Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-20 / 50. szám

Mekkora a teve heve? Szaddám és Költő hatalmas porfelhőt kavarva ismét egy­másnak rontott, hogy véglege­sen eldőljön valamelyikük, és az is, hogy melyiküké legyen a tüzes teve tehén. A küzdelmet több ezer néző ujjongása kí­sérte: Szaddám és Költő az idei török Teveviadal Fesztivál „na­gyágyúi” voltak. Törökországban igen kedvel­tek a tevepárbajok, az idén hú­szezer néző sereglett Ephesos ősi városába, hogy megtekintse az összecsapásokat. 120 külön­legesen kiképzett teve mérte össze harci tudását a kétezer esztendős stadionban, amelyben hajdanán még oroszlánok és tig­risek voltak a főszereplők. Mára a teve a sztár, s közülük kiemelkedik Szaddám. Az első helyen végzett ugyan, mégsem jutalmazták a tevehajadonnal, amellyel, és amelyért felcsigáz­ták harci kedvét. A viadal előtt ugyanis rövid „bemelegítést” tartanak: mindkét hímtevének kü­lön-külön bemutatják a teve­hölgyet. zetnek. A két egypupú legény erre egymásnak ront. (Hogy „Miss Teve” szívének melyikük kedvesebb, azzal a rendezők nem törődnek). A tevepankráción természe­tesen a tevetenyésztők pénzt is keresnek. A „sztárgázsi” - a fel­lépti díj - eléri a 2 millió török lírát is (120 amerikai dollárnak megfelelő összeget). A fődíj ehhez mérten szinte csekélynek mondható: egy szőnyeg, egy­millió líra, plusz a dicsőség. Ehhez képest meglehetősen borsosak a teveárak, egy harci dromedár csaknem 6 ezer dol­lárba kerül. Törökországban je­lenleg 1200-ra tehető a viadalra kiképzett tevék száma, s nagy­részüket egyetlen tevekeres­kedő, egy kurd nemzetiségű csempészi be Iránból és Irakból. Neki - török tevebennfentesek szerint - mindössze 3 millió lí­rájába kerül egy teve, s har­­minc-hatvanszoros haszonnal adja tovább. Bár a teveviadalok messze nem olyan véresek, mint a ku­tyákkal, kakasokkal vívottak, és a vesztésre álló teve mellől húsz ember vonszolja el a győzelmi mámorban égőt, mégis előfor­dul, hogy a küzdelemnek teve­vég vet véget. A kutyaviadalok veszteseiből nem lesz szalonna, de a tevékből sem: a dromedá­­rokból sucuk készül, fűszeres török tevekolbász. 8 Új VDN Fellini szomorú utolsó évei Federico Fellinit a háború utáni filmművészet legendás alakjának tartja az egész világ. Most azonban új kép tárul a ra­jongók elé egy emberről, aki életének utolsó éveiben magá­nyos és szomorú, volt, s akit magára hagyott a filmvilág. Fellini forgatókönyveinek írója és közeli barátja, Bernar­dino Zapponi szerint a rendező életének vége felé depresszióssá vált és halálfélelemben élt.­­ Türelmetlen, és szétszórt volt. Számos ismerősének telefonált csak azért, hogy megtudja, mit csinálnak. Megkérdeztem tőle: mik a terveid? „Semmi, senki sem ajánl fel munkát.” - vála­szolta. Zapponi könyvet készül írni arról az időszakról, amelyet együtt töltött Fellinivel. 