Új Dunántúli Napló, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-01 / 126. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP HÍREK Újrafestették az útburkolati jeleket PÉCS A jó időt és a csekélyebb szombati forgalmat kihasznál­va több helyen is újrafestet­ték az útburkolati jeleket, gya­logátkelőhelyeket Pécsett. Ké­pünk az alagútnál, a Hunyadi út és az Aradi vértanúk útja ke­reszteződésében készült. (kei) Új elnök a szakszervezetnél KOMLÓ Mivel még sokan nin­csenek tisztában a törvé­nyek és rendeletek biztosítot­ta jogokkal (és emiatt sokakat anyagi veszteség ér), a kom­lói Járadékos Bányászok Szak­­szervezete továbbra is várja a komlói és környékbeli bányá­szokat, bányászözvegyeket, il­letve minden érintettet ingye­nes tanácsadással. Az iro­dát csütörtökönként 16.30 és 18.30 között lehet felkeres­ni Komlón, a Kossuth Lajos ut­cában, a Piramisház aljában. A szervezetet idén már az új elnök, Firkó János vezeti. (kei) 2015. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Megfenyegette, hogy megöli OLASZ A rendelkezésre álló adatok szerint egy 56 éves esztergomi férfi még 2014- ben telefonon többször meg­fenyegetett egy olaszi férfit az­zal, hogy megöli. A rendőrök­nek sikerült beazonosítaniuk és elfogniuk a telefonálót, aki­vel szemben a Mohácsi Rend­őrkapitányság zaklatás miatt folytatott nyomozást. Az ügy iratait a napokban vádemelé­si javaslattal megküldték az ügyészségnek, így a férfi ha­marosan bíró elé állhat. (kei) Ritter Attila szerint Pécs városa nagy lehetőségek előtt áll „A büszkeséget kell tudatosítani” PÉCS - A fiatalok szeretik ezt a várost, nem akarnak mene­külni innen - erről is beszélt la­punknak Ritter Attila, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium igazgatója. Fülöp Zoltán zoltan.fulop@mediaworks.hu - Hosszú ideje igazgató már a város egyik legjobb iskolájá­ban. Indokolt a kérdés: változtak a fiatalok az elmúlt években?­­ Szerintem nem. Az egyik évzáró beszédemben olvastam fel egy szöveget, ami arról szólt, hogy ezek a mostani fiatalok mennyire könnyedén veszik az életet, nem tisztelik a munkát, sem az idősebbeket, nincs ben­nük felelősségérzet, és így to­vább. A végén megkérdeztem a diákokat, hogy szerintük mikor született ez az írás. Megdöbben­tek, amikor elmondtam, hogy az ókorban, Görögországban. Fo­lyamatosan halljuk azt, hogy a fiatalok ilyenek, meg olyanok, de valójában pontosan ugyan­úgy viselkednek, mint a koráb­bi generáció tagjai. Kihasznál­ják a lehetőségeiket, ennyi. - Azért kérdeztem csak erre rá, mert a város jövője nagymérték­ben attól függ, hogy milyen az ott élő fiatalok jövője. Vagy más­ként: van-e egyáltalán a fiatalok­nak jövője Pécsett? - Ebből a szempontból nincs ok az aggodalomra. Induljunk ki abból, hogy a mostani gimnazis­ták között is sok tehetség van, s közülük többen itt képzelik el a jövőjüket, nem akarnak minden­áron külföldre vagy éppen Buda­pestre menni. Én úgy látom, sze­retik ezt a várost, és nem érzik úgy, hogy menekülni kellene in­nen. És szerintem nem is kell. - Merthogy? - Merthogy Pécs nagy lehető­ségek előtt áll. Amikor elkészült az autópálya, mindenki örült ne­ki. Aztán mikor