Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-10 / 40. szám

RIPORT K­ettészakadt az ország? Két hónappal a parlamenti választások előtt a politikai térfél túloldalán állók nincsenek egymással beszélőviszonyban, viszont mintha ez a harctéri idegesség átragadt volna a hétköznapi emberekre is. Sőt, családokon, baráti társaságokon belül is kezd kialakulni a kemény politikai szembenállás, a kocsmai vitákról nem is beszélve. Van például olyan ismert újságíró testvérpár, illetve neves ügyvéd apa és fia, akik nem politizálnak egymás­sal, mert olyannyira eltér a véleményük egymástól, s ez igaz olyan művészekre is, akik egy csapatban dolgoztak korábban évtizedekig, de már szóba se állnak egymással. A hét legfőbb belpolitikai eseményei is ezt támasztják alá, volt itt hazaárulózás a parlament­ben, s országértékelőt tartott az ellenzéki beállítottságú Otthont Magyarországból Össze­fogás civil mozgalom, illetve a kormányfő. Orbán Viktor miniszterelnök vigadóbeli beszé­de pedig arra is jó példa, hogy a pártállástól, politikai beállítódástól függően ugyanazt a szöveget is sokféle füllel lehet hallani. Újra beigazolódott tehát az a politikai alaptétel, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. ■ A Pesti Vigadóban a konzervatív politikusok mellett több, velük szim­patizáló művészt, közéle­ti személyiséget lehetett a padsorokban felfedezni, például Eperjes Károlyt, Szenes Andreát. Orbán Viktor egyedül vállalko­zott arra, hogy az ország elmúlt négy évét érté­kelje. Beszédének legna­gyobb érdekessége az volt, hogy szokatlanul rö­vid volt. A kormányfő té­nyekről, adatokról, ten­denciákról beszélt, más kérdés, milyen megvilágí­tásban. A miniszterelnök az áttörés évének nevezte 2001-et, és hosszasan so­rolta a sikereket, sőt felvázolt egy 2006-ig szóló , nagyívű programot, egy olyan modern, gazdag és fejlett Magyarország ké­pét, ahol boldog és elége­dett emberek élnek. Pokorni Zoltán úgy fo­galmazott, szikár, fegyel­mezett beszéd volt, ami­ből szerinte kiderült, nem kellenek retorikai fordula­tok, elég a valóság szám­bavétele ahhoz, hogy látni lehessen, mekkora mun­kát végeztek a magyar emberek az elmúlt négy évben. Emellett - közölte a Fidesz elnöke - a kor­mányfő rögzítette a követ­kező négy esztendő céljait is. A MIÉP hű maradt a se nem kormánypárti, se nem ellenzéki státusához. Balczó Zoltán kijelentette, egysíkú beszédet tartott a miniszterelnök, amely nem országértékelés, mér­legkészítés, hanem a rész­ben megkérdőjelezhető eredmények ismertetése volt. A politikus szerint az ígéretek helyett új straté­giát kellett volna felvázol­ni. Az ellenzéki politiku­sok véleménye természe­tesen lesújtó volt. Kovács László (MSZP) szerint a beszéd országértékelés­nek hamis, kampánynak erőtlen volt, de minden­képp olcsó, mert a köz­­szolgálati tévében hang­zott el. Kuncze Gábor pe­dig Orbán Viktor mind­össze egyetlen megjegy­zésével értett egyet, azzal, hogy egy vasárnap dél­előtt megér négy nyugodt évet, el kell menni szavaz­ni. De persze azzal foly­tatta a szabaddemokraták elnöke, hogy akkor le kell váltani a kormányt. A társadalmi folyama­tokat hivatalból figyelők is nagyon megosztottak. Török Gábor politológus például úgy vé­li, Orbán beszé­de a bizonytala­nokra nem lesz jelentősebb be­folyással, kollé­gája, Lánczi András vi­szont állítja, sok ilyen töprengő szavazót meg­szólíthat a miniszterelnö­ki értékelés. Kéri László pedig azt mondta lapunk­nak, nem nagyon szeret a napi belpolitikai fejlemé­nyekre reagálni - mert ez nem a politológusok dol­ga -, de az a véleménye, számítani lehetett erre a megosztottságra, az ilyen mocskos kampány­ra, ezért őt az egész mara­kodás hidegen hagyja. S kijelentette, 60 napig még újabb őrültségekre kell kell felkészülnünk, hi­szen hatalmas a választás tétje. Ugyanakkor úgy vé­li, hasonló volt a helyzet az előző kampányok ide­jén is, csak az emberek fe­ledékenyek, már nem em­lékeznek az akkori ocs­mányságokra. Végül