Sztálinváros, 1955 (6. évfolyam, 1-103. szám)
1955-01-04 / 1. szám
Hírek a Vasműből Százezer motorkerékpár. A sztálinvárosi kohászok legelső évüket nagyszerű eredményekkel zárták. Az év utolsó műszakja után örömmel állapították meg, hogy az évi terven felül felajánlott 10 000 tonnánál is több, 10.158 tonna nyersvasat adtak népgazdaságunknak. A kohó dolgozói az üzembehelyezés óta eltelt 10 hónap alatt a többi hazai kohónak bebizonyították, hogy fegyelmezett munkával, a technológiai előírások pontos megtartásával lehet jó mennyiségi és kiváló minőségi eredményt elérni. Kiszámították hogy acéllá nemesítés után több, mint 3000 traktort, vagy közel százezer új Pannónia motorkerékpárt gyárthatna iparunk az évi terven felül gyártan mennyiségből. Az új év első napja alaposan próbára tette a kohászokat. Csak a gépészek gyors segítségével tudják teljesíteni feladatukat. Az év első napjának éjszakáján a Vörös Csillag ezúttal is ott égett a kohó léte ién, jelezve, hogy kohászaink teljesítették napi előirányzatukat. Több hengerfejét a gépállomásoknak! A Sztálin Vasmű Gépgyára 1951 második felében kezdte gyártani a mezőgazdaság számára a tartalék hengerfejeket. Fél év alatt négyféle hengerfejet gyártottak. Ezeket az ú. n. „Vécsi” megrendeléseket, egyenesen a megyei gépjavító állomásoknak küldték. Nincs az országnak egyetlen megyéje sem, amely ne kapott volna kisebb-nagyobb mennyiségben tartalékhengerfejet Sztálinvárosból. A kétezer darabot meghaladja az elszállított tartalékhengerfejek száma, de ez mégis kevesebb, mint amennyire szükség van. A gépgyári dolgozók adóssággal zárják az évet. A Vörös Csillag traktorgyár ugyanis hiányosan és késedelmesen küldte a megmunkálandó öntvényeket s ez az o oka az elmaradásnak. A sztálinvárosi esztergályosok és szerelők az újesztendőben a tavalyinál több tartalékhengerfejet fognak gyártani. Azt kérik azonban a Vörös Csillag gyáriaktól, hogy idejében és rendszeresen küldjék számukra az öntvényeiet. kikülő forgalma A kikötő ne üzembehel/i-'/es óta eltelt félév alatt szép forgalmot bonyolított le. A legtöbb uszályban a kohó anyagellátásához szovjet vasérc érkezett. «151 szükséges uszály vasércet raktak át a kikötőbe érkezett uszályokból egyenesen a vasúti kocsikba. Több uszály romániai deszka és tűzifa is érkezet. Az utóbbi napokban egymás után jönnek a németországi műtrágyaszállítmányok. Mai öt uszály műtrágyát raktak át vasúti kocsikba, amelyekkel a dunántúli állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe juttatják el a műtrágyát. A közelmúltban az első „kiszállítás" is megtörtént. Hosszú vasúti szerelvénnyel bauxit érkezett, amit itt raktak a külföldre iránytott uszályokba. Ezzel tehermentesítették a csepeli kikötőt. .Jövőre tovább fokozzák a kikötő forgalmát. Nemcsak a rakodóterület partfalát akarják meghosszabbítani, de szó van további két betenogémesportáldaru felszereléséről is. Azt szeretnék ugyanis, hogy a Sztálin városi kikötőbe érkező uszályok ne üresen, hanem ismét megrakva hagyják el a kikötőt. Ezzel nemcsak hat használják ki jobban, az uszályode meggyorsítják az uszályfős dűlőt is Munkát kér az új keménykrómozó •. s.asmüben hosszú egyévi r uncs után a közelmúltban 'cj'-zn.k be .1 gépgyári keménykro:so.V. üzen: serelését. Ebben az új, kezszr-üzenben a használat közben elkopott araga műszerek, szerszámok, reszelők, tengelyek és csapágyak kopásait kemény krómozással pótolják. A két hét óta folyó kísérletek és a próbakrónozások során bebizonyosodott, hogy a T. M. K. által sokszor selejtnek minősített egyes alkatrészeket krómozással igen jól használhatóvá tudták tenni. Most értékes, selejt-tengelyek és reszelek krómozását végzik. Az új üzemnek azonban kevés még a munkája. Ugyanis felsőbb szervek nem gondoskodtak idejében munkáról, ezért az új üzem még kihasználatlan. „Azt várjuk — mint Kenyeres Imre, a szerszámműhely művezetője mondotta — hogy a kemény krómozol az új esztendőben az ország minden részéből ellássák elegendő munkával.