Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-23 / 140. szám
: : : 2004. május 23., vasárnap Szulák: túl a tejszínes sonkán Unja már, hogy életigenlő énekesnőként fogyókúrákról faggassák. Négy színház hat darabjában játszik, két televíziós műsora a legnézettebbek közé tartozik. Nem gondolja, hogy eltűnt volna énekesnőként, igaz, bankvezérek nem állnak sorba, hogy lemezeibe, koncertjeibe fektessék pénzüket. - Fogyókúrás könyv reklámozására kérték a héten, talán azt gondolták, önnek is szüksége lenne valami hasonlóm. Nem találta sértőnek e szerepkört? - Sértő lenne, ha valóban súlyfelesleggel küszködnék, de most éppen a helyemen vagyok. Évek óta mindig megtalálnak ilyesmikkel, és mivel fogyókúrákban is a tapasztalataimat oszthattam meg, ez is vállalható volt. Felhívtak a minap, szerepeljek egy, a sztárok táplálkozásáról, életmódjáról szóló könyvben. Kínos, hogy ma már mindenkinek csak ilyen összefüggésben jutok eszébe. Nyilván azt hiszik, Szulák Andinak biztosan van helyes története a pacalpörkölt és a tejszínhabos sonka kapcsán. Ettől pedig kicsit ideges leszek. - Talán besokallt és azt mondta: véget vetek életem bulváros korszakának ? - Már valóban nem válaszolok naponta olyan kérdésekre, hordok-e lúdtalpbetétet, vagy szerintem ki lesz a ValóVilág következő kiesője. Mit tudom én? Persze nem mondanám, hogy besokalltam, hiszen egy közszereplő nem bújhat el. Túl a negyedik ikszen azonban meg kell szűrnöm, miről beszélek, és ki az, akinek válaszolok. Már minden komolytalan kérdésre válaszoltam. Miért lenne egészségtelen, hogy komolyabbnak, megfontoltabbnak érzem magam? - Jó ideje nem olvashatunk arról, megtalálta-e a párját vagy sem. - Válásom után tele voltak a lapok a történetemmel, ami jól esett, hiszen elsírdogálhattam bánatomat, másrészt rájöttem, hogy ugyanez nagy tapintatlanság is tőlem. Másrészt magamra szabadítottam sok hasonló sorsú embert, akik úgy gondolták, adhatok nekik tanácsot ilyen helyzetekre, amikor pedig az anyukám meghalt, még inkább kiadtam magamat. Ezután döbbentem rá, hogy nem kívánok többé sebeket felszakítani, és a környezetemet izgalomba hozni azzal, kiről, mit és mennyit árulok el a nyilvánosságnak. Szerencsére sok területe van az életemnek, ami említésre érdemes. - Az ön értékítélete szerint melyek ezek? - Hihetetlenül gazdag évad áll mögöttem a színházban és a televízióban is. Négy színházban hat szerepet játszom, a Szulák-show és az Activity is az előzőknél jobb nézettséget hozott. Rengeteget dolgozom, de ez boldog állapot számomra. - Ami tagadás, sokszor úgy tetszik, mintha a csapból is Szulák Andrea folyna, még Frei Tamással is megtett egy Föld körüli utat nyolc nap alatt. - Tavaly nyáron történt mindez, voltaképpen az volt a nyaralásom. - Ami a show-beli szerepét illeti, a kritikusok nem a glóriáját fényesítették... - Ha Krausz Barnabásnak a műsorvezetésemről megjelent negatív kritikájára gondol, pontosan fogalmazott, miközben az Activityről nagyon jókat írt. Mindig is igyekeztem a show ketrecén belül szabadon mozogni, e műsortípusnak adott a szabásmintája, s nem én választom meg a beszélgetőpartnereimet. - Énekesnőként bizonyára nem hitte volna, hogy valaha önnel azonosítanak majd egy kereskedelmi csatornát, hiszen hovatovább Szulák Andrea a tv2 védjegye. - Igyekszem lojális lenni a tv2-höz. Örömmel csinálom ezeket a műsorokat, nem az életem függ tőlük, senki elől nem szívom el a levegőt, nem gázolok át lelkeken azért, hogy két saját műsorom legyen. Dőreség azt hinni, hogy ez életen át tartó szerelem, mert ez a szerelem Szulák Andrea Született: 1964. február 8., Budapest Pályája: Grand Prix fesztiválgyőztes Moszkvában (1990), táncdalfesztivál első helyezett Egerben (1992), eddig hét önálló nagylemeze jelent meg és számtalan album elkészítésében közreműködött. 