a ha­zaárulózás kapcsán azt mondta, a fejlődésünk so­rán mindannyian átesünk különböző szakaszokon. Óvodásként a fiúk például azon versenyeznek, hogy melyikük tud messzebbre pisilni. Ezt azonban álta­lában ki szokták nőni az emberek. De akik még­sem, azokból lesznek a pártvezérek. Tamás Pál a VB-nek úgy fogalmazott, szembe­tűnő a politikai elit meg­osztottsága, s rossz hatás­sal van az ország hangula­tára, hogy ilyen ellenséges a viszony a szembenálló erők között. A szociológus azt tartaná rendkívül ve­szélyesnek, ha az ország közvéleményében is ha­sonló állapotok uralkod­nának, mindez átterjedne a lakosságra. S bár vannak erre utaló jelek, attól még nem kell tartanunk, hogy az emberek lövészárkokba készülnének. Számítani lehetett a mocskos kampányra, s 60 napig még újabb őrültségekre kell felkészülni Kövér László: megkövetem az MSZP politikusait, akiknek a parlamentben azt mondtam, hogy hazaárulók, ugyanis akkor pontatlanul fogalmaztam: valójában hazaáruló csak az lehet, akinek van hazája... ■ Az ellenzéki pártokkal szimpatizáló, sokak szerint a Demokratikus Charta utód­jának tekinthető Otthont Magyarországból Összefo­gás rendezvényén az volt a feltűnő, hogy csupán egy-két politikust lehetett felfedezni. A legnagyobb sztár Kende Péter volt, bár A Viktor című botrányosan sikeres könyvé­ből nem hozott magával, de szívesen fotóztatta magát Jancsó Miklóssal. Bródy János dalaival kez­dődött az országértékelő. Az MSZP-s politikusként és szociológusként is ismert Vitányi Iván a demokrácia lényegét oktatta, s azt mondta, a kormány nem ura, hanem első számú al­kalmazottja az országnak. Majd kifejtette, a társada­lom az emberek egész kö­zösségét jelenti, s hatalmas hiba két részre szakítani az országot: vesztesekre és nyertesekre. Iványi Gábor lelkész az egyházak szemé­re vetette, hogy a több tíz­­milliárdos állami támogatá­sukból keveset adnak a sze­gényeknek, a perifériára ke­rülteknek. S szerinte az egy­házak hatalmi ággá akartak válni, de csupán virgácsok lettek, amelyek fenyeget­nek. Ezért az egyház teljes megújulására lenne szük­ség. Inotai András közgaz­dász azt próbálta hallga­tóságának bebizonyítani, hogy a kormánypropagan­dával ellentétben koránt­­sincs minden rendben a ma­­gyar gazdaságban. Szerinte elmaradtak az alapvető reformok - az egészségügy, intézmények, regionális politika, oktatás területén -, a nyugdíjreformot pedig visszafordították. S elhibá­­zottak azok a lépések - ár­befagyasztás, bérszabályo­zás, mesterséges élénkítési kísérletek -, amelyekkel az állam beavatkozik a gazda­ságba. A professzor akkor aratta a legnagyobb ovációt, amikor azt állította, a gazda­ságpolitikát nem helyettesít­heti a pr-kampány. A leg­megdöbbentőbb előadást Ferge Zsuzsa szociológus tartotta. Az ismert szocioló­gus a „kormánytól nem tá­voli” Tárki jelentéséből idé­zett. Az intézet szerint az el­múlt három évben tovább fokozódott az idősek lema­radása anyagi tekintetben rosszabbul élnek, mint az­előtt, csökkent a munkahe­lyek száma, egyre többen vannak azok az álláskere­sők, akik nem regisztráltat­ják magukat. A gyermekek száma továbbra is a sze­génység legfontosabb meg­határozó elemét jelenti, s a szülők helyzete tovább rom­lott a Fidesz uralma alatt, különösen a három- és többgyermekeseké. A szoci­ológus a legnagyobb hibá­nak azt tekinti, hogy mind­ez szántszándékkal történt, az Orbán-kormány szociál­politikája tehát tökéletes ku­darcként jellemezhető. Ér­dekes volt Túras Gábor jo­gász hozzászólása, aki bizo­nyítottnak vélte az igazság­szolgáltatás függőségét a hatalomtól, különösen ami a rendőrséget és az ügyész­séget illeti, Horváth Aladár pedig nemes egyszerűség­gel „leműcigányozta” azo­kat a „karrierista, öngyű­lölő, gátlástalan” Lungo Drom-vezetőket, akik a Fi­desszel kötöttek választási szövetséget. S a sok szakmai előadást jól oldotta­ a végén a show, amelynek első részében Franka Tibor újságíró volt a főszereplő: a MIÉP-es kép­viselőjelöltnek az egyik he­lyi kábeltévében tett nyilat­kozatából idézték videóról, ahol a „csöpögő orrú, nagy fülű” honfitársainkról be­szélt, azaz kőkeményen zsidózott. Éles István - Or­bán Viktorként - pedig élő­ben szórakoztatta a nagyér­deműt. JANCSÓ MIKLÓS filmrendező a Bibliát idézte: „A gonoszok útja pusztulásba visz.” Jancsó lapunknak elmondta, hogy három és fél éve kis híján a Fideszre szavazott.