Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-20 / 19. szám
1996. január 20., szombat Jubileumi ajándék CD-lemez az 50 éves Bartók Férfikartól Tavaly novemberben ünnepelte fennállásának 50 éves jubileumát a Pécsi Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara, s nemrég egy rendkívül színes összeállítású, az elmúlt 15 év munkáját reprezentáló CD-lemezt is megjelentettek. A pécsi DO-LA stúdiónál készült lemezre nemcsak az európai férfikari muzsika élvonalába tartozó kórus vezetői, az együttest 1980 óta irányító Lakner Tamás karnagy és segítője, Schóber Tamás lehetnek büszkék, de maguk a kórustagok és Pécs városa is. A több nemzetközi kórusversenyen - közte olasz és görögországiakon és ausztriain - valamint a budapestin és a debrecenin is kiváló eredményeket - első, második és harmadik helyezést elért kórus ugyanis olyan magas színvonalú és ugyanakkor szórakoztató válogatást vett lemezre, mely az európai férfikari muzsika legjobb tradícióinak szintézisét mutatja fel. Bartók egy neműkarai közül ötöt énekel a kórus. Ezek között találunk olyat is, amely a régebbi tömörebb kórushangzású ideál felé tekint vissza - ilyen a népszerű Csujogató - és a lírai, árnyalt megszólalást megcélzó felvételt is, mint amilyen a „Ne menj el”, vagy az elmúlt évek versenyein gyakran énekelt és mostanra már tökéletesen letisztult „Senkim a világon”. E kétfajta törekvésnek szintézisei a Bolyongás és a Levél az otthoniakhoz. Kodály Zoltántól is énekel négy szép művet a férfikar: a korábbi karnagyok által is mindig szívesen műsoron tartott Fölszállott a páva mellett az Esti dal szinte a női hangoknál lágyabb karakterű vegyeskari hangzással vetekedően szépen sikerült, s az elmúlt években gyakran énekelt Huszt is most érett be igazán. A CD-felvétel kedvéért megtanult Karádi nóták pedig minden nehézsége ellenére azt is igazolja, hogy a Lakner Tamás vezette Bartók Férfikartól még sok szép koncertélményt és nemzetközi versenysikerről szóló híradást kaphatunk. Azt, hogy a kórus a kortárs muzsikában is otthon van, Kocsáriklósnak két Kányádiversre készült művével bizonyította a Bartók férfikar. S, hogy nemcsak a magyar zenében járatosak, Schubert Salve Reginájával és a Carl Orff-mű, a Sunt lacrimae rerum elmélyült és sokszínű előadásával. A Bartók Férfikar által életre hívott Európai Bordalfesztivál hangulatát a századforduló környéki Zoltai Mátyás-mű, az Emelem poharam Schóber Tamás által vezényelt felvétele, valamint az általa feldolgozott és zongorán kísért dzsessz-örökzöld, a Chattanooga Choo-choo idézi fel, ez utóbbiban Cserfai Miklós igazán stílszerű szólóénekével. A CD-t záró Paul Simon-dal, a Híd a zavaros folyó felett pedig - eredeti nyelven - nemcsak a kórus egyik közkedvelt sikerszáma (melyben dr. Méhes-Kanizsai Melinda működik közre zongorán, s melyet a korábbi zongorakísérő Kanizsáiné Madari Melinda emlékére ajánlottak), hanem a CD-nek is hangulatos és tökéletes lezárása. Kovács Attila Bertók László: Mintha egyszerre két madár Itt és most és én, ugyebár, beszorulva két ha közé, vagy mi közé, mint a madár kifeszített szárnya közé, mint, mint aki dönthetne már, hogy mi felé, ha mi felé, s mi felé ne, ha ugyebár, ha valaki eldöntené, mintha egyszerre két madár, se egyiké, se másiké, de most mindkettő, most akár, most megölne, ha á, ha bé, csak bólintsak, csak rajtam áll, csak foszlik éppen semmivé. t Kultúra - Művelődés Pákolitz István: Sötétségben 1949-ben egy este dr. Tarisznyás Györgyi francia-magyar szakos tanárnő meghívott baráti