Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-09-07 / 36. szám

Ötvenkettedik évfolyam, 36. szám, Pápa, 1941 szeptember 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________________ ----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK .--------------------------------------------PALELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL, TANÁR PÁPAI FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐS TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Reménységbeteljesedés * A ma egy esztendeje tartott közgyűlésünkön nagy nemzeti királyunk Hunyady Mátyás születésének 500 éves évfordulójára emlékezvén Istenbe vetett erős hittel kifejezést adtam annak a reménységünknek, hogy az 1938. szeptember havában útjára indult történelmi igazságszolgáltatás tovább folytatódó útjain nemcsak gondolatban, de szintől szinte is meglátjuk a magyar lélek minden szeretetével körülvett drága Erdély megszentelt földjén, mint újra és mindig szabad magyar földön: kincses Kolozsvár városában ma is álló azt a házat, ahol ez a vérünkből való nagy királyunk megszületett, s alig hunyt el e reménységünk kifejezése után két nap az éjszakában, reánk virradt ennek a legszentebb reménységünk beteljesedésének hajnala, reánk virradt 1940. augusztus 30-ika, a mohó foglaló és bitorló által kért bécsi döntő bírósági ítélet napja, amikor az ország apraja-nagyja a Felvidék és Kárpátalja visszatérése után (1938. november 2. és 1939. március 14.) immár harmadízben érezte meg 20 esztendős szenvedés és kálváriajárás után, hogy van a történelemben igazságszolgáltatás, hogy az igazságos Isten nemzeteknek is elégtételt szolgáltat a nagy szenvedésekért, sőt örvendező lélekkel adhatunk számot e mai közgyűlésünkön az új honfoglalásnak negyedik lépcsőfokára való felemelkedésünkről is, mert a folyó év tavaszán a feltámadás húsvét ünnepén Kormányzó Urunk által kiadott hadparancs alapján hadrakelt vitéz honvédségünk gyors lendülettel véghezvitt dicső fegyvertényei ismét összetörték egy láncszemét annak a bilincsnek, melyet több mint két évtizeddel kovácsoltak ellenünk. A jóságos Isten ezen újabb és újabb kegyelmi ajándékaiként visszatért az anyaország testéről jog és igazság nélkül leszakított királyhágómelléki országrész, fel a legmagyarabb folyó, a Tisza forrásáig; visszatért északi és keleti Erdély, az 1000 esztendős magyar múlt legszebb emlékeinek megszentelt színtere, magyar vágyak, regék és valóságok, könnyek és álmok mosolygó földje, visszatért a nép, az anyaföld a történelem szent egységének nevében jóvátételként a sok szenvedésért, elégtételül az elszenvedett sok igazságtalanságért; újra miénk a keleti Kárpátok merész hegygerince s alatta az ősi határőrök népe: a székelység, az értelem és elévüléseknek ez a külön kis ősmagyar fajtája, hegyek lakója.erdők művésze, amely ott őrzi házain, templomain, fatornyos falui színes művvészi emlékein, homályos középkori gót századok és még ősibb magyar hagyományok ázsiai múltakra utaló ősi örökségét, amely nép Erdély hűséges magyarságával a vészben, viharban keményen megállt s átvészelte a letűnt 20 esztendőt, mint átvészelt a történelem folyamán annyi vészes időket s példát mutatott nekünk magyarságához való ragaszkodó hűségével s a szenvedések irdatlan tüzében való hajlíthatatlankitartásával, társadalmi és felekezeti válaszfalakat a korábbi századokban sem ismerő örök testvériségével; visszatértek, a Királyhágómellék s észak Erdély drága városai és falvai, a zúgó erdők, a havasi legelők, a kerleti Kárpátok sötét fenyvesei, s újra miénk az »aranykalásszal ékes« gazdag bácskai rónaság, miénk Délbaranya, a magyar reformáció bölcsője, miénk Délzalav a Muraköz, a hős Zrínyiek ősi földje, melyeket utolsó végükig magyar véren, magyar verejtéken szerzett és tartott meg ezer esztendőn át a Gondviselés által ázsiai otthonából ide vezérelt és itt megtelepedett magyarság, amely honszerzésben a 20 éves bitorlóknak — mint akkor még nemzetté nem is szervezett törpe szórvány népeknek — semmi részük nem volt és nem is lehetett. És hogy hitünk cselédeiről külön is megerrítékezzünk, hazatért a királyhágómelléki és erdélyi egyházkerületekből 526 egyházközségben 538.000, Délbaranyában 9 egyházközségben 4544, Délbácskában 11 egyházközségben 19.585 református magyar testvérünk, drága mindegyik a mi szivünknek, csodás megvalósult álom, hogy újra kebelünkre ölelhetjük őket s velük együtt meleg testvéri szeretettel azokat a magyar testvéreinket is, kik a jóságos Istent más rítus szerint imádják. Két évtized szinte reményt vesztett szörnyű megpróbáltatásai és szenvedései után megint a magyar honvéd hűsége áll őrt a keleti Kárpátok gerincén s a déli végeken az ezeréves határok egy újabb szakaszán. Szálljon fel ma és mindennapon, mint felszállt a nagy történelmi fordulók napjain annyi millió magyar testvérünkével összeölelkezve a mi hálaadó imádságunk is az égre, hogy alázatos lélekkel elrebegje háláját a Seregiek Urának e napok öröméért, a magyar szenvedésnek, a magyar kitartásnak, a magyar bizakodásnak nyújtott elégtételért, hogy »... visszahozta hozzánk Sionnak foglyait... és velünk hatalmasan cselekedett«. (Zsolt, 126.) s a jó Istenhez szárnyaló hálaadó imádságunk után áradjon a magyar szívek hálája és forró köszönete azok felé a magyar férfiak felé, kik az isteni igazságszolgáltatás kiválasztott földi eszközei voltak s ezek között elsősorban minden magyarok hős és vitéz vezére, a mi Főméltóságú Kormányzó Urunk felé, ki e szomorú és nehéz húsz esztendő alatt minden tettével és gondolatával a magyar akaratot és reménységet a legméltóbban képviselte. Ő volt az, ki a magyar élet legpróbásabb, legszomorúbb napjaiban a magyar lelkekből elűzte a kétségbeesést, ki Szegedről mai vitéz hadseregünk kis mustármagvával . Részlet Csajághy Károly veszprémi egyházmegyei gondnok közgyűlést megnyitó beszédjéből.