Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-12 / 7. szám

121 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 122 ból az egyh. tisztviselők tervbe vett megadóztatása ellen s egyben elhatározta, hogy e tárgyban kéréssel fordul a zsinathoz s a többi egyházmegyékez csatlakozásra hiván föl a mozgalomhoz , a sérelmes határozat hatályon kívül helyezését vagy utólagos korrekcióját sürgeti. A kérvény elkészítésével Babay Kálmán s.-keresztesi lelkész, ért. jegyző bizatott meg. Ugyanez alkalommal az egyházme­gyei lelkészi könyvtár kezelőjének Miklós Géza székesfe­hérvári lelkész választatott meg. — A székesfehérvári ev. ref. dalkör f. hó 2-án anyagilag és erkölcsileg igen jól sikerült estélyt rendezett, amelyen Miklós Géza lelkész a barátságról tartott felol­vasásával, Gara Ida és Báder Juliska kisasszonyok, úgy­szintén Borda János úr ügyesen előadott szavalatokkal s Arany Sándor úr tréfás monológgal szerepeltek. Köz­ben a dalárda szép mű- és népdalokkal s a szabatosan el­énekelt hymnusszal és Szózattal gyönyörködtette a szép számmal jelen volt közönséget. A Csokonai-ünnep Debrecenben. Csokonai halá­lának százéves évfordulóját­­országos ünneppé akarta tenni a debreczeni „Csokonai-kör“. Ez az országos ünnep azon­ban elmaradt a képviselőválasztások miatt. De a Csokonai­kör mégis talált módot arra, hogy a nagy költő iránti kegyeletét kellő módon kifejezhesse. A kör tagjai és a fő­iskola ifjúsága ugyanis elzarándokoltak ahoz a vas­piramishoz, mely a már száz év óta nyugvó Csokonai porladozó csontjait takarja s megkoszorúzták azt. Délutáni fél háromkor gyűlt egybe a „Csokonai-kör” választmányá­nak küldöttsége a kollégium tanári olvasótermében. Innen indult el a szép ünneplő közönséggel megszaporodott me­net a hatvan­ utcai temető felé. Az után mindenütt feltű­nést keltett a „Csokonai-kör“ hatalmas babérkoszorúja, mely Csokonai kedvelt virágaival, eleven rózsával, nárcisszal, gyöngyvirággal, jázminnal volt diszítve. A sírnál Géresi Kálmán emlékezett meg Csokonai nagyságáról. A „Csokonai­kor“ virágait csak hírnököknek nevezte, akik jelentik a költő halhatatlan szellemének, hogy majd május hónapban országos ünnep fogja hirdetni a költő dicsőségét. Végül Dicsőd József mondott rövid, de megható beszédet, mi­közben letette a sírra a babérkoszorút. — Az Országos református tanáregyesület köz­gyűlése. Az országos ref. tanáregyesület központi igaz­gatósága az egyesület ez idei közgyűlését az ország fővá­rosába, Budapestre tűzte ki folyó évi április hó 26 és 27 napjaira, a húsvéti szünidőre. Ez az időpont most nagyon alkalmasnak kínálkozik a gyűléstartásra, mert messze ki­esik, amikor már jó hosszú napok mellett szép tavaszi idő­járásra számíthatunk. A központi igazgatóság a gyűlés he­lyéről és idejéről első­sorban az érdekelt budapesti ev. ref. theologia és főgimnázium tanártestületeit, de aztán körlevélben az összes hazai ev. ref. tanárkarokat értesí­tette s egyúttal kérte, hogy kik a közgyűlésen felolva­sásra ajánlkoznak, mielőbb jelentkezzenek, valamint az esetleg indítványt tevők is adják be az elnökséghez indít­ványaikat. Ez annyival inkább szükséges, mert a központi igazgatóság a gyűlés programmját korán szándékozik ösz­­szeállítani, hogy a tagok idejében tájékozódjanak és