Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-22 / 12. szám

Negyvenhetedik évfolyam, 12. szám, Pápa, 1936 március 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS _______________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA,­­ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ­­ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK KÖZLÖNYE Az ORJÓ tíz éve. Ez év végével az ORJÓ működésére vonatkozó és a Gazdák Biztosító Szövetkezetével tíz évre kö­tött szerződés lejár. Ezt megelőzőleg, a maga idejé­ben kell gondoskodnunk a szerződés további meg­kötéséről. Az ORJÖ működési körének kibővülése s a megváltozott helyzet szükségessé teszi az Alapsza­bály-módosítást is. Ezekben való határozathozatalra hívta egybe dr. Baltazár Dezső püspök, elnök az ORJÓ Intézőbizottságát. Az Intézőbizottság gyűléséről felvett jegyzőköny­vet, mely egyben tájékoztatást is nyújt az ORJÓ ed­digi működéséről és jövő célkitűzéseiről, alant teljes szövegében leközöljük: J­egyzőkönyv felvetett az Országos Református Jóléti és Gazda­sági Társulat Intézőbizottságának 1936 március 11-én, a Konventen tartott gyűléséről. Jelen vannak: Dr. Baltazár Dezső püspök, elnök, dr. Ravasz László püspök, Göde Lajos lelkész, Eger­­házy Lajos ügyvezető-igazgató intézőbizottsági tagok. Elnöki felkérésre Farkas István püspök, Medgyasz­­szay Vince püspök, farkasfalvi Farkas Géza egyház­kerületi főgondnok, Gebhardt Domokos, a Gazdák Biz­tosító Szövetkezete ügyvezető igazgatója és Mogán Ákos ORJÓ főtitkár. Dr. Baltazár Dezső elnök üdvözli a megjelen­teket s szeretettel kéri az ORJŰ ügyének jóindulatú felkarolását, a gyűlést megnyitja s felkéri Egerházy Lajos ügyvezető igazgatót, jelentésének előterjesz­tésére. J e l­e n t­é s: Mélyen tisztelt Intézőbizottság! Jóléti Társula­tunk 1926 március 26-án tartotta alapító közgyűlését, itt a'‘Konventen. Alakuló közgyűlése 1926 augusztus 30-án volt Hajdúböszörményben. Az Egyetemes Kon­vent által 1935/53. sz. alatt hozott határozattal véte­tett fel az egyháztársadalmi alakulatok­ közé. Immáron tehát tíz éves múltra tekinthet vissza. Működésének célját az Alapszabály 2-ik §-a eképpen állapítja meg: »A magyarországi reformátusok szociális és gazdasági jólétének munkálása és az ehhez szükséges anyagi erők megszerzése«. Az eszközöket és a módokat a Lelkész­egyesület és a Gazdák Biztosító Szövetkezete közötti szerződés szabályozza. Ez a szerződés biztosítot­ta az ORJÖ működéséhez szükséges összes anyagi esz­közöket, ez tette lehetővé a Lelkészegyesület állandó­ subvencionálását, a Kálvineumok alátámasztását, a lel­készek nehéz helyzeteiben való különböző segítség­hez juttatást, híveink szociális és gazdasági gond­jainak felvételét, testvéri szeretettel való kezelését és mindezek érdekében több olyan határozatnak és in­tézkedésnek megszületését és véghezvitelét, melyek egyházépítő és egyházerősítő értéktényezők. Célkitűzésünkben az az elgondolás vezetett, hogy a mai forrongó világban egyházunk minden szol­gájának, de különösen a lelkipásztoroknak, amíg egy­felől a legnagyobb szeretettel és munkakészséggel kell végezniük első helyen a lelkek hitbeli megerősí­tését, addig másfelől nem kerülheti el figyelmünket és tevékenységünket a gyülekezet tagjainak minden­napi életviszonylata, szociális és gazdasági helyzete, vagyis a kenyér problémája. Annál kevésbbé nem, mert a teherbíró vállak gyengülése, a nyomorúság ár­vizének növekedése, a megélhetésnek nyomasztó sok gondja kihatással van a lelkek készségére is, a hitéletre is, az egyház iránti hűségre is, s ebből kifolyólag az egyház és egyházi intézményeink várfalainak erőssé­gére is! Ha akár a jelent, akár a jövőt vesszük tekin­tetbe, meg kell állapítanunk, hogy létfenntartásunk érdekében, az eddig és hozzá folyton apadó erőforrá­saink mellett, újak feltárására kell törekednünk. Ilyen források után kutatva sajnosan kellett ta­pasztalnunk, hogy református híveink anyagi ter­mészetű teherviseléseinkkel úgyszólva teljesen tőlünk kívül eső tényezők érdekeit mozdítják elő anélkül, hogy azok ellenértékeképpen egyházi céljaink szolgá­latára számbavehető eredmény térülne vissza. Csak egy példára mutatunk rá. Ez a biztosítás. Az 1928. évben Magyarországon 63 biztosító in­tézet működött, melyek közül 31 belföldi, 32 külföldi volt. Ezekhez befolyt 32 millió P tűzbiztosítási díj, 2 millió P betörésbiztosítási díj, stb. Ha ebben a rengeteg összegben a 216/o lélekszámarányú és az alsó birtokkategóriákban kb. 40o/0 birtokarányú refor­mátusok biztosítási díjainak részarányát bármi kevés százalékra is tesszük, mégis jó egynéhány millióra mehet az az összeg, mi a reformátusok részéről ezek­hez a biztosítókhoz, biztosítási díjban befizettetett­. Ezzel szemben nincs más ellenértéket jelentő tétel, mint az évi kb. 20.000­­,­mit »térítésképpen« a négy egyházkerület együttesen kapott a szerződéses bizto­sítóktól. Ezzel kapcsolatosan sokan úgy "vélekednek s a közvéleményben ennek régóta visszhangja is van, hogy az egyház belkörű­leg rendezkedjék be az egyházi épületek tűzbiztosítására, mert ez­által sokkal nagyobb haszoneredmény volna elérhető. Hogy e kérdésről tiszta képet lehessen alkotni, kimutatást készítettem a négy egyházkerület szerződéses biztosításának utolsó tíz évi (1926—1935) eredményéről, mely a következő számszerűséget mutatja fel:

Next