Új Dunántúli Napló, 2006. június (17. évfolyam, 148-176. szám)
2006-06-22 / 168. szám
2006. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK - DUNÁNTÚLI NAPLÓJ ARA AJTÓ ÉS TANULÁS Állítólag ők is voltak fiatalok szülők A legjobb az lenne, ha soha nem kellene nekik hazudni A mai fiatalok közül nem mindenkinek felhőtlen a kapcsolata a szüleivel. Vajon mi ennek az oka? Miért viselkedünk így? Miért nem értenek meg bennünket? A választ mindenki a lelke mélyén keresse. Mindannyian a magunk módján vagyunk bátrak, határozottak és elszántak. Elszántan lépjük át a küszöböt, új életet kezdve, hátat fordítva a múltnak. Elszántan várunk egy szebb jövőre, elfeledve a múltat. Elszántan akarjuk tökéletessé tenni életünket, pedig tudjuk, hogy nem lehet az. Elszántan próbáljuk megvalósítani álmainkat, pedig még azt sem tudjuk, melyek azok. És ebben szüleink segíthetnek. A 21. század fiataljainak nagy többsége nincsen felhőtlen viszonyban a szülőkkel. Vizsgáljuk meg konkrétabban a dolgokat! Kezdésként szögezzük le: sokféle szülő létezik. Van, aki most éli a második tinédzserkorát és mindent megbeszél a kicsi lányával, fiával. Ők a „jó fej” szülők. Mások maradtak, konzervatív gondolkodók: ők a „Bezzeg az én időmben!” szlogenű ősök, akik az „Én is voltam fiatal!” kezdetű mondatot még hírből sem ismerik. Céljuk az, hogy a gyermekükből amolyan mintapolgárt neveljenek. Holott ők is tudhatnák, hogy ez képtelenség - mert attól, hogy valaki felporszívózza a szobáját, vagy szelektíven gyűjti a hulladékot, még nem lesz tökéletes ember. A harmadik, csak zárójelben megemlített kategória azoké, akik nem vagy alig törődnek a gyermekükkel, és hagyják elkanászodni a csemetét. Talán ők azok, akik csak egy rossz húzás, egy átgarázdálkodott éjszaka miatt lettek szülők. Velük a legnehezebb számolni, őket a legnehezebb leírni, náluk van a legtöbb gond. Nem kell külön megmagyarázni, hogy miért. Miért is nem bízunk meg a szüleinkben? Erre több válasz van. Van, aki mindent elmond otthon, azaz őszinte az ősökkel. Van, aki néha belecsen egy kis füllentést, de nagy átlagban mégiscsak őszinte. És persze van, aki keményen kommerál és úgy hazudik, mint a vízfolyás. Hogy melyik lenne a helyes út? Egyértelműen az őszinteség a legtisztább, és ha már őszinték vagyunk, akkor cserébe megértést és bizalmat is kérhetünk. Persze ahogy mondani szokták: a bizalmat kiérdemelni harc, megtartani művészet. Talán egykét apró-cseprő füllentés, pár kegyes hazugság belefér - de igazából ez is mellőzhető. Sőt, jobb, ha felejtőbe küldjük, mert ha az apróság kiderül, a botrány általában óriási. Összességében tehát leszögezhetjük: jobb az őszinteség, még ha gyakran szívunk is miatta. Őszinteség egyenlő békesség és ennél jobb semmi nem lehet. ■ Sági Lilla, Táncsics Gimnázium, Siklós ■ Szülőnek lenni egyáltalán nem könnyű feladat. Különösen pedig akkor nehéz, ha anya és apa is elfelejti, hogy egyszer régen ők lázadtak a nagyiék ellen. Vannak olyan családok is, amelyekben egy vacsora mellett mindent meg lehet beszélni egymással, azaz nincsenek sem titkok, sem hazugságok Egy osztálydíszítés krónikája ballagás Amikor egy életre elegünk lesz az orgonából Harmadikosként számunkra nem úgy volt ünnepnap a ballagás, mint ahogy a negyedikesek átélték. Ők ugyanis kifelé haladnak valamiből - amibe mi még csak most fogunk belelépni. Az ő ballagásuk ráadásul nekünk leginkább a készülődés miatt marad emlékezetes. Hiszen idén mi feleltünk a díszítésekért, a körítésért. A hét elején mindenki hatalmas virágcsokrokat ígért, de mi csak csütörtök délután döbbentünk rá, hogy bizony jóval kevesebb a virág, mint amire számítottunk. Órákig tartó filózás, tervezgetés és számolgatás után végül péntek reggel osztályunk háromszor annyi virággal rendelkezett, mint