Dunántúli Népszava, 1946. április (2. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

,■­­________________ wmmammU Éiamammmaiamééiákit Fokozott munkát és áldozatot kíván az újjáépülő haza­ ­ Fokozott munka mellett, fo­kozott áldozatot is kíván az újjá­épülő haza. Meggyengült az adó­morál, most amikor pedig éppen nagy szükség lenne az állami be­vételek fokozására. Azt kérem a magyar társadalomtól, hogy ne várja meg az adók beszedje kö­rül az utánjárást, a költséges el­járást, hanem könnyítse meg az állami igazgatás helyzetét a pon­tos adófizetéssel. Azoktól, akik jövedelmük után adóznak, kérem ne titkoljanak el semmit, mert hazafiatlanság lenne a szegény országot megcsalni és nemsokára elérkezik az idő, amikor súlyos megbélyegzés vár az országgal szemben önzőkre, viszont nagy elismerés a kötelességüket híven teljesítőkre. A kormány feladatairól szólva megállapította, hogy soha még olyan tömeg és olyan súlyos fel­adathalmaz nem tornyosult a magyar kormány elé, mint ami­lyennel a mai kormányzatnak meg kell küzdenie. Ezek sorában első helyen áll a­olitikai vezetés stabilitásának­iztosítása. Megemlékezett a leg­utóbb lezajlott belpolitikai tisz­tulási folyamatról és a világpoli­tikában mutatkozó feszültségről, amelynek kapcsán arra a meg­állapításra jutott, hogy ma már a nemzetközi politika is a leg­jobb úton halad a békeszeretet és a bölcsesség győzelme felé. Megállapította, hogy Magyaror­szág külpolitikai helyzete gyöke­resen megváltozott. Az egyoldalú német fiatás megszűnt és lehetővé vált a távolabbi nyugat felé való és kelet felé való érdeklődésünk is. Ezután így folytatta: Hála és köszönet az angolszász nagyhatalmaknak Ezután a kormányelnök a há­la szavaival fordult az Egyesült Államok és Nagybritannia felé, mint akik ugyancsak nagy áldo­zatokat hoztak az emberiség sza­badságáért. Ezután így folytatta a miniszterelnök: — őszinte hálával köszönjük meg az Egyesült Államok kor­mányának azt a döntést amely­­lyel a németek és nyilasok által elhurcolt magyar javak egy ré­szét visszaadták nekünk. Ennek a szenvedő, de felemelkedésre vár BrunnairS­istinké. A Világosság értesülése szerint a magya­r adórendszer a legközelebbi jövőben teljes átalakuláson megy keresztül. Áprilisban megszűnik egyes adóknak adópengőben való kivetése, az egyenes adókat pedig ezentúl hetenként kell fizetni. Az adózókat adóosztályokba sorolják. A tájákoztatásüj­yi minisztérium közlése szerint Ápril'.­ 4-én, csü­törtökön a lapok nem jelenhetnek meg A tankönyvek bolti ára április 1- éi «4«* MOJOOszere*. ­ A demokratikus Magyarország hűséggel és barátsággal tartozik a Szovjetuniónak . Módunk van ma már hálá­val és bizalommal fordulni a fa­sizmust legyőzők, hazánkat fel­szabadítók és nemzeti független­ségünket visszaadók felé. Ápri­lis 4-én lesz egy éve, hogy a Vörös Hadsereg végkép kiverte hazánk földjéről az ellenséget (Hosszantartó lelkes taps.) Ün­nepi érzésekkel várjuk ennek az évfordulónak az eljövetelét, hogy örömü­nknek kifejezést adjunk és a megemlékezés virágaival dí­szítsük azoknak az orosz kato­náknak a sírját, akik életüket adták a szabadságért, a mi ma­gyar szabadságunkért is.­­ A magyar külpolitika ter­mészetszerűleg elsősorban fordult a Szovjetunió felé. A reakciós Magyarország oktalan háborút kezdett a Szovjetunióval. A de­mokratikus Magyarország saját jövője érdekében is kötelességé­nek ismeri, hogy jóvátegye ezt a történelmi hibát, hűséggel szol­gálja a baráti viszony megerősí­tését.­­ Nemcsak a magyar kormány, de a magyar nép is legyen büsz­ke nagy szomszédunk barátságá­ra, hangulatával, magatartásával szolgálja a társadalom is az őszinte jóviszony kimélyülését A Szovjetuniónak a háborús káro­kért jóvátétellel tartozunk és amidőn a magyar kormány min­dent elkövet ennek fokozott tel­jesítésére, felhívom mindazokat a tényezőket amelyeken a jóvá­­tételi szállítások múlnak, hogy a kormánynak ezt a jóvátételi törekvését minden erővel támo­gassák. Mindent el kell követni, hogy Magyarország úgy mint a múltban is kötelezettségének ez­után is eleget tegyen.