Dunántúli Tanítók Lapja, 1938 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1-2. szám
Szombathely, 1938. január 1—15. átüli Tani Előfizetési ára évi 12*40 aranypengő* Amennyiben ugyanaz az előfizető ugyanarra a cimre több példányt is rendel, úgy a további példányok ára évi 8*20 ar; P. Egyes szám ára 2 aranypengő. Felelős szerkesztő: FINTA SÁNDOR Társszerkesztők : BENDEFY LÁSZLÓ DR., Budapest. ÉZSŐS FÁBIÁN, Sopron. IWSITS GYULA, Keszthely. TIMAFFY ENDRE, Moson. ÚJLAKI GÉZA, Győr. Felelős kiadó: BENDEFY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Szombathely, Vármegyeháza, földszint, 8 Hivatalos órák: Minden kedden és pénteken délelőtt 10—12-ig. Hl * magyarország nUNANJOű TANÍTOK lapja A Vas-, Sopron-, és Zala-vármegyei tanítóegyesületek, kir. tanfelügyelőségek, várm. testnevelésügyi bizottságok és levente-egyesületek hivatalos közlönye. A dunántúli vármegyék hitfelekezeti iskolái részére egyházfőhatóságilag ajánlott tanügyi lap. XIV. évfolyam 1.—2. sz. A tanítóság megbecsülése Írja: Vendefy László g azdag irodalma van már nálunk a tanügyi lapokban ennek a kérdésnek. Nem is azért írok tehát ez alkalommal én is róla, mintha valami egész újat akarnék vele mondani, hanem csupán csak azért, mert dacára az e kérdésben elfolyt tengernyi tintának és dacára a fölemésztett sok métermázsa papírosnak, eredményt még ma sem értünk el ez irányban úgyszólván semmit. Jele annak, hogy ez a káráéra is egyike azoknak, melyeket unos-untalan makacs következetességgel kell hangsúlyoznunk, egyrészt, hogy felrázzuk fásult közönyéből a közvéleményt, másrészt, hogy kitartó munkánk végre meghozza a várt gyümölcsöket azáltal, hogy a gondolatot állandóan ébrentartjuk s a rég kitűzött célokért állandóan harcolunk. Szó ami szó, tömérdek anyagi sérelmünk mellett az erkölcsiek is nagyon súlyosan esnek a latba, mert azt mutatják, hogy a tanító munkásságát nem mérik azzal a mértékkel, melyet egyrészt a munkának a nemzet életére és jövőjére kiható fontossága, —, másrészt pedig a magyar tanítóságnak minden szerénysége mellett is magas szellemi felsőrendűsége és működésében állandóan kifejtett, megfeszített szorgalma nemcsak megérdemelnének, hanem szinte megkövetelnének. Ezek a szempontok azonban, sajnos, nálunk nem jönnek számításba. Nálunk az a tanító, aki egy egész életet áldozott nemzetének és hivatásának, amikor testileg és lelkileg megfáradva kilép a munkából, számos esetben még mindig “csak“ tanító. Munkássága egész folyamán, lehet az akár a legkiválóbb, egészen eszményien magas , akkor sem juthat el odáig, hogy egy közönséges kormánytanácsosi, vagy épen kormányfőtanácsosi címet kapjon, vagy valamiféle kormányzói (államfői) elismerésben részesülhessen. Micsoda éles ellentétben áll itt a külföld velünk szemben ! íme, két rövid újsághír : New York, dec. 16. Garfieldben a legutóbbi polgármesterválasztás során egy 27 éves magyar tanítót, Gabriel Jánost választották meg a város polgármesterévé. A választást heves politikai küzdelem előzte meg, amelyből a fiatal magya tanító került ki győztesen. A garfieldi lapok melegen ünneplik az új polgármestert és kiemelik, hogy a várósnak még sohasem volt ilyen fiatal polgármestere. Gábriel János szülei a veszprém megyei Ácsteszér községben kisbirtokosok voltak és innen vándoroltak ki Amerikába. Persze, Amerika... Nálunk nagyon sok 27 éves, okleveles magyar tanítónak még egyáltalán semmiféle állása sincs. (Hacsak nem “szellemi szükségmunkás“... Gyönyörű cím ! ..) A másik hitecske : “Az első polgármester-pária. Madras város tanácsa Sivashanmugan Pillái páriát választotta a város polgármesterévé. Pillái, aki foglalkozásra nézve tanító, az első pária-osztályhoz tartozó városi tanácsos volt. Polgármesterré választása korszakalkotó fontosságú az indiai kasztok történetében és az első döntő lépés az érinthetetlenség intézmények megszüntetése felé. Gandi lelkeshangú táviratban üdvözölte a polgármester párját, akinek tiszteletére a választási győzelem után Satyumuri, a legfelső brahmin kaszthoz tartozó városatya, nagy ünnepséget rendezett s ezzel újabb rést ütött a hindu kasztrendszeren. Madras India egyik legnagyobb és legrégibb városa, amely 1686-ban I kapta városi önkormányzatot adó kiváltságlevelét.“ Ennek a pár sornak a roppant horderejét csak az tudja teljes mértékben átérteni, aki ismeri az indiai kasztok között eddig fennállott, egyáltalában megdönthetetlen válaszfalakat s tudja, mit jelentett eddig Indiában az állatnál is alábbvaló páriának lenni. Néhány rövid év múlva, ha India ilyen ütemben halad a fejlődés útján, Ázsia majd hozzánk jöhet megbámulni rég letűnt korok itt maradt társadalmi csökevényét, a magyar néptanító-páriát, aki erre a népnevelői sorsra már rászületett abban a pillanatban, amikor a képezde küszöbét először átlépte. Arról azonban, hogy valami társadalmi előmenetelben, címadományban részesülhessen, még csak nem is álmodhatik. Mindez persze egészen természetes. Hisz elvégre nem vagyunk az indiai dsungelben, hanem csak árva Csonka- Magyarországban Igaz, ha a szemünket egy kissé ki akarnánk nyítani és látni is akarnánk, hát igazán nem kellene egy kis mintáért messzire szaladnunk, se Amerikába, se Indiába. Elég volna átkacsintanunk a trianoni határon ide, a szomszéd Burgenlandba. Néhány évvel ezelőtt még magyar terület volt, számtalan magyar tanítóképzőben képesített kartársunk működik ott még ma is a magyar tanítói oklevelével. De hol van azóta a burgelandi tanítói kar a magyar tanítói kartól !... A nyáron alkalmam volt beszélni néhány volt magyar kartársunkkal. Milyen tanítói öntudattal és kari büszkeséggel emlegették a tanítói kamaráidat, melyek keretein belül maga a tanítóság intézheti a saját sorsát ! A népoktatás az egész vonalon a tanítóság kezében van. A burgenlandi tanító nemcsak munkája a saját pályájának, hanem felemelkedhetik akár a legmagasabb polcig is azon. Szinte el sem akartam hinni, hogy pl. a felekezeti iskoláknál nemcsak, hogy kizárólag csakis tanító lehet az iskola igazgatója, hanem még esperes-kerületi tanfelügyelővé, sőt egyházmegyei főtanfelügyelővé is csakis tanítót nevezhet ki az egyházi főhatóság. A kamarák tanító képviselete pedig ott ül a tartománygyűlésen épen úgy, mint az országgyűlésben. Ezek után aztán egész természetes, hogy a burgenlandi tanítóság társadalmi helyzete is egészen más, mint a mienk. Tanító-polgármester nagyon sok van köztük. Hogy csak egyet említsek, a tartomány székhelyének, Kismartonnak a h. polgármestere is, volt magyar tanító.