Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-22 / 109. szám

2002. Április 22., hétfő M­A­G­Y­A­R T­E­L­E­K 7. OLDAL A FALU TÖRTÉNELME A helységet oklevélben először 1493-ban említik mint Kysthelek. A telek szónak az az értelme, hogy szántásra alkalmas föld. A Magyartelek jelölés­ben a magyar kifejezés arra utal, hogy a környékben nem magyarok, tán né­metek éltek. Az okiratos faluelődről az Árok-közben, a Pécsi-víz közelében felszíni kallódó kerámia- és kőtöre­dékek vallanak. Mivel volt a kis előtag, kell, hogy legyen nagy előtagú falujelölés is. Nem valószínű, hogy az el­tűnt Nagytelek nyoma fedezhetők fel a kastélytól pár száz méterre, egy terebélyes diófa közelében, ahol ugyancsak kiszántott cserépdarabok igazolják egy ki­sebb helység egykori létét. Bár látható néhány közép­kori cserépmaradvány is ehelyütt, azonban inkább ró­mai edénytöredékek lelhetők fel. Az új játszótér terüle­tén is felfedezhetünk kerámiadarabokat. Jelzésértékű­­ek, hisz feltehetően középkori helységnyomot sejtetnek. Valószínű, hogy ezen a részen terült el a Nagytelek. Annyi biztos, hogy a két helyen elütnek a kerámiaanyagok, például színben és mintázatban is. Helytörténelmi bizo­nyítékok egyes dűlőnevek is, bár a jelentésüket senki sem tudja. Minden­képpen be kell járni a talaj felszínére került értékeket kutatva a felsorolt határ­részeket, melyek: Zagamona, Mokrád, Emenye, Kispuszta, Karé és Csnada. A KÖZSÉG VEZETŐSÉGE. A polgármester: Dr. Szekeres János (64 éves) nyugdíjas egyetemi docens. Alpolgármester: Horváth Józsefné (62) nyugdíjas tanár. Képviselők: Bite Lajosné (42) szociális gondo­zó, Nagy Gyula (60) nyugdíjas mezőgazdasági gépszerelő, Tóka Ist­­vánné (52) asszisztensnő, Varga Istvánné (37) könyvelő.________ Lehetőségek A kastély védett arborétumá­ban és a temetőben koros fák állnak. A zöld részt közmun­kások gondozzák szakember irányításával. A közelben kempingezni is lehetne. Épü­letek várnak hasznosításra. A neoklasszicista stílusú kastély kertjében régi épületek találhatók. Van, amelyik összedőlt. Lebontot­ták a tehénistállót, a baromfi- és sertésólakat, a varrodát és az üveg­házat. A varroda a falu első kis­üzemének számított, öt év alatt 30 nőnek adott munkát, 1995-ben szűnt meg. A községvezetés a DN által szerkesztett honlapjában ipari vállalkozó jelentkezését várja. A hajdani urasági, majd tsz-közpon­­tot legkevesebb hatvanmillió forin­tért kínálják. Érdekes, hogy a Kam­merer uraság egyik hazai utódja 300 hektár földdel rendelkezik a határban. A védett arborétum jelle­gű parkban 150 éves fák, köztük vörös- és lucfenyő, nyár és juhar magasodnak. A temetőnél is védett növények sorakoznak, így Erzsé­bet királyné fái és tölgyek. Oltalom alatt Dézsai Országh Lajos földbir­tokos, vármegyei gazdasági egye­sületi elnök bronzalakos kriptája, amelynek kovácsolt kapuját vala­kik elemelték. A felsoroltak érzé­keltetését segíti az alakuló lovas tu­rizmus Királyné Kosztin Ibolya szervezésében. ■ Legelső a földművelés Legfontosabb, hogy szinte mindenki sajátítsa el a földművelés és a háztáji gazdálkodás forté­lyait, tudtuk meg Nagy Gyulától, a falu- és föld­program felelősétől. Ha ugyanis nincs önellá­tás, a