­­ A Szovjetunióval tovább ha­ladunk a gazdasági kapcsolatok kimélyítésének útján. A kormány a napokban írta alá a magyar repülésügy és hajózásügy fellen­­dítése érdekében kötött orosz— magyar repülésügyi és hajózás­­ü­gyi szerződést (Éljenzés.) Jó népnek az a kérése, hogy ugyanilyen nemes gesztussal ad­ják vissza a korábban elhurcolt értékekben nagyobb jármukat, így alányainkat is, hogy nagy nehézségekkel küzdő gazdasági életünk mielőbb a stabilitás ál­lapotába jusson és az élet bizony­talanságai mielőbb megszűnje­nek ebben az országban. Ez a kérésünk a többi megszálló ha­talmakhoz, Angliához és Fran­ciaországhoz is. Ezután a szomszédos államok felé forduló külpolitikai állás­pontunkat ismertette a minisz­terelnök és ennek során — többi között — a következőket mon­dotta! DUNNÁNT­ÚLI NÉPSZAVA 1340 ftprils 2. Kedd Szívesen látnánk, ha a baráti Jugoszlávia tengerparti igényei kedvezően intéződnének el . A magyar nép mindig őszin­te vonzalmat és barátságot érzett a déli szomszédnépek iránt A második világháború alatt sem­mit sem üdvözölt népünk olyan őszinte melegséggel, mint a Jugo­szláviával kötött örökbarátsági szerződést, amelytől a két ország közötti végleges béke és baráti együttműködés megalapozását re­mélte. " Tisztában vagyunk azzal, hogy a reakciós magyar politika súlyosan vétkezett a megtámadott Jugoszlávia ellen. Szilárd elhatá­rozásunk, hogy a közelmúltnak ezt a keserű emlékét amely a magyar népre is fájdalmas, a magunk őszinte és reális barátsá­gával el fogjuk feledtetni. A ma­gyar nép széles rétegei őszinte hálával vették tudomásul, hogy a Jugoszláviában élő magyarság emberi­­ és népi szabadságát a jugoszláv demokrácia biztosítot­ta. Mi a magunk részéről az or­szágunkban élő szerb, horvát és szlovén lakosság számára a leg­messzebbmenő mértékben bizto­sítottuk máris a népi, kulturális és emberi jogokat Iskolákat állí­tottunk fel olyan helyeken is, ahol ezt maga a lakosság sem kívánta, hogy bizonyítékát ad­juk teljes lojalitásunknak. — Gazdaságilag is vannak kö­zös érdekeink. Magyarországnak e­z lenne az érdeke, hogy az Ad­riára egyetlen jószomszédi or­szág területén jusson ki. Ezért látnánk szívesen, ha Jugoszlávia tengerparti igényei jóindulattal intéződnének el. Romániával a legbarátságosabb a viszony­ ­ Romániával eddig i­ sikerült a legbarátságosabb jóviszonyt fenntartani, bár a hivatalos kap­csolatot még nem tudtuk egymás­sal felvenni. Túl a két ország közötti közös érdekből fakadó kapcsolaton, ez a viszony Erdély magyar népe szempontjából is közelről érint bennünket. Helyes­nek tartanám, hogy ha a nem­zetközi politika illetékes fórumai előtt felmerülnek is közöttünk kérdések, ezek elintézése sem za­varná meg a további jóviszonyt a két ország között. Groza Péter román miniszterelnök többször megnyilvánult magyarbarát poli­tikája azt mutatja, hogy a ro­mán demokrácia szintén a jó vi­­szony ápolásán fáradozik.­­ A román miniszterelnök úr­nak a vámunió kérdéséről felve­tett gondolatára azt válaszolha­tom, hogy a békekötés után Ma­gyarország keresni fogja a lehe­tőségét minél szorosabb kelet­európai gazdasági együttműkö­dés megteremtésének és elképzel­hető, hogy ennek alapja éppen a Groza miniszterelnök úr által felvetett vámkapcsolat lesz. Csehszlovákiával vannak még megoldandó kérdéseink — Csehszlovákiával kapcso­latban vannak megoldandó kér­déseink. E kérdések végleges és olyan megoldása, hogy a magyar nép is őszintén kijelenthesse a vitának történelmi lezárását, csak kölcsönös őszinteséggel és jóaka­rattal lehetséges. Legutóbb lakos­ságcsere-egyezményt kötöttünk, amely úgy szól, hogy egyenlő számú magyar és szlovák lakos­ságot cserélünk ki. Ezt az egyez­ményt részleteiben és végrehaj­tásában is a legteljesebb lojali­tással tartja meg a magyar kor­mány. Viszont féltő szeretettel nézünk a határon túl élő magya­rok felé, akiknek sorsa, helyze­tének alakulása természetes fok­mérője lesz a két ország közötti viszony alakulásának.