“ Negyvenhétévi munka után . . . Szeretettel búcsúztatták a napokban Mikula József szerszámlakatost dolgozó társai. A Gépgyár szerszámműhelyének idős dolgozója negyvenhét gondterhes munkáség után, — amelyet 1907-ben Salgótarjánban, mint tanonc kezdett el — vonul megérdemelt nyugalomba. Mikula József a Vasmű első nyugdíjasa, aki az új nyugdíjtörvény alapján kapja járandóságát, örömmel mutatta azokat az emléktárgyakat, amelyeket a salgótarjáni, most pedig sztálinvárosi dolgozótársaitól kapott emlékül. Egyformán örül az új nikkelezett asztali lámpának és ébresztőórának, amit most kapott, valamint a lillafüredi kéthetes beutalónak, amellyel a szakszervezet kedveskedett neki. — Azt szeretném, hogy a világ minden táján, minden idős ember hozzám hasonlóan megelégedetten vonulhasson megérdemelt nyugalomba. Ne veszélyeztesse öregségünket a háború réme. Nekem és feleségemnek se kelljen attól tartanom, hogy fiamat újabb háború sodorja el Arra gondolok, hogy ha ratifikálták is Párizsban, a háború és béke kérdéseit a névmilliók döntik el. Ne azok döntsenek, akik mögött nem állnak a népek, hanem maga a nép határozzon. A békéért dolgoztam egész életemben — mondotta Mikula József — ezentúl is a békéért élek. S ha szükség lesz rám — amint a nyugdíjazási kérelemben is megígértem — érámhoz képest, ismét segítek megvédeni békés alkotásainkat! Párthírek Propagandisták figyelem Az alsó-, közép- és felsőfokú propagandisták részére több előadást tartunk: Január 11-én, kedden este 6 órakor a Pártoktatók Házában „Az anyagi érdekeltség szerepe a mezőgazdasági termelés emelésében, az ám bőség megteremtésében" címmel. Január 18-án, kedden este 6 órakor „Az önköltségcsökkentés elvi és gyakorlati problémái" címmel. Városi PVB Ágit,prop. osztály Január 5-én az alábbi középfokú propagandista konferenciák lesznek: Szabó István, Pártoktatók Háza 4-es szoba, fél 6 órakor. Bóta László, gépgyári Igazgatóság I. em. 27, 5 órakor. Véghelyi Andor, Pártoktatók Háza 3-as szoba, 5 órakor. Adam Jakab, Pártoktatók Háza 7- es szoba, fél 6 órakor. Cyimcsi Pál, Gépgyár Vasszerkezeti üzem termelési osztály, 5 órakor. Szatai Lajos, Pártoktatók Háza 3-as szoba, 5 órakor. Felsőfokú propagandista-konferenciák január 5-én: Csantavéri László, Pártoktatók Háza, 5-ös szoba, fél 6 órakor. Schubert Gusztáv, Irodaház I. em. 14 (26/1) fél 6 órakor. Varga Gábor, Pártoktatók Háza, 6-os szoba, fél 6 órakor. Pártbizottsági tagok fogadóórája Kedden, január 4-én délután 5—7 óráig Borovszky Ambrus és Csipán István pártbizottsági tagok fogadóórát tartanak a párt-végrehajtó bizottság épületében. (I. 101.) SZTALINVAROS Az öntöde évzáró taggyűlésén Fontos esemény volt az öntödei pártszervezet életében az 1954 december 30-án megtartott taggyűlés. Ezen a taggyűlésen a pártalapszervezet számot adott, az egész évi munkáról. A vezetőség beszámolóját Sólyom József, a pártvezetőség egyik tagja tartotta. Elemezte a termelésben és a pártmunkában meglevő hibákat és megmutatta a hibák kijavításának útját. A beszámolóból kitűnt, hogy az öntöde nem teljesítette évi tervét, komoly bajok vannak a selejt és az önköltség körül. ..... évi elmaradásunk szürke öntés terén — mondta Sólyom elvtárs . Sil0 tonna, acélöntésnél 270 tonnával maradtunk adósak Ebben nemcsak a műszaki vezetők a hibásak, hanem a Gépgyár Igazgatósága is, mert az első félévben az öntődét nem