Dunapentelei Hirlap - Sztálinvárosi Hírlap, 1957 (2. évfolyam, 1-100. szám)
1957-01-05 / 1. szám
2. oldal Azonnal meg kell szüntelni a síkos járda balesetveszélyét! Számos panasz hangzott el és sok kisebb-nagyobb baleset történt az utóbbi napokban Dunapentelén, mert a járdák síkosak és kevés helyen gondoskodtak a megfagyott hó eltakarításáról, vagy a járdák sakkozásáról. Csodálatos és érthetetlen ez a hanyagság és nemtörődömség. A jégréteggel borított járdákon bukdácsolnak a járókelők és a házfelügyelők egy része egyszerűen tudomásul veszi, hogy a járdák majdnem járhatatlanok és azzal sem törődnek, ha kor, vagy lábtörás jelzi felelőtlen magatartásukat. Sehol az országban nem tűrnék el ezt a lelkiismeretlenséget. A házfelügyelőknek elemi kötelességük, hogy a rájuk bízott ház előtti területet rendben tartsák. Lapát, csákány, salak, vagy fűrészpor van elég, csak úgy látszik egyes házfelügyelők felelősségérzete hiányzik. Kár is volna vitatkozni afelett, hogy a járdáról való gondoskodás, ellenőrzés kihez, melyik szervhez tartozik. Akár az Ingatlankezelő Vállalathoz, akár más szervhez tartozik, de végső fokon kétségkívül a Városi Tanács VKG Osztályának a feladata, hogy sürgősen rendet teremtsen az életveszélyes, síkos járdák területén. Máris szomorú balesetkrónika bizonyítja, hogy a gondatlanságnak milyen súlyos következményei vannak: Szendrői Máriát, Hajek Vilmosnét, Acsányi Bélánét, Szelem Sándornét a mentők szállították kórházba a síkos út okozta sérülések miatt. Rozsnyói József nyílt töréssel került kórházba. Ezeken kívül is sok kisebb-nagyobb zúzódással, sérülésekkel járt a tükörsima járda elmulasztott karbantartása. A legerélyesebb intézkedéssel kell biztosítani a járókelők testi épségét és a rendőrség, karhatalom tagjai is lépjenek fel ott, ahol balesetveszélyes a járda. A legelemibb kötelesség, hogy a síkos, csúszós járdákon a nyugodt, balesetmentes közlekedés biztosítva legyen. V. A. Negy gyermek grófÉtlansip karácsonyfatüzet okozott Csütörtökön délelőtt Dunapentele belvárosában, a Beloiannisz utca 6 számú ház egyik második emeleti lakásába tűzoltásra hívták a tűzoltókat. Az utcaablakon sűrű füst tört ki, majd a lángok is kicsaptak. A második emeleti lakásban, Baji Ferenc erőműi diszpécser lakásában négy kisgyermek tartózkodott. Játék közben meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit. A fa tüzet fogott, majd lángra lobbant a rolló és a függöny is. De ekkorra már a tűzoltók megérkeztek, s megfékezték a tűz tovaterjedését. A gyermekek közül egyik sem sérült meg. Mi történik önkényesen lakásaikkal • Állandó szóbeszéd tárgya Dunapentelén, hogy mi lesz a sorsa azoknak a lakásoknak, melyeknek főbérlői külföldre távoztak? Azonkívül mi lesz azokkal a lakásokkal, amelyeket egyes személyek önkényesen foglaltak el? Dunapentelén szép számmal vannak olyan dolgozók, akik évek óta, megszakítás nélkül itt végzik munkájukat, családjaik is itt élnek. Elsősorban ezeknek van jogcímük arra, hogy évek után megfelelő lakáshoz jussanak és családjukat is rendes környezetben helyezzék el. Sajnos nemcsak itt, hanem a fővárosban is valósággal divattá vált, hogy a megüresedett lakásokba úgyszólván órák alatt költöztek be hatósági engedély, hozzájárulás nélkül. Budapesten már megkezdődött ezeknek az önkényesen elfoglalt lakásoknak a felülvizsgálása és az illetéktelenül beköltözötteket felszólítják, hogy záros határidőn belül hagyják el az elfoglalt lakást. Amennyiben ez nem történne meg, úgy a karhatalom segítségét veszik igénybe. Hasonló erélyes eljárásra van szükség Dunapentelén is, annál is inkább, mert vannak még olyan dolgozók, akik