beszélgetésre. Elcseverésztünk mindenről, ahogy nyelvünkre jött; szó esett pedagógiáról (édesanyja kisiskolásokat tanított), irodalomról, politikáról is, de leginkább az amatőr színjátszásról. Györgyi akkoriban tanította be tanítványaival a képzelt beteget. Középiskolásoktól azóta se láttam jobb Moliere-előadást. Július egyik estéjére vártuk Györgyit és édesanyját a viszontlátogatásra. Bosszantott, hogy még este tízkor se mutatkoztak. Feleségem anyja meg is jegyezte: „Úri népek azok, nemigen találnak ide mihozzánk.” Másnap reggel tudtuk meg, hogy a strandról tegnap elvitték Györgyit az ávósok. Anyját azonnali hatállyal kiparancsolták az iskolából, letartóztatták apját is, Gerő bácsit, a népszerű főjegyzőt. Pár nap múlva olvashattuk a sajtóban, hallhattuk a rádióban a romantikával elegyített rémregényt, Rajk László és bandája aljas összeesküvését népi demokráciánk megdöntésére. Körülhordozták a körözvényt, aláírásunkkal kellett bizonyítani, hogy elítéljük a hitszegő árulót és cinkosait. Ebbe a monstre perbe sodorták bele dr. Tarisznyás Györgyi tanárnőt és dr. Klein Antal sváb földbirtokost, hajdani alispánt. Tóni bácsi (mindenki tónibácsizta) biritói vadászkastélyában jónevű hazai és külhoni demokraták, reakciósok, hívők, ateisták, Barankovics-pártiak és kommunisták találkozgattak, le-leruccanva Pestről egy-egy vadászatra. A kirándulásokon gyakran részt vett Mizovics úr, a jugoszláv nagykövet. A német szót Tóni bácsi tolmácsolta magyarul, franciául (a nagykövetnek) Györgyi fordított. Nem is a kastély, hanem a regényesebb csőszkunyhó lett a színhelye Rajk és Rankovics (jugoszláv belügyminiszter) hírhedt találkozójának. A forgatókönyv szerint Györgyinek és Tóni bácsinak a csőszkunyhóban kellett felismernie a lódenkabátos Rajk Lászlót. Györgyi egyszerkétszer említette futólag ezeket a vadászatokat, meg is nevezett néhány politikust, de Rajk nem volt köztük. Nem is lehetett, hiszen soha életében nem járt Pakson. A kirakatperben koronatanúként szerepelt Györgyi és Tóni bácsi. A sötét napokban olyan tudósítást olvashattam a Szabad Népben, melyben a tájékozatlan és hazug firkász annyira túllihegte Rajk Titoval való lepaktálását, hogy a földrajzi helyeket összekeverélve, a jugó határt Biritó-puszta környékére „telepítette”. Nem átallotta leírni a vadszámára, hogy Rajk jómadár bűntársának csak másfél km-t kellett gyalogolnia a csőszkunyhóig. A dramaturgiába az is beletartozott, hogy Rankovics úr gyalogszerrel közelítse meg a tetthelyet, így romantikusabb. Mit számított a valóságosan meglévő, potom pár száz km-nyi differencia! A megyei lapban ezt olvastam: „A Tarisznyás-lányt, a nagyravágyó tanítónőt, a paksi és környékbeli kulák bagázsok, valamint a levitézlett földbirtokosok, angol segítséggel királynővé akarták koronázni.” A tárgyaláson minden úgy történt, ahogy előre tudni lehetett. A koronatanúk szembesültek Rajkkal, aki természetesen mindent bevallott, itt-ott még tetézte is bűnösségét. Olyan pletyka járta, hogy az akasztás előtt elfelejtettek szólni a hóhérnak, álljon meg a menet, „finita la commedia”. A két koronatanút is bebörtönözték. 