­­ Ausztriával, nyugati szom­szédunkkal is a legjobb viszony megteremtésére törekszünk. Sze­retnék, ha a demokrácia lélekben közelebb hozna bennünket egy­­máshoz, mint a négyszáz év re­akcióin alatti együttélés. Egyelő­­re komolyabb érintkezésünk­­ nincs, de nyilvánvaló, hogy a­­karcsolatok felvétele után a két nép közötti érintkezés csak el­mélyíti majd a jóviszonyt. — Ez a háború sok mindenre megtanított bennünket,­­ így megtanultuk — reméljük, a du­nai népek mindegyike megtanul­ta —, hogy a Dunamedence bé­kéje nem valósulhat meg az egy­más iránti bizalmatlanság és gyű­lölködés jegyében. Mi levontuk a múlt tanulságait és ezért vég­leg leszámoltunk a sovinizmussal. Ha Magyarország békecéljait kellene megjelölnünk, az ebből a tanulságból levont következte­tések irányítják a magyar béke­célokat is. Nemcsak egy igazsá­gos és észszerű magyar békére, de igazságos és észszerű európai békére, közelebbről dunai békére törekszünk, melynek alapelveit az Atlanti Charta és a Kelet két nagy államférfia, Lenin és Sztá­lin foglaltak rendszerbe Csak egy ilyen béke nyújthat szilárd és biztos alapot a jövőre és a du­nai államok gazdasági felvirágo­­zására. Ezután Nagy Ferenc áttért a kormány gazdasági terveinek A miniszterelnök a kormány gazdasági sinálási leméről Bevezetőül ezeket mondotta a miniszterelnök: " A dolgozó nép hősies erő­feszítéseinek eredményeit veszé­lyezteti az, hogy egységes terv és bizonyos állami irányítás híj­án az elszegényedett ország szűkös tartalékainak és készleteinek fel­­használása nem mindig gazdasá­gosan és nem mindig a közönség javára történt. Méginkább sú­lyosbítja a helyzetet az egyre fokozódó pénzromlás, amely a gazdagok javára és a dolgozók rovására csoportosítja á­t a va­gyonokat és a jövedelmeket, ka­tasztrofálisan alacsonyra süly­­lyeszti a dolgozók életszínvona­lát és legfőbb akadálya gazda­sági talpraállásunknak, valamint a demokrácia megszilárdulásának is. A pénz rohamos és állandó értékcsökkenése az államháztar­tásban és a magángazdaságban egyaránt pazarlásra ösztönöz és lehetetlenné teszi a szigorú taka­rékoskodást Olyan mérhetetlen anyagi veszteségeket szenvedett országnak, mint amilyen Magyar­­ország, a gazdasági és a pénz­ügyi életet rendbehozni csak úgy lehet, ha az állam segíti a parasztivá lett mezőgazdaságot, kézben tartja az ipari termelés kulcspozícióit, ha a magánkezde­ményezés széleskörű előmozdítá­sa mellett irányítja a magán­ipart, szigorú ellenőrzést gyako­rol a bankok felett és az egész gazdasági életet átfogó terv révén vezeti a szanálás útját. Ezt az átfogó állami tervet, a demokra­tikus Magyarország gazdasági megalapozásának tervét ismét csak a dolgozó nép cselekvő tá­mogatásával és közreműködésé­vel lehet megvalósítani. A gazdasági szanálási terv is­mertetésénél hivatalosan is be­jelentette a már eddig bejelentett államosítási terveket és a föld­birtokreform végrehajtásának az év végéig leendő teljes befejezé­sét. A földreform során elköve­tett igazságta­lanságok vagy jogtalanságok tekintetében a kor­mány terve az, hogy ahol a tör­vény határozott akarata ellenére vették el a földet olyanoktól, akiknek meghagyási joga volt, annak kártérítést szolgáltatnak, mégpedig úgy, hogy aki élet­hivatásszerűen gazdálkodással foglalkozik, 50 holdon alul a sa­ját földjét, 50 holdon felül pedig más helyen kap vissza megfelelő területet, aki pedig nem folytat élethivatásszerűen gazdálkodást, másként kap teljes kártalanítást. A termelő és fogyasztó rétegek érdekeinek előmozdítására és a fekete kereskedelem leküzdésére a szövetkezetek kiépítését hatá­rozták el. Megalkották a nagy mezőgazdasági és fogyasztói köz­pontokat. Ezeknek feladata lesz, hogy a szövetkezeti hálózatot ki­építsék az ország egész területén. Iparfejlesztés és a mezőgazdasági termelés átállítása A magyar ipar fejlesztése ér­dekében határozott intézkedése­ket határoztak el. A vas- és acél­­termelésnek meg kell közelíteni a békebeli színvonalat. Vas- és acéltermelésünk, valamint szén­­termelésünk helyreállítása az egész ország gazdasági talpraál­­lásának és jóvátételi kötelezett­ségeink teljesítésének előfelté­tele. A mezőgazdasági ipar fejlesz­tésére és fellendítésére mindent el kell követni, annál is inkább, mert elkövetkezhetik az idő, ami­kor elsősorban annak az iparnak életképessége lesz biztosítva, amely a maga nyersanyagait itt találja meg az ország területén.