a régi, bürokratikus rendelkezések miatt a mai napia nem jutottak megfelelő lakáshoz. Városunkban is megtörtént a jogtalanul elfoglalt lakások összeírása és hasonló intézkedéseket kell hozni Dunapentelén is, mint a fővárosban, a jogtalan lakásfoglalókkal szemben. fiz elmúlt évben 255 házasságot Hitelt Az 1956-os esztendő utolsó házasságát vasárnap délelőtt kötötték meg a Városi Tanács anyakönyvvezetője előtt. A házasulandók sorát Schleinig Henriik és Soós Erzsike zárták be. A fiatal házaspár életkora összesen 39 esztendő. Az anyakönyvvezetőség kimutatása szerint az elmúlt évben összesen 255 házasságot kötöttek. 1155 újszülött 1956-ban A dunapenteli anyakönyvi hivatal az elmúlt 1956-os esztendőben összesen 1155 újszülöttet anyakönyvezett. Az újszülöttek száma azonos az 1955-ös esztendő születési számaival, illetve ü-cal kevesebb. Az 1956-os év utolsó hónapjában 611 születést jelentettek be az anyakönyvezetőségen. DUNAPENTELEI HÍRLAP^ 1957. január 5. Szilveszter - záróra nélkül... Szilveszter éj! Nevedhez jó hangulat, mámoros, boldog emlékek fűződnek. Oly búcsúztató órák, hogy rohantok az új év felé, még felocsúdni sincs idő, már itt az új esztendő! Öh, milyen hamar elszalad ez a pár boldog, könnyű óra... Rohan az idő, nemsokára vége az évnek és mindenki örömmel készülődik az új év méltó fogadtatására. Lássuk hát, kinek hogy sikerült jól mulatni Szilveszter éjszakáján. Lapner Ferencné — akivel ma reggel találkoztam — kedvesen számol be ,,szilveszterezésükről“. Várakozásunkon felül sikerült! Már-már azt hittük, hogy nem is lesz semmiféle ital, mert a pálinkát egyikünk sem szereti és csak azt lehetett kapni. Végül az utolsó pillanatban szerzett a férjem bort. Éjfél közeledtével a meglepetés is az asztalra került. Elég jól sikerült csokoládés tortát készítettem, vendégeink pedig boldogan kínálgatták a magukkal hozott illatos rumot. A hangulat természetesen egyre jobb lett és a rádióból sugárzó táncdalokra vidáman láncra perdültünk. Éjfélkor az ünnepélyes ,,boldog újéves!" köszöntés után kártyáztunk és közben szorgalmasan fogyasztottuk a jóízű bort. Sok-sok nevetés, vidámság és az újesztendőbe vetett reménység jegyében telt el a mi szerény szilveszterünk — fejezi be mosolyogva Lámpárné a visszaemlékezéstől még most is vidáman csillogó szemekkel. * Nem volt hiány jókedvben és válogatottan jókedvű társaságban B.-éknél sem. Finom vacsora, sok-sok ital a sok-sok inni és mulatni szerető vendégek számára. Ők már korábban kezdték az óesztendő búcsúztatását, mint ahogyan az általában „szokás“. Már délután 5 órakor hiánytalanul összejött a társaság egy kis „bemelegítőre". Sikerülhetett ez a bemelegítés, mert este 11 órakor már a közismerten „józan“ János bácsi is bályos egyszerűséggel hangját jó nekieresztve énekelte: „Mi-mi-mi,mi mozog a zöldlevelű bokorban...“ De éjfél felé akadt a vendégek között olyan is, aki jóízű alvással tüntetett. Amikor nagyhirtelen felébredt, aekor nagyhirtelen három felébredt, lehajtott ugyancsak hirtelen három pohárkával. A negyedikkel míir r köszöntötte leghangosabban az új esztendőt: „Légy üdvözölve az Úrnak 1957-es, reményteljes esztendeje!" — kiáltotta harsány hangon, aminek természetes következménye volt, hogy az ötödik pohárral is le kellett hajtania, mert kiszáradt a torka. Voltak olyanok, akik a nedű isteni hatása alatt irodalomszeretetüket és tudásukat egy percig sem tudták titkolni és egy szék tetejéről, el-elcsukló hangon szavalni kezdtek. Mit sem törődtek azzal a csekélységnél, hogy senki sem figyel művészi előadásukra és a széken továbbra is egyensúlyozva magukat, elérzékenyülve üvöltötték a számukra