terhelte le kokillaöntéssel, ami viszont évi tonna tervükben szerepelt. Szomorú tény, hogy október és november hónapjában az acélöntőde selejtje a múlt hónapokhoz mérten háromszorosára, sőt négyszeresére emelkedett. Ez abból adódik, hogy műszaki vezetőink nem ellenőrizték a dolgozók munkáját és ahelyett, hogy közösen megbeszélték volna a tennivalókat, egymást okolva, különböző „objektív nehézségekre" hivatkozva kérésiért a magas selejt okát.1 A beszámoló pozitívuma, hogy szemléltetően bebizonyította: a selejtes munka mennyire gátolja a dolgozók életszínvonalának emelkedését. ..A szürke öntésnél selejt kárunk 1.150.000 forint, acélöntésnél 055.000 forint. Ebből az összegből — ha nem gyártottunk volna selejtet — az év végén az öntöde minden dolgozója 3 ezer forint értékben több közszükségleti cikket és más egyéb dolgokat vásárolhatna.1' Dubniczky elvtársat, az öntöde üzemvezetőjét tette felelőssé a beszámoló a tervfegyelem és a munkafegyelem megszilárdításáért. De hangsúlyozta azt is, hogy munkájához a pártszervezetnek minden segítséget meg kell adni. „Az öntöde üzemvezetősége és elsősorban Dubniczky elvtárs felelős azért, hogy az öntődében mind a tervfegyelem, mind a munkafegyelem megszilárduljon. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, feltétlenül támaszkodnia kell az üzem kommunistáira, műszaki vezetőire és minden dolgozójára. Szükséges az is, hogy munkatársaitól megkövetelje az alapos munkát, magyarázza meg szép szóval, hogy a felelőtlenség milyen kárt okoz dolgozó népünknek. E nehéz feladat megvalósulásában az öntöde pártalanszervezete a legmesszebbmenőkig amogatja és segíti az üzemvezetőt." . A termelésben meglévő hibákért felelősség terheli a pártalapszervezetet is. Ez a tény a beszámolóból is k titűnt. Sok olyan párttag van az i intődében, aki megsérti a kommunista erkölcsöt. Egyeseket pártszerű útlén magatartása miatt a pártalap - szervezet fegyelmi büntetésben részesítette. Az oktatásban résztvevők között szép számmal vannak hiányzók, a hallgatók nem készülnek fel kellően a foglalkozásokra. De a legszomorúbb az, hogy maga az alapszervezet vezetősége sem jár el rendszeresen az oktatásra. Az elméleti képzés elhanyagolásából adódik a legtöbb hiba. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók, akkor küzdenek pártunk politikájának megvalósulásáért, ha megértik annak szükségességét, ha látják a párt politikájának kapcsolatát az élettel. A dolgozók nem önmagukból lesznek felvilágosultak, nevelni, tanítani kell őket. Ezért van nagy jelentősége a politikai oktatásnak. Az öntödei DISZ-szervezet sem végezte kielégítően a munkáját. Pedig az üzem dolgozóinak többsége fiatal. Ha a fiatalokkal többet törődnének, az üzem munkája is eredményesebb lenne. A meglévő hibák ellenére sem mondható el, hogy a múlt esztendőben az alapszervezet, az üzem munkájában minden rossz volt Az alapszervezet beszámolója foglalkozott az elért eredményekkel is. Méltatta a népnevelők munkáját a tanácsválasztások idején, amiért valóban dicséretet érdemelnek. A tanácsválasztás tiszteletére tett felajánlásokat a dolgozók többsége teljesítette. Felajánlották, hogy kiváló minőségű kabillákat gyártanak. És ma már elvétve fordul elő, hogy selejtes kokilla kerül ki az üzemből. Az alapszervezet beszámolóját vita követte. Először Dubniczky elvtárs, az üzem vezetője szólalt fel. „Azért nem teljesítettük az évi tervünket, mert már az első félévben elmaradásunk volt. A második félév már kevés volt ahhoz, hogy az elmaradást bepótoljuk. Hibásak voltunk, hogy nem harcoltunk kellő következetességgel a selejt ellen, annak ellenére, hogy a Gépgyári Pártbizottság erre állandóan figyelmeztetett bennünket. Mi