Új Dunántúli Napló, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-01 / 126. szám

2 Életmentők és bulvárhősök És meghal a hegymászó Erőss Zsolt, és véget ér a túl­­zottdeficit-eljárás, és ötven­éves Orbán Viktor, és aláz a Bayern München, és szakít Rékasi Károly és Détár Eni­kő, és lesz reklámadó, és emiatt kivonul az RTL Klub, és dagad a trafikbotrány, és buzizott egyet Kerényi Imre, és így tovább, jönnek, csak jönnek a hírek tucatszám, alig győzünk szelektálni, nem is sikerül igazán, fo­gyasztunk, fogyasztunk, és közben egyre érzéketleneb­bek vagyunk. És egyszer csak, szinte tel­jes csendben, fű alatt beke­rül a hírfolyamba egy olyan, amely miatt valóban meg kellene állnunk. A pécsi kli­­nikumba ugyanis olyan mű­szerek kerülnek, amelyek a szakértők szerint is világ­színvonalúak, s amelyekkel rengeteg gyerek életét lehet majd megmenteni, illetve a koraszülöttek életminőségét javítani. És az lenne a legjobb, ha most mindenkit, Orbán Vik­tort, Rékasi Károlyt, a komp­lett RTL Klubot, Kerényi Imrét, a trafikbotrány összes szereplőjét szépen elrán­gatnánk az egyik koraszü­lött-osztályra, vessenek már egy pillantást arra, ami ott van, a sok kisbabára a furcsa gépek alatt, ahogy kapkod­ják a levegőt, a megtört, de azért bizakodó szülőkre, az anyákra, akik mindenüket odaadnák azért a mondatért, hogy a gyermeke egészséges, most már hazamehetnek, az apákra, akik kinn a folyosón várakoznak, és nem tudják, mit írjanak az érdeklődő SMS-ekre válaszul. És ők állnának, néznék mindezt szótlanul, és na­gyon nagyokat hallgatná­nak, mert megsejtenék, hogy a lényeg nem odakinn van, hanem itt, a lélegeztetőgépek alatt, a halk zümmögésben, az ütemes csipogásban. És akkor helyre is állna a világ rendje. BARANYA Érettségi után, már éretten kalandok Kovács Krisztina úgy véli, érdemes fiatalon külföldre menni london-pécs Huszonhárom évesen egy étteremben menedzsernek lenni - ta­gadhatatlanul jól hangzik. És még jobban, ha tudjuk, hogy az étterem Londonban van. Az angol városban át­élt kalandjairól mesélt a pé­csi Kovács Krisztina. Fülöp Zoltán - Én 2008. szeptember ha­­todikán jöttem ki Londonba. Az érettségi után nyáron dol­goztam a Balatonon, amint ott végeztem, rögtön indultam ide. Néhányan az osztályban már az utolsó gimis év közben elhatároztuk, hogy így próbá­lunk majd szerencsét. Már ja­nuárban megvettem a repülő­jegyem, szóval én ezt nagyon komolyan gondoltam. - És volt hova menni? - Az egyik osztálytársam édesapja már Londonban élt, amikor megérkeztünk, akkor ő segített szállást találni, de ezt leszámítva minden itt derült ki. Az elején egy olyan házban laktam, ami tele volt magya­rokkal. Ez természetesen előny és hátrány is volt egyben: sok tanácsot kaptam az ügyintézé­sekhez és a munkakereséshez, de az angolom nem sokat fejlő­dött. Egyértelmű, hogy valami­lyen alap nyelvtudásra szüksé­ge van az embernek, ha helyt akar állni, de szerintem a ráter­mettség és a bizonyítási vágy mindennél fontosabb. - Ez mind nagyon szép, de még­is: azért nem egyértelmű, hogy gyorsan sikerül munkát találni. - Az ember az elején szerin­tem nagyjából mindent elvállal - azért természetesen becsü­letes melóra gondolok, így is kell igazából nekiindulni, az­tán ha majd van tapasztalat meg helyismeret, akkor már lehet válogatni. Nekem is volt olyan munkám az elején, pél­dául hotelmelók, amiket ma már biztosan nem csinálnék. Most menedzser vagyok egy étteremben. Sokat dolgozom, heti 4-5 nap reggel 10-től zá­rásig, este 11-ig. Ugyanakkor nagyon szeretem, így nem any­­nyira fárasztó a dolog. Kovács Krisztina immáron las­san öt éve él Európa egyik leg­nagyobb városában - amely