1957-ben rehabilitálták Tarisznyás Györgyit és Klein Antalt. Tóni bácsi valahol Burgenlandban telepedett le 89 évesen. Györgyi a Corvina Kiadónál lektorkodott, majd igazgató-helyettes lett. 59-ben fölkerestem a munkahelyén. Félelmetes volt a csend, alig váltottunk néhány szót. Mindenütt, mindig figyelték. Azt kérdeztem, hogyan tudta túlélni a szörnyűségeket. -Tudja, Pista, végülis mindent kibír az ember. Olyan szomorúsággal mondta, hogy belereszkettem. Mezsgyekő 1956. október 31-én Mezsgyekő címmel versem jelent meg a Dunántúli Naplóban. Azt ünnepeltem benne, hogy a fegyveres fölkelés napja történelmi dátum, a szabadság és függetlenség pirosbetűs diadala. És mérhetetlen gyász is: a Parlament előtt békésen tüntető fiatalokra sortüzet nyittatott az eszement hatalom. Két strófát idézek a versből: Október huszonhárom! / Fegyvert ragadt a nép, / hogy vérrel, drága áron / megváltsa életét; / mert kő helyett homokra / építettek, hazám / és vergődtél bomolva, / ebek harmincadén! Aztán jött a ködös, szomorúkeserves november negyedike. A Dunántúl című folyóirat szerkesztőségében megjelent egy litymant s arra kért bennünket, hogy ne sztrájkoljunk, dolgozzunk, írjunk. Szántó Tibor főszerkesztő erre kijelentette, hogy a nagy Szovjetunió szabadságeltipró gesztusa méltatlan egy világhatalomhoz. A hadnagy eleresztette füle mellett a megjegyzést, talán nem jól hallotta, vagy nem akarta meghallani. Igaz, a botcsinálta tolmács is csak ötölthatolt tehetetlenségében. Tibort egyébként nem ezért a lesújtó kritikájáért kóterolták be néhány hónapra, hanem azért, mert a szerkesztőség nyitott ablakából heteken át bömböltette a pesti híreket. Versem miatt nem cimbáltak sehova sem, mindössze annyi visszhangját hallottam: Olaj volt a tűzre. Teljes volt a zűrzavar, összevissza hírek keringtek. Amikor - Kádár ígérete ellenére - megkezdődött az inkvizíciós megtorlás, 57 kánikulai májusában is pulóverben jártam, tartva a számonkéréstől. (Hírlett, hogy a börtönben hűvösek a cellák.) Munkatársaim jókat kuncogtak rajtam, azzal deklíroztak, hogy versem nem volt elég hatékony és ellenforradalmár beütésű, mert lám, a kutyák se ugattak meg miatta. Egyik november végi estén a szokottnál később értem haza. Feleségem sápadtan újságolta, hogy két bőrkabátos férfi keresett. Nem mondták, mit akarnak, nem hagytak üzenetet se. A Mecsekbe húzódott fegyveresek küldöttei voltak? Vagy ávósok? Soha nem derült ki. A rendszerváltás utáni egyik évfordulón azt kérte B. L. barátom, hogy a tv-ben olvassam föl a Mezsgyeket. Azt feleltem, hogy a verset ugyan nem tagadtam meg, de mivel hosszú ideig nem dicsekedhettem vele, nem tartom illendőnek, hogy előrukkoljak a verssel, olyan felhanggal, hogy: Na, ugye megmondtam, lám, jó prófétának bizonyultam. Október Huszonhárom nemzeti ünnep! - Abba beleegyeztem, hogy a verscím kinagyítva kerüljön a képernyőre. B. L. azt kérdezte, miért ez az ódzkodás? -Azért, mert a műalkotásnak ugyan fontos, de csak egyik eleme az igazság kimondása és ezt még súlyosbítja, ha beválik a jóslat. Ez azonban etikai disciplina (noha már az ókorban leírták: ami igaz, az szép is). Ezt etikai követelménynek tartom, érvényre is jut a versben. Van viszont esztétikai problémám. A Mezsgyeken végigzuhog a nagy lelki feszültség eufórikus mámora. A felszabadultság érzése himnikus sorokba kívánkozott, így óhatatlanul uralják a sablonok, a közhelyek. A legfontosabb hiányzik belőle: az eredetiség. Kötetbe nem került a Mezsgyekő, de személyes, becses emléknek megmarad. Pepitafüzetemből K A Dunántúli Napló 7 A Magyar Kultúra Napja A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én 18 órakor Pécsett az Ifjúsági Házban a Pécs-baranyai Kulturális Szövetség nívódíjait adják át az idei évben kiemelkedőnek ítélt alkotóközösségeknek. Ezen a napon a Pécsi Városi Könyvtár szervezésében 11 órakor Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója tart előadást, „Magyar lexikonok - Magyar nagylexikon” címmel. A