Dunaújváros, 2017. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
2017-02-17 / 6. szám
KÖZÉLET Huszonötéves zenetörténet Gastroblues Fesztivál A Munkásművelődési Központ is csatlakozott a múlt hétvégi Kultúrházak Éjjel-Nappal című rendezvénysorozathoz. Vass Ádám Ennek részeként szombaton családi nappal, kézműves foglalkozásokkal várták az érdeklődőket, pénteken pedig megnyílt az intézményben a Gastroblues Fesztivál történetét bemutató kiállítás. Az idén huszonöt éves Nemzetközi Gastroblues Fesztivál bölcsője Dunaújváros, lakói nélkül pedig sokkal kevesebb lenne elég csak a Munkácsy-díjas Móder Rezső által készített logóra, vagy a rengeteg barátra, támogatóra gondolni, ha a fesztiválról beszélünk. Ezt maga Gárdás György, a Gastroblues főszervezője mondta a kiállítás megnyitóján, amelyen részt vett Cserna Gábor, városunk polgármestere is. Süli János, Paks polgármestere is Dunaújváros megköszönte huszonnégy A dunaújvárosi Vöröskereszt megalapította a Dunaújvárosi Diákvér elnevezésű véradó mozgalmat, amellyel a véradók táborába szeretnének minél több fiatalt bevonni. A verseny elsősorban a Dunaújvárosban működő középiskolák 18. életévüket betöltött diákjainak szól, másodsorban az őket oktató tanároknak, valamint az iskola egyéb dolgozóinak, a szülőknek és a rokonoknak éves támogatását, valamint azt, hogy ennyien látogatják évről évre a rendezvényt, melyet idén július 3-án 25. alkalommal rendeznek meg. A kiállításról elmondta, aki megnézi a képeket, az láthatja, hogy a magyar és a világ legjobb zenészei mellett a finom ételek, italok, a kultúra és a A Vöröskereszt dunaújvárosi szervezete arra törekszik, hogy a tanulók az iskolában megrendezett véradásokon a vérre rászoruló emberek segítségére legyenek a középiskola befejezése után is. A véradásokon megjelentek számát az adott iskola 18 éven felüli tanulói létszámával arányosan fogják kiértékelni. Kiemelt célnak tartják, hogy a tanulók motiváltak legyenek minél több donor toborzásában a saját iskolájuk helyezésért. Az iskolák hetően mára már egy nem csak Magyarországon, de Európában is egyedülálló összetett kulturális rendezvénnyé nőtte ki magát a Gastroblues. A megnyitó után az Ed Philips and the Memphis Patrol koncertezett az MMK-ban, eredményeit a tavaszi középiskolai véradások befejezése után április végéig kiértékelik. Az őszi véradás sorozat eredményét pedig december közepéig. Az első helyezett jutalma a Vöröskereszt által létrehozott vándorserleg, valamint a véradásban résztvevők megvendégelése lesz. A véradásokon készült jegyzőkönyv a résztvevőket név szerint felsorolja és ennek hitelességét a diákönkormányzatnak is le kell majd igazolnia. sport is fontos elemei a rendezvénynek. De nemcsak ezekről, hanem a hazai és a határon j* téli v. túli kapcsolattartásról is szól ] a fesztivál, ami-annek köszön- Dunaújvárosi Diákvér vöröskeresztes mozgalom 2017. FEBRUÁR 17. Várkonyi Balázs A megtalált visszhang Tihanyban jártam két hónapja. Sokadik zarándokutam volt ez. A hely mindig visszahúz. Nosztalgikus kényszer. Vállalom, pedig tudnivaló: a nosztalgia erősödése a végzetes öregedés legbiztosabb mutatója. Intő jel. Nálam ez a Tihany-szindrómát jelenti. Hogyne húzna vissza, amikor annyi élmény ért ott! És olykor kudarc, például amikor nem voltam képes érthetően elmagyarázni az akkor ötéves gyermekemnek, hogy hová tűnt a tihanyi visszhang. Szegény, egyre csak hahózott, de alig kapott valamit vissza a hangjából. Odébb egy kapatos ötvenes azt ismételgette jó hangosan, hogy „szevasz, Jóska”, aztán mérgelődött, hogy nem tölti be a fél templomhegyet az ő üdvözlése. Tényleg, hová tűnt és egyáltalán, volt-e valaha az a híres tihanyi echó... ? Volt hát, bizonyosság rá Csokonai Vitéz Mihály verse. Vagy éppen a tudós poéta, Garay János szava eregét is kerekített a különös tüneményről. A legenda szerint az egyszer volt szépséges királylányt némasággal verte meg a sors. Magányosan élt a hegyen, aranyszőrű kecskéit legeltette. Egyszer megpillantotta őt a tóban lakó hullámkirály, aki aztán a beteg fiának egy korsó kecsketejet kért. Kapott, ezért hálából feloldotta a leányt a némaság alól. A felgyógyult ifjú annak rendje szerint beleszeretett, ám az gőgös volt, kevélységében szóra se méltatta őt. A királyfi belehalt a bánatba. A feldühödött hullámkirály átkot küldött a szép hidegszívűre, ráadásul, hogy többé senki se láthassa, a sziklafalba zárta. Attól fogva a lány a saját hangját elveszítette, csak a másét volt képes visszhangozni. Van, aki ma is hallani véli a visszhangot - pedig tényleg eltűnt. Létezésének is, megszűntének is van logikus magyarázata. A XVIII. század óta volt hallható a tihanyi echó azóta, hogy az apátsági épület elkészült, s a Visszhang-dombról elküldött szavak visszaverődtek az északi falról. Csakhogy a múlt század elejétől a rohamos beépítés, na meg a díszfák tömeges telepítése miatt a jelenség egyre inkább megszűnt. A tér tagoltsága, a fák terebélyesedése elnyelte azt, ami korábban visszaverődött. Ma már inkább csak vélni lehet, hogy valamit visszaadnak az ősi falak... És mégis: Tihanyban ma is hallható a visszhang. Akkor, ha csöndben van az ember. Ha meg se szólal. Csak szemlélődik. És hagyja, hogy a hely meséljen. Nem azt mondja a belső hang, hogy hahó, se azt, hogy szevasz, Jóska, hanem azt, hogy a Csokonai-liget peremén a forráskúp várbástya volt valamikor, a benne lévő barlangban pihent meg a várőrség. Az 1848-as honvédekről is mesél a belső hang a Gyulai Gál Miklós tábornok emlékére faragott fánál. A domb végiben, a Golgotánál meg kétezer év szól hozzád. Évezredes az üzenete az apátsági épület előtt lévő monumentális kőtekercsnek, amelyre a szobrász, Csíkszentmihályi Róbert az eredetiben fennmaradt legrégibb dokumentum, a tihanyi alapítólevél szövegtöredékeit véste: a magyar szót rejtő legősibb nyelvemlékünk darabjait. Történelemről, magyarságról, megtartó hitről, hagyományról szól Tihanyban az újra megtalált visszhang.