Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében
„Mihelyt az itten az én születésemet a maga jótetszésével valóságossá tette, mindjárt szívemre nyomta azt a stempelt, mellyhez csak seculumonként szokott nyúlni, s ezt a karakterizáló mondást ejtette rá: Te szabad légy!” Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben Csokonai Csurgóra kerül, ahol tanári állást kap. Az egy év alatt módja van megismerni az ottani társadalmi életet, szokásokat, de igazán soha nem tud beilleszkedni a Somogy megyei környezetbe. Túl sok csalódás éri ekkor a költőt az élet minden területén. Hiába kapja meg a tanári állást, mely átmeneti megélhetést biztosít neki, szerelmét, Vajda Juliannát mégsem veheti feleségül, s a társadalom sem fogadja be a korán jött költőt. A magányosság fájdalma szól hozzánk műveiből, s a komikum mögé kell néznünk ahhoz, hogy megérezzük, megértsük igazi mondanivalóját. Csokonai hahotázik, hogy elrejtse könnyeit. Kegyetlen komédiát csinál, hogy hangos vigalommal űzze el gondolatait, beleveti magát az álarcos forgatagba, hogy feledje Lillát, költői kudarcait s az emberek ítéletét, akik valójában akkor is semmirekellőnek tartották, ha nevettek mutatványain. A szerelmi kudarc hangulata végig belengi a művet, a Dorottya azonban nemcsak szerelmi, hanem társadalmi bírálat is. Nem oly éles, mint a Békaegérharc, kevésbé politikus, de burkolt formában itt is hangot ad véleményének; a kivénhedt hölgy, Dorottya arra aspirál, amihez csak az ifjaknak van joga, mindenáron férjhez akar menni. Ezzel az erőszakos makacssággal osztálya levitézlettségét, s a hatalomhoz való görcsös ragaszkodását szimbolizálja. A Dorottya megírásában azonban nemcsak érzelmi indulatai vezérelték a költőt. Műve irodalom- és művelődéspolitikai indíttatású, egyedi szerepet tölt be irodalmunkban. Megírásával megalkotta az első magyar komikus eposzt, amellyel európai rangú műfajt honosított meg irodalmunkban. Ez irodalmi és politikai tett is egyben, hisz a nemzet egyenrangúsodásának egyik lépéseként fogható fel. A műfaj Európában már ismert volt, s bőven találhatók olyan művek, amelyek előzményül, mintául szolgálhattak Csokonai számára. Hogy ismerte ezeket, az szinte biztosnak mondható, de hogy mennyiben használta azokat fel a Dorottyához, arról megoszlanak a vélemények. Legfontosabb megemlítenünk Tassoni Secchia Rapita (Az ellopott vödör), Pope Fürtrablás és Boileau A pulpitus című művét. Sok adatot találunk arról, hogy Csokonai jól ismerte ezeket. A Benedek-Weigler-féle irodalomtörténetben a következőket olvashatjuk: „Dorottya megállja a helyét mintái: Pope Fürtrablás és Tassoni Elrablott vedre mellett is.” A költőnél magánál is találunk erre vonatkozó igazoló adatokat. A tél című versében Pope-ot a legkedvesebb költőjének nevezi, s Az epopeáról közönségesen című értekezésében a következő 2