helyszín a Várkonyi Nándor Könyvtár. A DOZSÓ- ban 17 órától ünnepi műsort adnak a művelődési központ művészeti csoportjai és együttesei. Évkezdő koncert Az idei év első hangversenyét adja a Pécsi Szimfonikus Zenekar a POTE aulájában január 29-én. Elhangzik Hector Berlioz Római karnevál nyitánya, mely a Benvenuto Cellini című opera közzenéje volt. Maurice Raveltől a La valse című darabot játszszák, melyet a szerző eredetileg nyolc tételes zongoraciklusnak komponált. Alekszander Porfirjevics Borogyintól a Polovesi táncok lesz műsoron, majd pedig Carl Maria von Weber Felhívás keringőre című darabja. A hangverseny zárószámában ifj. Johann Strauss Tavaszi hangok című keringője csendül fel, énekel Váradi Mariann. Kiállítások A pécsi Művészetek Házában 23-án, kedden 17 órakor a játékteremben nyílik kiállítás, a Ház tehetségkutató galéria sorozatának keretében. Vásárhelyi Zsolt fotói elé Körtvélyesi László mond bevezetőt. A pécsi Ifjúsági Házban 24-étől Roberts Kwamina munkái láthatók. Ott 23-áig még Horváth Dénes festő képeit is megtekintheti a közönség. Művészbejáró Folytatódik a Művészbejáró sorozat az Ifjúsági Házban. Az est vendégei a Pécsi Nemzeti Színház balettművészei, görög, olasz, perui, svájci és szerb táncosok, valamint a társulat vezetője, Herczog István. A január 24-én 19 órakor kezdődő beszélgetés házigazdája Bükkösdi László. Művészképzés, vállalkozás A Baranyai Alkotótelepek siklósi kerámia műhelyeiben hétköznapi élet folyik ezekben a napokban: a Mesteriskola kerámia szakos hallgatói dolgoznak. Az Alkotótelepek vezetőjének és a fenntartó Baranya Megyei Közgyűlésnek azonban nemcsak napi feladatai, hanem távlati tennivalói is vannak: felelősen megtervezni e jelentős művészeti műhely-együttes jövőjét. - Három lábon szeretnénk állni, hogy szilárdan megálljunk - mondja Komor István, az Alkotótelepek igazgatója. - Egyik anyagi forrásunk a működéshez a Megyei Közgyűlésnek mint tulajdonosnak a működéshez adott költségvetési támogatása. A másik: saját bevételeink. Vannak állandó szponzoraink, bevételt jelentenek szimpozionjaink is. Saját vállalkozásunkban rendezzük meg a nyári szabadegyetemi kurzusokat, és vállalunk kivitelzési munkákat is: például nemrég egy irodaházhoz díszkerámiákat készítettünk. Végül pedig fontos forrásnak ígérkeznek az egyetemtől kapott bevételek. Az a természetes folyamat, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem a művészképzés költségeit a piaci árakhoz közelebb álló szinten egyenlítse ki. Az a célunk, hogy az egyetem mint társfinanszírozó lépjen be a Megyei Közgyűlés mellé. Ezt a szándékot már minden oldalon deklarálták, remélhetőleg megtaláljuk a közös nevezőt és megköthetjük a szerződést. A megyei közgyűlés finanszírozná a szimpzionokat, és ez segítené a megyei gyűjtemény kialakítását, de továbbra is megmaradna igényünk, szükségletünk a külső támogatókra. Az Alkotótelepek név a sikondai alkotóházat és a villányi szoborparkot is takarja. Sikondán műfordító alkotótelepet szeretnének létrehozni, ám kevés az érdeklődő - eddig csak egy osztrák cég jelentkezett -, úgyhogy lehet, el kell adni ezt az épületet. A villányi szoborparkban tovább folyik a munka nyaranta: az idén például egyik alföldi nagyvárosunk megrendelésére fog köztéri szobrokat faragni itt a magyar kőszobrászok számos kiválósága. És természetesen folyik a művészképzés: Villányban Bencsik István, Siklóson Schrammel Imre vezetésével. G. T. Elsős keramikusok, Kincses Ágota és Gyuricza Gabriella vizsgára készülnek FOTÓ: LAUFER I. i