legszebb verseket Ady, Petőfi, Arany és Villon után szabadon... Nem volt hiány ebben a társaságban táncoló párokban sem, akik viszont az összes mulatozók között a legveszélyesebbeknek mutatkoztak, különös tekintettel a harmadik emelettől lefelé lakók részére. Ezért viszont senki sem hibáztatható, csupán a XX. században oly nagy kedvvel űzött modern táncfigurák a bűnösek. Feltételezhető, hogy egy-egy bájos menüett és francia négyes táncolásakor Kovácsék, akiket rossz sorsuk a második emeleten a táncoló’z lábai alá helyezett lakóknak, nem, „imádkozták“ volna végig az éjszakát, aggódó tekintetükkel többízben a mennyezetet bámulva. Annak a háznak építőit — amely már egy földrengést és egy ilyen táncos éjszakát egy és ugyanazon évben kibírt — csak hálateli áldás kísérheti érte útjain. Kivilágos virradatig daloltunk, táncoltunk, egyszóval igen jó hangulatban voltunk — fejezte be színes tájékoztatóját kedves ismerősünk N. Gábor, akinek bűnéül csak az az egy róható fel a „nagykönyvbe“, hogy nem nálunk, hanem B.-éknál töltötte a Szilvesztert. Csak négyesben, de ugyancsak jól szórakoztak Szabadiék is. Amikor elérkezett az idő, minden jóval „mi szemnek, s szájnak ingere“, felhurcolkodtak barátaikhoz a következő emeletre, ami végeredményben nem is egy olyan nagy távolság. Hőseink csak visszafelé jövet, úgy hajnali 4 óra tájban tapasztalhatták ennek ellenkezőjét. P.-éknél szíves fogadtatás és „előivászat“ után sikerült megalapozni a további vidám jó hangulatot. Viccmesélés, táncolás, vidám kártyázás közben telt el az a rövid idő, ami még az óesztendőnek birtokában volt. Az ünnepélyes mélyhangú 12 óraütés után felcsendül az ezévben is oly sokat szenvedett népünk nemzeti imádsága: a Himnusz. Megilletődve és nem szégyelve meghatottságukat, némán álltak. Szomorú, tragikus évet búcsúztattak. Ezt mindannyian tudták. És ebben a tudatban az évek őrségváltására megérkezett friss, fiatal év első perceiben talán még soha ilyen szívből nem köszöntötték egymást és nemzetünket, mint akkor. Nagyon boldog, szerencsés új esztendőt kívánunk“ Kigyúltak a villanyok és mint minden születést, 1957-es évünk születését is további méltó ünnepléssel fogadták mind a négyen. A hangulat tetőfokára hágott, amikor a „férfitársadalom" (kettőjük közül az egyik) női ruhákat öltve letipegett barátja karján az utcára, hogy az első járókelőknek boldog új esztendőt köszöntsön. Elképzelhető annak a már nem éppen biztos léptű fiatalembernek hallatlan csodálkozása e furcsa újévköszöntők láttán. Nekem nehéz elképzelni e komikus és vidám jelenetet, mivel szemtanúja voltam e jelenetnek és ezt megelőzően — férjem nem éppen a legcsinosabb — ,,nővé változásának“ is. Úgy érzem, e kis történeteken keresztül is ízelítőt kaptunk a Szilveszter éji jó hangulatból. E szilveszteri éjszakán újra bebizonyosodott, hogy az örök remény és egy jobb jövőbe vetett szilárd bizakodás kíséri most is nevünket egy újabb, reméljük boldogabb esztendő felé. Sz-né Elfogták a két délivárosi rakot Az ünnepek előtti napokban rablótámadás történt a Délivárosban. Laczkó János idősebb gyárimunkás a Déliváros Dalos utca 9 sz. barakkban — ahol bort mértek — megj’ent és megivott egy liter bort majd néhány liter bort fizetett a szobában lévő férfiaknak és nőknek. Hangos mulatozás kezdődött, amelynek a karhatalmi járőr vetett véget. Laczkó János ezután hazafelé indult déli városi lakására, útközben azonban a Szabadság út sarkán elébe állt két férfi és megállította. Az egyik rákiáltott: — Mit keres ilyen késő éjjel az utcán? Laczkó nem válaszolhatott, mert a következő pillanatban az egyik útonálló valami kemény tárggyal