­­ Akkor azt mondtam, jöjjenek a fiatalok. Sajnos, azóta óriásit csalódtam a fiúkban. Idén már biztos, hogy nem rá­juk voksolok. Persze, valószínűleg ők nem is az én szava­zatomra számítanak... ÉLES ISTVÁN humorista feltűnő jókedvvel sétált a konfe­renciaközpont aulájában. - Minden okom megvan az örömre, hiszen sokáig azt hittem, elveszítettem egy hangomat. Ám hála az égnek, feltámadt haló poraiból az én Józsim... - mondta Torgyán József „nem hivatalos magyar hangja". - Sajnos az utóbbi időben a civil szervezetek hangja csak valamilyen párt torzító erősítőjén jut el a közvéle­ményhez. Ezen a mostani találkozón valóban eredeti, civil gondo­latok és vélemények hangzanak el. S hogy miért vagyok itt? Saj­nos a Vigadóba nem kaptam meghívót, ide viszont bárki bejöhet... HORVÁTH ALADÁR, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint a Fidesz egy kisebbség akaratát kényszeríti rá a többségre. - Sajnos tovább mélyült a szakadék a szegények és a gazda­gok között. Csökkent a szolidaritás, valamint nőtt a közönyös­ség és a kirekesztés. Nem az a baj, hogy amikor a Fidesz a Lungo Drommal választási szövetségre lépett, tulajdonképpen önmagával kötött koalíciót, hanem hogy mindeközben tovább­ra is működik az az általuk gerjesztett cigányellenes közbeszéd, amely csak mélyíti az előítéleteket. BRÓDY JÁNOS úgy véli, nagy most a kakofónia. A nemzeti egység korszaka helyett a nemzeti kétségek idejét éljük. - Ezt jelzik az egymástól teljesen független országérté­kelések is - jelentette ki. - Ahelyett, hogy a vélemények a parlamentben ütköznének, a különböző szekértáborok elbe­szélnek egymás mellett. Nyerjen bármelyik párt, ez a hely­zet a választásokkal sajnos nem oldódik meg. A következő kormány első feladata mindenképp az legyen, hogy betemeti a lövészárkokat, különben csak álmodhatunk a szebb jövőről. A cseresor is erős, Keller László (középen), az MSZP ostora felszólította a minisz­terelnököt, hogy kérjen bocsánatot a hazaárulóktól, majd az utolsó napon már be sem tette a lábát párttársaival a Tisztelt Házba Csurka álma: Ádám és Éva bocskaiban? ■ Az Otthont Magyarországból Összefo­gás rendezvényén Koltai Tamás kritikus stílszerűen értékelte az ország helyzetét, megfogalmazása szerint korunk kultusz­drámájának rendezői szinopszisaként terjesztette elő. Címe: Madách Imre Az ember tragédiája, avagy merjünk nagyot álmodni. A kritikus aktualizálta a drá­mát, s módosította a szöveget. (A be­szédből alább idézünk, a „Tragédia” tel­jes terjedelmében a 168 óra következő számában lesz olvasható.) A történelmi színek jelmezeit, mivel az egész világtörténelem a sumér-ma­­gyar rokonságra épül, Grespik László és Csurka István tervezi, Ádám és Éva végig lehet bocskaiban, az ezért kifizetett 28 millió még mindig a töredéke annak, amibe ugyanez a Nemzeti Színházban kerül. Az egyiptomi színben a fáraó a ki­váltságos egyéneknek, kiket „a tömeg fü­lébe tol”, nem láncot, hanem Corvin-lán­­cot ad. A jelenet végi színpadi effektus­hoz, amikor a piramisoknak szempillan­tás alatt el kell tűnniük a láthatárról, technikai tanácsadóként föl kell kérni Schlecht Csabát. Athénban a „kiáltsatok, vagy bérletemből hurcolkodjatok ki” szö­veget az Első polgár az országos műszaki szakkönyvtár képviselőjének mondja. Rómában „az istenszobrok szétporlad­nak" instrukcióra ledől Torgyán, Kövér, Szabadi és Dávid Ibolya büsztje. A jelenet végén Madách színiutasítására „a csú­csokról félvad csapatok szállnak alá”, de Demszky Gábor nem engedi be őket. 2002. FEBRUÁR 10.

Next