amenynyire valóban szükség volt. Hogy megoldjuk a virágok frissen tartását, osztályfőnökünk tanácsára felhasználtunk egy kukát is - reméljük, ezzel nem romboltuk le a díszítés fennköltségének illúzióját! Reggel aztán elkezdődött az idegbaj. Feladataink közé tartozott többek között az ajtó- és tábladíszítés, az ablakok, falak és asztalok kidekorálása, a tarisznyák és gerberák kiosztása. Persze semmi sem ment zökkenőmen■ Ha egy osztály elballag, az mindig szívfájdító. A ballagtató harmadikosoknak azonban nem csak a szívük fájt a fejük istesen. Osztályunkról ráadásul köztudott, hogy nem éppen a fegyelmezettség mintaképe - ám most mégis mindenki egy emberként dolgozott. Sokkal nagyobb problémát okozott, hogy a virágokat valahogy fent tartsuk a falon, ablakon. (Legalább addig, amíg elkezdődik az ünnepség.) Bár az orgonák nagyon erősen ellenálltak, több kiló celluxszal sikerült legyőznünk a lázadó virághalmokat! Három óra munka, retusálás és takarítás után eljutottunk a mélypontra, sikerült teljesen kiábrándulnunk a ballagásból és az orgonákból. (Ezúton szeretnénk megkérni a jelenlegi 10. A-t, akik jövőre minket búcsúztatnak, hogy orgonát ne nagyon használjanak, ha lehet. Van rengeteg másmilyen virág, azokból válogassanak!) Ráadásul még vissza volt a virághordás, a névmemorizálás és a keresett diák felderítése! Végül aztán szerencsére minden a helyére került. Sőt, a nehézségek ellenére azért egész jól szórakoztunk. Bár nem tudjuk, hogy évfolyamtársaink, a többi harmadikos osztály hogy élte meg ezt a napot és díszítést, bizonyára nekik is megvolt a bajuk a viráginvázióval. De nézzük a jó oldalát: jövőre nem mi díszítünk! ■ Jávorka Brigitta, Csorba-Simon Eszter, Babits Gimnázium, Pécs Régóta nem igaz, hogy csak a belső számít igazán Manapság az a menő, akinek márkás cuccai vannak. Ha neked nincs, már nem vagy érdekes. És nehogy azt mondjátok, hogy a külső nem számít! Ha valaki nem jön be külsőleg, akkor nem mész oda hozzá és nem érdekel, hogy milyen belül. Mondhatod, hogy ez csak észosztás - de tudod, hogy igazam van! Figyelj magadra! ■ Teket Andrea, II. Béla Középiskola, Pécsvárad /S-SÉ MINŐSÍTETT AUTÓSISKOLA 2006. június 29-én „Bikai elméleti tanfolyamot indít. diákkedvezményi SZJA-ból 30% visszaigényelhető! Számítógépes gyakorlási lehetőség! Érdeklődni, jelentkezni: Pécs, Ferencesek u. 22. Tel.: 72/510-455 vagy 06-20/936-3068 A döntést sem lehet elég korán kezdeni? Kedves Napló! Sajnálom, hogy annyi dolog történt és nem tudtam írni, de azt se tudom, hogy hol áll a fejem. Most kellett beadni a következő tanév emelt szintűjére a jelentkezést. Ez azt jelenti, hogy 16 évesen el kell döntsem, hogy milyen terület az, ami érdekel és amin tovább akarok tanulni. Abszurd. Jó, jó bejelöltem a történelem és az emelt magyar képzést, de eléggé bizonytalanok lettek azok az x-ek, annak ellenére, hogy négyeseim és ötöseim vannak e két tárgyból. Nem is értem azokat az osztálytársaimat, akik kettessel nyugodtan bekarikázgatták az emeltre való jelentkezést Ráadásul az egész rendszer még csak most alakul. Van itt szó szabadbölcsészségről, alapszakokról, mesterképzésről - a lényeg ugyanaz: nincs más dolgom, mint tanulni, tanulni és mindig csak tanulni, hogy valami legyen belőlem. Nem baj, ügyes kislány vagyok, majd megoldom, ha egyszer oda jutok. Csak egyszer álljam meg a helyem, és végezzem el sikeresen a középiskolát. No, kedves Napló, azt hiszem, mára ennyi voltam. Kell, hogy menjek tanulni a nyelvvizsgára, hogy meglegyen a hét pluszpontom. ■ Kiss Barbara, Janus Gimnázium, Pécs Danubius Strand Party 2006 Június 24-én Agárdon a Napsugár Strandon! Szórakozzon együtt a Danubius műsorvezetőivel és nyerjen értékes ajándékokat! 18.00-18.30 Irigy Hóna 19.00 - 20.00 20.30-22.00 Hooligan