városról köztudott, hogy egyre több magyarnak lesz az új la­kóhelye. Ennek ellenére azt gondolnánk: azért néhanapján mégiscsak hiányzik Magyar­­ország,­­ az ország nem hiányzik, tú­rórudi és kolbász nélkül is élet az élet - árnyalja a képet Ko­vács Krisztina. - Az emberek, a családom, a barátaim persze hiányoznak, de a technika fej­lődésének köszönhetően néha azon kapom magam, hogy most többet beszélek telefonon és interneten velük, mint mikor otthon voltam. Vicces, de tény­leg így van. Ha pedig személye­sen akarjuk látni egymást, ar­ra is már megvan minden lehe­tőség. Ahogy mindenkinek mondani szoktam, London nem a világ másik felén van! Ha akarnék, akkor akár igazá­ból kéthetente hazajárhatnék. Az út nagyjából két és fél óra, és már a repülőjegyet is pár tíz­ezer forintból meg lehet venni. Szóval London tényleg nincs messze, úgyhogy mindenkinek elmondom: nem kell minket félteni, nem a világ végére jöt­tünk! - A sok munka egyben azt is je­lenti, hogy emiatt csak visznylag ritkán tudsz hazajönni? - Igen, elég ritkán járok ha­za, nagyjából évente egyszer, de a családom azért sűrűbben meg szokott látogatni, évente kétszer-háromszor biztosan ki­jönnek hozzám. Ezenkívül per­sze rendszeresen tartom a kap­csolatot mindenkivel, aki fon­tos nekem: van olyan hét, hogy kétszer-háromszor is beszé­lünk, plusz ott van a Facebook, a Skype, a chat. Amikor végül mégis hazamegyek, igyekszem minél hasznosabban tölteni az időt, ilyenkor szoktam össze­futni például az osztálytársak­kal is. Csak néhány magyarral tartom kint a kapcsolatot, szin­te már az elejétől fogva. Sajnos a többiek kikoptak, hazamen­tek, de persze vannak ismerő­seim Iránból, s rengeteg a len­gyel, szlovák, francia, olasz. - Már meglehetősen régen élsz kinn. Nagy élmények, nagy csaló­dások értek? - Élménynek elég nagy volt önmagában az, hogy teljesen önállóan kellett egy életet el­kezdenem egy idegen ország­ban, egészen fiatalon. Csalódás­ról nemigen tudok beszámolni: én megpróbálom a dolgokat nem csalódásképpen megélni - azt gondolom, ha valami rosz­­szul sikerül, akkor mindig kell keresni egy másik utat a célok felé. - Ha már a célok szóba kerültek, a hazaköltözés mondjuk ide so­rolható? - őszintén szólva nem terve­zem a hazaköltözést, de persze még bármi lehet. Ha egyszer mégis úgy alakul, hogy haza­megyek, mindenképpen az itt megszerzett tapasztalatokat próbálnám érvényesíteni - el­sősorban tehát a vendéglátás­ban szeretnék dolgozni. De, mondom még egyszer, a haza­­költözés nincsen sem a közeli, sem a távoli terveim között. Nekem szerencsére könnyű volt megszokni a kinti életet, és most már kifejezetten jól érzem magam. Úgy érzem, itt megtaláltam önmagam, és ez is nagy biztonságot ad, hogy biztosan tudom: a családom mindenben mellettem áll, bár­hova vet is a sors. Túrórudi és kolbász nélkül is élet az élet .Ahogy mondani szoktam, London nem a világ másik felén van!" 2013. JÚNIUS 1., SZOMBAT HÍREK Bicsérd újjászerveződött a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat Bicsérdi Csoportja, az új elnök, Kovácsné Nagy Kata­lin tagja lett annak a 12 tagú küldöttségnek is, amely részt vett május végén, a Budapes­ten megrendezett Máltai Sze­retetszolgálat országos köz­gyűlésén. A héten a csoport aktivistái ruhaadományokat osztottak szét a településen a rászoruló családoknak. (ház) Mohács A város két partner­településén is működő baráti kör, a Mohács-Aranyosgyéres és a Mohács-Benhheim Baráti Kör tagjai is gyűjtést indíta­nak a kórházban által terve­zett komputertomográf-készü­lék megvásárlása érdekében. A betegségek korai felismeré­séhez nélkülözhetetlen beren­dezés beszerzéséhez