Dunapentelei Hirlap - Sztálinvárosi Hírlap, 1957 (2. évfolyam, 1-100. szám)

1957-12-10 / 95. szám

Jó vasat olvasztottak a vörösiszappal kevert elegyből Vasgyártásunk hazai alapanyagai­nak kutatásakor szakembereink rájöttek arra, hogy az alumínium­gyártás mellékterméke, az úgyneve­zett vörösiszap (amely éppen a ben­ne lévő vörös vasszemcséktől kapta a nevét) kb. 30%-ban vasat tartal­maz. A vörösiszap kohósítása előtt azonban két nehéz feladatot kellett megoldani. Először a vörösiszapot vízteleníteni, másodszor pedig tömö­ríteni, darabosítani kellett. A vízte­lenítést Fila Béla, Tuboly János és két társuk újítása segítségével meg­oldották. Ezután 20%-ban víztelení­tett vörösiszapot kevertek a tömörí­­tendő elegybe. A nagyüzemi tömörí­tés sikerrel járt. A kiégetés után megfelelő minőségű darabos és jó összetételű tömörítvényt kaptak. Ily módon a vörösiszap hozzáadásával készült tömörítvénnyel dolgozott kö­zel két napon keresztül mind a két nagykohó. Az addig akadozott kohó­járat mindkét kohónál megjavult. A csapolt vas minősége is jó maradt. A nagyüzemi kísérletek során be­bizonyosodott, hogy a vörösiszap ép­pen magas vastartalma miatt, jó ke­verési arányban, pótolja az ércport, a szállóport vagy a piritpörköt. Ezért kohósítása népgazdasági szempont­ból nagy jelentőségű. A vörösiszap­nak a vasgyártásban való felhaszná­lására fontos tárgyalások folynak a Vasmű és az almásfüzitői timföld­gyár műszaki vezetői között. A kö­zeljövőben néhány keverő berende­zést szállítanak Sztálinvárosból Al­másfüzitőre, hogy a vörösiszapot ott a helyszínen víztelenítsék és így szál­lítsák majd Sztálinvárosba. A­­­ szovjet építőipar a számok tükrében Negyven esztendő alatt több mint 900 új város épült. Jelenleg 20 ezer 800 ekszkavátor 9.750 talajgyalu, 20 ezer 588 bulldó­zer, 33 ezer toronydaru áll az építők rendelkezésére. Az­ építők hadserege 5 millió 206 ezer főt számlál. Az építő- és szerelőmunkálatoknál csupán 1 százalékos önköltségcsök­kentés több mint egymilliárd rubel évi megtakarítást jelent a népgazda­ságnak. A Nagy Honvédő Háború éveiben a fasiszta megszállók 1.700 szovjet várost és települést romboltak le, s körülbelül 70 millió négyzetméter alapterületű lakást pusztítottak el. „M-3“ elektronikus számológép épül Magyarországon A Komszomolszkaja Pravda nov. 27-i száma írja: A Szovjetunió átadta Magyar­­országnak az „M-3“ típusú elektro­nikus számológép építésének műsza­ki dokumentációját. Ezek a gépek másodpercenként 1.500 műveletet vé­geznek és 800 elektronikus lámpával rendelkeznek. Csaknem valamennyi alkatrész magyar üzemekben készül. Az anyagok egy részét a Szovjet­unió szállítja. n két lottó öröklakás vidékre, a személygépkocsi Pestre került A lottó pénteki, novemberi tárgynyereménysorsolásán ismét a vidékieknek kedvezett a szeren­cse. A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság ugyanis megállapította, hogy a három főnyeremény kö­zül kettő vidékre, egy pedig Pest­re került. Éppen a két öröklakást juttatta vidékre a sorsolás. Az LA 327.039/C számú szel­vényt ugyanis, amellyel a Mártí­rok útján épülő lottóház III. eme­letének­ 7. számú kétszoba hallos, összkomfortos