több ízben is tapasztaltam, az nem túl bíz­tató a kereskedelmi kapcsola­tok tekintetében. Nem lehet tudni azt sem, hogy ki az, aki garanciát vállal egy-egy üzle­tért. A bankrendszerük műkö­déséről is alaposabb informá­ciókat kellene szerezni. Én azonban optimistább vagyok, mint kollégám: szerintem a kartel-kereskedelem, a közös termelés és feldolgozás ilyen körülmények között is műkö­dőképes lehet. Ismereteim sze­rint két-három pécsi vállalkozó rövid időn belül Lvivbe utazik konkrét üzleti megállapodást kötni. Vendéglátó-ipari, illetve ahhoz kötődő tekénységekről van szó. A vállalkozók úgy gondolják, hogy hosszabb tá­von megéri, ha befektetett pén­zük hozadékát Ukrajnában for­gatják meg. - Milyen területen fejlőd­hetnek tovább a sportkapcsola­tok, hiszen nevesítve ezért uta­zott Lvivbe a pécsi küldöttség ? - A diáksportban bővülnek a cserelátogatások keretei. Meg­állapodás született arról, hogy nyáron hozzánk érkeznek lvivi sportoló diákok, télen pedig a pécsiek számára szerveznek sí­tábort a Kárpátokban. A PMSC NB.I-es felnőtt labdarúgó csa­pata a nyáron nemzetköz tor­nán szerepel Lvivben. A tech­nikai sportágak szakosztályai­nak együttműködése iránt is mutatkozik érdeklődés. A tájé­kozódási futóik viszont a Me­csek Kupán szeretnének in­dulni. Dunai Imre Nehezen alakulgatnak a kapcsolatok Pécs és Lviv Akadnak azért hosszú távra tervező vállalkozók is Fogadás az alpolgármesternél Mekkora a bőrrák veszélye? A bőrrákban való megbete­gedés kockázata lemérhető azon, hogy a bőrsejtek milyen gyorsan gyógyulnak ki a leé­gésből. Erre jött rá Lawrence Grossmann, a washingtoni John Hopkins Egyetem professzora. „Szinte előre megmondható, hogy ki fog bőrrákban megbe­tegedni. Csupán a bőr regenerá­lódó képességét kell egy leégés után az ún. DNA öröklési té­nyező­ csíkon leolvasni. Mennél kevésbé regenerálódtak a bőr­sejtek, annál nagyobb a bőrrák veszélye” - jelentette be a bio­kémikus. Az orvos 400 személy bőr­sejtjeit vizsgálta meg és a kö­vetkező eredményre jutott: az életkor növekedésével csökken a bőrnek a legégésből való re­­generálódási képessége. „A 40 év feletti személyeknél az ön­gyógyulási folyamat 25 száza­lékkal csökkent” - mondt Lau­rence Grossmann. 7 Csúcs­segély Zsúfolt hétvégét töltött Van­couverben az első számú orosz és amerikai vezető. Borisz Jel­cin és Bill Clinton csúcstalálko­zóján - szakítva a korábbi al­kalmak megszokott napirendjé­vel - nem a fegyverkorlátozás vagy a világ konfliktus­gócai­nak megvitatása állt az előtér­ben, hanem a Moszkvának nyújtandó amerikai segélyek ügye. Sok-e a Vancouverben kilá­tásba helyezett bő másfél milli­árd dollár? Vagy - mint a szak­értők figyelmeztetnek - eltörpül az orosz gazdaság igényeihez, gondjaihoz képest? A vita vél­hetőleg nem is konkrét össze­gek körül folyhatott, hisz kül­honi segéllyel, ezt mindenki tudja, nem lehet megoldani a moszkvai vezetés előtt álló gi­gantikus feladatokat. A lényeg a gesztuson volt: Clinton - egy sor más nyugati államférfihoz hasonlóan - egyértelművé tette, hogy az USA Jelcint tarta az orosz reformfolyamat továbbvi­tele garanciájának. Hiszen ki jöhet utána? Mi lesz, ha az április végére kitű­zött népszavazáson Jelcin számításai nem válnak be, s el­veszti a hatalmi versengést? A nyugati­ értékelések szerint ez a fordulat visszatéréssel fenye­getne Moszkva korábbi, „biro­dalmi”, nacionalista irányvona­lához, s ezzel felidézné a kap­csolatok óhatatlan megromlá­sának veszélyét. De arra