Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-23 / 34. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Kiejtésemről megismeri a tulajdonos, hogy idegen vagyok. »Nem magyar?« kérdi. Igenlőfeleletemre kiderül, hogy húga Záborszky János paksi ref. lelkész felesége. Ütközbe ejtve a Zugdergát megtekintését, már otthon ebédelünk és a délutánt a dolgozó könyvei között beszélgetéssel, meg Dekker éremgyűjteményének megtekintésével töltjük. A legközelebbi állomás Leyda,, ahol dr. Jasperse orvos vár és lát vendégül. Nála töltik húsvéti szünetjüket évek óta a Kampenben tanuló pápai diákok, így ismerkedtem meg vele én is. Áldott szívű, jó ember, rendkívül kedves feleségével együtt. Vasárnap délelőtt és délután két különböző szigorú ref. templomban voltunk. Abban mindkettő megegyezett, hogy zsúfolásig telve volt a rekkenő hőségben is figyelmes hallgatósággal. Úgy örült a szívem és oly buzgón tudtam énekelni a zsoltárokat. Szokás szerint itt is megnéztem házigazdám dolgozóját. A könyvtárban külön szekrény a theologiai könyvek számára. Kuyper, Bavrick, Schilder könyvei, a Kok-féle teljes kommentársorozat mindjárt feltűntek előttem. Dr. Jasperse ígérte, hogy ellátogat autón hazánkba is. Átadtam neki a hazánk megcsonkítását feltüntető, mozgatható, igen szemléltető hatású térképet, melyet az este nála összegyülekező előkelő társaság is megnézegetett. Ott volt Leyda első sebészorvosa. Hirtelen szól a telefon 11 óra után, sürgős műtétet kell végrehajtani, ahova elmegy segédkezni házigazdám is. Leydában is több száz magyar tanult. Itt jelent meg a Komáromi Csipkés bibliafordítása. 29-én azután Rotterdamon keresztül megérkeztem újból Utrechtbe, ahonnét este haza indultam. Istenem, segítsd a magyar diákokat továbbra is peregrinatiójukban, hogy becsületére lehessenek nemzetüknek és dicsőségedre a Te szent nevednek! (Vége.) P. J. A biztosítás. Dr. Baltazár Dezső püspök úr 5401/1936. elnöki szám alatt a következő tartalmú körlevelet bocsátotta ki: Tűzbiztosítás. Az egyházkerületek tudvalevőleg az egyetemes konventre bízták a tűzbiztosításnak az összes egyházakra kiterjedő egységes rendezését, hogy így nagyobb előnyöket érhessenek el a díjtételeknél és az egyházkerületek jutalékánál. Az egyetemes konvent az elnöki tanácsot bízta meg az új szerződés megkötésével. Az elnöki tanács a Gazdák Biztosítói Szövetkezetével kötötte meg a szerződést, amely 1937 január elsején lép életbe. A gyülekezeteknek és a lelkipásztoroknak tehát óvakodni kell bármely részről jöhető biztosítási ajánlatok elfogadásától s be kell várniok, míg a Gazdák Biztosító Szövetkezetével kötött szerződés alapján eszközölhetik a tűzbiztosításokat. Dr. Baltazár Dezső püspök s. k. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a lemaradt konkurrens biztosító intézetek nagy vehemenciával vetették rá magukat nemcsak a reformátusok magánbiztosításainak megszerzésére, hanem a hivatalos biztosítások körül is zavart igyekeztek kelteni. Most, amikor régi vágyunk eléréséhez, az egységes biztosítás által, egy lépéssel közelebb tudunk jutni, 149. oldal, további sikerre s annak fokozására csak úgy számíthatunk, ha e kérdésben össze tudunk fogni. Igen fontos tehát, hogy a lelkészek egységesen álljanak mellénk, híveinket is világosítsák fel arról, hogy mit jelent ha biztosítási ügyeiket a közös intenció szerint intézik, mert hiszen mindenki láthatja, hogy milyen odaadó tevékenységet fejtünk ki, hogy ezáltal megsegítő erőhöz jussunk, úgy a lelkészek, mint híveink sorsának érdekében. Látható ez abból az igazgatói jelentésből is, mely az intézőbizottság előtt olvastatott fel, mely teljes szövegében annak idején e lapban is megjelent s még inkább látható lesz annak terjedelme és eredménye, az ORJO idei közgyűlése elé terjesztendő jelentésből. Folyton hallható a panasz gyűléseinken és azon kívül, hogy a lelkészek körében nincs egység, hiányzik az összefogás s emiatt van sokféle alátételünk. Nos hát, most van egy lehetőség, amikor minden megerőltetés nélkül, sőt magunknak hasznot hozólag foghatunk össze és ez a biztosítás. Nagy sikereknek reményét nyújthatja tehát, ha egységesen lépünk fel és megbénítunk minden ellentörekvést. Erre buzdíthat bennünket az ORJO-nak eddigi eredménye, mint múlt és az ennek nyomába jöhető még nagyobb siker, mint jövendő. Egerházy Lajos: Kik teszik lehetővé Molnár Mária kiutazását? Sürgős kérés olvasóinkhoz. Molnár Mária misszionáriusnő, ki hét évet töltött megáldott és önfeláldozó munkában az Admiralitás szigeteken, noha szervezete mkár nagyon meg van viselve és már ismeri jól a súlyos veszélyeket, hősiesen újra magára veszi a munka terhét, hogy Krisztuson át Istenhez vezethesse az emberevő malonéziai népet. Hogy munkája lehető és eredményes legyen, fel kellett őt a Magyar Ref. Külmissziói Szövetségnek szerelni a legkülönbözőbb fajtájú eszközökkel, ruhaneművel, mindazzal, ami a gyógyításban, tanításban nélkülözhetetlen, amivel jutalmazhat s amivel a szépen megalapozott missziói múzeumunkat cserevásárlások útján gyarapíthatja. Ezenkívül még egyelőre nem számított, súlyos kiadás merül fel. Honkongba érkezve, nem tud azonnal továbbvivő hajót találni és néhány hetet ott kell töltenie, ami rendkívül sokba kerül. A nyáron át a missziós kassza nagyon megapadt, mert a nyári hónapokban az adományok mindig csökkent mértékben folynak be. Minthogy Molnár Máriának már augusztus 31-én el kell hagynia Budapestet, hogy egyenesen Genovába utazva, ott a lefoglalt hajóhelyen útnak indulhasson, 1500 pengőt legkésőbben augusztus 29-ig össze kell hoznunk. Történhetik ez részben azonnal és közvetlenül a Magyar Ref. Külmissziói Szövetséghez (Budapest, IX., Kálvin-tér 8, 11/21) beküldött adományok útján (fel lehet erre használni a Szövetség 21.089. sz. postatakarékpénztári csekkszámláját is, számozatlan befizetési lapokat minden nagyobb postahivatalban lehet kapni), történhetik továbbá az újonnan kibocsátott kilométer-jegyek árusítása útján is, melyek segítségével a még a hónap végén is igen könnyen elviselhető 20 filléres tételekben és megnyugtatóan nyugtázva, jelentős összegeket lehet összegyűjteni.