Dunántúli Népszava, 1947. július (3. évfolyam, 145-172. szám)

1947-07-22 / 164. szám

kultúra szolgálatában marad a 2. honvédkerület zenekara PÉCS társadalmi kulturális, sőt most már munkásmozgalmi életében is egyre nagyobb sze­rephez jut a 2. honvédkerület ze­nekara. Reprezentatív megmoz­dulások el sem képzelhetők nél­küle. Sokszor veszik igénybe pártok, hatóságok és kultúr­­egyesületek. * Mindezek ellenére a honvéd­zenekar több mint két éve „csendben, síp- és dobszó nél­kül“ végzi munkáját. A járóke­lők, akik a Pécsi Takarékpénz­tár épületéből gyakran hallják a gyakorlás tarka-barka egyve­legét, — ezt a hangzavart aztán a térzenéken és egyebütt, egy­séges, finom zenei képként „hallják viszont“.* EGY ILYEN gyakorlat közben felkerestük az épület harmadik emeletén székelő zenekart, pon­tosabban annak karnagyát, Csáky Nándor főhadnagyot és rövid baráti beszélgetést foly­tattunk vele zenekaráról. Szeré­nyen, de kicsit kamaszos lendü­letű gesztussal legyint: — Mit is mondhatnék? Dicsérjem zenész­társaim tudását, fáradhatatlan­ságét és önzetlenségét? Pécs, sőt a nagyobb baranyai falvak népe ismer belkü­nket. Sok-sok térzene, huszonkét üzemi hangverseny és egyéb kulturális megnyilvánulá­sok hallgatói élvezték felcsillanó szemekkel az áradó melódiák zu­­hatagát. Hadifogolysegítés vagy bármely más jótékonysági akció nem fordulhatott hozzánk, hogy ne álltunk volna készséggel ren­delkezésre.* Hangunkat néha fel kell emel­nü­nk, mert a folyosókról és a mellettünk lévő szobákból har­sog a „macskazene“. Mindenki fújja a maga hangszerén, a „maga“ nótáját. Érdekes, hogy nem zavarják egymást, így­ fel­tehető, hogy a mi beszélgetésünk sem zavarja őket... * A ZEnEKAR 1045 március első napjaiban alakult meg köl­­csönhangszerekkel. A zenekar játéka az első szabad március 15-én már ünnepi száma volt a nagygyűlésnek. Azóta szívós és lelkes munkával, de minden hi­vatalos támogatás nélkül pótol­ták és pótolják ma is a hiányo­kat. Hangszerek sokaságát sze­rezték be a szerepléseikkel meg­keresett pénzen. Ezek mind a honvéd kincstár tulajdonába ke­rültek és alapjául szolgálnak egy, a m­ai 24 tagú zenekarnál nagyobb számú s gazdagabb honvédzenekarnak. Mint hírlik, a hároméves terv keretében 40 tagúvá fejlesztik a zenekart. A JÖVő héttől kezdve már hetenkint két térzenét adnak. Egyet a Széchenyi-, egyet a Scitovszky-téren. Az ősz beáll­tával tovább folytatják üzemi hangversenyeiket is, amelyek olyan népszerűvé tették a zene­kart. A legnagyobb mértékben hozzájárulnak így a honvédség és a polgári lakosság kapcsola­tának baráti elmélyítéséhez. * KIS SÉTÁT tettünk a harsogó folyosókon és szobákon keresz­tül. Az egyik szobában hegedű­vel kezében egyedül találunk egy pöttön katonazenészt. A bar­naarcú, elevenszemű fiúcska 14 éves, zenenövendék, aki naponta 6—7 órát tanul, s ezenkívül a zeneiskolába is jár. Van még egy zenenövendék, az 16 éves. 17 éves korukban avatják őket honvédzenészekké — Addig még sokat kell tanulni — mondja a kis katona, — mert több hang­szeren kell játszani a jó katona­zenésznek.* A GAZDAG kottatárat Tóth Ferenc zenészőrmester tartja nagy rendben. Pillanatok alatt kézbe adja a kívánt kottát. Lajstromon kívül én is mondok egyet: — Munka hadának lépése dobog... — Eldudolja a meló­diát, de kotta nincs, nem tud­ják beszerezni. — Zongorakivo­natból hangszereltük a Masseil­­laise-t is — mondja Csáky had­nagy. — A munkásdalok bár­melyikével megtu­dnák ezt tenni, ha ilyen zongorakivonatot kap­nánk. Sajnos nincsenek. * MINDENÜTT rend, tisztaság és fegyelem, emellett igazi baj­társi szellem. A vezetés — úgy látszik — jó kézben van — gondolom. Ezt megerősítik azok a morzsák is, amiket Csáky Nándor karnagyról csipegettem fel embereinél. A legnagyobb szeretettel beszélnek róla, a