öröklakást nyerte tulajdonosa , az OTP mohácsi fiókjában adták el. A második, a III. emelet 9. számú kétszoba hal­los összkomfortos öröklakást nye­rő 1.251.275 számú szelvényt a posta Komárom megyében hozta forgalomba. A 732.251-es szel­vényre kisorsolt Wartburg sze­mélygépkocsi gazdája a főváros­ban, a VIII. kerületben vette szel­vényét. A „MOGYORITŐ" Fiatal fiú. Talán még a huszon­egyedik évét sem töltötte be. Le­számolt a Vasműtől azzal, hogy elmegy haza a falujába »földet esztergálni.« így mondta egészen pontosan. Dolgozott a szénelőké­szítőnél, legutóbb pedig a villa­mosjavítóban volt segédmunkás. Déli városban lakott, a Rigó utcá­ban. Ahogy itt előttem áll, megpró­bálom kifürkészni lelki titkait. Szomorú fiatalember. Nem aka­rom határozottan kimondani ró­la a többiek által is megállapított véleményt, hogy nem egészen normális, de észrevehető rend­­szertelen beszédéből, össze-vissza mondatfűzéséből, gondolatainak alkalomszerű felvillanásából, öt­letszerű és végtelnül gyerekes megnyilvánulásaiból, hogy nem kiegyensúlyozott lelkületű ember­rel állok szemben. M­ikor leszámolt, összeszedte gyári szekrényében található ka­­catjait s egy papírdobozban drót­tal átkötve a kapun akarta ki­vinni. Az őrök megállították. A csomagot megnézték s természe­tesen elvették tőle, mert több — a gyár tulajdonát képező — hol­mit találtak benne. A pakk itt van előttem és me­sél. Ócska drótok, szekrény zsa­nér, tekercsek, két hangszóró, kul­csok, préselt papír, apró vasda­rabok, egy katonai tájoló és de­rékszíj, aluminiumdoboz, öntött szobrok, hamutálcák. A szobrok igen primitívül kidolgozva, női aktszobortól a kisgyermeket tartó Szűz Máriáig a legkülönbözőbbek. — Minek ezek a kacatok magá­nak? — Nem tudom. Rámutat az aluminiumdobozra. — Abból magnetofont akartam csinálni... — Mi a szakmája? — Én mindenhez értek. A vil­lanyszereléshez, a rádióhoz, a gép­kezeléshez, még az öntéshez is. — Hol tanulta a vasöntést? — Hát ott, amikor a szobrokat csináltam. Az öntödében. Aztán elmondja, hogy a föld­műveléshez is ért nagyon, hát el­megy most haza »földet eszter­gálni«. — Van még ezekből a kacatok­­ból otthon is? — mutatok rá a szétrakott vicik-vacakra. — Van. Nagyon sok. Nem is tudom hány dobozban, annyi van. — Akkor hát bizonyára meg tudja azt is mondani, miért gyűj­ti őket? Gondolkodik egy darabig, az­tán kiböki. — A magnetofonhoz. Ahhoz na­gyon sok alkatrész kell. — Ajtózsanér és derékszíj is? Értetlenül néz rám, szinte lá­tom szeméből a választ, csak nem meri kimondani. — Az egészen természetes. Magnetofont anélkül elképzelni lehetetlen. S amíg visszapakol a dobozba, minden egyes alkatrésznek külön mohó pillantást szentel, óvatosan, lopva, hogy senki ne vegye észre. Senki ne tudja meg, hogy ő még­­egyszer minden darabot megné­zett, s minden darabtól külön el is búcsúzott pillanatok tört része alatt. Aztán rámpillantott. Észrevette, hogy alaposan megfigyeltem. Za­varba jött. — Mondja? Maga a lopáshoz is ért?! — kérdem tőle hirtelen. Riadtan néz rám, szemei a könnytől üvegesedni kezdenek, sírás fojtogatja, de mosolyt eről­tet, szeretné elhárítani a vádat, nincs ereje hozzá, nyel egyet s halkan