Dunaújváros, 2012. április-június (1. évfolyam, 1-7. szám)

2012-04-05 / 1. szám

DUNAÚJVÁROS KÉTHETENTE MEGJELENŐ KÖZÉLETI LAPJA I. évfolyam/1. szám ,2012. április 5., csütörtök Érthetetlen... Nem értem, de komolyan. Mi folyik itt? Hát már tényleg so­sem lesz vége? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok támadtak meg néhány napja reggel, mi­kor engem is megtalált a hír: ismét egy városvezetőnktől bú­csúzunk. Mintha ezer éve tör­tént volna, pedig egy éve sem, hogy az egyik alpolgármeste­rünket veszítettük el. Hittük, reméltük, talán az élet vissza­tér a rendes kerékvágásba, de az idei tél olyan könyörtelen volt, amilyet csak rém­álmodni tudunk. Előbb a szociális élet egyik meghatározó oszlopától voltunk kénytelenek búcsúzni, majd az oktatásügy és a köz­gyűlés egy igazán bölcs tag­ja hagyott el bennünket. Pár napja, gyakorlatilag fel sem ocsúdva a döbbenetből kapjuk az újabb pofont. Szilasi Sándor képviselő, sokak Sanyi bácsija elment. Tudtuk. Igen tudtuk, mégis... Döbbenet. Szomorú vagyok, hiszen egy jó kedélyű és nagyon szeretett, nagyon szerethető, az embereket kö­zelről ismerő, igazi képvise­lő ment el. Klasszikus és szó szerinti képviselő, ízig-vérig a szomszédokért és a környezeté­ért a lelkét kidolgozó egyszerű ember. Csapattársam szava­já­rása szerint: „Sanyi bácsi na­gyon rendes kis öreg“. Mennyi információ van egy ilyen rövid mondatban. Szeretet, elfoga­dás, tisztelet. Én is valahogy így voltam vele, kimondottan szerettem és tiszteltem, hát miért is ne fogadtam volna el? És hát a humorérzéke. Utolsó alkalommal, amikor lehető­ségem volt nevetni vele egyet, a közgyűlési teremben azon versengtünk, hogy melyikünk­nek is van több haja (nem én nyertem...). Haragszom is rád, Sanyi bácsi. Elhitetted velünk, hogy nincs is olyan nagy baj. Hogy van kiút és fény az alagút végén, amikor te már talán lát­tad, hogy a fény nem egészen az a fény volt, amit az ember szeretne látni. Elhitetted ve­lünk, hogy minden rendben, amikor mindenki tudta, hogy a „rendben” szónak semmi ke­resnivalója nincs ebben az ál­lapotban, ebben a helyzetben. Haragszom rád, hogy elmentél, pedig még mondani akartam valamit. Mindegy mit, vala­mit. Most pedig már nincs mit mondani, csak a csend van és a halk isten veled... Isten veled, Sanyi bácsi! Varga Richard A költségvetési helyzet ellenére történnek fejlesztések a városban Tettre kész az alpolgármester Ha meg kellene becsülni, akkor a legtöbb újításról talán az 1-es szá­mú választókerületből számolhat­tunk be. Tavaly év végén, a hideg idő beköszönte és más okok mi­att is nem volt alkalom arra, hogy kimenjünk a legutóbbi fejlesztést megtekinteni a Barátság város­részben. Ám amint kisütött a nap, megragadtuk a lehetőséget, és Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármesterrel, a kör­zet képviselőjével beszélgettünk a dunasori parkolók előtt. Nemcsak a körzetről, hanem a város hely­zetképéről is. - A Dunasoron végig parkolókat építettek ki, a hozzá tartozó járda­­szegélyeket már akadálymentesítet­ten alakították ki. Hogyan sikerült ezt megvalósítani? - A nehéz költségvetési- gazdál­kodási helyzetben is, a sok nega­tív kicsengésű vélemény ellenére, Dunaújvárosban valóban történnek olyan beruházások, amelyekre sze­mély szerint én is nagyon büszke va­gyok. Ezek közé tartozik a Barátság városrészben a Dunasori parkoló. Miért pont ezen a területen? Már 30 éve rendelkezésre állt egy parkoló terv ezen a szakaszon. A közelmúlt­ban egyirányosították az utcát, ame­lyet már kitűnő megvalósításként alkalmaznak a lakók. A Hankook Tire épített egy munkásszállót az Északi-iparterületen. A beruházás­hoz előírt parkoló mennyiséget nem tudták négyzetméter-arányosan le­bontva megépíteni ott, így az önkor­mányzathoz került az a feladat, hogy kijelölje a város területén a maradék parkolók megépítését. Így jött létre a Fáy András utcai, a Batsányi utcai parkolók bővítése, és itt a Barátság városrészben mintegy 100 férőhely kialakítása. - Milyen tervei vannak a körzet­ben a közeljövőre vonatkozóan? - A város egészét tekintve nagyon sok feladatunk van. Sajnos a pénz­ügyi hiányok miatt sok megoldást nem tudtunk megvalósítani. A kör­zetben városrészi takarításba kezd­tünk, továbbá szemétgyűjtő konté­nereket helyezünk el, ezek elfogadá­sa folyamatban van. A Kisdobos utca és a Dunasor elején parkoló gondok vannak, egy utcát kétirányúsítani­­szélesíteni kellene. Az Eszperantó út 1-ben, a 8 emeltes épület alatt lévő üres helyiségbe egy körzeti meg­bízott rendőriroda települ majd. A városrészben kialakult egy olyan közösség, akik segítik a munkámat, rendre megjelennek a fogadóórái­mon és elmondják azokat az igénye­iket, amelyeket fontosnak tartanak. Van feladat bőven, de szem előtt kell tartanunk a költségvetési hely­zetünket, ami sajnos megnehezíti a város számára fontos