faluturizmus sem lendül fel egyhamar. A település tehát küllemében csinosodik, hogy méltó legyen ilyenképp is a vendégfogadásra. Ettől a szándéktól vezérelve a község az összes családi ház utcai homlokzatát vakolta és kimeszelte. A te­metőt és a kastélykertet, amelyek arborétumnak is tekinthetők, a közmunkások rend­szeresen gondozzák. Az egyik portán több millió forint értékű mezőgazdasági gépparkot hoztak létre, hogy az embereket segítsék a földművelő vállalkozásukban. Rendelkeznek egyebek között ku­­koricavető-géppel, boronával, va­lamint szártépővel is. Jelenleg azért pályáznak, hogy például újabb vetőgéphez, gyűrűs henger­hez és ásókoronához jussanak. A testület megvette az öreg, volt urasági magtárt, amelyet a meg­erősítés után kulturális és közmű­velődési célokat is szolgáló falu­házzá alakítanak át, benne kap he­lyet a telekunyhó is. A harmadik szociális lakás épül, a telekért nem kért pénzt az önkormányzat. Nem véletlen, hogy jó példával és szakmai tanácsadással is szolgál a csaknem harminc tagot tömörítő gazdakör. Meg kell tanulni ugyan­is kertet és szántót művelni és ha valaki gondos gazda, akkor képes kellemes és lelkes vendégfogadó­ként is szorgoskodni. Még senki sem alakított ki vendégszobát, de a lovas turizmus kezd kialakulni. Részben a falusi turizmus szelle­mében portánként 7, míg a határ­ban és az utcákon csaknem 200 gyümölcsfát ültettek el. Sziárd út­burkolat vezet az utcákban, erős a járda, nagyon szép az új buszváró. Legutóbb minden útfelületi kátyút megszüntettek. Az árkokat kitisz­tították, így egyik pincét sem önti el a talajvíz. Nagy Gyula programfelelős A TELEPÜLÉS ELSŐ JÁTSZÓTERE pár hete készült el több évi előkészület után, részben az egyik nyugdíjas néptanító, a Pécsett élő Gamus Géza közreműködésével, aki a kovácsmester őse vas alkatré­szeit ajándékozta az építőknek. Segített az egyik lakó, Kanalas István is, aki egy faragott lóval egészítet­te ki a szabadtéri játékkészletet a kicsik örömére. Kérdésünkre elmondta, hogy ugyancsak közösségi munkában később vonatot és Frédi kocsit farag. A községvezetés a játékpark további bővítését tervezi. A kicsik mellett sok felnőtt, főként szülő is eljár ide, és órákon át beszélgetnek, társalognak az emberek. Már a kastély előtti kamaszpihenő fiataljai is a játékoknál gyülekeznek. Hogy mindenki egyidőben játsz­­hasson, hamarosan kell majd többek között libikóka, gerendahinta és jó pár pad. fotók, csuti János Az oldal a magyarteleki önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Csuti János B­E­M­U­T­A­T­K­O­Z­I­K Ősi porták A főutcában csaknem tíz por­ta kovácsolt vaskerítését vé­delem alá helyezték. Az utcai homlokzatuk népi stílusban fogant. Ritkaság, ahol Varga Józsefné lakik. Egy ormánsági kovácsmester ké­szítette a díszes, sárga és piros ke­rítéseket és kapukat, amelyeket a lakók kezdtek eladni. A rongálást megelőzendő született döntés a védelemről. A gyártó nevét Ko­vácsáé Szekeres Aranka falukróni­­kás sem tudja, annyit sejt, hogy száz évnél öregebbek a vasreme­kek. A hetvenéves hölgy az ősi, tán falualapító famíliák: Barics, Ki­rály, Martin, Molnár, Szabó és Varga históriáját dolgozza fel. Megóvják a mai Nagy, egykor