Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

539 MNANTULI PROTESTÁNS LAP 540 a segesvári csata, t. i. 1849. jul. 31-én. Az ádáz ellen­séggel szemközt állnak a hős magyarok. S az, a ki tol­lal, nyelvvel, karddal harcolt imádott hazájáért, itt el­tűnt miként a lehullott meteor. Mondják, hogy itt-ott porlanak csontjai, de . . . én . . . nem tudom, sőt . . . nem hiszem; többet mondok: nem is igaz, hogy Petőfi meghalt volna. Ez képes kifejezés; a test szerint nem létezik, de él szelleme, a­mely több, becsesebb a porló anyagnál; él közöttünk s elhintett szenteszméi gyümöl­csözően hatnak édes hazánk erősbitésére, felvirágozására, Útmutatóul a második ezer év helyes alakulására. Igen! Szelleme él és élni fog, mentői később — annál inkább halhatatlanittatik és halhatatlanodik . . . Olyan az ő eltűnése, mint az ó-szövetségi világban Ilyésnek menybe ragadtatása. Szent eszméi olyanok, miként a Mózesnek örökké égő csipkebokra. Plangzott ugyanis a levegő­ben a szózat: Közel ne jöjj, oldd le előbb saraidat. Petőfihez sem lehet közelíteni hamis, ál érzelmekkel, igazi honszerelem nélkül. Menjünk el, ezek után, hazafias közönség, men­tünk el emlékezetben a segesvári ércszoborhoz, tegyünk ott­honszerelmi fogadást és imádkozzunk. Mondjuk, hogy legyen áldott Petőfi Sándor emlékezete ! Legyen kevésre neve szivünk rejtekébe. Mert ha úgy élünk, a miként O előttünk járt s ha úgy szeretjük hazánkat, a mint O lángol­ honáért, akkor boldog lesz édes Ma­gyarországunk s oly erős, hogy még a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalt! És most (a hallgatóság feláll) népeknek hatalmas Ura, a sokat szenvedett magyar nemzetnek is Istene, jó Atyánk! Hozzád száll fel hálaadó s esedező imánk ez ünnepélyes alkalommal. Áldunk tégedet s magasz­taljuk szent nevedet, hogy adtál nekünk Petőfit és a hozzá hasonló s kimagasló nagy alakokat, a kiktől ta­nulánk s tanulhatunk is honszerelmet, kölcsönözhetünk erőt a jóra, vehetünk példát az erényes életre, a be­csületes hazafiságra. Isten! Népeknek Istene! A hála mellett esdünk is hozzád, hogy atyailag gondoskodjál rólunk, hogy e szegény, de dicső haza, ne szűkölködjék soha, nagy szellemek nélkül, sőt add, hogy időről-időre legyenek közöttünk oly világító fáklyák, mind egyházi, mind polgári tekintetben, a­kiknek példaadó világánál jár­ván, boldog legyen életünk, boldog e haza, a király és a nemzet! Úgy legyen. Ámen. Veszprém. Száz Ferenc, kétszer annyi tűzetik ki jelöltül, mint a­hány állomás betöltendő. Olyan tényekre vonatkozván a felhozott nehez­­mények, a­melyek már az egyházkerület által elfogad­tattak és helybenhagyattak, felmentve érezhetném maga­mat ez ügyre vonatkozólag minden felelősség alól. D)e hogy mindenki meggyőződhessék arról, hogy y.­y, vé­leménye helytelen és alaptalan, a neheztelt eljárás he­lyességének igazolására elégséges azon általános jog­elvre hivatkozni, hogy a­hol a törvény végrehajtása módjáról maga a törvény nem intézkedik, ott az eljárást vagy szabályrendelet vagy a gyakorlat állapítja meg. A mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünkben az espe­res, az egyházmegyei gondnok, a főgondnok, püspök stb. választásánál mindig általános szavazattöbbség ki­­vántatott a megválasztáshoz. Ez kivántatott az egyház­kerületi tanácsbiró választáshoz is, a mi kitűnik az 1884-ik évi junius hó 29-én Kaposvárott tartott kerü­leti gyűlés jegyzőkönyv 2-ik és 4-ik pontjából,­­a mi­dőn először választottak egyházkerületi tanácsbirák), valamint az azóta állandóan folytatott gyakorlatból. De kitűnik ezen 1884 évi jegyzőkönyvi pontokból az is, hogy a szűkebb körű választásnál már első ízben is a betöltendő állomások kétszeres számában tűzettek le a jelöltek, tehát a világi tanácsbirói betöltendő állásra 12 jelölt, (az egyházi tanácsbirák közül kettő már az első szavazásnál megnyervén az általános többséget) 4 egyházi kerületi tanácsbirói betöltendő állásra 8 jelölt. Addig tehát, a­mig ezen gyakorlatot vagy az egyetemes ev. ref. egyház törvénynyel vagy az egyházkerület szabályren­delettel meg nem változtatja, az egyházkerületi elnök­ség köteles hozzá alkalmazkodni. Antal Gábor, ev. ref püspök. Felvilágosításul. A Dunántúli Protestáns Lap legközelebb megje­lent 33-ik számában y. y. jegy alatt közzétett cikkben törvényellenesnek van állítva azon eljárás, hogy ez egy­házkerület összes tisztviselői, különösen tanácsbírói, ál­talános szavazattöbbséggel választatnak, holott az egy­házi törvény ezt kifejezetten nem követeli, továbbá nehezményezve van azon eljárás, hogy szűkebb körű választásnál a legtöbb szavazatot nyert egyének közül Öröm ünnep. Fülén az történt, hogy az 1843-ik évben épült gyönyörű boltíves templomot Bátky Károly ottani lel­kész s a mezőföldi egyházmegye tanácsbirája s fenkölt lelkű neje szül. Móricz Paula urhölgy 1000 frtnyi költ­séggel betisztogattatta, a talapzatot cement-lapokkal födette, a padokat ujjitotta, átfestette s egy szélfogó belső ajtót készittetett színes üveg ablakokkal. S az igy átalakított gyönyörű templomot julius hó 30-án ad­tuk át ünnepélyesen egy hónapi megszakítás után ren­deltetésének. A templom barna alapszínezetű, egyszerűen fes­tett falai közül a márványozott oszlopok a felső bolt­iven­tilleuettekben folynak össze, míg a chorusok ég­kék festése olyan perspectivát tárnak a szem elé, mely­nek mássában a Feszty-féle magyarok bejövetele kör­képnél gyönyörködtünk. Az ünnepély szónoka ifj. Medgyaszay Vince ber­­hidai lelkész volt. Egyházmegyénknek e jeles készült­ségig óriási hangterjedelmü költő-papja, ki mint egy­házi szónok a legelsők közé tartozik. I. Kir. VIII. 57. 58. versei alapján készült hatalmas beszédével igazi lelkesedésre ragadta hallgatóit. Beszédében összehasonl

Next