ezt molesztálásnak vettük. Most már látom, mennyire helytelen volt e kérdésben tanúsított magatartásunk. Az acélöntödében a munka azért megy rosszul, mert egyes kommunisták nem mutatnak példát a termelésben. A kommunistáknak volna a feladata, hogy küzdjenek a hibák ellen, hogy megmagyarázzák a selejtes munka következményeit. A tervem az — fejezte be hozzászólását —, hogy az 1955-ös évben megjavítsuk az üzem munkáját. El kell érnünk, hogy az új esztendőben tervünket határidő előtt teljesítsük." A következő felszólaló Horváth Gyula volt: „A mai taggyűlés igen fontos esemény a párttagság életében. És szomorú az, hogy a tagságnak csak 50%-a van jelen. Ezért felelős a pártalapszervezet, de felelősek a pártcsoport bizalmiak is." Majd így folytatta: „Az évi tervteljesítés elmaradásának oka az elején a műszaki vezetők hogy az év nem teremtették meg az előfeltételeket tervünk teljesítéséhez. De a nagyfokú selejtért a dolgozók is felelősek és főleg mi kommunisták. Az öntödei kommunisták legfőbb hibája az, hogy csak a saját munkájukat nézik, nem az egész öntödéjét. Pedig a kommunisták az egész fizom munkájáért felelősek. Sok párttag úgy gondolkodik: „én magam jól dolgozom, ez a legfontosabb." Nekünk ezzel nem szabad megelégednünk. Azért vagyunk kommunisták, mert messzebbre látunk, mint a többi dolgozók. Én azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy a pártai nőszervezet többet foglalkozzék az üzem kommunistáival, bátran támaszkodjon reájuk. A tények már számtalanszor bebizonyították, hogy a kommunisták munkájára a pártalapszervezet mindig számíthat. Utána Horváth László szólalt fel, aki azt kifogásolta, hogy vannak olyan párttagok, akik nem fizetik rendszeresen a tagsági díjat, olyanok is akadnak, akik magas fizetésük mellett, az előirányzottnál is kevesebbet fizetnek. Milyen következtetéseket lehet levonni végezetül az öntöde taggyűlésről? Elsősorban azt, hogy nagy jelentősége van annak, ha az alapszervezet alapos, elemző beszámolót készít. Az öntödei alapszervezet beszámolója megteremtette az egészséges vita kibontakozásának lehetőségét. Kritikusan értékelte az eltelt év munkáját, bátran kizárt személyre való tekintet nélkül, egyúttal megmutatta azokat a lehetőségeket is, amelyek felhasználásával az elkövetett hibákat kijavíthatják. Jó volt a beszámolóban az is, hogy nemcsak hibákat tartalmazta, hanem az eredményeket is. A taggyűlés azt bizonyolta, hogy a hibák forrása este felől az, hogy az öntödei pártalapszervezet nem fordít elég gondot a kommunisták nevelésére. Ebből adódik, hogy egyes kommunisták megsértik a kommunista erkölcsöt, ittasan kezdenek a munkához, kommunistához nem méltó magatartást tanúsítanak. A pártonkívüli dolgozókra ez nem jó hatással van, mivel ők elsősorban a kommunistákról vesznek példát. Azonban az öntődében lévő kommunisták zöme példamutató, ezt bizonyítja, hogy a Fejérmegyei Pártbizottságtól elismerő oklevelet kaptak tanácsválasztások alatt kifejtett eredményes munkáért. A pártalapszervezeten múlik, hogy minden egyes kommunista továbbra is jól dolgozzék. Az üzem vezetője, Dubniczky elvtárs is helyesen látta meg tervteljesítés elmaradásának okát. Ez biztosíték arra, hogy ebben az évben nagyobb gondot fordít majd a műszaki előfeltételek biztosítására és arra fog törekedni, hogy még egyszer ne ismétlődjenek meg a múlt év hibái. Bátran elmondhatjuk, hogy az öntöde év végi taggyűlése eredményes volt. Ha taggyűlést a tettek követik, az öntöde gazdaság vezetői, valamint kommunistái büszkén elmondhatják: ők is hozzájárultak, hogy a Gépgyár elnyerje a dicső élüzem címet. Pethő Erzsébet r így születnek a hagyományok Utolsó simításokat végezte a