Szi­geti, a Köllő, a hajdani Molnár, a Bite, régen Szabó porta utcai ré­szét. Egyedi küllemében az a más­fél évszázados, vályogfalú ház, amelyben most Varga Józsefné, Pöttendi Magdolna lakik. A tető­­szerkezet és a homlokzat kissé na­iv népi barokkos. Benn óriási mes­tergerendák húzódnak. Néhol ala­csonyan kell lépni, mert bever­nénk a fejünket. Itt-ott látszik a ke­­mence, a füstölő nyoma. ■ Tanulják a gazdálkodást Sok a munkanélküli, akiket az állam és az önkormányzat tart el. A községvezetés azt akarja elérni, hogy minél többen gaz­dálkodjanak önállóan a saját vagy a község által biztosított földön, így lássák el magukat és családjukat terménnyel, amivel esetleg idővel a piacon is megje­lenhetnek. A jövedelmük tehát nőne. Eddig még csak egy lakó, Dombai János volt képes arra, hogy a mezőgazdasági üzemtől valamennyi földjét visszakérje, sőt gyarapítsa. Vállalkozása oly sikeres, hogy most már magán gépsorral rendelkezik. Mások is, mint például Bite Lajos, Nagy Gyula, Nagy István, Tóka Ist­ván, Török Béla mind nagyobb földrészt munkálnak önerőből. Már vagy húszan kezdenek egyéni gazdaként földdel foglal­kozni. Van aki 2, más pedig 12 hek­tárt vállalt a korábban bérbe adott sajátjából. A jelenség még nem általános. A felsorolt gaz­dák elsősorban a tehénállomá­nyuk ellátása miatt termeszte­nek kultúrnövényeket. Számuk­ra jelenleg komoly gondot je­lent, hogy messze, tehát Gilván­­fán és Királyegyházán is rendel­keznek parcellával. A tehéntar­tók jelenleg attól félnek, hogy nagyon sokba fog kerülni a házi hűtőház megépítése. A község által biztosított közös géppark a pásztorház területén több millió forint értékű. A gépeket olcsón lehet kölcsönözni és igényelni. Évente minden családnak in­gyen művelik meg a kertjét, jel­képes áron adnak magvakat és csibét. Ősszel a község segít a betakarításban. Népességalakulás A hódoltság idején magyarok lak­ták, ahogy 1930-ban is, amikor a lélekszám 344 fő. 1970-ben 260 ma­gyar embert tartanak nyilván. Ek­korra szinte valamennyi ősi famí­lia, mint a Barics és Hergyó elköl­tözött. Némelyik, mint a Martin és a Varga család kihalt. A régiek közül csak a Szekeres és a Szabó család maradt. Az elvándorlók he­lyébe nincstelen uradalmi alkal­mazottak érkeztek, így a Zala me­gyei Csömödérből, Oroklánból, vagy a nyírségi Zajtáról és Máté­szalkáról. Az utóbbi egy évtized­ben alig költöztek el, 1992-től 243 lakos él a faluban. ■ A lapály pihenőparkja A felhagyott vályogvető gödör­ben a Lőrinci-víz és a Füzesdi­­árok vizének részleges felhaszná­lásával 1,2 hektáros mesterséges tavat alakítanak ki, amelyen csó­nakázni és tutajozni is lehet. Nincs szó arról, hogy az említett ősi folyások veszélybe kerültek volna, nem áll fenn a kiöntés ve­szélye a drávai lapály ezen zugá­ban, ahol napjainkra csodálatos vadvízi birodalom alakult ki. Rit­ka vándormadarak, főként sirá­lyok, kócsagok és gémek pihen­nek meg a zsombékosban, népes vízicsibecsaládok vertek tanyát. Javában tart a húsz hektárosra tervezett szabadidőpark kiala­kítása, így rendszeresen boronál­­ják, egyengetik a legelők és a me­zők talaját, kiirtják a veszélyes gyomokat, az erdőkben és a csa­­litosokban ritkítják az