Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-06-28 / 26. szám

120. oldal. DUNANTOU PROTESTÁNS LAP 1942. 2. A nagykanizsai ref. nőegylet példaadását legyen szabad követendő például állítanom egy áldozatos szeretet megmutatására. A kanizsai asszonyok egy kilós szeretetcsomagokat küldenek olyan ref. katonák számára, akiknek senki nem küld hazulról csomagot. Mi van a csomagban? Száraz sütemény, cigaretta, gyufa és egy szénírási Ige. Elég ilyen címzés: Prot. lelkészi hivatalnak. A következő tábori posta számokon működnek lelkészeink : 217/10, 217/40, 219/02, 219/23, 253/53, 253/54, 216/02, 216/24. Ugyanezekre a címekre régi, kiolvasott egyházi folyóiratokat is küldhetünk. 3. A napokban, istentisztelet után egy evangélikus katonám boldog örömmel mutatott egy piros tábori lapot: a lelkésze írta. Két sor írás rajta. Az imádkozó lelkész áldása. A gyülekezet, az egyház idáig kinyúló szeretete. A névtelen evangélikus lelkész jutalma — emberileg szólok — az a könnycsepp, amely magyar testvérem barázdás arcán legördült. Református katonáink is várják a pásztorok áldását, üzenetét, a szeretetteljes két sor írását. Sok egyházától eltávolodott embert visszahoz az Istenhez ez a gyilkos háború. Az egyház, is nyújtsa ki karját küzdő hívei felé. 4. Katonáimtól tudom, hogy sokan elbúcsúztak lelkipásztoruktól, amikor a frontra jöttek. És sokan megfeledkeztek róla. A pásztor ne feledkezzék meg a búcsúzásról És találjon módot arra, hogy egy kis újtestamentumot, vagy legalább bibliai részt adjon útravalóul. Mi itt imakönyveket adunk nekik. Mekkora a szomjúság az imádság után! 5. Ezek a kérések legyenek mentek minden hivatalos akciótól. Egy személyes ügy legyen. Senki sem fogja nyugtázni az imát, a bibliát, a csomagocskát, a tábori lapot. De Valaki számontartja. " Kérem a kegyelem Urát, hogy halkszavú üzenetem nyitott szívekre találjon. főlelkész, hadtestvezető lelkész." KÖNYVISMERTETÉS A IV - - - Az elveszett juh nyomában. Fenti címmel hagyta el a sajtót Szíj Rezső sárvári szórványgondozó lelkész legújabb írása. (Pápa, 1942. Főiskolai nyomda.) »Egy szórványgyülekezet élete« c. füzetében és a különböző egyházi lapokban megjelent cikkeiben a szórványkérdés hivatott ismertetőjét, lelkiismeretünkhöz kiáltó, avatott tollú »szakemberét« láttuk meg benne. E legújabb megjelent füzetében is aszórványkérdéssel foglalkozik. Most nem helyzetképet rajzol, hanem a megoldás lehetőségeiről szól sürgető, evangéliumi parancsot, református és magyar érdekeket hangsúlyozó fejezetekben. A szórványés tanya közt különbséget téve, arra döbbent rá bennünket, hogy a szórványkérdés a tanyakérdésnél is súlyosabb sebe magyar református egyházunknak..A tanya előretolt hadállása a mögötte álló és elterülő gyülekezetnek. Abból élhet, lelkileg onnan táplálkozhat, haza mehet anélkül, hogy más községbe kellene mennie... A szórványhívő hasonlítható az ellenség mögé leereszkedett ejtőernyőshöz. Sokszor már megérkezésekor elveszett a számunkra. ... A környezet kénye-kedve szerint bánik el vele... Lakóhelyén egyházának sem temploma, sem iskolája nincs, ilyen sokszor az egész járásban sincs, ahol lakik. Ha templomba akar menni, csak a másik felekezet templomába mehet. A