ki­tűnően képzett és tehetséges ze­nészről, aki a Nemzeti Zenedé­ben végzett Lajthai és Ferentsik tanítványaként. Minden hang­szeren játszik, karnagy, hang­szerelő és zeneszerző. * BÚCSÚZÓUL varázsütemre összeülnek a zenészek a zene­kar gyakorlószobájában, amely­bken a 24 fő csak szűken fér el és eljátszák az éppen „munká­ban" lévő Pique Dame-ot, Suppe nyitányát. A „dobozba“ zárt zene hullámai ostromolják a falakat. Talpam alatt a padló és a dobogó annyira ütemesen rezonál, hogy ha olyan süket lennék, mint az ágyú, akkor is felismerném a Pique Dame-ot. . Pécsre érkezett hadifoglyok Szaratov: Vágner Imre Hobor (7368/10), Szügyi Imre Siklós (238), Kováts Sándor Siklós (3631), Papp János Pécsbányatelep (368), ifj. Bakó József Siklós (238), Bara­nyai István Kisasszonyfa (238), Petre János Mohács (238), Né­meth József Tengeri (7368/10), Szőkie János Szőke (3687/5), Ka­­dia Pál Beremend (3687 5), Tiszt József Nagypall (368), Guti Fe­renc Szederkény (368­8), Farkas Dezső Siklósnagyfalu (3631), Hor­váth József Málok (3631), Ágg János Püspökszenterzsébet (368­­0). Marsanszk: Csaba Károly Pécs, Szigeti-pút 44. Papp József Lakó­­csa, Kelemen János Sósvertike, Póth Henrik Pécs, Basamalom­­dűlő 7. Horváth Mihály Pécs, Mohácsi-oút 41. Brachmann Ádám Babarc, Hohmann Vencel Nagynyárád, Lene László Me­­csekalja és Bárány Imre Pécs, Felsőmalom­ u. 9. (7064). Hartai Ervin Pécs, Szabadság­út 7. (7314/6 Ural), Molnár János Mecsekalja, Magyarürög 47 (7338/ 4 Polovrigovszka), Darabos An­tal Mohács (5131 Atkarsz), Bub­­rek Pál Mohács (338 Polovrigo­vszka), Bozsér Lajos Németbóly és Karikás Imre Kékesd (137/5 Volksz), Humpok József Gör­­csöny (Sztálingrád 242), Szesner Gyula Mohács (338 Polovrigo­vszka), Buger Ferenc Ujpetre és Mikics János Szalánta (242/9 Hor­­lovka kórház), Klement Gyula Máriagyűd (134 Pianer), Sós Nán­dor Püspüksz­enterzsébet (212/2 Krematovszk), Csépán Zoltán Püspökszenterzsébet és Víg Tibor Pécs, Szigeti-pát. 125 (242­3 Gor- Jovka), Kovács Lajos Cun (338/2 Arsztark), Prales András Gyód és Tóth Imre Ipacsfa (137/2 Volksz), Csoport Sándor Dráva­­szerd­ahely (51­31 Atkarsz), dr. Szlávi Kornél fhdgy, Mohács 314/6 Szverlovszk), Haán Miklós Szűr (202/2 Masajszk), Víg János Lothárd (5131 Atkarsz), IPAROSOK,­KERESKEDŐK A szövetkezeti oktatásról írta: Propper Sándor A felszabadítás óta tudattá és programmá vált a két mun­káspártban az, hogy a politikai demokrácia mellé párhuzamosan föl kell építeni a gazdasági de­mokráciát is, mert ez az út vezet először a népi demokráciához és ezen keresztül a szocializmus­­hoz. Az pedig régi igazság, hogy a gazdasági demokrácia legmeg­bízhatóbb bevált formája a szö­vetkezeti gazdálkodás, a követ­kezésképen mindkét munkás­pártnak súlyt kell helyeznie arra, hogy a szövetkezeti moz­galmat fejlessze, erősítse és a szövetkezeti gazdálkodást szi­lárdan építse az egyetemes ma­gyar gazdasági életbe. A szövetkezeti gazdálkodó­­ fejlesztésének sok előfeltétele van: eszmei érettség, gazdasági készültség, megfelelő társulási hajlam és nem utolsósorban a szövetkezeti nevelés, oktatás és továbbképzés. A szövetkezetek a múltban — ha nem is hanya­golták el a szövetkezeti oktatást — nem helyeztek túlságosan nagy súlyt arra, hogy a szövet­kezeti mozgalmat ezen a vonalon is alátámasszák. A külföldi nagy szövetkezetek — különösen az angolok, fran­ciák, németek, finnek, svédek, belgák, csehszlovák©­­k stb. lapokat röpiratokat, könyveket, ismeretterjesztő füzeteket adtak ki, előadásokat, tanfolyamokat, gyűléseket tartottak, szövetkezeti iskolákat tartottak fenn abból a célból, hogy a szövetkezőkkel megismertessék a szövetkezeti eszme jelentőségét, eszmei és elvi útirányát és gyakorlati megva­lósítását. A magyar szövetkezetek — fő­képpen a régi Általános