1967-ben találkoztak először. Zapponi számos Fellini film forgatókönyvét írta, mint pél­dául a Satyricont 1969-ben, a Rómát 1972-ben, és A nők vá­rosát 1980-ban. - Valahányszor új munkába kezdett, Fellini mindig görcsös félelmet érzett. Boldog volt, amikor aláírta a szerződést az előlegről. Amikor azonban elkezdett dolgozni, fé­lelem töltötte el, mintha valami megakadályozná a film forgatá­sában - mondta Zapponi a Reu­ter brit hírügynökség tudósító­jának. Fellini sokat követelt a színészektől, de képes volt meggyőzni őket utasításai betar­tásáról. Képes volt olyan alakí­tásokat kihozni színészekből, mint Marcello Mastroianniból az Édes élet című filmben és Donald Sutherlandból a Casa­novában­­ Fellini ügyesen tudta a színészeket „munkára csábí­tani” , de azoknak dühkitörései­vel is kellett számolniuk, kia­bált, káromkodott. Utolsó évei­ben a fokozatosan depresszióssá váló Fellini nehezen talált pro­ducert, aki hajlandó lett volna finanszírozni elgondolásait, öt Oscar-díja ellenére. Zapponi utoljára egy római kórházban látta Fellinit, egy nappal azelőtt, hogy a rendező elveszítette eszméletét. - Gyere vissza meg­int - mondta neki Fellini. - Gyere egyedül, hogy munkáról beszélgethessünk. Egy brazil képviselő nyilatkozata A legbiztosabb állás a bérgyilkosoké Az ok: a tehetetlenség, az infláció a korrupt rendőrség Egy képviselő szerint a bér­gyilkosoknak van a legbizto­sabb állásuk Brazíliában. Ed­­mundo Galdino törvényhozó, aki egy bérgyilkos támadása következtében deréktól lefelé megbénult, kijelentette: a brazí­liaiak, akiket az infláció, a munkanélküliség, a tehetetlen kormány és a korrupt rendőrség kétségbe ejt, mind nagyobb számban alkamaznak bérgyil­kosokat, hogy saját igazság­szolgáltatásukat gyakorolják. - Brazíliában ma könnyebb és sikeresebb dolog bérgyilkost alkalmazni, mint ügyvédet - mondta Galdino a Reuter brit hírügynökség munkatársának. - Könnyebb, olcsóbb és bizto­sabb. A gyilkosság ára változó, egyhavi minimál­bérnek megfe­lelő 70 dollártól 20 ezer dollárig terjed. Ez utóbbi összeget kor­mányzók vagy szenátorok agyonlövéséért kell megfizetni. Galdino kijelentette, a rosz­­szul fizetett rendőrök és a lét­számhiánnyal küzdő bíróságok képtelenek megbirkózni a kör­mönfont és mozgékony bér­gyilkosokkal,­­ így a bűntettek 99 százaléka felderítetlen marad - fűzte hozzá. Nincs biztosabb üzlet Brazíliában, mint a bér­gyilkosoké. Sao Pauloban, Brazília leg­nagyobb városában a napi 20 gyilkosság felét­ felbérelt go­nosztevők követik el. A gyilko­­lási szerződések a következő­képpen köttetnek: akinek bér­gyilkosra van szüksége, kapcso­latot létesít egy közvetítővel, aki gyakran nyugalmazott rendőr, büntetőügyekkel foglal­kozó ügyvéd vagy magánnyo­mozó. A közvetítő aztán alkal­mazza a bérgyilkost. Az esetek többségében az ügyfél nem is­meri a bérgyilkost, az nem is­meri az ügyfelet és azt sem tudja, mi a célja a gyilkosság­nak. A Galdino ellen elkövetett merénylet tipikus volt. Galdi­­not, aki akkor városi tanácsnok volt, 1985-ben egy földbirtokos parancsára támadták meg. Egy bérgyilkos két lövést adott le, egyet a fejére és egyet a gerin­cére. 1991-ben egy ember je­lentkezett az áldozatnál és fel­ajánlotta, hogy 700 dollárért megöli a támadót. Galdino visz­­szautasította az ajánlatot. - Mindent elkövettem - mondotta a Reuter tudósítójának -, hogy meggyőzzem a jelentkezőt,­­szolgáltassa ki a gyilkost a rendőrségnek. A bérgyilkos személye még ma is ismeretlen. Válások Oroszország újabb kétes di­csőségre tett szert az elmúlt években: a válások számát te­kintve a világelsők közé került. Az ezer emberre