Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-06-14 / 24. szám

104. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Erről a Jézus Krisztusról kell nekünk bizonyságot tennünk a biblia alapján a prédikációban. VIII. Amint most futólagos szemlét tartottunk az ige hármas alakja felett, annyit legalább is megláthattunk, hogy az igében adott kijelentés nem abban az érte­lemben adatott nekünk, mint valami érzékszerveinkkel felfogható természeti tárgy. A kijelentés csak hit által fogható fel. Ha nincs hitem, — akkor nincs szá­momra kijelentés sem. Ezért a Barth-i theologia me­mento nekünk! Mementó, — ami nem erre, vagy arra tanít meg minket, hanem egy bizonyos magatartást kíván tőlünk, olyan magatartást, amelyik megfelel az igehirdető szituációja rendkívüliségének és komoly­ságának. Ezt a magatartást szemlélhetjük például Pál apostolban, aki elmondhatta és alázattal mondotta ma­gáról : »Hittem, azért szóltam!« Ennek a magatartásnak természetszerűleg meg­van a konzekvenciája a lelkipásztori gyakorlat minden egyes konkrét kérdésére. Most azonban egy előadás szűk keretei között a Barth-i theológia részletes app­likációjába nem bocsátkozhatunk. Összegezve a mondottakat. Barth Károlynak azt köszönhetjük, hogy a theológiát újra 2­heo­lógiává tette. Theológiává, amelyik nem fölényes öncélú tudo­mányoskodás, hanem olyan tudományos akar lenni, amelyik célját az igehirdetés szolgálatában látja. Barth­­nál tehát az elmélet és gyakorlat nem különálló, egy­­másra nézve merőben idegen valami, hanem, — amint láttuk — a kettő szervesen összetartozik. ski elmélet a lelkipásztori gyakorlatból nő ki és ezt a gyakor­latot szolgálja. Nagytiszteletű Lelkészértekezlet! Barth felett csak az térhet napirendre, aki nem látja azt a belső krí­zist, amiben a magyar református egyház vergődik s nem érzi át azt a krízist, amiben mi, igehirdetők hivatásunk természete szerint mindnyájan és minden­kor állunk. Barth látja és érzi a krízist. Theológiájá­­ban éppen ezért az egész protestantizmus létének és nemlétének a kérdését vetette fel; akinek van füle a hallásra, hallja! Török István. @@@®®®®@®®®®®@®@®®®®®®@®®®®®®®®@®@®@®®® ® ®­­ VEGYESEK ! @ _ © ®@®®®©@®@®®®®©®®©®®®®®©@@@®®®®®®®@®®®®® — Dr. Lázár Andor egyházkerületi ügyészt me­leg ünneplésben részesítették abból az alkalomból, hogy a kormányzó honvédelmi államtitkárrá nevezte ki. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége, melynek dr. Lázár társelnöke, a Szent Gellért szállóban ünnepi vacsorát rendezett, melyen többek között dr. Antal Géza püspök úr is meleg szavakkal köszöntötte a pápai születésű ál­lamtitkárban főiskolánk volt jeles tanítványát, aki neki később hűséges munkatársa lett az egyházi életben. Az ünnepelt válaszában kiemelte, hogy nekünk, szegény magyaroknak, nemcsak messze fekvő, nagy nemzeti célo­kért kell küzdenünk, hanem tettekkel kell kiépítenünk azt az utat, amely a felé a cél felé vezet. A harmónia az, amire ennek az országnak a legnagyobb szüksége van, mert csak a nemzeti egység alapján tudunk nagyokat alkotni. — Gyászhírek. Őszinte részvéttel értesültünk, hogy Bátyai Mihály ny­ árvaszéki elnök, a túlsó komáromi ref. egyház imzgó presbitere meghalt. Június 3-án te­mették Komárom magyar társadalmának impozáns mé­retekben megnyilvánult őszinte részvéte mellett. A vég­­tisztességtevők sorában voltak Balogh Elemér ref. püspök, Jánossy