a kanadai csúcs után is nehezen található megbízható válasz, hogy valójában mekkora külföldi támogatás segít Jelcin­nek? Vajon ez a segítség hasz­nos-e Oroszországnak? És a vi­lágnak? Vancouver fontos tanulsága, hogy inkább a kérdőjelek, mint a biztos feleletek időszakát él­jük. Szegő Gábor „Társbérleti” esztendők Furcsa szituáció: a francia vá­lasztások második fordulójára szinte nem maradt igazi tét. A most vasárnap tartott újabb voksolási menet ugyanis legfel­jebb a több mint egy évtizeden keresztül kormányzó erő vere­ségének mértékén változtatha­tott. Az alapvető tendencia, a jobbközép biztos felülkeredése már az első forduló után sem lehetett kérdéses. Elkerülhetetlenül „ társbér­leti” esztendők jönnek tehát Frankhonban? A francia politi­kai zsargonban ezzel a szemlé­letes kifejezéssel illetik azt a furcsa kettősséget, amikor az ál­lamfő és a miniszterelnök eltérő pártot, ellentétes politikai tábort képvisel. Márpedig Francois Mitterrand személyében még két évig a Szocialista Párté ma­rad a köztársasági elnöki poszt, míg a rövidesen hivatalba lépő új kabinet élén jobboldali kor­mányfő áll majd. Vadonatúj ez a helyzet? Nem, hiszen Franciaországban is több évig állt már fenn ilyen különös kettősség: 1986 és 1988 között Mitterrand mellett Chirac volt a „társbérlő”. Akkor hát állandó összeütkö­zésekre, hatalmi súrlódásokra kell felkészülni a Szajna part­ján? Nem feltétlenül, mert a két funkció között világos az al­kotmányjogi hatáskörmegosz­lás. Ez fontos mozzanat, amely talán nemcsak Franciaország számára tanulságos . .. S persze a franciák jól tudják, hogy nem rendszer-, hanem csupán kor­mányváltozás következett be a mostani parlamenti helycserék­kel, s ennek voltaképp berög­­zött, követhető „játékszabályai” vannak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Mitterrandra könnyű vagy egyszerű évek várnának 1995 májusáig. Vagy pedig a külpolitikában és kato­nai ügyekben különösen nagy­hatalmú elnök idő előtt távozik? Nem volna jellemző Mitter­randra - de a politikában (szinte) semmi sem lehetetlen. Sz. G. Az utolsó európai vadtulok Rareu névre hallgatott a vad­tulkok legutolsó európai példá­nya. Az állat Románia északke­leti részén, a Neamti Kolostor természetvédelmi övezetében élt, itt vesztette életét néhány nappal ezelőtt baleset következ­tében. A vadtulok nevű állatfaj pél­dányai Európában már évszáza­dokkal korábban kihaltak. Egy-két vadtulok még él ugyan Románia területén, de azok ere­iben már nem tiszta vadtulokvér csörgedez, mert az amerikai bö­lénnyel történt keresztezés útján születtek. A vadtulkok egyko­ron a Kárpátok lankásabb tájain voltak őshonosak. Félelmetes erejükről, bátorságukról és vad­ságukról ismerték őket. Nem véletlenül alkotta az ősi Mold­vai Fejedelemség címerét egy vadtulokfej, amely a mai Mol­dovai Köztársaság címerében is megtalálható. Az utolsó példány fejét be­balzsamozzák, és előkelő he­lyen kiállítják Piatra-Neamt vá­rosának természettudományi múzeumában. (Romp­res) Mindennapi ügyeletünk Kárpótlás, kár nélkül Ritka becsületességre vall a pécsudvardi Horváth Márk be­jelentése: nem illeti meg őt az a 121 000 forint értékű kárpótlási jegy, amiről január közepén ér­tesítést kapott. Édesapja nyúj­totta be az igényt, aki időköz­ben meghalt. Az örökösödési el­járás nyomán telekkönyvileg fia nevére került az a földdarab, amelyre most kárpótlást is meg­ítéltek. A Baranya megyei Kárrende­zési Hivatalnál előkerültek a papírok, köztük