számított ada­tok szerint Oroszországban töb­ben válnak el mint a volt szovjet köztársaságok bármelyikében, s a nyugati országokkal összeha­sonlítva ez a mutató riasztó. Az orosz munkaügyi minisz­térium adatai szerint 1992-ben minden ezer házasságra 468 vá­lás, 1993 első felében pedig minden ezer emberre számítva 6,5 házasság és 4,5 válás jutott. Ennél mindössze az Egyesült Államok statisztikája rosszabb. Mint a minisztérium szakér­tői megjegyezték, a válások kö­vetkeztében elsősorban a gyer­mekes családok esnek szét. Az 1989-es népszámlálási adatok szerint a családok 13 százaléká­ban az egyik fél egyedül neveli a gyerekeket. A csonka csalá­dok több mint felében a gyere­kek még kiskorúak. A család intézményének vál­ságára utalnak az olyan jelek, mint a házasságkötések számá­nak visszaesése, a házasulok életkorának csökkenése, az élet­társi kapcsolatok számának nö­vekedése és az egygyermekes családok számának növekedése - írta az ITAR-TASZSZ. Az elkövetkező években Oroszországban a házasságkö­tések számának további csök­kenése várható. Ez nemcsak a család szerepének és értékének az ipari országokra általában jellemző csökkenésével magya­rázható, hanem a lakossági élet­­színvonal esésével. A betyárvilág alkonya Somogyban Séta Pista és bandája Juhász András halálát köve­tően csak Séta Pista felléptével indult újabb virágzásnak a be­tyárélet. 1876. november 4-én este 4 rabló támadta meg a né­­metladi plébánialakot. Míg ket­ten kint őrködtek, két fegyveres társuk betört a házba, ahol megkínozták és kirabolták Os­­vald Péter plébánost. December 19-én délután Ku­tason már 5 haramia rabolta ki egy öreg birtokos lakását. Ket­ten em­int őrt álltak, mialatt a többiek az egész családot ösz­­szeverték. A rablás csak negye­dóráig tartott, s mire egy kiszö­­köt szolgáló hírt adott a pandú­roknak, Séta Pista már eltűnt társaival. Csépán Antal alispán 300 fo­rint jutalmat tűzött ki a rablók kézre kerítésére, de eredmény nem mutatkozott. 1876 végén a közbiztonság „a legrosszabb lá­bon állt” Somogyban. Csak ke­vés pandúrt tudtak bevetni, és fegyvereik is hibásak voltak: „alig lehet beléjök töltést ta­lálni, míg a haramia 10-et lő, addig a pandúrpuskája egyszer­­ csütörtököt mond” - pana­szolta az újság. Az alispán - akinek cselédjeitől szintén megpróbáltak sertéseket lopni - végül statáriumért folyamodott és katonaságot kért a megyébe. 1877. január elején rendkívüli törvényhatósági gyűlést tartot­tak a rablások ügyében. Elkese­redett szónoklatok után elhatá­rozták, hogy 500 forintra eme­lik fel a zsiványok fejére kitű­zött jutalmat. Január 4-én a Belügyminisztérium elrendelte a statáriumot a somogyi rab­lókra, rablógyilkosokra és ezek bűnrészeseire. Az elítéltek kötél általi halálra számíthattak, de több vidéken továbbra is arról panaszkodtak, hogy „a közbiz­tonsági állapot a legrémítőbb képet viseli”. Gyékényes kör­nyékén az utazók nem mertek elkésni, a boltok 6 órakor bezár­tak, Tab vidékén a lakosok egész éjjel talpon voltak, hogy vagyonukat megmenthessék. Rémhírek sűrűn teremtek So­mogyban. Az alispán katonaságot hoza­tott a megyébe, s a katonák a hozzájuk „útmutatónak” beosz­tott pandúrokkal együtt őrjára­­toztak a rablók által fenyegetett