csapolónyílás körül. Társai készültek a mindennapos harc legszebb pillanatára a csapolásra. A kohó gyomrában izzó lávaként készült kitörni a vas, újra meg újra támadt az acélóriás ellen, keresve a rést, hogy szabadba törjön. ö mit sem sejtve fúrt előre ... Mindig újult diadallal nézett farkasszemet az előretörő vassal, s kohászszíve ujjongva dobogott, mikor érezte, hogy szelídül keze alatt és akarata nyomán a vad elem. Ilyenkor társaival egymásra mosolyogva összevillant szemük, fényesebben, mint az izzó vas. — Sikerült... Miénk! De most egyszeresek megremegett kezében a fúróvessző, piszkos-barna füst gomolygott elő és óriási sistergés között ellenségesen, mindent elpusztító erővel tört ki az izzó vas. Elszabadult a pokol. Előtte a csatornában megmerevedve Zachar László, sztahanovista főolvasztár. Mielőtt a fájdalom tudatáig ért volna, már hatalmas ugrásokkal mentette életét. Rohant előre, nyomában a tűzfolyó, mikor oldalra ki akart ugrani, megcsúszott... Az első döbbenet után társai: Molnár István, Gömbös Ferenc, Balázs Ágoston Vörös Bertalan mentő karjai villámgyorsan levették róla égő ruháit. Lélekjelenlétük megakadályozta, hogy jobban összeégjen. Mindenki segíteni akart, egyik kabátját, Raába Imre a nadrágját adta a didergő testre. Pillanatokon belül előállt a mentőkocsi. Mindenki segíteni akart, mindenki látni akarta, hogy némán tisztelegjen a legfiatalabb kohász hős előtt. Egy műszak, egy gyár összes dolgozóinak kérése ült a homályosan csillogó szemekben, egy vágy emelte mindnyájuk óhaját közös akarattal a mentőorvos felé: Mentsétek meg! Adjátok vissza az életnek, családjának ... Három héttel ezelőtt történt, azóta mindennap viszi a telefon a sztálinvárosi kohászok érdeklődését. — Halló Budapest! Égési Balesetek Kórháza? Franck főorvos elvtársat kérjük. Hogy van, túl van a veszélyen? Mire van szüksége? Egyszeresak a karácsonyi ünnepek után Budapest kereste Pillér elvtársat, a nagyolvasztó vezetőjét. — Halló Sztálinváros! Itt Franck főorvos. Állapota javul, de sürgősen béradókra van szükség! Futótűzként terjedt el a felhívás, mestere, Horváth László, társai, ismerősei, de még olyanok is, akik csak névről ismerték, mintegy ötvenen jelentkeztek. Menteni, segíteni, adni akartak. A kórház vérvizsgálatánál új arcok bizonyították egy új társadalom csodálatos erejét. Másnap nyolc egészséges ember feküdt a műtőasztalon, hogy a gyógyító kés sebet ejtsen rajtuk. Amikor megérkeztek, a sebesült szemében a hála és csodálat tüze villant, lelkében a gyógyulás akarata megszilárdult, testében újraéledő életerő mellett elszorult torokkal, könnybeborult szemmel kérdezte, hogyan tudja meghálálni ezt az áldozatot. A nyolc böradó örömtől, a segíteniakarás boldogságától kedves arcába nézve érezte, hogy ezeknek az embereknek a szavak nem mondanak semmit. Kugelmann Péter, Bajnóczi Károly, Vészi Mihály, Sápi Sándor, Szabadfalvi Ferenc, Bende János, Zsarnovszki Mihály, Sisa Aladár ahogyan megálltak ágya előtt, nem érezték, hogy tettükkel a nagy kohászhagyományok közé írták nevüket, hogy az az új embertípus megtestesítőjévé váltak. Az emberi méltóság olyan magaslatára értek el, melyre nemcsak a sztálinvárosi kohászok, de az egész ország büszkén, szeretettel, csodálattal tekint fel. Mi, akik még nem tudtuk megölelni őket, megszorítani kezüket, ezúton küldjük üzenetünket. Szeretettel kívánunk gyors gyógyulást mindnyájatoknak, hogy visszatérve a mindennapi munka frontján új, csodás tettekkel építsétek azt a világot, mely nem önzésen, hanem közös akaraton, szereteten alapszik. így született meg nyolc ember tette nyomán a sztálinvárosi nagyolvasztó „hagyományok nélküli hagyományának diadala" ... r» Ia.