fejbevágta. A megtámadott ember összeesett és így találták meg a járókelők. Későbbiek során kiderült, hogy Laczkónak irataival együtt 800 forintját is elrabolták. A dunapentelei rendőrség bűnügyi osztálya bravúros nyomozással 24 óra alatt elfogta a tetteseket. Ezek Baranya József és Kovács Emil déli városi lakosok. A két rablótámadó elmondta, hogy ők is jelen voltak a Dalos utcai lakásban, amikor Laczkó bért fizetett és látták, hogy pénz van az öreg munkásnál. A járőr beavatkozása után elhagyták a helyiséget, lesben állottak. A nyomozás megállapította, hogy Baranya a forradalom alatt szabadult ki Kovács Emillel együtt, miután mindketten lopás, betörés és súlyos testi sértés miatt letartóztatásban voltak. Kiszabadulásuk óta nem dolgoztak, különféle bűncselekményeket követtek el. A két rablótámadót átadták az ügyészségnek. Szeged Karácsony napjának délelőttjén Szegeden sétáltam, örültem az újra látott kedves városnak és a régi, vidám barátoknak. A „Korzó“ vidám sétálók — többnyire fiatalok —, hangjától volt hangos. A színház a ,,Lili bárónő“ felújításával szerzett kellemes perceket. Elindultam jegyet "szerezni, ám a színház előcsarnokában visszariadtam. A pénztár falához szorulva, körülbelül száz ember — férfiak és nők vegyesen — könyökkel és lábbal közelharcot vívott a jegyekért. A már boldog jegytulajdonosok cipőket és kabátgombot nem kímélve próbáltak a tömegből kitörni, miáltal a tömeg a hullámzó tengerhez lett hasonló. Hasizmokat próbára tevő jelenetek sora játszódott le. Valahol az egymást tipró lábak alatt, a kultúráért laktúrálatlanul viselkedő emberek szégyeneként, töredeztek szét a kabátok gombjai Felülkerekedett jobbik énem. — Emberek — kérdeztem bizakodóan — nem lehetne ezt másképp? Próbáljanak sorba állni! Sajnálatos, hogy a szegediek nem tudnak kultúremberhez méltóan viselkedni. Nézzék meg a pestieket, vagy jöjjenek Dunapentelére, ott mindenért szépen sorba állnak, még az újságért is — adtam meg a végső érvet. Reám sem hederítettek. Az utolsók között még nekem is jutott három jegy. Hazafelé menet szinte büszke voltam arra, hogy Dunapentelén dolgozom. Budapest Megindult a sokak által annyira várt 49-es villamos. A Szeged felől befutó vonat utasait szinte kiönti magából a Nyugati Pályaudvar. A 49-es végállomásánál közelharcot vívnak az emberek. Sokan csomagokkal megrakottan indulnának a Kelenföldi Pályaudvar felé. A befutó villamost megrohanják.. Még a leszállókat is szinte visszaszorítják, így viselkedik a kiéhezett farkascsorda, ha zsákmányra akad. A Bazilika utáni megállónál idősebb asszony próbált a leszállók helyére felnyomakodni. A peron sarkába szorulva szánakozva néztem igyekezetét, amikor egyszercsak a már fennlévő asszonyt egy fiatal nő kezdte hátulról püfölni utána nyomulva. Szinte a következő pillanatban, az idősebb nő szintén idősebb barátnője avatkozott a küzdelembe. A peronra felérve mindhárman egymás hajának estek pillanatok alatt. A válogatott, egymást becsmérlő szavak szinte röpködtek a levegőben, egyenként is elegendőek lennének becsületsértésre, hát még tömörségük-December 30-án este fél hatkor érkeztem vissza Dunapentelére. A leszálló tömeg pillanatok alatt megrohanta az egyetlen IKAHUSZ-t. Fiatalok — csomag nélkül — nyomultak előre mindenkit félre lökve. Gyermekes anyák maradtak le síró gyermekekkel és csomagokkal kezükben. Telefonálásunkra még két IKARUSZ-t küldtek ki az állomásra és ismét hasonló jelenetek játszódtak le. Már három IKARUSZ elment, de egy kis gyermek még mindig lemaradt Sírva, fázósan topogott a hóban. Többszöri kérésünkre nagy nehezen kaptunk egy „fakaruszt“ Hogy senki se