járásokban. Séta Pista bandáját mégsem sikerült elfogni, csak néhány orgazdát tartóztattak le. ,1877 tavaszán a vezér Bara­nya megyébe látogatott embere­ivel, ahol a kisasszonyfai plé­bánost rabolták ki. Amikor a baranyai pandúrok rajtuk ütöt­tek, Sétáék agyonlőtték egyik üldözőjüket, majd elmenekül­tek. Egy részük Szlavóniába fu­tott. A banda Eszéken elfogott tagja, Esze Ferkó „valószínűleg a pandúrok bosszúálló brutális bánásmódja következtében” meghalt. Ezen a tavaszon azonban nemcsak Séta Pista betyárjai ri­ogatták Somogy és Baranya megyék lakosságát. Április 13-án a Baranya megyei pandú­rok egészen a Somogy megyé­ben levő tótvárosi kocsmáig ül­döztek 3 fegyveres csavargót, majd a Gálosfán állomásozó ka­tonai őrjárattal együt bekerítet­ték az épületet. Az egyik hara­mia a háztetőn át akart mene­külni, de egy katona 300 lépés­ről keresztüllőtte a lábát, mire társai visszahúzták a padlásra. Miután a pandúrok az ajtónál agyonlőttek egy vigyázatlan rablót, s a ház felgyújtását is ki­látásba helyezték, a sebesült megadta magát. Harmadik társa a kéménybe bújt; onnét húzták elő. Mindkettőjüket megkö­tözve szállították be Kapos­várra. Séta Pista azonban továbbra is veszélyt jelentett a közbiz­­tonsgára, vele mindenáron le akart számolni Somogy várm­­gye. 1877.május 6-án Igmándy Benedek szigetvári szolgabíró hírt kapott arról, hogy Sétáék egy szlavóniai puszta istállójá­ban tartózkodnak. Pandúrjaival együtt személyesen sietett a helyszínre. Miután kávéjukba kevert „mákonnyal” sikertele­nül próbálta meg elaltatni a ha­ramiákat, „formális csata” fej­lődött ki az éjszakában. A pan­dúrok támogatására Verőcéről csendőrök, majd katonák érkez­tek; végül már 31-en lövöldöz­tek az épületbe szorult betyá­rokra. Ezek csak akkor adták eeg magukat, amikor hajnalban az egyik csendőr felmászott a padlásra, s onnan vette őket tűz alá. A rablóknak levetkőzve kellet kijönniük az ajtóhoz - de már csak hárman voltak: a ve­zér, Séta Pista a harc végén agyonlőtte magát. A király még abban az évben kitüntette Igmándy szolgabírót „a közbiztonság helyreállítása körül tett jeles szolgálatai elis­meréséül”, ám a banda utolsó két tagját csupán 1878. január végén fogták el Somogy me­gyében, ill. Szlavóniában. Most már úgy tűnt, hogy vég­leg leáldozott a somogyi be­tyárvilágnak. A megyét vasút szelte át, s hamarosan megkez­­dődöt a csendőrség szervezése is. Volt azonban még néhány zsivány, aki nem akarta a válto­zásokat tudomásul venni. Nagy Zoltán F­arsangbúcsúztató világszerte A világ minden tájáról érkeztek a szerkesztőségi képtávírón tudósítások arról, hogy az elmúlt héten hol, hogyan búcsúztat­ták az idei farsangot. Nagy sikert arattak a szambaiskolák tanulói a riói karneváli felvonuláson. A farsang második éjszakáján 160 ezer ember tekintette meg a parádét. A düsseldorfi farsangi felvonuláson „Kohl kannibált” mutat­ták be párton belüli bírálóinak Heiner Geissler és Rita Süss­­muth zsugorított fejével. Vietnamban, Hanoiban keleti színpompával rendezték meg a farsangi felvonulást. Többfordulós jelmezversenyt rendeztek a szombathelyi Kaszi­nóban. A verseny győztese (képünkön a döntő résztvevői) egy hetet tölthet a Kanári szigeteken. 1994. FEBRUÁR 20., VASÁRNAP

Next