aljnövény­zetet, hogy a kirándulók szaba­don mozoghassanak. A park fő­ként a pécsi természetbarátok körében kezd ismertté válni. A területén időnként sportolók, köztük tőrvívók táboroznak. AZ ÖKUMENIKUS és Jézus test nélküli új kereszt a megbékélés és a megbocsátás jelképe is. Helyben katolikusok és reformátusok is élnek, akik a szentmisére, illetve az istentiszteletre az önkormányzat épületében jönnek össze. A plébános dr. Molnár­ János, míg a református hívőkkel csányoszlói, vajszlói és pécsváradi lelkész találkozik. A katolikusok együtt zarándokolnak Máriagyűdre Szentháromság vasárnapján a kisasszonyai, a magyarmecskei és az ózdfalusi társaikkal. Egykor velük jöttek a tésenyi és a gilvánfai zarándokok is. Valaha Kisasszonyfára gyalogoltak misére, amire a Misés út és a Misés híd földrajzi jelölés utal. A hidat azonban fém­gyűjtők szétdarabolták. Kisebb toronynak illik be a harangláb, amelynek a keresztje időnként életveszélyesen megbillen. A láb oldalába a két világ­égés halottainak a névsorát vésték be. A szomszédságában idővel imaház és magányos idős emberek melegedőjét tervezik._______________■ Az összefogás példái Eddig csaknem tíz közösség szerveződött öntevékeny módon, illetve a községvezetőség kezdeményezésére. Most alakul a madarászok és a természetjárók csoportja. A kollektívák félszáznál több sze­mélyt fognak össze. A nyugdíjasok Dombai Jánosné, Gamus Géza és Tóth Benőné, a sportkörösök pedig Böszörményi Tivadar és Varga Jó­zsef vezetésével tartják foglalkozá­saikat. A gazdakör 15 földművest tömörít, a tiszteletbeli elnök, Dom­bai János, míg az ügyvezető elnök Gidó László. Nyaranta pécsi vívó if­jak edzenek a határbeli táborban, akiket érdeklődve keresnek fel a helyi gyerekek. Évek óta járnak is­kolások a máriakéméndi egyházi táborba, ahol a résztvevők tanulják a kulturált együttélés, a közös ját­szadozás és a programszervezés szabályait. Rájuk különösen szá­mít a falu, hogy a régóta működő, de időnként megszűnéssel fenye­gető ifjúsági klubot újjáalakítsák. A közéletiséget nagymértékben meghatározza a katolikus egyház­­község (irányító: Bite Lajosné), a református gyülekezet (vezető: Ka­nalas Istvánné), valamint a szülői munkaközösség. A tagok sokat tesznek azért, hogy a gyermekrendezvényeket siker koronázza. Rangos ese­mény a faluban, ami szintén a kö­zösségi élet megnyilvánulásának számít, augusztus 20., amikor a helyiek és az elszármazottak jön­nek össze a kastélyparkban. Ek­kor már nemcsak szabadtéri mi­sét celebrálnak, de újabban ke­resztelőket is tartanak. Az elköl­­tözöttek zöme - számuk száz kö­rüli - Pécsről, Baksáról, Bükkösd­­ről, Mohácsról és Érdről érkezik. Hajdú Jánosáé, aki egy pécsi énekkart dirigál, a dalostársaival tér haza. Három egykori néptanítónak, így Gamus Gézának, Horváth Jó­zsefijének és Horváth Miklósáé­nak is köszönhető, hogy erősödik a közélet. Nem véletlen, hogy nemrég emléktáblát avattak a tiszteletükre a volt iskola falán. Snobl Rezső természetjáró, míg Kazi János madarász klubot ala­pít. A legtöbb társadalmi munkát a következők végzik: Demeter Ká­roly, Kazi János, Ludvig János, Ludvig Zoltánné és Vég Gáborné. A volt iskola a néptanítók emléktáblájával

Next