ne maradjon, negyvenen préselődtünk fel hering módjára. Szeretném megkérdezni a MÁVAUT vezetőit: nem lehetett volna-e másképp? Nem érezték akkor este, mily sűrűn emlegették őket évvégi „jókívánságok" közepette? Másnap dél felé újságot akartam vásárolni. Az Árpád úti újságos bódé felé indultam. Már messziről láttam a hatalmas tömeget. Egyik részük becsületesen sorban állt, egész a Tejbollig, de sokan ismét farkasom módjára viselkedtek. A bódé előtt hatalmas tömeg lökdösődött és tiporta egymást az újságért. Hirtelen azt hittem, rosszul látok. Talán ismét szegeden vagyok? Sajnos nem. Dunapentelén láttam ezt a szomorú képet Otthagytam a magáról megfeledkezett tömeget és a Béke téren dunapenteleiekhez méltó módon vettem meg az újságot Hazafelé elgondolkoztam. Én, aki néhány nappal ezelőtt oly büszkén mondtam Szegeden, hogy a dunapenteleiek minden körülmények között kulturáltan viselkednek, mélységesen szégyeltem magam. Még ma is rejtély előttem, egyik napról a másikra hogyan süllyedt le az autóbusznál és az Újságosnál levő tömeg a kultúrált élet legalacsonyabb szintjére Kedves dunapentelei dolgozók! Mi lenne, ha az autóbuszra a kis gyermekkel utazó édesanyákat engednénk előre? Mi lenne, ha az autóbusz megállónál és az újságos bódé előtt rendesen, fegyelmezetten sorba állnánk? i , M línT?e,h,a Penteletethez, emberekhez méltóan, kultúráltan viselkednénk? Próbáljuk meg! Remélem sikerül! Városok a 3 emberek ben. A peronon lévő férfiak vetettek véget a harcnak, veszekedőket, a fiatal nőt a kocsi belsejébe tessékelve. Elgondolkodtam. — Emberek vagyunk?... De jó lakom.. szétválasztva a hogy Pentelén Munkaszervezés a Vasvári Pál általános iskolában A Munkás—Paraszt Forradalmi Kormány intézkedései szükségessé tették, hogy az általános iskolákban az idegen nyelvek oktatásának tágabb keretet kell biztosítani. Ennek alapján az iskola vezetősége felmérte a tanulók és szülők ezirányú kívánságait, hogy az iskola nagy létszámú tanulói részére a jövőben biztosítani tudja az idegen nyelvek tanulását. A legtöbb tanuló a német nyelv oktatását kérte, majd utána az orosz nyelv tanulását. Egyelőre csak az orosz nyelv tanítását tudja biztosítani az iskola vezetősége, mivel a német nyelv tanítására nincsen szakképzett nevelő. Az iskola vezetősége a német nyelv tanítására képzett nevelő igénylésére már megtette az előterjesztést. Addig is a fölöslegessé váló órákat a magyar nyelv és a matematika tüzetesebb elsajátítására fordítják a nevelők. A tanulók fegyelme erős javulást mutat. Már december első hetében a mulasztások nem lépték túl a szokott méreteket. Az iskolában működő dolgozók esti tanfolyamain is egyre több hallgató jelenik meg. Az év utolsó hónapjában már tervszerű munka folyt az iskolában. A decemberi enyhe időjárást arra használta fel a nevelőtestület hogy a Kertészeti Vállalattól kipatt 60 darab facsemetét az iskola belső és hátsó udvarán a tanulók segítségével elültessék. Ezzel a vállalt 50 drb. facsemete elültetését 120 százalékban túlteljesítették, mivel az elmúlt évben 50 darabot már elültettek. Az előző évi ültetésből mindössze három darab cserzete nem eredt meg. A gondosan és szakszerűen elültetett facsemeték szép fejlődése biztosítani fogja az iskola jövő tanulói részére a szép, árnyas iskolaudvart. Alighogy befejeződött a faültetés, a biológiai szakkör vezetője azonnal hozzálátott a madarak téli gondozásának előkészítéséhez. Elővette az előző évben készített közös madáretetőt, melyet a tanulók rendbehoztak, hogy a januári oktatás elrendezésekor azonnal szolgálatba állíthassák. A nevelők és tanulók jó munkájukkal köszöntik az 1957. évet.