Új Dunántúli Napló, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-12 / 136. szám

2020. JÚNIUS 12., PÉNTEK A női és a férfiverseny belépő a Hírességek Csarnokába is Rajtol a Kézisek kézise Mondhatnánk, hogy a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origó Pólósok pólósa akciójának nem várt sikere miatt indítjuk útjára a Kézisek kézise-szavazást, de ez így nem igaz, mi azt a sikert igenis reméltük, és most is hasonlóban bízunk. Sőt, még többen, mert a sportági szövetség, az MKSZ is csatlakozik kezdeményezésünkhöz, annak rangját, tétjét tovább emelve: létrehozzák a Kézilabda Hírességek Csarnokát, és annak első húsz tagja a Kézisek kézise első tíztíz helyezettje, azaz minden idők húsz legjobbja lesz. Ballai Attila szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Először e kétszer tízes létszám szorul magyarázatra. Bár tulajdonképpen magától értetődik, hogy e sportágban külön női és férfiversenyt hirdetünk, hiszen volt idő, amikor Magyarországon a női szakág.népszerűségben egyértelműen megelőzte a férfit, és ilyesmire legfeljebb Skandináviában akadt példa. Nálunk is a nők az elsők, mármint időrendben, velük rajtol e komoly játék. A korszakos egyéniségeknek, klasszisoknak se szeri, se száma, ezért ezúttal is érvényes az, amit a vízilabdás voksolásról állítottunk: nem születhet rossz döntés, de igazán jó sem. A Faragó Tamás, Kásás Tamás, Gyarmati Dezső összetételű dobogót természetesen nem érhette kritika, a tízes listát is legfeljebb egy észrevétel. Ez úgy szólt, kár, hogy az 1930-as évek héroszai közül senki sem került fel rá, pedig minimum Németh „Jamesz” megérdemelte volna. Lehet, sőt bizonyára. Csak sajnos őt és „Komi bácsi”, Komjádi Béla fiait senki sem látta, még csak mesélni sem nagyon tudtak róluk. Most ez eleve kizárt, mert a kézilabda jóval fiatalabb sportág. Amikor Cséfay Sándor, az alapító atya hazahozta Csehszlovákiából ezt az új, kézzel és szárazon űzött játékot, a „kazenát”, pólóban már javában formálódott az első aranycsapatunk. A kispályás, azaz a teremváltozat mindössze 1972 (a nőknél 1976) óta szerepel az olimpia műsorán, Európa-bajnokságot 1994-ben rendeztek először, a legrégibb versenyforma, a világbajnokság is az 1950-es évek második felében vált elismert és elfogadott eseménnyé. A mi időszámításunk is innen kezdődik, az 1965-ös vb-diadalt tekintjük az alfának, a kiinduló pontnak. Felidézzük majd, hogy válogatottunk némi viszontagságok árán, pénzfeldobással jutott ki az NSZK- ban rendezett tornára, erről és egyéb érdekességekről holnap induló történeti sorozatunkban számolunk be. A cím és a díj logikája, üzenete változatlan marad, a Kézisek kézise elnevezés kettős értelmet hordoz. Egyrészt a legkiválóbbakra utal, másrészt arra, hogy ismét a szakma választ. Míg azonban vízilabdában zömmel olimpiai bajnokok alkották a zsűrit, kézilabdában ezek hiányában igyekeztünk hasonló szakmai megalapozottságú és tekintélyű testületet felállítani. Adódott a megoldás: a még élő, magyar nemzetiségű női szövetségi kapitányokat kértük fel a feladatra. Ami részben, megint csak a pólóval összevetve, ugyancsak nemes és lehetetlen küldetés. Mert igaz ugyan, hogy ezúttal kilencven helyett elegendő hatvan esztendőre rálátni, de ez a játék dinamikában, taktikában, technikában sokkal látványosabban és radikálisabban változott. Molnár Endre, Montreal olimpiai bajnok vízilabdakapusa azt találta mondani, azért roppant nehéz szavazni, mert az almát nem is a körtével, hanem a lopótökkel kell összehasonlítani; hogyan