hogy a gyűlésen részt venni akarók, tekintettel a fővárosban fenforgó nehézségekre, a kellő előkészületek megtétele végett jó előre jelentkezhessenek. A budapesti két tanári testület, élén Hamar István és Molnár Sándor igazga­tókkal a legszívesebb készséggel vállalta magára a köz­gyűlés előkészítését. Rendező bizottságot alakított, mely már megtette a lépéseket az iránt, hogy a közgyűlés külső lefolyásában is méltó legyen az egyesülethez és a fővároshoz, így megnyerte a közgyűlés helyéül a nemzeti múzeumban a régi főrendi ház üléstermét. Az egyesüle­tet üdvözlő testületek sorában, illusztris­ képviselőkkel ott lesznek : a dunamelléki egyházkerület, pesti egyház­megye, budapesti egyház, Magy. Prot. Irod. Társaság, Orsz. Középisk. Tanáregyesület, Budapest fő- és székvá­ros tanácsa, Pest-Pilis-Solt- és Kis-Kun megye törvény­­­hatósága. A rendező bizottság az iránt is közbenjár, hogy a gyűlésen résztvevők szállókban és közebédnél minél több kedvezményben részesüljenek. Eddig a Pannónia, Orient, Erzsébet, Nádor-szállók tulajdonosai ígértek lénye­ges kedvezményeket. Kirándulás is lesz Visegrádra vagy Aquincumba. Szóval a gyűlés mindenképpen érdekesnek ígérkezik külsőleg s hogy belsőleg is tartalmas felolvasá­sok és eszmecserék által az legyen, arról a buzgó tagok és a központi igazgatóság gondoskodnak. — Helyreigazításul. Bizonyára nem fog megne­heztelni Birthi József kedves földim és kartársam, ha „Egy elkésett korrekció“ c. újabb cikkéhez némi helyre­­igazítást fűzök az alábbiakban! A „D­unántúli Prot. Lap. 1904. 28. számában „Ki olvassa a Dunántúli Prot. Lapot“ c. alatt egyebek közt ezt méltóztat­ott szóról-szóra írni : „ A tiszántúli egyházkerület . . . örömmel tárgyalta . . . elfogadta és jóváhagyta a f.-szabolcsi egyházmegye azon indítványát, miszerint a . . . „D±br, Prot, Lipót“ minden egyházközség kötelezve legyen járatni.“ Ez idézetből vi­lágos, hogy igenis „kerületi“-' határozatról tetszett beszélni, s így feledékenység szüleménye azon újabb állítása, mintha „kerületi“ határozatról soha sem is szólt volna. Engem ugyan ez az egész dolog nem érint ,­ inkább nt. Erőss Lajos tanár úrnak szól. De mivel cikkemben­­ a től a „kerületi határozat“ szavakat idéztem, mert ezt idézhet­tem s ekként az én nevem is bele­került a krédóba, az igazság nevében kénytelen voltam e rövid helyreigazítást megtenni. Egyébként vagyok továbbra is kedves földim és kartársam iránt őszinte rokonszenvvel. Mezőlakon, 1905. febr. 5. G. Szabó Mihály ref. lelkész. — Megu­ivó. A borsosgyőri ref. leányegyház az elemi iskola javára 1905 ik évi február hó 11-én jótékony­­célú zártkörű táncmulatságot rendezett az iskola nagy termé­ben. Belépődíj személyenként 60 fillér. Kezdete esti 7 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapi­­lag nyugtáztatnak. — Egyház és állam elválása. A francia közoktatás­­ügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány legközelebb tör­vényjavaslatot nyújt be az egyháznak az államtól való végleges elválasztása ügyében s hogy a reformot komoly szándéka keresztülvinni. Az új javaslat az 1807-iki al­kotmányra támaszkodik. Az állam nem ismer el semmi­nemű kultuszt, költségét nem fedezi. Minden polgárának elismeri azt a jogát, hogy tetszése szerint való kultuszt

Next