Fo­gyasztási Szövetkezet — igye­keztek a szövetkezeti oktatást fejleszteni és a nők és gyerme­kek szövetkezeti nevelésére is súlyt helyeztek. A szövetkezet alkalmazottait a legfelsőbb vezetőtől kezdve az udvari munkásig, meg kell taní­tani arra, hogy a szövetkezeti munkaviszony nem csupán rideg kenyérkereset, hanem hivatás is, sőt ennél több: szolgálat! Az egész dolgozó társadalom javára teljesített jószolgálat a termelés, az áruelosztás, a fogyasztás vo­nalán. A jól képzett szövetkezők egyben korrigáló­ is a haszon­elvre épült kapitalista gazdálko­dásnak, mert új üzleti erkölcs­ösei, jó áruval, igaz mérleggel és árszabályozó hatásokkal ne­mes versenyre kényszerítik a ka­pitalista vállalatokat. A szövetkezeti oktatást kettős alapon kell megszervezni: 1. szervesen be kell iktatni a szövetkezeti oktatást a közokta­tásba, kötelező formában. Vagyis a népiskolától kezdve egészen az egyetemig kötelező tantárggyá kell tenni a szövetkezeti isme­reteket — az egyetemeken, mi­után a szövetkezeti gondolat az elmélet és a gyakorlat érlelő hatása alatt tudománnyá fejlő­dött, tanszéket kell állítani en­nek az új és fontos tudomány­ágnak. 2. A szövetkezetekre hárul az a feladat, hogy iskolán kívül messzemenő kulturális progra­mot alkossanak elméleti, eszmei és gyakorlati síkon. De nemcsak programot csináljanak, hanem hajtsák is végre a szövetkezeti élet egész területén és a szövet­kezők minden csoportjára vonat­kozóan. Fontos szempont az utánpótlás kérdése is. A szövetkezeti moz­galom a felszabadulás után pél­dátlan lendülettel tört magának utat és azóta is egyre fejlődik Ma a különböző szövetkezeti központokban és az egyes szö­vetkezetekben sok ezer olyan alkalmazott dolgozik, aki sem­miféle különleges szövetkezeti kiképzésben nem részesült. A szövetkezeti oktatást azonban rendszeresíteni és állandósítani kell és bizonyos idő múlva rá kell térni arra a rendszerre, hogy a szövetkezeti munkaterületen csak olyanok juthassanak mun­kához, akik már valamilyen szö­vetkezeti tanfolyamot elvégez­tek. A tagok, a nők és a gyerme­kek nevelése is a szövetkezetek feladata. A tagokkal meg kell szeretettetni a szövetkezeti gon­dolatot, a nők számára vonzóvá kell tenni a szövetkezeti vásár­lást, a tagok gyermekeit pedig játszva és szórakozva különböző kis kedveskedésekkel nevelhet­jük a szövetkezésben rejlő ne­mes érzések befogadására. Az új szöv­etkezeti törvényjavaslat, amelynek rendeltetése az, hogy az egész magyar szövetkezeti gaz­dálkodást korszerű alapokra he­gyezze és a politikai demokrácia mellé felépítse a gazdasági de­mokrácia alappillérét, a szö­vetkezeti gazdálkodást, megértés­sel és előrelátással gondoskodik a szövetkezeti oktatásról és to­vábbképzésről. Ha a törvényjavaslat törvény­erőre emelkedik és annak 156. §§-át maradéktalanul végrehajtják és ha a Szövetkezeti Tanács és a szövetkezeti központok is ma­gukévá teszik az ügyet, akkor lesz rendszeres szövetkezeti okta­tásunk és megteremtődik a szö­vetkezeti gazdálkodás kulturális és szociális alapja. A kh kereskedői hitel ügye nem került nyugvópontra azzal, hogy a Gazdasági Főtanács a közelmúltban a kiskereskedői beszerzési szövetkezetek részére három millió forint hitelt szava­zott meg, mivel a kiskereskedők túlnyomó része manapság még nem tagja semilyen szövetkezet­nek. Jogosan kérte tehát a kis­kereskedelem a kisipari hitelek­hez hasonló kölcsönök folyósítá­sát. Rónai Sándor elvtárs ke­reskedelem- és szövetkezetügyi miniszter magáévá tette a kis­kereskedők jogos kívánságát és a pénzügyminiszternél, valamint a Gazdasági Főtanácsnál a kiskereskedői hitelakció céljára tíz millió forintot kért, figyelemmel a Csehszlovákiából kitelepített és a hadifogságból­isszatérő kiskereskedők szüksé­ges támogatására. Értesülésünk