a Földhivatal igazolása annak alapján, hogy a keresett helyrajzi számokat egy „megszűnt” pecsét húzta át. Csakhogy ezzel csupán a nyil­vántartás módja változott, id. Horváth Márk tulajdonjoga nem, így örökölhette a fia, akit levélben tájékoztatta az illeté­kest. Egy hónapi várakozási idő után telefonált szerkesztősé­günkbe: nézzünk utána, megér­­kezett-e a küldeménye? Noha a válasz bizonyos szükségszerű eljárások és ellenőrzések miatt késett, az intézkedés azonnal megtörtént. Visszavonták a té­ves adatokon nyugvó határoza­tot, a kárpótlási jegyek kiadását letiltották a banknál. Most már csak az a kérdés, nincs-e több hasonló eset? Ha van, kiderül­­het-e olyan becsületesség nél­kül, mint Horváth Márké? Se pénz, se autó Lapunk korábban felhívta a figyelmet arra, milyen veszé­lyekkel járhat messziről jött embertől, a vásárban venni au­tót. A komlói H. István, ennek tudatában árusítójával együtt elvitte a rendőrségre a kiválasz­tott Fordot és megkérdezte, nem szerepel-e a körözött kocsik lis­táján. Akkor minden rendben levőnek látszott. Ám az, hogy az adás-vétel pillanatában egy jármű még nincs az ellopottak nyilvántartásában, nem jelenti azt, hogy nem kerülhet oda egy óra, egy nap, egy hét, vagy egy hónap múlva. Itt is ez történt. Az autót lefoglalták, elvitték, visszaszolgáltatták jogos tulaj­donosának. A tolvajt keresik. Amennyiben elcsípik, akkor sem túl nagy a kár megtérülésé­nek az esélye. Mit tanácsolhatunk? Nem célszerű elfogadni a házhozszál­lítási ajánlatot. Érdemes el­menni az autóért az eladó lakhe­lyére. Ha vonakodik kiadni a címét, az már gyanúra adhat okot, mint az is, ha az árusító és a tulajdonos személye nem azo­nos. Jószándék van, pénz nincs Kétgyermekes elvált fiatal­­asszony, aki tartásdíjra sem számíthat munkanélküli volt férjétől, igen nehéz helyzetbe került több alkalommal, vala­hányszor egyetlen jövedelmét, a gyest késve kapta kézhez a Penta Kesztyűgyár Rt-től. Felháborodása azon a tévhi­ten alapult, hogy a Társadalom­­biztosítási Igazgatóság időben átutalja az összeget, munkahe­lyén mégis késve fizetik ki neki. A Penta Kesztyűgyár a fel­számolás küszöbén áll. Táp­pénz, gyes, gyed kifizetési jog­gal rendelkezik, elszámolási kö­telezettsége van a TB felé, de a pénzt saját forrásaiból kell elő­teremtenie, ez a forrás pedig igen gyér. A gazdasági igazgató egy percig sem vitatta a panasz jogosságát, mint mondta: „A jó­szándék nem hiányzik, csak a pénz.” Apaság vér, vagy név szerint? Megesik, hogy egy házasság a valóságban már megszűnt, papíron azonban - válóperi eljá­rás híján - változatlanul érvé­nyes. E. György megdöbbent, amikor újszülött kislányának a csuklójára nem az övé, hanem az anya hivatalos férjének a neve került. Ez a lehetőség fel sem merült a terhesség ideje alatt. Úgy képzelték, elég, ha szüléskor az anya megmondja ki az igazi apja a gyermekének. A törvény azonban azt feltéte­lezi, hogy a férj és az apa sze­mélye azonos. Mi a teendő, ha ez nem így van? Két megoldás lehetséges. Felkeresik a polgármesteri hiva­tal gyámügyekkel foglalkozó il­letékesét, aki megvizsgálja a helyzetet. Ha indokoltnak ta­lálja, a gyámhatóság indítja meg „az apaság vélelmének megdöntésére irányuló” eljá­rást. Ez a hosszadalmasabb. Rövidebb, ha a férj saját jogán indít pert, hogy a gyerek ne az ő nevét viselje. Érdekes, de a vér szerinti apa közvetlenül és egy­­személyben nem tehet semmit saját apaságának érvényesítése érdekében. Rezes Zsuzsa

Next