Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Merényi Annamária: Tükrötske és Üvegtáblátska
Merényi Annamária • Tükröcske és Üvegtáblácska 37 ben párbeszédet konstruál a tragédia szerzője és a Theatre des Grecs című munkájában a modernek téziseit hirdető Páter Brumoy közt, s dialógusukban régiek és újak álláspontját ütközteti. Terhes Sámuel az utóbbi érvrendszert segíti győzelemre, s Ungvárnémeti fejére a következő hibákat olvassa: megindokolatlannak tartja, hogy a mű szerzője görög meséből kreálja tragikus történetét, ugyanis az antik drámák témájukat mindig a történelemből vették, továbbá hiányolja a szomorújátékból a kórusokat, a strófákat és az epodosokat. A görögség szolgai követése és a mitológiai adaptációk helyett a patrióta témákat ajánlja Ungvárnémeti figyelmébe. A szövegnek a most felidézett része Fontenelle elmélkedésére és a gúnyirataiban többször is idézett Perrault gondolatmenetére emlékeztet: „Én nem gyalázom, Isten őrizze épen nem a’ régi Görög írókat; mert ők méltó tiszteletben lehetnek örökre a háládatos maradék előtt mint első feltalálók; de azért nem vétek megvallani, hogy e utánnok következők mégis szebb és nemesebb ízléssel tudnak már írni.”” Terhes Sámuel a pamflet további részeiben szereplő Voltaire-idézetekkel a régi (Homérosz, Szophoklész) és újabb írók olvasásának kérdésébe is belebonyolódik. Gondolatmenete a modern tragédiaszerző feladatait pontosan meghatározza: műveikben utánozzák a természetet, beszéljenek mindenkor igazat, és hagyják el ,,a’ sok Görög ’s Deák mythologiai haszontalanságokat.” Utóbbi tételek kísérteties hasonlóságot mutatnak Szemere Pál Tudósításának néhány tételével."’ Terhes a drámaírók kötelességének tartja, hogy a cselekményben históriai témát dolgozzanak fel, továbbá a jó erkölcsök védelmezése érdekében a szerelmi tárgyat kerüljék vagy mindazt a szomorújátékon belül mellékszálként kezeljék csupán. Álláspontja szerint a Nárcisz a fenti kritériumok egyikének sem felel meg. Ungvárnémeti egyébként nem sokkal halála előtt, Majláth Jánoshoz küldött leveleiben a patrióta szellemű művek kiadását szorgalmazta, továbbá addigi pályájára visszatekintve a magyar témák hiányát súlyos mulasztásként értékelte.39 Zárás Nem véletlen, hogy a széphalmi Mester irodalomtörténeti szakmunkáihoz Ungvárnémetiről biográfiai adatokat kérő Toldy Ferencnek is feleleveníti vitát. Az idősödő Kazinczy 1828. júniusában kelt levélben visszaemlékezik arra, hogy az egyébként mindig is tisztelettudó barátai hogyan borították fel egymás szekerét.‘I0 Érdekes módon csupán egyetlen olyan kortárs írás olvasható, amely az elmérgesedett irodalmi polémiára utalva egyértelműen Ungvárnémeti felelőtlen magatartását hozza fel: a Szabolcs című folyóirat nekrológja szerint a tréfálkozó