mondja. — Nem. Ahogy kimegy a szobából, fá­radt szemeit végigjáratja min­denkin. Huszonegy éves fiatalem­ber, de beteg tekintetéből kiol­vasható könnyen, hogy őt, a »mű­gyűjtőt« más szóval kleptomániás­­nak hívják ... Sasvári György ///if Láttunk a tanulmányi kiránduláson B­udapesten ? Reggel van. A várost áttetsző köd borítja. Az itt-ott már áttörő napsu­gár végigcirógatja a Móricz Zsig­­mond iskola előtt gyülekező tanulók arcát. Nagy az izgalom, tanulmányi kirándulásra megyünk Budapestre. Megnézzük Arany János halálának 75. évfordulójára rendezett kiállítást és a Kerepesi temetőben lévő írók sírjait. Megérkezés után jól esik a tízórai, azután elindultunk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumba, ahol a kiállí­tás van. Már az autóbuszon ismer­kedtünk Arany János életével és így az első percekben elfogadva léptünk a terembe. Nagy érdeklődéssel néz­tük az életéről szóló képeket és kéz­iratokat, melyeket ő írt. Láthattuk íróasztalát, amelyen dolgozott, dívá­nyát és bútorait, melyek egy részét a Román Népköztársaság adta köl­csön a nagyszalontai Arany János múzeumból. Különösen tetszettek a balladákról készült képek. Ebéd után a Kerepesi temetőben megnéztük elhunyt nagy íróink sír­jait. Láttuk Vörösmarty, Arany, Ady, Jókai, valamint a Petőfi család örök pihenőjét. Megnéztük a Kossuth és Deák Mauzóleumot is. A Kossuth Mauzóleum mellett elhaladva szé­pen gondozott sírokra lettünk figyel­mesek. Az egyik sírnál szomorú ar­cú néni a virágokat rendezgette. Ké­résünkre — miután megtudta, hogy sztálinvárosiak vagyunk — elmond­ta, hogy férje sírját gondozza, akit az ellenforradalmárok öltek meg, ha­sonlóan a többi, mellette fekvő hő­sökhöz. Röviden ismertette Sziklai, Mező, Bordás, Asztalos, Kalamár és a többi elvtársak hősi életét és halálát. Fér­jéről, Kupper Béláról elmondta, hogy a Szovjetunióban élt hosszabb ideig, ott ismerkedtek meg. Férje partizán volt. Október 27-én Csepelen, a gyár védelménél halt hősi halált. — Nézzétek ezeket a sírokat — mondotta —, ők azért harcoltak, hogy nektek szebb és jobb legyen az életetek ... Tanuljátok meg gyű­lölni az ellenséget, e hősök élete és halála figyelmeztessen benneteket kötelességetekre: a tanulásra ... Már felgyúltak a lámpák, mikor a Nemzeti Galériába értünk. Megcso­dáltuk az épület hatalmas előcsarno­kát, a pompás márványoszlopokat és a gazdag színekben pompázó fres­kókat. A XIX. századi magyar festé­szetről az ügyeletes néni tartott is­mertetőt. Utána megnéztük a magyar festő­művészet örökbecsű munkáit. A ki­állításról nehéz írni. Az ott látott ké­pek szépségét szavakkal nehéz ki­fejezni. A sok szép közül mégis leg­inkább tetszett Székely Bertalan: »II. Lajos tetemének feltalálása«, Madarász Viktor: »Hunyadi László siratása«, Munkácsi Mihály: »Sira­­lomház«-a és a »Röpülő asszony«-a, valamint Szinyei-Merse Pál: »Majá­lisba. Vidám hangulatban, kedves emlé­kekkel gazdagodva búcsúztunk Bu­dapesttől. Mórócz Zsuzsa a magyar szakkör elnöke. VIII. o. t. Juhász Katalin őrsvezető, VI. oszt. tan. Kupper Béláné az ellenforradalom áldozatairól beszél „Romeo és Júlia" Sztálinvárosban A Déryné Színház (All. Faluszín­ház)­­hét éve teljesíti