pénzado­mányokat várnak. (mb) Pécs A beruházás sikeres befejezésével június 4-én nyílik meg a város lakói, lá­togatói előtt a belváros egyik nagy hagyományokkal ren­delkező kereskedelmi komp­lexuma, a Nick-udvar passzá­zsa. A felújított létesítményt Páva Zsolt polgármester avatja fel a 13.30-kor kezdődő ünnepség keretében. (k) Vetőkrumplit kaptak a térség rászorulói szigetvár-sellye Több mint száz tonnányi vetőburgonyát osztottak ki harminckilós zsákokban a szigetvári és a sellyei kistérség rászoruló gazdálkodóinak a háztáji program keretében. A jó mi­nőségű szaporítóanyag fejé­ben a résztvevők azt vállalták, hogy a terményből ugyancsak egy-egy zsák vetőburgonyával hozzájárulnak a következő idényben a program bővítésé­hez. A kezdeményezés célja, hogy élelmiszerhez, megél­hetéshez juttassa a rászoruló háztáji termelőket. Az önellá­tást célzó burgonyatermesztés az első eleme a háztáji prog­ramnak. A későbbiekre nézve az elképzelések között szere­pel a sertés- és baromfitartás, illetve a gyógynövény- és zöldségtermesztés beindítása szakmai segítséggel. ■ K. E. Gyermekek életét menthetik meg az egyetem új berendezései beruházás Félmilliárd forintért érkeznek hamarosan inkubátorok, lélegeztetőgépek, ultrahangkészülékek Pécs Nem túlzás azt állítani, hogy a pécsi intenzív centrum­ban világszínvonalú ellátást kapnak majd a közeljövőben az újszülöttek azoknak az or­vosi berendezéseknek köszön­hetően, amelyek beszerzéséről a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és a szállító cégek kép­viselői pénteken írtak alá szer­ződést. A szülészeti klinika összesen százharminchárom új eszközzel, köztük inkubá­torokkal, lélegeztetőgépekkel, ultrahangkészülékekkel gaz­dagodik. A pécsi egészségügy modernizálását célzó Janus Pannonius-program keretében megvalósuló és javarészt eu­rópai uniós támogatásból zaj­ló fejlesztésre ez év őszéig 467 millió forintot költenek.­­ A beruházás olyan adat­­rögzítést és terápiát tesz lehe­tővé, amely jelentősen növeli a koraszülöttek életben maradá­sának, a náluk fellépő szövőd­mények korai felismerésének és eredményes kezelésének esélyét - mondta Érti Tibor, a projekt szakmai vezetője. A sajtótájékoztatón elhang­zott: az országban évente mint­egy 1200 gyermek születik másfél kilogrammnál kisebb súllyal, közülük mintegy százan kerülnek a PTE két telephelyen működő újszülött intenzív cent­rumába. A csecsemők 80-90 százaléka életben marad, har­maduknál azonban szövődmé­nyek lépnek fel. Az új készülé­kek ezen az arányon javíthatnak jelentősen: a rendkívül korszerű inkubátorok, lélegeztetőgépek, monitorok és informatikai beru­házások olyan adatrögzítést és terápiás lehetőségeket tesznek lehetővé, amik további esélyeket adnak a koraszülötteknek nem­csak az életben maradáshoz, de a felnőttkori minőségi élet alap­jaihoz is. Decsi Tamás, a PTE Klinikai Központjának főigazgatója el­mondta: az új berendezéseknek köszönhetően a pécsi újszülött intenzív centrum semmiben sem különbözik majd a világ hasonló centrumaitól. ■ F. Z. Kedvezőbb az átlagnál a csecsemőhalálozás terén a régió és Baranya megye jobb adatokat tud felmutatni, mint az országos átlag - 2011-ben országosan 0,0049 százalék, regionálisan 0,0045 százalék, Baranya megyében 0,004 szá­zalék volt az arány a gyermekek körében. Ugyanakkor az élet­ben maradás mellett ugyanilyen fontos az elérhető életminőség hangsúlyozása is, hiszen pél­dául a 28. terhességi hétre szü­letett koraszülöttek 90 százalé­kának esélye van az életben maradásra, de ezzel együtt egy­­harmaduknál súlyos szövőd­ményre kell számítani. A pécsi klinikára évente mintegy száz koraszülött baba érkezik

Next