szerint a tárgya­lások eredményeként az előbb említett szervek a kiskereskede­lem megfelelő hitellel való tá­­mogatásához elvileg hozzájárul­tak, az utolsó hónapjában lévő költségvetési év államháztartási helyzete azonban egyelőre lehe­tetlenné tette a hitel folyósítását. Nem kétséges azonban, hogy az új költségvetési év elején erre a célra már megfelelő összeg áll rendelkezésre, és a kiskereskedelem — ha­bár szerény mértékben is — hitelhez fog jutni. A Szlovákiából áttelepítitek iparűzése Csehszlovákia területéről átte­­■ épített iparosok letelepülési helyükön korábbi iparukat tovább folytathat­ják, ha az áttelepítési kormánybiztos­­ág foglalkozásuk önálló gyakor­isát igazolja. Az erről szóló iga­zolást az esetleges egyéb iratok­kal az elsőfokú iparhatóságnál kell bemutatni. Amennyiben az áttelepült olyat­ ipart űz, melynek gyakorlásához a jelenleg fenálló rendelkezések szerint előzetes miniszteri enge­dély kell, ez esetben új magyar iparjogosítványt kell kérnie. Ki lehet mestervizsgát a r­ádiószerelő iparból? A rádiószerelő ipar képesítés­hez kötéséről lapunkban már ír­tunk, helyszűke miatt azonban nem áll módunkban a szakkép­zettség megszerzésére vonatkozó részletesebb tudnivalókat közöl­ni. Ezért szükségesnek tartjuk hogy az alábbiakban ismertessük az iparügyi minisztérium idevo­natkozó rendelkezéseit. Aki a rádiószerelő iparban mestervizsgát kíván tenni, az e előírt egyéves rádiószerelő ipari szakbavágó munkát akár a vil­­anyszerelő­ vagy műszerész ipars­zakképzettség megszerzése előtt, akár az után végezheti. Azt a körülményt, hogy rádiószerelő ipari szakbavágó munkát szak­mai iparosnál végzett valaki, a munkakönyvvel, vagy az ipartes­tület által kiállított bizonyítvány­nyal kell igazolni. Aki a villanyszerelő, vagy mű­szerész ipar önálló gyakorlásá­hoz megkívánt szakképzettséggel n­em rendelkezik, vagyis az em­lített két ipar egyikében sem ■zjrzett mesterlevelet, a rádió­­s­eerelő iparban mestervizsgára sem bocsátható. Tehát az, aki kizáróan csak a rádiószerelő ipar­ban volt segéd és ennélfogva a műszerész, vagy a villanyszerelő­­ papra­­előírt képesítéssel nem rendelkezik, a rádiószerelő ipar­ban mesterviszgát nem tehet. Jó tudni, hogy az ipa­rügyi miniszter harmad­fokú véghatározatában az özvegyi jo­got m­e­gál­lapította olyan iparűző után, akinek az iparjogosítványa — szabálytalanul történt kiadás miatt — visszavonás alatt állt, hogy az iparügyi miniszter az ipariskolákban történő felvételhez szükséges úgynevezett gyakornoki időnek a tanviszonyba való beszámí­tását engedélyezte adott esetben, minthogy igazolást nyert, hogy a kérelmező saját hibáján kívül hiúsult meg az ipar iskolai beiratkozása, hogy a kisipari asztalosműhelyek csak abban az esetben nem esnek telepengedélyezési kötelezettség alá, ha kizárólag 1­0 ipari gép meghaj­tására alkalmaznak erőm­rtort, mert ezáltal az üzem még nem tekinthető mechanisai berendezésű műhelynek, hogy közszállítás esetén a számla és a nyugta illetékét a vállalkozó csak akkor számíthatja külön fel, ha a közszállítási szerződés (munká­val való megbízás) az illeték fizeté­sére vonatkozóan nem tartalmaz ki­kötést és ha vállalkozó hatósági vagy annál alacsonyabb áron tett ajánla­tot, • hogy a helyi vállalkozó előnye az ajánlati végösszeg 1 százalékáig ter­jedhet legfeljebb, mert ez felel meg a „nem lényeges árkülönbözet“ fogal­mának, hogy iparszüneteltetés esetén az egyéves határidő után elmulasztott újrakezdési bejelentés következtében csak akkor törlik az iparüzet a lajs­tromból, ha megállapítást nyert, hogy az iparát tényleg nem kezdte meg, hogy az előzetes miniszteri enge­délyhez kötött iparjogosítványok ki­­adásámfő megtagadásáról szóló ipar­­h­a­tós­ági értesítés ellen 5fogorvosolat­­nak helye tristaff*

Next