olyan irányban is hivatását, hogy a falvak népét a világirodalom minél több klasszikus remekművével ismertesse meg. Elég Shakespeare, Moliére, Goldoni, Schil­ler, Balsac, Shaw, Szigligeti, Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond nevére hivatkozni és például az »Ahogy tet­szik« vagy az »Ármány és szerelem« több mint 160-as sikeres előadássoro­zatára. A »Romeo és Júlia« az a Shakes­peare tragédia, amelyet a színház vezetősége, színészei, dolgozói min­den erejüket, lelkesedésüket, ambí­ciójukat latba vetve mutatnak be a falvak, ipartelepek, városok nézői­nek. Hogy miért éppen a »Romeo és Júliá«-ra esett a választás, erről a következőket mondja Kertész László, a Déryné Színház rendezője: — Kell játszanunk Shakespeare tragédiát és éppen »Romeo és Jú­­liá«-t. Miért? Mert szép történet a szerelemről. Mert halhatatlanná vált alakjait meg kell ismerni. Ez­­­ért is, de nem utolsó sorban azért, amiért Shakespeare ezt a témát így írta meg; más hangszerelésben ugyanazt, amit a görög tragédiák­tól kezdve Gorkijig annyian meg­énekeltek színpadon. Nagy az ember, mert nagyok az álmai, mert mer küzdeni igazáért, s mennél nagyob­bak az akadályok, annál hatalma­sabb a küzdelem. Ennek a gondo­latnak titáni rajza érződik a művé­szi líra, az ezerszínű képek sokasága mögött... Rómeót az »Ármány és szerelem« Ferdinándja, Árvai János, Júliát Bege Margit játssza. A Capulet-párt Arányi Adrianne és Tassi Béla, Mon­­tagueéket Erda Ilona és Késmárki Kálmán, Júlia dajkáját Sallay Kor­nélia, Lőrinc barátot Olasz János, Mercutiot Sallay Tibor, Tybaldot Me­­zey Lajos, Benvoliot Hajdú Endre, Párist Kása András játssza. A tra­gédiát Mészöly Dezső fordította, a zenét Farkas Ferenc Kossuth-díjas szerezte. E gy pillantás az anyakönyvbe 1957 november hóban Születés: Békés László, Szőke Magdolna, Józsa Péter, Gugi Anikó, Geráth Ká­roly, Tóth Ágnes Zsuzsanna, Pulai Éva Zsuzsanna, Iliás Ilona, Garda István, Mad­ag János, Kugelmann Zoltán Kovács József, Vagyóczky Mária Magdolna, Taál Violetta An­na, Medveczki Ottó István, Laczkó Imre, Weingertner Mihály, Cseri Má­ria Gizella, Cseri Ilona Edith, Papp Erika Rozália, Fehér József, Táncsics Sarolta, Pék István János, Molnár Terézia, Keserű Franciska, Szalai József, Kirilla Sándor, Illés István, Szabó Ilona, Bencze János, Zarán­dok Gizella Éva, Juhász Mária, Offra Pálma Olga, Valtedorosz Van­­gélia, Szigeti László, Kiss József, Horváth Ilona, Kovács Ildikó, Vácz Ibolya, Harangozó Mária, Czinege Imre, Nyeső Franciska, Szepesi La­jos, Nagy Rozália Eszter, Felföldi Eszter, Sándor Zoltán, Horváth Já­nos, Lovász János, Soós Gábor, Kiss Alice, Suba Aranka Mária, Balla Zoltán, Peterdi Etelka, Kéri Erzsé­bet Anna, Princz László, Mácsfalvi Marianna Katalin, Bálint Pál, Szabó Erzsébet, Jakab Éva, Sánta Ilona, Dombróczky Anna, Horváth Ferenc, Halász Terézia, Zsidó Norbert, Szat­mári József Károly, Varga Éva, Dér Gizella, Bódi Róbert, Kispál Mar­git, Budai Éva, Budai Judit, Veres Gyula, Varga István, Szekretár Edit Erzsébet, Rajna László, Bitó Ágnes, Kovács Anikó Mária, Simon Aranka Mária, Sinkó Gizella, Nagy György Sándor, Szamara Kosztasz, Pesei Anna Erzsébet, Molnár