kiderült, hogy nincs nagy forgalom rajta, és nem hozott automatikusan be­fektetőket, mindenki azt mond­ta, hogy na, ezzel sem jutott elő­rébb a város. Szerintem azonban ez tévedés. Az autópálya a jövő­nek szóló befektetés, s előbb­­utóbb, ahogy rögzül mindenki­ben, hogy mennyire megkönnyí­ti a logisztikát, érkezni fognak a befektetők is. A fiatalok is ebben bíznak - hogy amikorra ők vé­geznek az egyetemmel, már lesz itt elég sok nagy cég. - Inkább itt, mint Győrben vagy Székesfehérváron? - Igen. Szerintem ezek az em­lített helyek telítődni fognak, s akkor új városok után kell nézni. Itt jövünk mi a képbe: az autópályának és persze a már át­adott ipari parkoknak köszönhe­tően helyzeti előnyünk lesz sok más városhoz képest. - Azért azt jól gondolom, hogy ön szereti ezt a várost, ugye? - így van. De szerintem ezzel mindenki így van, aki mondjuk egy májusi napon sétál egyet a Széchenyi téren, gyönyörű napsütésben, találkozik sok mosolygós emberrel, illetve megérzi a hársfák illatát - olyankor mindenki bizto­san azt gondolja, hogy ez itt egy gyönyörű hely. Én egyén­ként Kozármislenyben lakom, reggel, amikor felkelek, akkor azonnal látom Pécset. Ez külön­ben egy jó dolog lenne: minden­kinek jókedvet hozna, ha néha láthatná ezt a várost kívülről, nem benne élve. Aki Harkány felől jön ide, pláne ha este, éjsza­ka, annak biztos, hogy megdob­ban a szíve: gyönyörű ez a város, igenis legyünk büszkék rá. - De erre a büszkeségérzésre azért még rá lehetne erősíteni... - Sőt, rá is kellene. Pécs még mindig jó hely a köztudatban, ta­lán Eger ilyen még - ha mondjuk egy konferencián valakinek azt mondom, hogy Pécsről jöttem, azonnal irigykedni kezd. Nem megbántva a miskolciakat, de szögezzük le: nekik lényegesen nehezebb a helyzetük. A város feladata az, hogy ezt az egysze­rű szlogent, miszerint Pécs egy jó hely, felerősítse, s ne csak a reménybeli turistákban, hanem az itt élőkben is elültesse, rögzít­se. A jogos büszkeséget kell tu­datosítani - sokkal jobb lenne ez a város, ha mindenki büszke lenne rá. Trianonra emlékeznek PÉCÉVÁRA© Trianoni megemlé­kezést tartanak a városban jú­nius 4-én 17 óra 30 perckor a Fülep Lajos Művelődési Köz­pontban. A műsorban közre­működnek a Zengővidéki Ha­táron Túli Magyarok Egyesüle­tének tagjai. (kei) - SOK KRITIKA éri a pécsi fiatalokat azért, mert gyakorta töltik az idejüket az Árkád bevásárló­­központban. Én azonban úgy gondolom, hogy önmagában az egyáltalán nem baj, ha ott van­nak, ott találkoznak, nézelődnek, beszélgetnek. Nem az az érdekes ugyanis, hogy egy nagy cent­rumban vagy éppen egy belvárosi, patinás ká­véházban múlatják az időt - ennél sokkal fon­tosabb, hogy együtt vannak, és hogy jól érzik magukat így. Nekik folyamatosan ingerekre van szükségük, s jelenleg azokat ott kapják meg a leginkább. - SAJNÁLOM, hogy a Zsolnay Kulturális Negye­det nem sikerült bekapcsolni a város vérkerin­gésébe. Tény, hogy nagyon szép és hangulatos, de inkább a turisták értékelik, s nem a pécsiek. Ezen a helyzeten javítani kellene - ha mondjuk lenne egy közvetlen járat oda, akár olyan, mint a városnéző kisvasút, csak sokkal gyakoribb in­dulással, akkor lehet, hogy