szórvány . .. harctér, melyen az utóbbi évtizedekben lelkek tízezreit vesztette el egyetemes egyházunk«. Pedig nem lehet »jelentéktelen« számunkra egyetlen lélek elveszítése sem. S itt — ezt meg kell már egyszer látnunk — nem az elveszett századikról van szó a megmaradt kilencvenkilenc mellett, hanem inkább az elveszett kilencvenkilencről. Ennek a szörnyű pusztulásnak okairól szólva, Szij Rezső nem a töröknémet-tatár dúlásokra, meg az ellenreformációra hárítja a felelősséget, hanem arra a pásztori felelősség nélkül való papi tipusra, amely mit se akar tudni a missziói parancs elmenvén és az elveszett juh példázatának nem megy-e az elveszett után — elkötelezéséről. A pásztorok hivatás- és küldetéstudatának kialvása mellett hibáztatja a pásztori munka eszközeinek elégtelenségét és korszerűtlenségét is, de a jómódú nagyobb gyülekezetek nemtörődömségére is rámutat. Őszinte hangon tágyalja a szórvány gondozó lelkész anyagi, egyházjogi, felekezetközi, társadalmi és kultúrhelyzetét. »Ki fizeti meg azt a sok-sok törődést, ami a szórvány- és tanyagondozással jár? Tudom, hogy jutalmunkat Istentől kapjuk, amint a megtartó erőt is a Lélek adja. De az egyetemes egyház, melynek látható formáját mi is építjük, s amely megkívánja tőlünk a magáét, ne vegye zokon, ha végre mi is megkérjük tőle a magunkét. Nemcsak mirólunk van szó. A szórvány és tanyagondozásra érdemes áldozni.« Annak elismerésével, ami kevés ezen a téren történt, a megoldás útját a következőkben próbálja megjelölni Szij Rezső: 1. Ne becsüljük le a szórványmunkát. Az apostolok és reformátorok utánamentek az egyes léleknek is. Közel félmillió lélek emésztődik a szóránysors kísértései közt. Állítsunk be hivatásuk magaslatán álló lelkigondozókat. Rendezzük ezek anyagi ügyeit. Ahol a kerékpár nem elég, állítsunk be gépkocsit. Érezzenek a nagyobb gyülekezetek több felelősséget a most alakuló és induló gyülekezetek iránt. 2. Az elveszett juhról szóló példázat figyelmeztessen minden evangéliumi közösséget a szórványmisszió támogatásának kötelezettségére. Az ébredési mozgalmaknak a szórványmissziót épúgy kell támogatniok, mint a bel- vagy a külmissziót. Ne legyen a szórványmisszió mostohatestvére egyéb missziós munkaágaknak. Ezért a munkáért is imádkozzunk és áldozzunk. 3. Egyházpolitikai követelmény és érdek, hogy ne hagyjuk magukra a szórványban alakuló fiatal gyülekezeteket, s ezek lelkigondozóit. »Az egyetemes egyház ezután ne jól kaptam kongruókkal segítsen csak, hanem találjon módot a sokkal fokozottabb támogatásra«. Dokumentáljuk a közvetlen felelősség érzését testvéregyházzá fogadásokkal. Ahol egy évi költségvetésben elfér 100.000 P, akár megtakarítás révén is elfér még 1000 P egy induló szórványgyülekezet révbe juttatására. Segítse hozzá az egyetemes egyház a szórványmunkát a technikai előfeltételekhez (rádió, autó), a lelkészeket pedig ruházzák fel — ez nem kerül pénzbe — rendes lelkészi (lelkipásztori) jelleggel. Ennek a gyülekezetek sok hasznát látnák, mikor ügyüket lelkigondozóik a világ előtt képviselik. 4. Az állam is támogassa a szórványmunkát, hiszen a megoldás magyarszempontból is sürgős. Nemzetiségi vidékeken élő fajtestvéreink lelkigonda Dr. Dezső László