György, Ko­vács Gábor, Kővári József, Ludányi Miklós, Ludányi Lajos, Hanák Ág­nes, Hujber Éva Ágnes, Renyák Jó­zsef, Kovács János. Házasság: Kovács János—Csavajda Annával, Szűcs Sándor—Schmitzhoffer Etel­kával, Baráth István—Tóth Máriá­val, Kiss István—Nagy Magdolna Pi­roskával, Horváth István—Kiss Má­riával, Pap János—­Palla Saroltával, Kováts Zoltán József—Farkas Ro­záliával, Fülöp Imre—Katona Jusz­tiniával, Vanyek István—Mészáros Eszterrel, Suldi Mihály János—Ka­­pócs Anna Máriával, Gerendás György—Mad­ag Eszterrel, Szalay Mihály Ottó—Váradi Petrenka Évá­val, Szívós József—Löwey Ildikó Matilddal, Kuci János—Czeilinger Juliannával, Lupkovics József György—Petz Teréziával, Sztungár Sándor—Beszteri Juliannával, Hor­váth József—Baráth Annával, Pre­­kó József—Juraszik Máriával, Béres Sándor—Bukovics Ilonával, Kopp Sándor—Szűcs Erzsébettel, Szűcs Róbert Gyula—Simon Erzsébettel, Hiller István—Végéra Annával, For­ró György—Bozsik Szidóniával, He­gedűs György—Bakos Katalinnal, Tóth László—Varga Irénkével, Hor­váth János—Schneider Margittal, Péntek Mihály—Frankó Erzsébettel, Bartus Sándor—Juhász Irénkével. Elhalálozás: Ambrus Ferenc, Málik Istvánná sz. Fejes Erzsébet, Flórián István, Ko­vács Jánosné sz. Pap Mária, Mad­ag János, Kugelmann Zoltán, Kéri Ist­ván, Lukács János, Zachariás And­rásné sz. Madarász Zsófia, Kovács Ferenc, Tóth Mihály, Pető József, Horváth Mihályné sz. Löttös Mária, Benyus József, Geszterédi Anna Má­ria, Varga Éva. A Sztálinvárosi Hírlap szerkesztősége minden kedden panasznapot tart (16—18 óráig) ESTI IDILL­A Alkonyodik. A parkban már csak egy bizonyos fajta látogató tartózkodik. Itt-ott halk suttogás, s néha megcsikordul a homok a padot kereső szerelmes párok tal­pa alatt. Persze hiába keresnek, minden pad foglalt... — Megengedik? Az imígy megszólítottak túlsá­gosan meglepődnek, hogy vála­szolni tudjanak. Különben is fe­lesleges a válasz, az idegen már le is ült. A fiatal pár kelletlen arccal elhúzódik a jövevénytől. — Csodálatos esténk van — lel­kendezik az idegen. A válasz csak érthetetlen mor­­mogás. — Csak nem zavarom önöket? — Hát... Újabb érthetetlen mormogás. PARKBAN — Persze be kell látniok, hogy nem lehet két embernek egy egész padot lefoglalnia. — Gyere, menjünk — mondja a nő. — Bocsánat, nem akartam önö­ket elzavarni. Csak nem harag­szanak, hogy ide leültem? Mégha valami okosat csinálnának. De így szótlanul egymásra bámulni, minek kell ehhez egy egész pad? — Hát ez már mégis csak sok! — ugrik fel pulykavörösen a fia­talember. — Gyere, menjünk! — A fiatal pár dühösen elrohan. A jövevény megvárja, míg is­mét teljes csend van, aztán vi­dáman megszólal: — Jöhetsz kicsikém, végre sza­bad a pad... Egy közeli fa árnyékából női alak lép elő. Biztosítsa­­ napát és csatadiát, hogy az ünnepekre foglalt asztala legyen az Alaup Csillap flletenden ÜNNEPI MŰSOR« 14 szombat } BORVETŐ JÁNOS Fővárosi Operett Színház tagja _r ., í SZABÓ ERNŐ Kossuth díjas, a Hannibál Tanár úr főszereplője 25. szerdán j SENNYEI VERA Reggelig tánc ! Tombola ! Asztalfoglalás a portán 1/2 kg, 1 kg-os mákos és diós kalács (beigli) valamint ünnepi tortákat rendelésre házhoz szállítunk

Next