fejlesztési be­ruházások megvalósítását. Jelenleg a téli károkat hozzák rendbe, javít­ják a kátyúkat, összesöprik az apró szemcséket az utakon, tisztítják az útszakaszokat. Sajnos, a tavaly ősz folyamán történtek miatt kiestem egy kicsit a munkából akkor, de már harcra kész vagyok. Nem térek el az elmúlt évek gyakorlatától, és tavas­­­szal, ősszel megtartjuk a városrészi takarítást, a személyes találkozáso­kat, beszélgetéseket. (Folytatás a 4. oldalon.) Van feladat bőven, de szem előtt kell tartanunk a költségvetési helyzetünket A költségvetésről A város idei évre vonatkozó költ­ségvetési rendeletéről, a jelen­legi pénzügyi helyzetről kérdez­tük Szepesi Attila gazdasági és stratégiai ügyekért felelős alpol­gármestert. Látványra­ktár Diáknapok (2. oldal) Külön nyelvi vizsga Sze­pte­m­­bertől külön nyelvi vizsgát tehetnek az érintett főis­kolai hallga­tók. Interjú a Dunaújvá­rosi Főiskola rektorával az új oktatási törvény adta lehetőségekről. (5. oldal) Idén Dunaújváros adott otthont a Fejér Megyei Diáknapoknak. Tíz kategóriában, és hat helyszínen mutatkozhattak be a fiatalok. (6. oldal) Befejeződtek a munkálatok az Intercisa Múzeumban. Dr. Dorkota Lajos a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbí­zottja adta át a látványraktárat. (4. oldal) Elhunyt Szilasi Sándor „ Utolsó leheletemmel is köszönöm a Sorsnak, hogy ember voltam. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. ” (Márai Sándor: Füves könyv) Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányza­ta mély megrendüléssel értesült Szilasi Sándor képviselő úr elhunytáról. Szilasi Sándor kép­viselő úr halálával fájdalmas veszteség érte városunk közéletét, a 07-es választókerület polgárait. Szilasi Sándor a dunaújvárosi köz­gyűlés korelnökeként képviselői munkájával megbecsülést vívott ki magának. Emberi tar­tása, fáradhatatlansága, örökös optimizmusa tiszteletet parancsolt. Bölcs tanácsai mutatták a helyes utat. Kiegyensúlyozott, vidám lénye hiányozni fog. Szilasi Sándor 1942. március 11-én szü­letett Orosházán. Tizenhárom éves, amikor édesanyja a sztálinvárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson állást kapott, ezért a család ide költözött. Tizennégy évesen osztálytársaival gyárlá­togatáson vett részt. A Dunai Vasműben látot­tak meghatározták életútját. Végérvényes és megmásíthatatlan a döntése: ő csakis lakatos lesz. Mindennapjait a családi otthon - iskola - sportpálya háromszögben élte. Gyermekkora óta a kézilabda szerelmese, versenyszerűen sportolt. A kézilabdapálya nagy mókamestere volt, sokszor tréfálta meg az ellenfél játékosait. A szurkolók egy része kifejezetten azért látogat­ta a mérkőzéseket, hogy láthassa az ő tréfáit. 1966. február 23-án kötött házasságot Ko­vács Ágotával. Két gyermekük született, 1970-ben Bernadett, 1976-ban Viktória. Nagyszülő­ként két unokát kényeztettek, Lillát és Tomikát. Családapaként feladta a sportolást, szabadide­jét a feleségének és lányainak szentelte. Min­dent szeretett volna megadni nekik, ezért dolgo­zott Kelet-Németországban, Jugoszláviában és a tengizi gáz- és olajmezőn. Utolsó munkahelye a dunaújvárosi Siva Daru Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Megbecsült dolgozója volt a cégnek, hiszen a lakatosmesterre mérnöki tudást és precizitást igénylő munkákat bíztak. Nyugdíjba vonulása után egyre több időt töltött a rácalmási kertben. Nagyon szeretette a természetet. A rendszer­­változás után felesége hatására érdeklődése a politika felé fordult. Egyre nagyobb figyelemmel kísérte a ma­gyarországi politikai élet eseményeit. A jövőről váltott elképzelései, értékrendje a Fidesz- Ma­gyar Polgári Párthoz kötötték. A 2010-es ön­­kormányzati választásokon a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség színeiben nyert egyéni kép­viselői mandátumot. Tagja volt a Pénzügyi az Ügyrendi igazgatási és jogi valamint a Városüzemeltetési környezet­védelmi és turisztikai bizottságoknak. Városunk közgyűlésének munkáját idősügyi és szociális tanácsnokként is segítette. Neki köszönhető a Technikum városrészt az Aranyvölgyi úttal össze­kötő lépcsősor megépítése. Nevéhez fűződik az a nagyszabású kezdeményezés, amellyel a nehéz sorsú dunaújvárosi gyermekek étkeztetésének támogatására szólított fel jó példát ő maga muta­tott. Havi ötezer forinttal segített. A progam tovább él mostantól a feleség, Szilasi Sándorné támo­gatásával Szilasi Sándor képviselő úr türelemmel viselt súlyos betegségét követően 2012. március 27-én hunyt el A képviselő urat Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése saját halottjának tekinti 2012. április 2-án 13 órakor családja, szerettei és hozzátartozói körében kísérték utolsó útjára a dunaújvárosi sírkertben. Nyugodjék békében! Legyen neki könnyű a föld! Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata

Next