jellemezhetnénk akkor a hajdani és a mai kézilabda közti, szakadéknyi különbséget? Leginkább számokkal: az 1965-ös vb-döntőt 5-3-ra nyerték Török Bódog mester lányai a jugoszlávok ellen, a tavalyi, kumamotói vb-n pedig utolsó győztes meccsünk eredménye 34-26 Argentína ellen. Nyolc gól kontra hatvan gól. Ugye, hogy nem is ugyanaz a játék? E megfontolásból hagytuk ki a nagypályás változatot. Annak dacára, hogy elődként, majd párhuzamosan sokáig élt és bizony virult is. 1949-ben, Budapesten női együttesünk világbajnoki címet is szerzett, de az e sportágban valóban a történelem előtti időnek számít. Amikor például jó pár esztendeje még interjút készíthettem a csapat egyik kulcsfigurájával, Molnár Máriával, Moli nénivel, ő elmesélte, milyen „ravasz” taktikával semlegesítette az osztrákok legjobbját: sok hagymát evett a meccs előtt, és állandóan a nyakában lihegett. Fogalmazzunk úgy, a modern felkészülésnek ilyesmi már nem lehet része. A rajt előtt döntenünk kellett még egy kérdésben, amely vízilabdában nem merült fel: hová soroljuk a nem hazánkban és nem magyar nemzetiségűként született, más nemzet színeiben bemutatkozott, de később a mi válogatottjainkban tündöklő klasszisokat? Hogy mást ne is említsünk, a 2003-as női és férfi-vb gólkirályát, Bojana Radulovicsot és Carlos Perezt? Azaz Bokit és Csárlit, hiszen így hívjuk őket. A mi hőseink is, illetve már elsősorban azok, részei kézilabdás múltunknak és jelenünknek, ezért természetesen választhatók. A zsűritagok felkeresése javában zajlik, a válaszok is érkeznek, a felvezető és eredményismertető anyagokat a Nemzeti Sportban, a Magyar Nemzetben, az Origón, a regionális médiumokban is közöljük. Valamint a szövetség, az MKSZ honlapján és további fórumain is, mert - mint a lógó is jelzi - a játék és az ügy közös. Minden idők legjobbjai beköltöznek majd a sportág panteonjába, ami nem csupán képzeletbeli, éteri intézmény lesz, hanem a Hírességek Csarnoka. A kézilabda-szövetség és -társadalom régen dédelgetett tervének megvalósításáról e heti, szerdai ülésén döntött az MKSZ elnöksége, már csak a tisztelt alapító tagok névsorára várunk - de arra sem sokáig. A 2000-ben, Sydney-ben Mocsai Lajos szövetségi kapitány irányításával ezüstérmet szerzett női kézilabda-válogatott Fotó: MTI A Salzburg remeklő magyar légiósa a nyáron Olaszországba igazolhat Szoboszlai-show mesterhármassal LABDARÚGÁS Csak felsőfokon lehet beszélni Szoboszlai Dominikról az osztrák bajnokság felsőházi rájátszásának szerda esti mérkőzésén mutatott játéka alapján: a Red Bull Salzburg 19 éves válogatott támadója a Sturm elleni meccsen (5-1) triplázott! Szoboszlai a 8. percben 28 méterről mértani pontossággal csavart a kapu jobb oldalába, ezzel lett 1-0. Két perc múlva éles szögből lőtt a léc alá, az első félidő végén pedig egy nem akármilyen találatot szerzett: egy „Zidane-csel” után lőtte ki 20 méterről a jobb alsó sarkot - ezt a gólt a világ minden pontján hetekig mutogatják az összefoglalókban. Ezzel egyébként Szoboszlai pályafutása második tripláját szerezte - a Salzburg játékosaként az elsőt -, s egy félidő még hátra volt. Ebben azonban már csak 18 perc játék jutott Szoboszlainak - Jesse Marsch vezetőedző a 63. percben ugyanis lecserélte. - Nagyon jól játszottunk, mindent beleadtunk, boldog vagyok, hogy három góllal tudtam segíteni a csapatnak. Azért küzdünk, hogy minden mérkőzésünket megnyerjük. Ha továbbra is így játszunk, bajnokok leszünk - nyilatkozta a meccs után a 19 éves középpályás, aki egy lehetséges nyári átigazolásról