az itt élők is jobban megszoknék és megszeretnék. Persze, lehet azt mondani, hogy nincs messze, gyalog fél óra - de egy idősebbnek azért lényegesen tovább tart oda kisétálni. Állatkínzás: ismét itt a „drótos hús” KOMLÓ Ismét felbukkant a ku­tyák és gazdáik réme Komlón. Ezúttal is Szilvásban (a pékség és a C+C áruház közötti zöld te­rületen) tettek ki dróttal átszúrt húsokat és csontokat ismeretle­nek. Sajnos az állatkínzót most sem sikerült tetten érni, de mi­vel a módszerek hasonlók, mint korábban, így könnyen lehet, hogy ugyanaz a személy próbál­ja megkeseríteni az ebek életét. Ahogy arról lapunk is beszá­molt, ennek a területnek a kör­nyékén már többször találtak ilyen csalikat a kutyasétáltatók, akárcsak az Arany János utcá­ban, míg Dávidföldön patkány­mérget szórtak ki. A sorozatos esetek olyan mértékű felhábo­rodást váltottak ki, hogy komlói és orfűi bringások ötvenezer fo­rintos nyomravezetői díjat is fel­ajánlottak annak, aki segít kéz­re keríteni a kutyák életére törő állatkínzót - egyelőre hiába. Éppen emiatt míg az elkövető kilétére nem derül fény, célszerű az ebeket csak pórázon és száj­kosárral sétáltatni, vagy megta­nítani őket arra, hogy a földről semmit se vegyenek fel. Aki pe­dig bármilyen információval bír a feltételezett tettesről, keresse fel a rendőrséget, akár névtele­nül is. Komlón (a legutóbbi önbeval­lás szerint) 1900 kutya él a ház­tartásokban. K. E. I. Elsősegélyverseny PÉCS Szombaton Pécsett rendez­ték meg az idei, 44. Országos El­sősegélynyújtó Versenyt. A Vörös­­kereszt szervezésében több he­lyen, így például imitált tömegbal­esetnél (képünkön) is bizonyíthat­ták felkészültségüket a verseny­zők. Az indulók közül mind gyer­mek, mind felnőtt kategóriában jól szerepeltek a baranyai ver­senyzők, a középmezőnyben vé­geztek, az ifjúságiak között pedig első helyen végzett a Szent Mór Iskolaközpont csapata. Balatoni táborra gyűjtenek a neten PÉCS Szegénységben élő gyere­kek nyári táboroztatására gyűjt pénzt az Élmény-Tár Tanoda. Kö­zösségi finanszírozás segítségé­vel szeretnék megoldani, hogy 25 hátrányos helyzetű fiatal a Balatonnál táborozhasson egy hétig. Máshogy ezek a gyerekek biztos nem tudnának nyaralni. A május közepén indított egy hó­napos kampány, ahol kisebb-na­­gyobb összegek is érkeznek, egy nonprofit tevékenységek fi­nanszírozását segítő weboldalon (adjukossze.hu) zajlik. A honlap üzemeltetői komolyan ellenőrzik, hogy tényleg jó helyre kerüljenek az összegyűjtött felajánlások, de adott esetben segítséget is nyúj­tanak egy-egy kampányhoz. Az Élmény-Tár Tanodában mentorprogramok, délutáni foglalkozások, közösségi élmé­nyek segítségével törekszenek a hátrányos helyzetű pécsi gye­rekek felzárkóztatására. A ta­nodát vezető Tasnádi Zsófia el­mondta, hogy működésüket egy európai uniós pályázat se­gíti, ennek keretében tavaly el tudták vinni nyaralni a gyere­keket, de az Esélyek Házától is kaptak korábban segítséget. Idén ezzel a kampánnyal pró­bálkoznak, ami másfél hónapos előkészítést igényelt. Az akció kifejezetten jól teljesít, hiszen már félidő előtt több mint felét érték el a kitűzött összegnek, ami 435 ezer forint. G. E.

Next