Lajos ev. esperes, Gidró Bonifác ben­cés főgimn. igazgató, Nagy Ferenc egyházmegyei gond­nok stb. A koporsónál Galambos Zoltán lelkész mon­dott magasröptű gyászbeszédet, a sírnál Tóth Kálmán búcsúztatót. Az elhunytban Antal Gabriella, bold. Antal Gábor püspök leánya, szeretett férjét gyászolja. —­­Pápai nőnevelő-intézetünknek gyásza van, kedves tanít­ványa, Barkász Irén tanítónőképző-intézeti IV. oszt. ta­nuló folyó hó 11-én 19 éves korában, pár órás szenve­dés után elhunyt. Temetése június 13-án d. u. 5 órakor volt nagy részvét mellett. — Az Úr vigasztalja meg hátrahagyott szeretteiket. — Lelkészválasztás. A kapolyi ref. egyház Mátyás Lajos székesfehérvári hitoktató-lelkészt, főiskolánk volt jeles diákját és széniorát, aki két évet töltött Edinburg­­ban és Cambridgeben, meghívás útján lelkészévé válasz­totta. A szép egyetértéshez gratulálunk úgy a gyüleke­zetnek, mint a megválasztottnak. — A mezőföldi református egyházmegye, felújítva az egyházmegye régi, főiskolai alapítványát, az idei költ­ségvetésébe 200­0-t vett fel e címen, melyet a napokban be is küldött a főiskolához. Az összeg feléből mezőföldi gimnáziumi tanulók részesülnek segélyben, felét pedig, mivel az idén nincsen mezőföldi származású I—II. éves papnövendék a pápai theológián, az egyházmegye veze­tősége a Tóth Ferenc Theol. önképzőkörnek adomá­nyozta pályamunkák jutalmazására. Úgy az alapítvány felújításáért, mint a Theol. Önképzőkörnek küldött ado­mányért fogadja a nt. mezőföldi egyházmegye ez úton is a főiskola hálás köszönetét. — A csurgói ref. Csokonai Vitéz Mihály reálgim­názium évzáró- és öregdiákszövetségi ünnepségeit a kö­vetkező sorrendben tartja: A) Június 13-án, szomba­ton: Este a Korona-szálló kerthelyiségében a 10, 15, 20, 25, 30, 35, 40 éves érettségi találkozókra megjelent öregdiákok ismerkedési estélye. B) Június 14-én, vasár­nap: 1. Reggel 8 órakor évzáró istentisztelet a ref. templomban. Végzi Galgóczy János vallástanár. 2. Isten­­tisztelet után a tanári szobában a találkozóra megjelent öregdiákok üdvözlik a tanári testületet. 3. Délelőtt 9 órakor évzáró és diákszövetségi ünnepély a tornaterem­ben. a) Himnusz. (Vegyeskar.) b) Bene Kálmán dr. igazgató-tanár évzáró beszéde, a jutalmak kiosztása. c) Demény: De szeretnék... (Vegyeskar.) d) Czibor Fe­renc szövetségi elnök üdvözlő- és megnyitó beszéde, e) Écsy Ö. István főtitkár jelentése, f) Néhai Kiss Jó­zsef vallástanár és Verbay István igazgató-tanács elnök arcképének leleplezése, Bosznay Dezső öregdiák, g) A szövetségi pályatételekre érkezett pályaművekről jelen­tés, a díjak kiosztása. h) Fóthi László maturandus bú­csúzik az iskolától. 4. Az iskola hősi emléktáblájának megkoszorúzása. 5. A temetőben megemlékezés az el­hunyt tanárokról. Délben 1 órakor közeled. C) Június 14-én, vasárnap délután: 1­­5 (17) órakor tolnai Fes­tetics György gróf és Csokonai Vitéz Mihály emlékmű­veinek leleplezése az aulában. Mind a kettő Horvay Já­nos szobrászművész alkotása, a) Hiszekegy. (Vegyes­kar.) b) Felavató beszéd (Festetics-emlék): Hollósy István postafőfelügyelő, öregdiák, c) Festetics-óda. Irta és szavalja Komáromi Imre VII. o. t. d) Felavató be­széd (Csokonai-emlék): Bodó Jenő reálgimn. tanár, ön­­képzőköri elnök, e) Csokonai-induló. Irta és szavalja Dobó László maturandus. f) Az emlékműveket átveszi Bene Kálmán dr. igazgató-tanár, g) Irodalmi Társaságok

Next