nem szeretett volna beszélni. A Corriere dello Sportnak dolgozó Massimiliano Martini a Nemzeti Sportnak megerősítette, hogy az olasz sajtót foglalkoztatja a magyar futballista jövője, és reális esélyt lát Olaszországba szerződésére a nyáron. - A Napoli érdeklődése új információ, de a Lazio a télen állítólag közel volt a megszerzéséhez - mondta az olasz újságíró. - A szurkolók is ismerik, tudják, kiről van szó, főleg miután látták őt a Bajnokok Ligájában. Ha máshonnan nem kap kedvező ajánlatot, jó esélye van rá, hogy Olaszországba igazoljon a nyáron. A Salzburg is most tud érte jó pénzt kérni. Fiatal, tehetséges futballista, aki szerintem megállná a helyét a Serie A-ban. Ugyanakkor az ő szempontjából a Napoli kevésbé lenne jó választás, ott valószínűleg kevesebb lehetőséget kapna, mint a Lazióban, ahol előszeretettel játszatják a fiatalokat. Az osztrák bajnokság élmezőnyének állása: 1. Salzburg 33 pont, 2. Rapid Wien 26, 3. Wolfsberger AC 23. MW Napoli és a Lazio is érdeklődik Fotó: Redbullsalzburg.at SPORT 15 Rossz kifogás Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy tisztelem és becsülöm Szergej Rebrovot. Már játékosként is tetszett a hozzáállása, a gyors helyzetfelismerése, a gólérzékenysége. Aki látta az egykori Dinamo Kijevben Sevcsenkóval kényszerítőzni, garantáltan nem felejtette el. Edzőként a Ferencvárosnál sem okozott csalódást, pedig sokan a fejére olvasták, hogy átlagközép ukránokkal hígítja a csapatot. A kritikusoknak nem lett igazuk, az igazolások szinte mind beváltak, a csapat bajnokságot nyert és nagy eséllyel duplázik, míg a nemzetközi kupákban is emlékezeteset produkált. Most mégis megrökönyödtem kicsit az ukrán mester nyilatkozatán. A Paks elleni döntetlen után mondta, hogy a Ferencváros az egyetlen olyan csapat a ligában, amelynek zsinórban három meccset kell játszania két nap pihenővel, s ez a helyzet ilyen dolgokhoz vezet. Mint ismert, egy teljesen sima meccsen a Fradi már két góllal vezetett, amikor a vége előtt tíz perccel az egyik csere, nevezetesen Somalia lesérült és nem tudta folytatni a játékot. Aztán a hatperces ráadásban rúgott kettőt a Paks és a laza vendéggyőzelem helyett döntetlennel végződött a mérkőzés. De mi a gondom, az amúgy őszinteségéről is ismert Rebrov panaszával? Hát több is akad. Először is, a kupameccseket játszó csapatok hasonló terhelésnek voltak kitéve, tehát nem teljesen egyedi a Fradi helyzete. Másodszor, a nemzetközi kupamenetelés alatt hozzászokhattak a sűrű programhoz a játékosok, s akkor nem látszott a hazai bajnokikon a kettős terhelés, sőt. Harmadszor, egy olyan erős kerettel, amivel a Ferencváros rendelkezik, egészen egyszerűen nem hiszem el, hogy ugyanazokkal a játékosokkal versenyképesek csak a magyar bajnokság alsóházi csapataival szemben. Negyedszer, mégis csak kiemelném, hogy öt cserelehetőség van, ami az egyszerű matek szerint a fél csapat kicserélését teszi lehetővé játék közben (persze ha a kapus marad a pályán). Persze ne legyünk igazságtalanok, a járványhelyzet után nyilván nincsenek topszinten a játékosok erőnlétileg, ráadásul nagyon szerencsétlen helyzet az, amikor egy cserejátékos sérül le akkor, amikor már nem lehet őt a padról pótolni. Nem szeretem azt sem, amikor egy vezetőedző a bírókra keni a kudarcot, de ebben az esetben még azt is jobban megértettem volna, ha Rebrov arról beszél, hogy a paksi tizenegyes helyett kifelé járt volna szabadrúgás a Fradinak. Hiszen a buktatás előtt elég látványosan vette le kézzel a labdát a kapura törő hazai játékos...