­­ Rendkívüli nagy feladatot jelent a mezőgazdasági termelés átállítása. Mezőgazdasági terme­lésünket a nagybirtok megszün­tetése után nem folytathatjuk úgy, ahogyan a háború előtt foly­tattuk. Parasztország lettünk. Jövőnk és életünk jórésze a me­zőgazdasági termelés eredményes­ségére épült. Az átállítás már megkezdődött A jövőnek biztató jeleit látjuk. Cukortermelésünk már a múlt évihez képest nagy haladást mutat A doh­ányterm­e­­lés kiszélesítésére a napokban­, rendelet jelenik meg. Az ország bármely területén már kétszáz négyszögöl földön minden gazda, szerződét vállalhat dohányter­melésre az államnál. A kormány különös gondot fordít az új bir­tokosoknak felszerelés és munka­eszközökkel való ellátására. Ál­­­latálományunk ezasporitása és­ javítása érdekében tenyészállatok importálása érdekében a kor­mány tárgyalásokat folytat . Az anyaggazdálkodás és el­osztás racionalizálása érdekében­ központi anyag- és­­ árhivatalt állítunk fel — folytatta a mi­niszterelnök —, amelynek fel­adata a nemzetgazdaság szem­pontjából fontos nyersanyagok és félkészgyártmmányok nyilván­tartása, ezeknek elosztása oly módon, hogy a nemzetgazdaság elsőrendű szükségleteit biztosít­hassuk. Szigorú tiltó és büntető rendelkezéseket fogunk kibocsá­tani, hogy megakadályozzuk a­ nemzetgazdaság vagy közfogy­asz­­tás céljaira szükséges anyagoké­nak fényűzési célokra való feln­használását. A kormány az 1946—­ 47-ik gazdasági évre külkereske­delmi tervet dolgozott ki Elsősorban a dolgozók ellátását biztosítják A kormányelnök ezután a ter­ménybeszolgáltatás kérdéséről beszélt és megállapította, hogy a kirótt beszolgáltatási kötele­zettség mértéke viszonylag nem súlyos. Az amit a mezőgazdaság­nak be kell szolgáltatni a 8 és fél millió katasztrális hold szántó­­területéről, két és fél millió ka­tasztrális holdon megtermelhető. A nagyon gyenge homokos föl­deknél könnyítéseket tesznek. A A tavaszi hónapban begyűr­­jtésre kerülő süldő és szarv­as­­­­marha már beszámít az 1946. évi­­ húsbeszolgáltatási kötelezettség­inek. A beszolgáltatás kielégítő­­eredménye esetén kiterjesztik a­­ jegy­rendszer alapján történő el­­­­látást, véget vetve annak az igaz­ságtalanságnak, hogy a gazdag­­ ember bármivel jóllakhassék, a j szegény embernek pedig semmi­­sem jut. Kiterjesztik a jegyrend­­­szert a közszükségleti cikkekre,­­ ruházatra, lábbelire s elsősorban­­ a dolgozók ellátását fogják biz­tosítani.­­ — Pénzü­gyi téren, a rendes­­évi állami költségvetés előkészí­tésére 1946. II. negyedétől kezdve a kormány negyedévenként adó­pengőben költségvetést állít ola­szé s ezentúl csakis a költség­­vetés alapján bocsát hiteleket az egyes tárcák rendelkezésére. A kormány meg fogja szorítani a hiteleket és szigorú sorrendiséget fog megállapítani azok folyósta­tására. A kormány kötelezni fog­­ja az önkormányzatokat, várme­­gyéket, városokat, községeket és azok vezetőit, hogy kiadásaikat saját bevételeikből fedezzék. El­határozta a kormány, hogy még ez év végéiig mindenütt, ahol a saját bevétellel való fedezet le­­hetséges, megszünteti az állami támogatási A legszigorúbb in­­tézkedéseket lépteti majd életbe arra nézve, hogy az önkormány­­zatokhoz befolyó állami adók haladéktalanul tovább jussanak az állampénztárba. Az állami üzemeket is arra fogja kötelezni a kormány, hogy — amennyiben csak egyetlen mód van rá —­ még ez év folyamán saját erejűik­ből teremtsék meg pénzügyi egyensúlyukat

Next