1998 óta a tv2-nél dolgozik, jelenleg két önálló műsora van Elismerései: eMeRTon-díj (1992-1994), két alkalommal is az Év Énekesnőjévé választották csak addig tart, amíg a nézettséget hozom. Ez pedig teljesen kiszámíthatatlan. Abban a pillanatban, amint izzadságszagú lesz a dolog, felállok. Vagy felállítanak. - A jelek szerint ettől még messze van, de gyakori feltűnései miatt nem gondolja, hogy kizsigereli önmagát? - Nem egy napra terveztem a pályámat. - Melyiket? - Az életpályámat, amibe bármi belefér. Semmihez nem ragaszkodom betegesen és görcsösen, de mindenért minden tőlem telhetőt megteszek. Annyira bizonytalan az életünk, semmire nem merek magabiztosan támaszkodni. - A kívülálló nem hiszi el, hogy Szulák Andrea helyzete olyan bizonytalan lenne a színházban vagy a képernyőn. - Pedig semmire nincs garancia, mindig jönnek a fiatalabbak és a tehetségesebbek. Butaság, ha valaki elhiszi magáról, hogy nem helyettesíthető. - Egyébként hová tűnt Szulák Andrea, az énekesnő? - Itt van, hiszen mindennap énekelek. Persze értem a kérdést, de hát hová lett az a világ, amelyben jó dolog volt készülni egy új lemezre, vagy egy koncertre a Budapest Kongresszusi Központban? Súlyos milliókat kellene összekunyerálnom, amihez nincs már kedvem, nehogy azt gondolja bárki, sorba állnak a bankvezérek, hogy a pénzüket egy Szulák-koncertbe fektessék. „Éneklésileg” elégedett lehetek, szinte nincs olyan este, hogy ne énekeljek. Eszembe sem jut, hogy vannak lekötetlen vegyértékeim, csinálhatnék még valamit... Csontos Tibor Néha Kate Winslet is káromkodik A Vergils fura film, Kate Winslet viszont lubickol benne. A színésznőnek a Titanic óta fut a szekere, s azóta sem váltja aprópénzre a tehetségét. Megszoktuk, hogy az összes szerelmi történet kötelező happy enddel végződik, ez a mozi viszont nem. Igaz, a szereplők a saját bőrükben sem érzik jól magukat. Kate Winslet nem ilyen. - Én úgy szeretem magamat, ahogy vagyok. Nem zavar, ha a hátsómat valaki túl nagynak találja. De Clementine-hez hasonlóan én is ki tudom engedni a gőzt magamból. Akkor káromkodó szörnyeteggé változom. - Mit jelentenek Önnek az emlékek? - Az emlékek intim és szent dolgok. Különösen a kellemes emlékek. Remélem, hogy életem minden boldog pillanatát meg tudom őrizni az emlékezetemben. Milyen szép pillanatok voltak. Amikor a fiamat és a lányomat először a karomba tették. Abbahagyták a sírást, amikor megpillantottak. Talán csak ráismertek a hangomra. -És a rossz emlékek? - Azokat sem akarom elfelejteni. Még a legrosszabb pillanatokból is erőt tudtam gyűjteni. Egy kapcsolat nem lehet olyan, mint amilyen az első napon volt. - Honnan lehet tudni, hogy véget ért? - Ha már nincs mit mondanunk egymásnak. Emlékszem, úgy éltem át ezt a percet, mint egy földrengést. Egyébként nem ismerek senkit, akinek ne lenne hasonló tapasztalata. - Elvált Jim Threapletontól, jelenleg Sam Mendesszel, az „Amerikai szépség” rendezőjével él együtt. Hogy lehet a munkától elválasztani a magánéletet? - Angliai bázisunkat felcseréltük New Yorkkal az „Eternel Sunshine” forgatása miatt. - Mert ódzkodik a modern kommunikációs eszközöktől? - Igen, hiszen majdnem minden héten kijön egy új termék. A technológiai fejlődés olyan mértékben halad előre, hogy alig bír lépést tartani vele az emlékezetünk. Nehéz beszélgetni az emberekkel. Nincs e-mail-címem, szívesebben telefonálok. És sokkal jobban szeretnék levelet írni fax helyett. Kihal az emberiség, ha nem képes kommunikálni. Ezért is olyan fontos számomra a film. Abban tényleg kommunikálnak. - A Titanic tette önt világhíressé. Hogy látja hét év elmúltával ezt a tapasztalatot? - Örülök, ha találkozhatok Leonardóval. Már öt éve nem láttam. Mindketten nagyon fiatalok voltunk, és ahogy elnézem magunkat, mindkettőnknek jó néhány mini-idegöszszeomlás van a háta mögött. Eltartott egy ideig, mire mindketten magunkra találtunk. Művészbejáró 13 Andrea, mint Schiller-leporoló A friss Jászai-díjas Spolarics Andrea mondja, nincsen tudathasadásos állapotban, pedig minden oka meg lenne rá: egyszemélyben játszsza Stuart Máriát és angliai Erzsébetet a Bárka Színház új produkciójában. „Azért nem váltok olyan gyorsan, s mindig tudom, éppen ki vagyok - fűzi hozzá. - Zsótér Sándor rendezővel szándékosan nem választottuk élesen el a két alakot, hiszen ők szinte egy személyiség két oldalának felelnek meg. A Stuart Mária a címszereplő húszéves fogságának végtörténete.” Az előadás nem szűkölködik poénokban. Amikor Mária halálos ítéletének aláírásával kapcsolatban elhangzik: döntsön a nép szava, Máriának benyújtanak egy Népszavát, s aláírja. „Nem sértő, vagy provokatív az előadás, de az fontos, hogy a szöveg és az értelem ne vesszen el a szóvirágok özönében. Schiller cirkalmas, romantikus, nagy kosztümös darabot kívánna, ám a szerzőhöz méltón új felfedezésben gondolkodtunk. Ezért kicsit leporoltuk Schillert...” Magyar festményláz a világpiacon Munkácsy A csermely partja című festménye viszi 70 millió forintnak megfelelő kikiáltási áron a pálmát a világ egyik legnagyobb aukciós házának londoni árverésén. A közelmúltban annyira keresettek lettek a magyar festők a világpiacon, hogy a Sotheby’s ház külön aukciósorozatot indított magyar festők műveiből. Vaszary János képei 40-60 ezer font, vagyis 15 és 25 millió, az avantgarde Berényi Róbert festményei becslések szerint 30 és 50 ezer font, 11 -20 millió forint körül találnak gazdára. A magyar képek utáni lázban az árverések Bécsben, Münchenben, Hamburgban folytatódnak. Szőke András és a zsigulis rendőrök Szőke András, a fád humor hazai mestere a Helyfoglalás avagy a Mogyorók bejövetele után újabb kisköltségvetésű film forgatásába vágja fejszéjét. A sorban tizenegyedik alkotása egy Zsiguliról, és a hozzá tartozó rendőrökről szól majd. A 90-es évek végén játszódó történet lehet, hogy kis költségvetésű, ám szereposztásában gazdag: Gazdag Tibor, Gáspár Sándor, Györgyi Anna, Derzsi János, Kovács Kokó István és a pihent tettestárs, Fábry János játssza a főbb szerepeket. Kováts Kriszta ismét a középkorban Kováts Kriszta, a Komédium Színházbeli híres Kovátsműhely nagyasszonya a Millenáris Park Szabadtéri Színpadán ismét visszatér kedvelt középkorához. Magyarországon elsőként Calderón: A Világ nagy színházát állítja színre. A klasszikus spanyol szerző szövegén nem fogott az idő. A világ nagy színháza egy meghökkentően modern mű a 17. századból a 21-ik századnak. Rövid, de hatalmas vízió, az emberi sorsról bölcsőtől a sírig, sőt az előtt és az után. Kilenc színész, köztük Majsai-Nyilas Tünde, Járai Máté és a rendező Kováts Kriszta játssza a zenészekkel csütörtöktől az Életet. A Harangozók óriás törpeségei Harangozó Gyula, az Operaház balettigazgatója öt évig tárgyalt, küzdött, míg megkapta az engedélyt Sir Kenneth MacMillen koreográfus özvegyétől a Mayerling színreviteléhez, s most ismét óriási vállalkozásba kezdett: a Hófehérke és a hét törpe című kétfelvonásos táncjáték világpremierjére készül. Először csak arra gondolt, kellene az Erkelbe egy olyan mesebalett, amelyet gyerekek és felnőttek egyaránt értenek, élveznek. Grimm meséjét még nem dolgozták táncjátékká. Volt kitől örökölnie a mesei vénát: édesapja vitte színre A diótörőt. A három szögletű kalapot, a Ludas Matyit s a Coppéliát, amelyben gyerekként még ő is szerepelt. Fischer nem ócsárolt: pert nyert Fischer Iván, a Budapesti Fesztivál zenekarvezetője első fokon pert nyert a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének Elnöksége és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete ellen. Fischer azért indított polgári pert, mert a zenészszervezetek a karnaggyal még a múlt év januárjában a New York Times-ban megjelent interjú után közös nyílt levélben úgy fogalmaztak, hogy ő folyamatosan és módszeresen tör évek óta művésztársai vesztére, a magyar zenekarok megszüntetését követelve. Ócsárolja őket, ezzel rosszhírét keltve még az országnak is. Kiderült, Fischer Iván egy művészt, együttest sem nevezett meg konkrétan az interjúban. Akit nevesített, azt az újságíró fűzte a cikkhez. Fischer Iván csupán azt jegyezte meg, hogy még mindig kevesebbet kapnak, mint a kommunista rendszertől örökölt régi intézmények, de ez nem baj. A Fesztiválzenekar pedig egy nonprofit alapítványhoz tartozik, ami Kelet-Európában ismeretlen. A bíróság Fischer vádlóit arra kötelezte, hogy honlapjukon és a Zenekar című folyóiratban tegyék közzé, valótlant állítottak, s véleményüket némi jogszerű formában adták közre.